Kuba, 1963 (2. évfolyam, 1-5. szám)

1963-01-01 / 1. szám

A KUBAI FORMDALOM UGYE LEGYŐZHETETLEN Fidel Castro elvtárs 1963. január 2 - i havannai beszéde A győztes kubai forradalom ne­gyedik évfordulója alkalmából ren­dezett ünnepségen, amely január 2-án, Havanna főterén zajlott le, Fidel Castro miniszterelnök nagy­hatású beszédet mondott, amely­ben Kennedy elnöknek, a Kubából szabadon bocsátott zsoldosok fo­gadásán elhangzott beszédére ref­lektált és a kubai kormány öt pontba foglalt követelését ismer­tette az egybegyűlt hatalmas tö­meg előtt. Az alábbiakban a Prensa Latina hírügynökség által közzétett szöveg alapján ismertetjük Fidel Castro elvtárs beszédét. Tisztelt vendégeink, dolgozók, pa­rasztok, diákok, állampolgárok! Kennedy úr azt mondta, hogy én Kuba rab népét kormányzom. (Fel­háborodott közbekiáltások) Ez az imperialisták véleménye! Szerintük a­­kizsákmányolás igazságos dolog. A bűncselekmény és az agresszió he­lyes dolog. Zsoldosnak lenni helyes dolog. Ez az ő felfogásuk. Az ő fel­fogásuk szerint Kuba népe a­rab nép. Ezek után nem kell csodálkoznunk semmin, amit az imperialisták tesz­nek. A közelmúltból felhozhatunk erre egy példát, amely történelmi tény, bár ők titkolni próbálják­.­­Az impe­rializmus beleegyezett, hogy kifizeti hazánknak azt a kárpótlást, amelyet a forradalmi törvényszék szabott meg a Playa Giron-i behatolás részt­vevőinek szabadonbocsátása ellené­ben. Az Egyesült Államok kormánya minden módon igyekezett kibújni a hivatalos felelősség, e tény hivatalos elismerése alól. Ez teljesen össz­hangban áll az imperialista vezetők farizeus gondolkodásmódjával. Ez teljes összhangban áll azzal, amit ők tesznek. Például a támadás idején, április 15-én, kubai felségjelű repülőgépe­ket küldtek ellenünk. Amikor pedig Kuba leleplezte ezt az agressziót, hírügynökségeiken keresztül azt trombitálták világgá, hogy ezek nem külföldi repülőgépek, hanem a fel­kelő kubaiak repülőgépei voltak. Mindenütt a világon ezt a hazugsá­got terjesztették. Mit számít nekik egy újabb hazugság. Így cselekedtek mindig. Ezért nem kell csodálkoznunk azon, hogy egy­részt összegyűjtötték a pénzt, más­részt úgy próbálták beállítani a dol­got, mintha a zsoldosok családjai­nak bizottsága tárgyalt volna ve­lünk. A pénzt valójában az Egyesült Államok kormánya maga gyűjtötte össze. Ma már ismeretessé vált, hogy a kárpótlás kifizetéséhez szükséges pénz összegyűjtésében az Egyesült Államok elnökének fivére tette a döntő lépéseket. Ők természetesen nem azt mond­ják, hogy a károk megtérítése, s szerintük ez váltságdíj. S teljesen logikus, hogy így cselekednek. Az imperialisták számára igazságos do­log, hogy bebörtönöznek egy néger újságírót azért, mert ellátogatott Kubába, igazságos dolog, ha 10 000 dollárra bírságolják azért, mert élt alkotmányos jogával. Ezzel szemben szerintük a forradalom igazságtalan akkor is, ha nagylelkű a ránk tá­madt bűnözőkhöz, akik idegen hata­lom szolgálatában állnak, s forradal­mi bíróságaink a megérdemelt leg­szigorúbb büntetés helyett megbír­ságolják ezeket a bűnözőket. Az ő véleményük szerint igazság­talan dolog, ha megbüntetjük azokat, akik egy reggel orvul és­ gyáván ránk törtek, s még hozzá idegen hadi­hajókon érkeztek, idegen hatalom szolgálatába szegődtek, s nyíltan el­árulták hazájukat, ők ezzel kapcso­latban váltságdíjról beszélnek. De nekünk mindegy, minek neve­zik ezt. A lényeg az, hogy kénytele­nek voltak megtéríteni kárunkat. Az imperializmus a történelem folya­mán első ízben (taps) kényszerült háborús kárt megtéríteni. Miért térítették meg kárunkat? Azért, mert legyőztük őket. Az im­perialisták Playa Giron-nál elszen­vedték első komoly vereségüket La­­tin-Amerikában. S mit tett az Egyesült Államok el­nöke? Hogyan járt el? Először fele­lősséget vállalt az országunk ellen intézett támadásért. Ennek ellenére 20 hónapon át megpróbált kibújni a kár megtérítése alól. S hogyan viselkedett az Egyesült Államok elnöke, amikor ők végtére beleegyeztek a kár megtérítésébe s a forradalmi kormány erre szabadon engedte a betörés résztvevőit. Igazi államférfiként viselkedett? Úgy viselkedett, mint aki beismeri felelősségét? Nem, úgy viselkedett, mint egy kalóz, úgy viselkedett, mint a zsoldosok bandavezére. Amerikai elnök a történelem folyamán még sohasem viselkedett ilyen m­éltatla­­nul, mint Kennedy úr azon a napon, amikor találkozott az országunkba betört bűnözőkkel. Idézni fogok beszédéből, amelyet aznap mondott. Érdemes meghall­gatni, mert az ilyesféle dolgokból kezdjük megérteni az imperialistá­kat. Azzal kezdte ... Csak a legfonto­sabb részleteket olvasom fel. Beszé­dében van néhány bekezdés, amely 3

Next