Kuba, 1964 (3. évfolyam, 1-12. szám)

1964-01-01 / 1-2. szám

mivel olyan helyen, ahol a látoga­tók elegánsan öltözöttek, ez a leg­jobb ismertetőjel. Délután háromkor a „Dry Clean­ing” feliratú teherautó felfegyver­zett forradalmárokkal megrakodva és két katonai kísérő autó, szintén fegyveres személyzettel, elindult az Elnöki Palota felé. Indulás előtt ki­osztották az utolsó parancsokat, hogy tevékenységük összhangban le­gyen a segítő akcióval és a „Radio Relos” művelettel. Megkezdődik a hadművelet Délután három óra húsz perckor a karaván az Elnöki Palota kapuja elé érkezett. Carlos Gutiérrez egy gyors mozdulattal levetette magát az autóról, a kapuárkád közepén helyezkedett el és gépfegyverével leütötte az őröket, miközben fel­kiáltott: „Előre, elvtársak, foglaljuk el!” A váratlan támadás és az ütés ereje olyan nagy volt, hogy a sza­kadatlan tűz elől az őrség visszavo­nult. Erős harciba bocsátkoztak a földszinten, de a Palota védői hát­ráltak, és a felsőbb emeletek felé menekültek. A földszintet a pa­rancsnokság foglalta el, míg a többi harcos a második emeletet tartot­ta. Két csoportra oszlottak, átku­tatva a folyosókat és a szobákat, amíg elértek Batista dolgozószobá­jáig. A lövések széttörték és felnyi­tották a zárat, de senki sem volt ott. A diktátor a felső emeletek felé menekült. A palotaőrség a harma­dik emelet mögé rejtőzve tüzelt! A támadók gránátokat dobtak feléjük, de ezek nem robbantak. Később né­hány dinamittöltényből rögtönzött bombát használtak, melyeknek rob­banása megrázta az egész Palotát A detonációtól visszhangzott az épület. A zsarnok testőrsége a robbanástól megzavarodva abbahagyta a tüze­lést. Azt hitték, hogy mozsárágyú­­val támadtak rájuk. A golyók be­fúródtak a falakba, és apró dara­bokra törték az ablaküvegeket. Vissza­vonulásra kényszerü­lnek Carlos Gutiérrez felment a lép­csőn, kinézett a harmadik emele­ten. Visszatért, majd így szólt: „Fiúk, már a harmadik emeleten vagyunk, induljunk”. Felmentek, erősítették a tüzelést, néhány forra­dalmár, köztük Gutiérez harcolni kezdett. A segítő hadiművelet nem indult meg az eddig eltelt hosszú idő ellenére sem. Az őrséget nem lőtték a Palotával szomszédos épüle­tekről, mint ahogyan tervezték. A lövöldözés folytatódott. A for­radalmárok a Palota második eme­letén helyezkedtek el, többségük megsebesült és szinte lőszer nélkül voltak. Megvitatták a visszavonulás lehetőségét, és amikor megegyeztek­, az életben maradottak különböző irányban kezdtek visszavonulni a rendelkezésükre álló szűkös golyóál­­lománnyal nyitva utat maguknak. Több mint egy óra telt el a táma­dás kezdete óta. A másik akció Délután három óra húsz perckor a „Radio Relos” leadót a kijelölt pa­­nacsnokság­­bevette és José Antonio Echevarria, a diákvezér lelkesítő rá­dióbeszédet tartott Kuba népének, hírül adva, hogy a zsarnok halott. Éppen befejezte beszédét, amikor egy magasrangú tisztviselő megszün­tette az adást. Ezután az utasításnak megfelelően, átmentek a havannai egyetemre, ahol a Forradalom ve­zérkara tartózkodott. Már csaknem odaértek, amikor egy rendőrségi riadóautó elvágta útjukat és legény­sége tüzet nyitott és megölte a diák­vezért, Echevarriát. José Antonio Echevarria politikai végrendeletében így fogalmazta meg e harcok lényegét: „Sikerrel jár-e, vagy sem akciónk, a zendülés előbbre vitt minket a győzelem felé vezető úton. Ellenállásra buzdította Kuba népét, amelynek gyengesége az elnyomó diktatúra támogatását­­ jelentette. Ez a harc­­hatékony segít­séget nyújtott azoknak, akik fegy­verrel rendelkeztek, hogy felszaba­díthassák a népet.” Egyszerű szavai­val megjelölte azt az irányt, me­lyen egész népe haladott és amelyet saját vérével pecsételt meg. A kudarc ellenére a vakmerő tá­madás megingatta a diktatúrát. Ha­vanna lakossága szervezett és tevé­keny közbelépésével tüntetett azon a napon. A március 13. felkelést a köztár­saság fővárosaiban férfiak, nők, gye­rekek támogatták, és ez a támoga­tás nem szűnt meg egészen a felsza­badulás napjáig, amikor Batista vé­res zsarnokságát sikerült m­egdön­­teni. A forradalom végső győzelméig hetente vagy havonta mindenki adott gazdasági hozzájárulást. A földalatti­­harc fedezésére kibocsátott felszabadítási segély­szelvények szá­ma rendkívüli keresletük miatt megsokszorozódott. A forradalmi irodalom elterjedt, kézről kézre jár­va. Minden osztály megszervezte el­lenállási csoportját, és ezek később egy nagyszerű mozgalom gerincét alkották az egész országban. Ezek a mártírok elestek, de har­cosok százai, ezrei álltak helyükre! José Antonio Echevarria, a március­­­­ 13-án hősi halált halt diákvezér Faure Chomón parancsnok, a táma­dás egyik vezetője, jelenleg a kor­mány közlekedésügyi minisztere Emléktábla a kubai Elnöki Palota épületén, rajta a hősök kőbe vésett névsora .

Next