Kuba, 1963 (2. évfolyam, 1-5. szám)
1963-01-01 / 1. szám
A KUBAI FORMDALOM UGYE LEGYŐZHETETLEN Fidel Castro elvtárs 1963. január 2 - i havannai beszéde A győztes kubai forradalom negyedik évfordulója alkalmából rendezett ünnepségen, amely január 2-án, Havanna főterén zajlott le, Fidel Castro miniszterelnök nagyhatású beszédet mondott, amelyben Kennedy elnöknek, a Kubából szabadon bocsátott zsoldosok fogadásán elhangzott beszédére reflektált és a kubai kormány öt pontba foglalt követelését ismertette az egybegyűlt hatalmas tömeg előtt. Az alábbiakban a Prensa Latina hírügynökség által közzétett szöveg alapján ismertetjük Fidel Castro elvtárs beszédét. Tisztelt vendégeink, dolgozók, parasztok, diákok, állampolgárok! Kennedy úr azt mondta, hogy én Kuba rab népét kormányzom. (Felháborodott közbekiáltások) Ez az imperialisták véleménye! Szerintük akizsákmányolás igazságos dolog. A bűncselekmény és az agresszió helyes dolog. Zsoldosnak lenni helyes dolog. Ez az ő felfogásuk. Az ő felfogásuk szerint Kuba népe arab nép. Ezek után nem kell csodálkoznunk semmin, amit az imperialisták tesznek. A közelmúltból felhozhatunk erre egy példát, amely történelmi tény, bár ők titkolni próbálják.Az imperializmus beleegyezett, hogy kifizeti hazánknak azt a kárpótlást, amelyet a forradalmi törvényszék szabott meg a Playa Giron-i behatolás résztvevőinek szabadonbocsátása ellenében. Az Egyesült Államok kormánya minden módon igyekezett kibújni a hivatalos felelősség, e tény hivatalos elismerése alól. Ez teljesen összhangban áll az imperialista vezetők farizeus gondolkodásmódjával. Ez teljes összhangban áll azzal, amit ők tesznek. Például a támadás idején, április 15-én, kubai felségjelű repülőgépeket küldtek ellenünk. Amikor pedig Kuba leleplezte ezt az agressziót, hírügynökségeiken keresztül azt trombitálták világgá, hogy ezek nem külföldi repülőgépek, hanem a felkelő kubaiak repülőgépei voltak. Mindenütt a világon ezt a hazugságot terjesztették. Mit számít nekik egy újabb hazugság. Így cselekedtek mindig. Ezért nem kell csodálkoznunk azon, hogy egyrészt összegyűjtötték a pénzt, másrészt úgy próbálták beállítani a dolgot, mintha a zsoldosok családjainak bizottsága tárgyalt volna velünk. A pénzt valójában az Egyesült Államok kormánya maga gyűjtötte össze. Ma már ismeretessé vált, hogy a kárpótlás kifizetéséhez szükséges pénz összegyűjtésében az Egyesült Államok elnökének fivére tette a döntő lépéseket. Ők természetesen nem azt mondják, hogy a károk megtérítése, s szerintük ez váltságdíj. S teljesen logikus, hogy így cselekednek. Az imperialisták számára igazságos dolog, hogy bebörtönöznek egy néger újságírót azért, mert ellátogatott Kubába, igazságos dolog, ha 10 000 dollárra bírságolják azért, mert élt alkotmányos jogával. Ezzel szemben szerintük a forradalom igazságtalan akkor is, ha nagylelkű a ránk támadt bűnözőkhöz, akik idegen hatalom szolgálatában állnak, s forradalmi bíróságaink a megérdemelt legszigorúbb büntetés helyett megbírságolják ezeket a bűnözőket. Az ő véleményük szerint igazságtalan dolog, ha megbüntetjük azokat, akik egy reggel orvul és gyáván ránk törtek, s még hozzá idegen hadihajókon érkeztek, idegen hatalom szolgálatába szegődtek, s nyíltan elárulták hazájukat, ők ezzel kapcsolatban váltságdíjról beszélnek. De nekünk mindegy, minek nevezik ezt. A lényeg az, hogy kénytelenek voltak megtéríteni kárunkat. Az imperializmus a történelem folyamán első ízben (taps) kényszerült háborús kárt megtéríteni. Miért térítették meg kárunkat? Azért, mert legyőztük őket. Az imperialisták Playa Giron-nál elszenvedték első komoly vereségüket Latin-Amerikában. S mit tett az Egyesült Államok elnöke? Hogyan járt el? Először felelősséget vállalt az országunk ellen intézett támadásért. Ennek ellenére 20 hónapon át megpróbált kibújni a kár megtérítése alól. S hogyan viselkedett az Egyesült Államok elnöke, amikor ők végtére beleegyeztek a kár megtérítésébe s a forradalmi kormány erre szabadon engedte a betörés résztvevőit. Igazi államférfiként viselkedett? Úgy viselkedett, mint aki beismeri felelősségét? Nem, úgy viselkedett, mint egy kalóz, úgy viselkedett, mint a zsoldosok bandavezére. Amerikai elnök a történelem folyamán még sohasem viselkedett ilyen méltatlanul, mint Kennedy úr azon a napon, amikor találkozott az országunkba betört bűnözőkkel. Idézni fogok beszédéből, amelyet aznap mondott. Érdemes meghallgatni, mert az ilyesféle dolgokból kezdjük megérteni az imperialistákat. Azzal kezdte ... Csak a legfontosabb részleteket olvasom fel. Beszédében van néhány bekezdés, amely 3