Krassó-Szörényi Lapok, 1938. július-szeptember (60. évfolyam, 46-53. szám)
1938-07-10 / 46. szám
2 A vidéki sajtó Calinescu Armand belügyminiszter, aki jelenleg a nemzetnevelésügyi tárcát is vezeti, az elmúlt napokban rendelkezést adott ki, amelyben a közigazgatás kifogástalan menete érdekében szükségesnek nyilvánítja a komoly sajtókritikát. Ez a rendelkezés igen nagy fontosságú, mert ezzel az ország belső rendjének leghivatottabb őre tesz hitet a komoly sajtókritika jótékony hatásáról. Nem a mindenáron kötekedni akaró hangnak szán szerepet a belügyminiszter, hanem annak a véleménynyilvánításnak biztosítja útját, amely eddig is, amikor csak alkalma nyílt, mindenkor tevékeny részt vett az építő munkában, akár helyi, akár nagyobb területi viszonylatban is. Ennek a belügyminiszteri rendeletnek az intenciója adja meg nekünk az alkalmat arra, hogy egy nemrég megjelent, de bennünket közvetlenül érintő kormányintézkedés olyan következményeire mutassunk rá, amelynek előidézése meggyőződésünk szerint nem lehetett szándéka ez említett rendelkezés megalkotóinak. A sajtóellenőrzési törvény által okozott némely visszás helyzetre akarunk itt rámutatni azon reményben, hogy amennyiben illetékesek is felfigyelnének sorainkra, módot találnak a helyzet megjavítására. Az új sajtótörvény értelmében olyan lapnak, amely évenként több mint harmincszor jelenik meg, tehát egy heti lapnak is, csak részvénytársaság lehet a kiadója. A részvénytársaságok minimális adója évi 52 ezer lej. Ezt a terhet semmilyen heti, vagy hetenként kétszer megjelenő lap el nem bírja. Ezért mi is, többi hasonló laptársunk példájára be kellett szüntessük az eddigi megjelenési módot és egyelőre csak kéthetenként adhatunk olvasóink kezébe lapot. A helyi sajtó szükséges voltát ma már csak a felületes emberek nem értékelik kellően. Nagyon jól tudja mindenki, hogy helyi események részletesebb ismertetését csak a helyi lapok teljesíthetik kellő mértékben, amellett rendszerint országos eseményeknek is hű krónikásai és így a kispénzű embereknek egyedüli újságjai is. Közöl a helyi sajtó olyan hivatalos természetű közleményeket is, amelyekről a központi nagy lapokból nem vehet senki tudomást. Íme két példa : Mai lapszámunkban a város két hivatalos közleményét adjuk közre. Az egyik június 24-iki kelettel július 12-iki lejárattal árlejtésről szól. A jelentősége másik június 25-iki kelettel arról értesíti a város polgárait, hogy az előző évi városi zárszámadást tíz napra közszemlére teszik, hogy az ellen minden adózó polgár megtehesse törvényadta hozzászólásait. Mindkét hirdetményt legutolsó megjelenésünk után, vagyis június 27-ikén kaptuk kézhez. Tehát az egyiket már teljesen elkésve, a másikat szintén csak kapuzárás előtti percben vehetik tudomásul az érdekeltek. Mindez másként volna, ha legalább hetenként egyszer megjelenhetnénk. Kinek származik ebből hátránya ? Nem a közigazgatásnak, a közérdeknek ? Újabban a kormány gondoskodik arról, hogy a vidéki sajtó útján is tájékoztassa az ország minden nyelvű lakosát az országos eseményekről, kormányzási tervekről és a sajtóügyi igazgatóság útján bőségesen ellátja a kis vidéki lapokat is mindenkit érdeklő cikk- és híranyaggal. Milyen jó lenne, ha mi pl. az eddigi kétszeri heti megjelenés mellett közölhetnők ennek az anyagnak nagyobb részét. De így, kéthetenként igen kevés hely jut a helyi események regisztrálása mellett ezeknek a közleményeknek. Végül még csak arra mutatunk rá, hogy igen sok vidéki nyomda kénytelen elbocsátani egy-egy szedőjét csak azért, mert a lap csupán kéthetenként jelenhet meg s igy egy kenyeret kereső ember kezéből kiesik a családja számára is szükséges kenyér. A négy lugoji helyi lap közös kérvényben fordult ez ügyben nemrég a sajtóigazgatósághoz s hisszük, hogy a kormány a praktikus életre mindenkor felfigyelő rendelkezéseinek sorozatában rövidesen meg fogja találni a módot arra, hogy ebben az esetben is megtalálja az orvoslást. H. H. Calinescu Armand belügyi és népnevelésügyi miniszter @aray.Sziverini kapok Véget ért a magántisztviselők nyelvtanfolyama A lugoji kereskedelmi és iparkamara kezdeményezésére indított román nyelvtanfolyam véget ért. A tanfolyam, melynek előadója Sofan Livia leánygimnáziumi nyelvtanárnő volt, 10 hónapig tartott és tananyaga nyelvtan, fordítás, kereskedelmi levelezés, a román irodalom és történelem ismertetéséből állott. A 25 főnyi hallgatóság, mely nőkből és férfiakból rekrutálódott vegyesen, igen jó előmenetelt tanúsított, ami elsősorban az előadó tanárnő kiváló képességeinek és tanítási módszerének tudható be. A kereskedelmi és iparkamara a közönség óhajának tesz eleget, amikor szeptemberben újból megnyitja tanfolyamát. Ünnepélyesen beiktatták hivatalába Caransebeşen az új törvényszéki elnököt. A napokban iktatták be ünnepélyesen állásába Caransebeşen Deleanu István törvényszéki elnököt, aki a timişoarai táblához áthelyezett Antonini Mircea helyébe lett kinevezve. Hogyan látja a szlovák értelmiség a magyar kisebbségi problémát? A Prágában Szvatkó Pál kitűnő szerkesztésében megjelenő «Új Szellem» 1. évi június 15-én megjelent 12-ik számában nagyon érdekes levélváltást olvashatunk Hecko Antal és Szvatkó szerkesztő között, amely jellemzően reávilágít a fiatal szlovák értelmiség gondolkozására is. Hecko Antal leveléből ezért a következő részt közöljük: „A mi szűkebb problémánk mármost az volna, hogy miképpen illeszkedhettek ti, szlovenszkói magyarok, a csehekkel együttélő szlovákok mellé? A mi alapkívánságunk a következő: ne a csehekkel hadakozzatok, vagy béküljetek a mi hátunk mögött, hanem velünk keressétek az együtthaladást. Kérdéseiteket velünk kell rendbehoznotok, mert akárhogy csüritek-csavarjátok a valóságot, a legnagyobb veszedelem a részünkről fenyeget benneteket. Mi vagyunk azok, akik túlszaporodásunk miatt egyre nyomatékosabban húzódunk le a délszlovenszkói gazdag földek felé. Mi lepjük el a városokat, ahol a magyar szigetek egyre jelentéktelenebbé válnak. A mi népünk vásárolja föl a földeteket, házaitokat, s mi követeljük, hogy Szlovenszkó jellege szlovák legyen. Mi szippantjuk el a zsidókat, s az, amit ti „elnemzetlenedésnek“ neveztek, szintén csak elszlovákosodás és nem elcsehesedés lehet. Magatartásotokban érdekes ellentmondás van. Egyrészt szívvel-lélekkel küzdtek a szlovákok oldalán a szlovák önállóságért a csehek ellen és politikailag lelkesen támogattak minden szlovák előnyomulást, másrészt azonban valamennyi nemzeti sérelmeiteket csak szlovákok okozzák, s ők fenyegetik a léteteket is. Nem gondoljátok, hogy ezt az ellentmondást valahogy tisztázni kellene, szélsősorban a szlovákokkal keresni a megegyezést ? Én azt hiszem, az ilyesmi lehetséges. A szlovák ifjúságban, főleg az intellektuális rétegben még mindig elég erős a magyar hatás, néha szinte úgy érzem, hogy erősebb, mint egy bizonyos fiatal magyar értelmi rétegben, amely erősen magáévá tette a cseh gondolatokat. Mi szeretjük a magyar társadalmi formát, német-magyarosan mondva „fekszik nekünk“, s szívesen közelednénk a magyar középosztályhoz. Ismerjük előnyeiteket, de ismerjük hibáitokat is, s félünk, hogy hibáitok megfertőznek. Megengeded, hogy egy-két különlegesen szlovenszkói magyar hibára ráirányítsam a figyelmeded ? Ilyen hiba például túl magas életstandardotok, amely néha erősebb, mint a nemzeti öntudat, s az előkelő, mutatós, puha, jó életért föláldoztok olyanokat, amit nem volna szabad föláldozni, vagy kétségbeestek, ha kényeskedő igényeiteket nem elégíthetitek ki. Kisebbségi sorsban nagyon veszélyes ez az egyébként mutatós standard. Egy másik közéleti hibátok, hogy vezetőitek nem szeretik az intelligens embereket. Az okos, műveit és egyéni nézetekkel rendelkezőket „megbízhatatlanoknak“ tartják és félnek kisiklásaiktól, s így inkább dolgoznak jámbor mamelukokkal, akik csak engedelmes eszközök és semmi más. Nem hiszem, hogy ez helyes módszer, mert ha ideig-óráig be is válik és kényelmes, idővel megbosszulja magát. Az egyetlen okos ember, akit szívesen a közéletekbe engedtek, az olyan, akinek van érzéke a „stenkek“ és a görbe utak iránt. Ez sem a legalkalmasabb rendszer, de a ti ügyetek, nincs közöm hozzá s itt csak megfigyeléseimet vetem papírra. Visszatérve az eredeti tárgyhoz, kérdezem, elképzelhető-e a megegyezés a szlovákok és magyarok között ? Nem tudok sem igennel, sem nemmel felelni. Tőletek függ. Ha megtaláljátok az utat hozzánk, szlovákokhoz, beilleszkedtek a mi életünkbeegyik vezéretek, Esterházy János egy ízben kifejtette már, hogy a kisebbségi magyarság Szlovenszkón elismeri a szlovákság vezető szerepét ( és ez a kijelentés akkoriban rendkívül jó hatást tett nálunk szlovákoknál), akkor talán megtalálok a békés együttélés feltételeit. De ha nem, ha továbbra is passzívak maradtak, lenéztek, vagy helyettünk csak a csehekkel tárgyaltok, bennünket ide-oda tolható tárgyként, vagy megnyerhető gyerekként kezeltek és átnéztek a fejünk fölött, akkor végetek van. A szlovák nép dinamizmusa, fiatalosan nyers erőszakja, szaporodása és határozottsága elsodor, s lassan kinyom állásaitokból. Ne felejtsd el, hogy mi jól tudjuk, hogy Szlovenszkó gazdagabb része még mindig a ti keretekben van, a szántóföldek nagy része is magyar és a dunamelléki magyar kutak aránylag jobban él, mint az árvái és a liptói szegény szlovák. Nyomulunk dél felé, se lassú, de szívós nyomás a ti szempontotokból sokkal nagyobb veszedelem lehet, mint minden cseh probléma. A csehek már nem szaporodnak, a maguk módja szerint szellemileg elfinomultak, nincs meg bennük az a kopromisszum nélküli erő, ami bennünk, kissé fáradtak is az elmúlt évtizedek hatalmas, felszabadító munkája után. Mi fürgébben mozgunk, vigyázzatok. Ne hanyagoljátok el a hozzánk vezető utakat, ma, amikor még mi is kemény harcot vívunk szlovák létünkért, talán megegyezhetünk. Ha megnyertük a csatát a csehekkel szemben, ha megerősödtünk és rangunk, életünk, társadalmunk minden téren biztosítva lesz, késő lehet, s nehezebben közeledhettek. Illeszkedjetek be még most, kellő időben, a szlovák keretekbe, ismerjétek el a szlovák vezető szerepet, segít. 1938