Krassó-Szörényi Lapok, 1938. július-szeptember (60. évfolyam, 46-53. szám)

1938-07-10 / 46. szám

2 A vidéki sajtó Calinescu Armand belügyminiszter, aki jelenleg a nemzetnevelésügyi tár­cát is vezeti, az elmúlt napokban rendelkezést adott ki, amelyben a közigazgatás kifogástalan menete ér­dekében szükségesnek nyilvánítja a komoly sajtókritikát. Ez a rendelkezés igen nagy fontosságú, mert ezzel az ország belső rendjének leghivatottabb őre tesz hitet a komoly sajtókritika jótékony hatásáról. Nem a minden­áron kötekedni akaró hangnak szán szerepet a belügyminiszter, hanem annak a véleménynyilvánításnak biz­tosítja útját, amely eddig is, amikor csak alkalma nyílt, mindenkor tevé­keny részt vett az építő munkában, akár helyi, akár nagyobb területi vi­szonylatban is. Ennek a belügyminiszteri rendelet­nek az intenciója adja meg nekünk az alkalmat arra, hogy egy nemrég megjelent, de bennünket közvetlenül érintő kormányintézkedés olyan követ­kezményeire mutassunk rá, amelynek előidézése meggyőződésünk szerint nem lehetett szándéka ez említett rendelkezés megalkotóinak. A sajtó­ellenőrzési törvény által okozott né­mely visszás helyzetre akarunk itt rámutatni azon reményben, hogy amennyiben illetékesek is felfigyelné­nek sorainkra, módot találnak a hely­zet megjavítására. Az új sajtótörvény értelmében olyan lapnak, amely évenként több mint harmincszor jelenik meg, tehát egy heti lapnak is, csak részvénytársaság lehet a kiadója. A részvénytársaságok minimális adója évi 52 ezer lej. Ezt a terhet semmilyen heti, vagy heten­ként kétszer megjelenő lap el nem bírja. Ezért mi is, többi hasonló lap­társunk példájára be kellett szüntes­sük az eddigi megjelenési módot és egyelőre csak kéthetenként adhatunk olvasóink kezébe lapot. A helyi sajtó szükséges voltát ma már csak a fe­lületes emberek nem értékelik kellően. Nagyon jól tudja mindenki, hogy helyi események részletesebb ismer­tetését csak a helyi lapok teljesíthetik kellő mértékben, amellett rendszerint országos eseményeknek is hű króni­kásai és így a kispénzű embereknek egyedüli újságjai is. Közöl a helyi sajtó olyan hivatalos természetű közleményeket is, ame­lyekről a központi nagy lapokból nem vehet senki tudomást. Íme két példa : Mai lapszámunkban a város két hivatalos közleményét adjuk közre. Az egyik június 24-iki kelettel július 12-iki lejárattal árlejtésről szól. A jelentősége másik június 25-iki kelettel arról ér­tesíti a város polgárait, hogy az előző évi városi zárszámadást tíz napra közszemlére teszik, hogy az ellen minden adózó polgár megtehesse törvényadta hozzászólásait. Mindkét hirdetményt legutolsó megjelenésünk után, vagyis június 27-ikén kaptuk kézhez. Tehát az egyiket már teljesen elkésve, a másikat szintén csak kapu­zárás előtti percben vehetik tudomá­sul az érdekeltek. Mindez másként volna, ha legalább hetenként egyszer megjelenhetnénk. Kinek származik ebből hátránya ? Nem a közigazga­tásnak, a közérdeknek ? Újabban a kormány gondoskodik arról, hogy a vidéki sajtó útján is tájékoztassa az ország minden nyelvű lakosát az országos eseményekről, kormányzási tervekről és a sajtóügyi igazgatóság útján bőségesen ellátja a kis vidéki lapokat is mindenkit ér­deklő cikk- és híranyaggal. Milyen jó lenne, ha mi pl. az eddigi kétszeri heti megjelenés mellett közölhetnők ennek az anyagnak nagyobb részét. De így, kéthetenként igen kevés hely jut a helyi események regisztrálása mellett ezeknek a közleményeknek. Végül még csak arra mutatunk rá, hogy igen sok vidéki nyomda kény­telen elbocsátani egy-egy szedőjét csak azért, mert a lap csupán két­hetenként jelenhet meg s igy egy kenyeret kereső ember kezéből kiesik a családja számára is szükséges kenyér. A négy lugoji helyi lap közös kér­vényben fordult ez ügyben nemrég a sajtóigazgatósághoz s hisszük, hogy a kormány a praktikus életre min­denkor felfigyelő rendelkezéseinek sorozatában rövidesen meg fogja ta­lálni a módot arra, hogy ebben az esetben is megtalálja az orvoslást. H. H. Calinescu Armand belügyi és népnevelésügyi miniszter @aray.Sziverini kapok Véget ért a magán­­tisztviselők nyelv­tanfolyama A lugoji kereskedelmi és iparka­mara kezdeményezésére indított ro­mán nyelvtanfolyam véget ért. A tan­folyam, melynek előadója Sofan Livia leánygimnáziumi nyelvtanárnő volt, 10 hónapig tartott és tananyaga nyelv­tan, fordítás, kereskedelmi levelezés, a román irodalom és történelem ismertetéséből állott. A 25 főnyi hall­gatóság, mely nőkből és férfiakból rek­­rutálódott vegyesen, igen jó előme­netelt tanúsított, ami elsősorban az előadó tanárnő kiváló képességeinek és tanítási módszerének tudható be. A kereskedelmi és iparkamara a kö­zönség óhajának tesz eleget, amikor szeptemberben újból megnyitja tan­folyamát. Ünnepélyesen beiktatták hivatalába Caransebeşen az új törvényszéki elnö­­köt. A napokban iktatták be ünnepélyesen állásába Caransebeşen Deleanu István tör­vényszéki elnököt, aki a timişoarai táblá­hoz áthelyezett Antonini Mircea helyébe lett kinevezve. Hogyan látja a szlovák értelmiség­ a ma­gyar kisebbségi problémát? A Prágában Szvatkó Pál kitűnő szerkesztésében megjelenő «Új Szellem» 1. évi június 15-én megjelent 12-ik számában na­gyon érdekes levélváltást olvashatunk Hecko Antal és Szvatkó szerkesztő között, amely jellemzően reávilágít a fiatal szlovák értelmiség gondolkozására is. Hecko Antal leveléből ezért a kö­vetkező részt közöljük: „A mi szűkebb problémánk mármost az volna, hogy mi­képpen illeszkedhettek ti, szlovenszkói magyarok, a csehekkel együttélő szlovákok mellé? A mi alapkívánságunk a következő: ne a csehekkel hadakozzatok, vagy béküljetek a mi hátunk mö­gött, hanem velünk keressétek az együtthaladást. Kérdéseiteket velünk kell rendbehoznotok, mert akárhogy csüritek-csavarjátok a valóságot, a legnagyobb veszedelem a részünkről fenyeget benneteket. Mi vagyunk azok, akik túlszaporodásunk miatt egyre nyomatékosabban húzódunk le a délszlovenszkói gazdag földek felé. Mi lepjük el a városokat, ahol a magyar szigetek egyre jelentéktelenebbé válnak. A mi népünk vásárolja föl a földete­ket, házaitokat, s mi követeljük, hogy Szlovenszkó jellege szlo­vák legyen. Mi szippantjuk el a zsidókat, s az, amit ti „elnem­­zetlenedésnek“ neveztek, szintén csak elszlovákosodás és nem elcsehesedés lehet. Magatartásotokban érdekes ellentmondás van. Egyrészt szívvel-lélekkel küzdtek a szlovákok oldalán a szlovák önállóságért a csehek ellen és politikailag lelkesen támogattak minden szlovák előnyomulást, másrészt azonban valamennyi nemzeti sérelmeiteket csak szlovákok okozzák, s ők fenyegetik a léteteket is. Nem gondoljátok, hogy ezt az ellentmondást va­lahogy tisztázni kellene, szélsősorban a szlovákokkal keresni a megegyezést ? Én azt hiszem, az ilyesmi lehetséges. A szlovák ifjúságban, főleg az intellektuális rétegben még mindig elég erős a magyar hatás, néha szinte úgy érzem, hogy erősebb, mint egy bizonyos fiatal magyar értelmi rétegben, amely erősen magáévá tette a cseh gondolatokat. Mi szeretjük a magyar tár­sadalmi formát, német-magyarosan mondva „fekszik nekünk“, s szívesen közelednénk a magyar középosztályhoz. Ismerjük elő­nyeiteket, de ismerjük hibáitokat is, s félünk, hogy hibáitok megfertőznek. Megengeded, hogy egy-két különlegesen szlo­venszkói magyar hibára ráirányítsam a figyelmeded ? Ilyen hiba például túl magas életstandardotok, amely néha erősebb, mint a nemzeti öntudat, s az előkelő, mutatós, puha, jó életért fölál­doztok olyanokat, amit nem volna szabad föláldozni,­­ vagy kétségbeestek, ha kényeskedő igényeiteket nem elégíthetitek ki. Kisebbségi sorsban nagyon veszélyes ez az egyébként mutatós standard. Egy másik közéleti hibátok, hogy vezetőitek nem sze­retik az intelligens embereket. Az okos, műveit és egyéni néze­tekkel rendelkezőket „megbízhatatlanoknak“ tartják és félnek kisiklásaiktól, s így inkább dolgoznak jámbor mamelukokkal, akik csak engedelmes eszközök és semmi más. Nem hiszem, hogy ez helyes módszer, mert ha ideig-óráig be is válik és ké­nyelmes, idővel megbosszulja magát. Az egyetlen okos ember, akit szívesen a közéletekbe engedtek, az olyan, akinek van érzéke a „stenkek“ és a görbe utak iránt. Ez sem a legalkal­masabb rendszer,­­ de a ti ügyetek, nincs közöm hozzá s itt csak megfigyeléseimet vetem papírra. Visszatérve az eredeti tárgyhoz, kérdezem, elképzelhető-e a megegyezés a szlovákok és magyarok között ? Nem tudok sem igennel, sem nemmel felelni. Tőletek függ. Ha megtaláljá­tok az utat hozzánk, szlovákokhoz, beilleszkedtek a mi éle­tünkbe­­egyik vezéretek, Esterházy János egy ízben kifejtette már, hogy a kisebbségi magyarság Szlovenszkón elismeri a szlovákság vezető szerepét ( és ez a kijelentés akkoriban rend­kívül jó hatást tett nálunk szlovákoknál), akkor talán megtalál­ok a békés együttélés feltételeit. De ha nem, ha továbbra is passzívak maradtak, lenéztek, vagy helyettünk csak a csehekkel tárgyaltok, bennünket ide-oda tolható tárgyként, vagy megnyer­hető gyerekként kezeltek és átnéztek a fejünk fölött, akkor vé­getek van. A szlovák nép dinamizmusa, fiatalosan nyers erő­szakja, szaporodása és határozottsága elsodor, s lassan kinyom állásaitokból. Ne felejtsd el, hogy mi jól tudjuk, hogy Szlo­venszkó gazdagabb része még mindig a ti keretekben van, a szántóföldek nagy része is magyar és a dunamelléki magyar kutak aránylag jobban él, mint az árvái és a liptói szegény szlovák. Nyomulunk dél felé, s­e lassú, de szívós nyomás a ti szempontotokból sokkal nagyobb veszedelem lehet, mint min­den cseh probléma. A csehek már nem szaporodnak, a maguk módja szerint szellemileg elfinomultak, nincs meg bennük az a kopromisszum nélküli erő, ami bennünk, kissé fáradtak is az el­múlt évtizedek hatalmas, felszabadító munkája után. Mi fürgéb­ben mozgunk, vigyázzatok. Ne hanyagoljátok el a hozzánk ve­zető utakat, ma, amikor még mi is kemény harcot vívunk szlo­vák létünkért, talán megegyezhetünk. Ha megnyertük a csatát a csehekkel szemben, ha megerősödtünk és rangunk, életünk, tár­sadalmunk minden téren biztosítva lesz, késő lehet, s nehezeb­ben közeledhettek. Illeszkedjetek be még most, kellő időben, a szlovák keretekbe, ismerjétek el a szlovák vezető szerepet, segít. 1938

Next