Krassó-Szörényi Lapok, 1937. április-június (59. évfolyam, 25-47. szám)

1937-05-23 / 39. szám

Vasárnap, 1937 május 23. ÁRA 3 LEJ LIX. évi 39. sz. 97 ELŐFIZETES BR9. Egy évre................... 200 lej.­­ Negyed évre ..... 50 lej. Fél évre...................100 lej.­­ Egy hóra....................17 lej Külföldre negyedévenként 100 lej. Magyarországon negyedévenként 3,25 Pengő egyes szám­áRa­3 é­ves POLITIKAI LAP. Felelős szerkesztő: Arató Andor. Megjelenist minden csütörtökön és vasárnap Szerkeszt­őség és kiadóhivatal: IJ06 03 ■ Regele Ferdinand I. 36. sz. -TELEFON 104. Hol marad a munkakészség Naponta olvashatunk cik­keket, hallhatunk beszédeket a kisebbségi öntudatból faka­dó áldozatkészségről, amely­nek valóraváltásától függ kisebbségi kultúrintézménye­ink jelene és jövője. Ez az áldozatkészség kétféle, de ha valamely kulturális intéz­ményünk támogatásában e kétféle áldozatkészség nem működik, máris lehetetlenné válik annak eredményes mű­ködése. Az egyik szükségle­tet, a fenntartáshoz megkívánt anyagi eszközöket biztosít­hatják azok, akik maguk arra való idejük, vagy rá­termettségük miatt nem ve­hetnek tevékeny részt az in­tézmény munkájában. A má­sik szükséglet, amely nél­kül élet nem létezhet, a te­vékenykedők, a közreműkö­dők munkássága. Sok esetben látjuk, hogy valamely kultúrintézményünk nem teljesíti szabályszerűleg kitűzött célját, hogy való­sággal eltesped az inaktivi­tásban akkor is, ha fönnma­radásának anyagi feltételei meglehetősen biztosítva van­nak. Hogyan történhet ez meg ? Egyszerűen úgy, hogy hiányzik a működésre hiva­tottakból az a kisebbségi ön­tudat, amelynek folyománya a munkára való áldozatkész­ség. Hány intézményünk szűnt már meg azoknak a vétkes könnyelműsége, nem­törődömsége következtében, akik még többszörös bizta­tásra, sőt felkérésre sem siettek annak munkás támo­gatására. Akadnak kisebb­ségi életünkben elég szép számmal olyan működésre hivatott egyének, akik imitt­­atott részt is vesznek né­mely teljesen a szájuk ize szerint megalakított egyesü­let munkájában, de ugyan­­akkor a legteljesebb közöm­bösséggel fordulnak el régi, sokszorosan kipróbált és a működők, a közremunkálko­­dók utánpótlása nélkül ma­holnap már csak kimúlásra ítélt intézményünk aktív csa­patában való részvételtől. A közmondásos magyar kö­zömbösség, amellyel annyi­szor szeretik illetni fiataljaink az „öregeket“, úgy látszik, éppen úgy pusztít az ifjúság soraiban is és kongatja a halálharangot olyan intézmé­nyeink felett, amelyeket a kár­hoztatott „öregek“ évtizede­ken át fenntartottak, sőt di­csőségesen felvirágoztattak. Az anyagiakat még ma is előteremtik számára a ki­öregedett régi gárda tagjai, de életet csak az ifjúság fe­gyelmezett együttmunkálása biztosíthat számára. ban 380.785, 1936-ban: 381.921, Csehszlovákia 1933- ban: 675.933, 1936-ban: 619.143 munkanélkülit szám­lált. önmagában álló különös jelenség Franciaország, hol ez idő alatt 281 ezer főről csaknem duplájára, 413 ezer főre szökött fel a munka­­nélküliség. Sajátságos, mert ugyanakkor ennél sokkal több azoknak a munkások­nak a száma, kiknek ma , Franciaország területén van­­ munkájuk, ámbár­­ idegen állampolgárok. A munkanélküliség hullámzása Statisztikai táblázatot adott ki a Nemzetközi Munkaügyi Hivatal a munkanélküliség állásáról - országok sze­rint. Tanulságos számok. Az első, ami szembeötlik, a munkanélküliség rohamos csökkenése azokban az or­szágokban, ahol politikai lendülettel vették fel a har­cot e súlyos társadalmi be­tegség ellen. Angliában 2 millióról 1.4 millióra, az Egyesült Államokban kb. 30 millióról 6.8 millióra, Né­metországban 4.8 millióról 3.4 millióra esett a munka­­nélküliség az utóbbi három esztendő alatt (1933-1936.) A másik érdekes jelenség, hogy az új, kisebb mező­­gazdasági jellegű államok mily kevéssé ismerik a mun­kanélküliséget. Romániában a három év alatt 24.685 főről 8852 főre esett a mun­kanélküliség, Magyarország­ban 27.270 főről 15.967 főre. A harmadik tanulságos tünet, hogy az egykori osz­trák - magyar monarchia ipa­rosodott részei számára mily állandó nagy baj fogyasztó területeik összezsugorodása. A számbavett három év alatt sem Ausztria, sem Csehszlo­vákia nem tudott úrrá lenni a munkanélküliség felett, ám­bár erőfeszítésekben itt sem volt hiány. Ausztria 1933- A kivitelre kerülő búza árát leszállí­tották Szakkörökben és az ille­tékes hivatalok megállapítot­ták, hogy a búza ára a vi­lágpiacokon jelentékenyen csökkent és az utóbbi na­pokban bekövetkezett áresés átlag egy fontsterlingnek felel meg, összehasonlítva a Bucurestiben működő bú­­zaértékesítő hivatal által az exportálandó búzára megál­lapított „legalacsonyabbb“ árral. Ezért a gabonakereske­dők egyesülete már lépése­ket is tett, hogy a búzaér­­tékesítő hivatal a tőlünk ex­portálandó búza „minimális“ árát is olyan mértékben szállítsa le, amint az a vi­lágpiacokon lecsökkent. A külföldi legnagyobb ga­bonapiacokon már hetek óta esik a búza ára, ezért ex- s­portőrjeink nem képesek el­­­­adni a búzát olyan áron,­­ ahogyan azt a búzaértéke­­sítő hivatal hetekkel ezelőtt­­ megállapította. Az export emiatt megszűnt és most még 30 ezer vagon búza várja a külföldi vevőket, mert az egész országban ennyi az exportálandó készlet. A búzaértékesítő bizottság foglalkozott az export ügyé­vel és a búza minimális árát 185 angol shillingben álla­pította meg. Egyúttal 3500 vagon búzának Csehszlová­kiába való szállítását is­­ megengedte hadianyagok el­­l­lenében. Még 2500 vagont a nagy cégek külön is expor­tálnak. Csak akkor követelhetnek az utódok temetési segélyt, hogyha az alkalma­zott elhalálozása pillanatában munkaadója szolgálatában volt Özvegy P. S-né az aradi Astra-gyár ellen keresetet adott be azon a címen, hogy nem kapta meg a 3500 lejt kitevő összeget, ami a mun­kaügyi törvény 77-ik szaka­szának második bekezdése értelmében elhunyt férje után két hónapra megillette volna. A törvény vonatkozó sza­kasza szerint ugyanis az el­hunyt munkás utódait a né­hai alkalmazott két hónapi illetménye illeti meg. Az aradi munkabíróság helyet adott a keresetnek, ami ellen a munkaadó gyár­vállalat a törvényszékhez felebbezéssel élt. Kérelmé­ben előadta, hogy a munka­bíróság csak törvénysértés­sel és a tényállásban foglal­tak figyelembe vételének el­mulasztása mellett kötelezte az Astra-gyárat az összeg megfizetésére. Ilyen címen csak akkor jár az elhunyt alkalmazott utódainak idézett törvény utasításai szerint megfelelő összeg, hogyha az elhunyt valóban alkalma­zottja volt a munkaadónak. Már­pedig ez a körülmény jelen esetben nem állott fenn, mert a néhai alkalmazottat az Astra-gyár 1936 január 14-én elbocsátotta alkalma­zásából és ez alkalommal a munkaügyi törvény 60-ik szakasza szerint azt a hét napot, amely betegség foly­tán részére járt, megfizette. Az elhunyt tehát még életé­ben megszűnt a gyárválla­lat alkalmazottja lenni, mert munkaadója és közötte a jogviszony az idézett hét nap megtérítése folytán meg­szűntnek tekinthető. Az al­kalmazott 1936 február 19-én hunyt el és így az utódok részére nem jár a törvény­ben szereplő összeg. Az aradi törvényszék helyt adott a felülvizsgálati kére­lemnek és a keresetet eluta­sította. Megállapította, hogy a kereseti kérelemnek a jog­viszony előbb történt meg­szűnése folytán - mivel a halál a későbbi időpontban következett be - törvényes alapja nincs. Mennyi volt az adóbevételünk fogyasztási adóból A pénzügyminisztérium közzétette az ez év első ne­gyedében elért fogyasztási adóbevételről szóló kimuta­tását. A kimutatás szerint, a hengerelt vas kivételével, a fogyasztási adó­bevétel 889 millió 389.529 lej volt. A hengerelt vas fogyasztási adójáról szóló kimutatás még nem készült el. Ebben az összegben a legna­gyobb tétel a kőolaj fogyasz­tási adó, ami 381.683.000­­ lejt tett ki. Ezután sorrend­ben következik a cukorfo­gyasztási adóból elért bevé­­­­tel, amely 376.084.000 lejjel szerepel. A fennmaradó ösz­­szeg a következőképpen osz­lik meg: Szénsav 8,066.730, cement 15,424 799, izzó­lámpa 512.000, liszt 34 millió 847.000, növényi olaj 32 millió 435.000, sav 1 millió 646.000, szövetek 38 millió 751.000 lej. A fogyasztási adóbevétel minden tételnél nagyobb volt ebben az év­ben, mint a múlt esztendő­ben. Különösen megnöveke­dett a bevétel a cementfo­gyasztási adóból. Mit fogyasztunk egy életen át? New­ York Társadalomtu­dományi Kutatóintézete ki­számította, hogy az átlag­ember 70 év alatt a követ­kező mennyiségű tápszere­ket fogyasztja : 200 - 250.000 kiló kenyér, 12.000 tojás, 280-300 mázsa hús, 100 mázsa hal, 600 mázsa bur­gonya, 3-3 mázsa a ked­veltebb főzelék- és gyü­mölcsfajtákból és 250.000 liter folyadék. Ugyanennyi idő alatt az átlagember 15 millió köbméter levegőt lé­legzik be.

Next