Kuba, 1964 (3. évfolyam, 1-12. szám)
1964-01-01 / 1-2. szám
mivel olyan helyen, ahol a látogatók elegánsan öltözöttek, ez a legjobb ismertetőjel. Délután háromkor a „Dry Cleaning” feliratú teherautó felfegyverzett forradalmárokkal megrakodva és két katonai kísérő autó, szintén fegyveres személyzettel, elindult az Elnöki Palota felé. Indulás előtt kiosztották az utolsó parancsokat, hogy tevékenységük összhangban legyen a segítő akcióval és a „Radio Relos” művelettel. Megkezdődik a hadművelet Délután három óra húsz perckor a karaván az Elnöki Palota kapuja elé érkezett. Carlos Gutiérrez egy gyors mozdulattal levetette magát az autóról, a kapuárkád közepén helyezkedett el és gépfegyverével leütötte az őröket, miközben felkiáltott: „Előre, elvtársak, foglaljuk el!” A váratlan támadás és az ütés ereje olyan nagy volt, hogy a szakadatlan tűz elől az őrség visszavonult. Erős harciba bocsátkoztak a földszinten, de a Palota védői hátráltak, és a felsőbb emeletek felé menekültek. A földszintet a parancsnokság foglalta el, míg a többi harcos a második emeletet tartotta. Két csoportra oszlottak, átkutatva a folyosókat és a szobákat, amíg elértek Batista dolgozószobájáig. A lövések széttörték és felnyitották a zárat, de senki sem volt ott. A diktátor a felső emeletek felé menekült. A palotaőrség a harmadik emelet mögé rejtőzve tüzelt! A támadók gránátokat dobtak feléjük, de ezek nem robbantak. Később néhány dinamittöltényből rögtönzött bombát használtak, melyeknek robbanása megrázta az egész Palotát A detonációtól visszhangzott az épület. A zsarnok testőrsége a robbanástól megzavarodva abbahagyta a tüzelést. Azt hitték, hogy mozsárágyúval támadtak rájuk. A golyók befúródtak a falakba, és apró darabokra törték az ablaküvegeket. Visszavonulásra kényszerülnek Carlos Gutiérrez felment a lépcsőn, kinézett a harmadik emeleten. Visszatért, majd így szólt: „Fiúk, már a harmadik emeleten vagyunk, induljunk”. Felmentek, erősítették a tüzelést, néhány forradalmár, köztük Gutiérez harcolni kezdett. A segítő hadiművelet nem indult meg az eddig eltelt hosszú idő ellenére sem. Az őrséget nem lőtték a Palotával szomszédos épületekről, mint ahogyan tervezték. A lövöldözés folytatódott. A forradalmárok a Palota második emeletén helyezkedtek el, többségük megsebesült és szinte lőszer nélkül voltak. Megvitatták a visszavonulás lehetőségét, és amikor megegyeztek, az életben maradottak különböző irányban kezdtek visszavonulni a rendelkezésükre álló szűkös golyóállománnyal nyitva utat maguknak. Több mint egy óra telt el a támadás kezdete óta. A másik akció Délután három óra húsz perckor a „Radio Relos” leadót a kijelölt panacsnokságbevette és José Antonio Echevarria, a diákvezér lelkesítő rádióbeszédet tartott Kuba népének, hírül adva, hogy a zsarnok halott. Éppen befejezte beszédét, amikor egy magasrangú tisztviselő megszüntette az adást. Ezután az utasításnak megfelelően, átmentek a havannai egyetemre, ahol a Forradalom vezérkara tartózkodott. Már csaknem odaértek, amikor egy rendőrségi riadóautó elvágta útjukat és legénysége tüzet nyitott és megölte a diákvezért, Echevarriát. José Antonio Echevarria politikai végrendeletében így fogalmazta meg e harcok lényegét: „Sikerrel jár-e, vagy sem akciónk, a zendülés előbbre vitt minket a győzelem felé vezető úton. Ellenállásra buzdította Kuba népét, amelynek gyengesége az elnyomó diktatúra támogatását jelentette. Ez a harchatékony segítséget nyújtott azoknak, akik fegyverrel rendelkeztek, hogy felszabadíthassák a népet.” Egyszerű szavaival megjelölte azt az irányt, melyen egész népe haladott és amelyet saját vérével pecsételt meg. A kudarc ellenére a vakmerő támadás megingatta a diktatúrát. Havanna lakossága szervezett és tevékeny közbelépésével tüntetett azon a napon. A március 13. felkelést a köztársaság fővárosaiban férfiak, nők, gyerekek támogatták, és ez a támogatás nem szűnt meg egészen a felszabadulás napjáig, amikor Batista véres zsarnokságát sikerült megdönteni. A forradalom végső győzelméig hetente vagy havonta mindenki adott gazdasági hozzájárulást. A földalattiharc fedezésére kibocsátott felszabadítási segélyszelvények száma rendkívüli keresletük miatt megsokszorozódott. A forradalmi irodalom elterjedt, kézről kézre járva. Minden osztály megszervezte ellenállási csoportját, és ezek később egy nagyszerű mozgalom gerincét alkották az egész országban. Ezek a mártírok elestek, de harcosok százai, ezrei álltak helyükre! José Antonio Echevarria, a március 13-án hősi halált halt diákvezér Faure Chomón parancsnok, a támadás egyik vezetője, jelenleg a kormány közlekedésügyi minisztere Emléktábla a kubai Elnöki Palota épületén, rajta a hősök kőbe vésett névsora .