Kuba, 1966 (5. évfolyam, 1-7. szám)
1966-01-01 / 1-2. szám
híres alfabetizációs kampány, amely megszüntette Kubaiban az analfabetizmust. E kampány során az írni— olvasni nem tudók száma oly mértékben csökkent, hogy manapság az mindössze a lakosság 3,9 százalékát teszik ki. E 3,9 százalékba többségükben az idősebb korosztály képviselői, elmebetegek, vagy a spanyol nyelvet rosszul beszélő hoszszabb idő óta az országban tartózkodó külföldiek tartoznak. 1964-ig az alapfokú oktatásba 18 210 új tantermet kapcsoltak be, továbbá 671 falusi iskolát építettek 1700 tanteremmel és 339 városi iskolát 3400 tanteremmel. 37 katonai kaszárnyát alakították át az oktatásügy céljainak megfelelően. 1965—66. iskolaévben a felnőttoktatásba bekapcsolódott mindkét nembeli dolgozók, háziasszonyok, nyugdíjasok, stb. száma meghaladta a másfél milliót Kubában három egyetem működik — Havannában, Las Villásban és Oriente tartományban , amelyek 15 szakmában nyújtanak képesítést és részesítenek magasfokú kiképzést a mezőgazdasági technikához kapcsolódó szakágazatokban. Az oktatásügy fejlődésének egyik legékesebb oldala a Forradalmi Kormány által nyújtott ösztöndíjak rendszere. Több mint 100 ezer kubai fiatal, köztük több mint 2 ezer külföldi részesül a kormány által folyósított ösztöndíjakból. A kormány fedezi minden költségüket. A házas egyetemi hallgatók szintén részesülhetnek ezekből az ösztöndíjakból, hogy tanulmányokat folytassanak az orvostudomány különböző ágazataiban és a mezőgazdasági szakmákban. A forradalom Kubát „egyetlen hatalmas iskolává változtatta”, oly széleskörű az oktatási tevékenység, amely jelenleg az országban folyik. 1958-ban a Battista-diktatúra idején a nemzeti költségvetésből az oktatásügy céljaira 74 millió pesot (dollárt) irányoztak elő. 1965-ben ez a szám csaknem megháromszorozódott és elérte a 212 millió dollárt. Az oktatás minden fokon ingyenes. KULTÚRA A Kulturális Igazgatóságot, amely hosszú időn keresztül az Oktatásügyi Minisztérium mellett működött, a kormány Nemzeti Kulturális Tanáccsá szervezte át. Ez a hivatalos, önálló szerv, amelynek funkciói az előzőhöz képest megsokszorozódtak, ellenőrzi az egész országban folyó kulturális tevékenységet és dolgozza ki azokat a terveket, amelyek Kubát a kultúra területén az egész világon nagyon előnyös helyzetbe helyezik. A színház, zene, tánc, képzőművészetek és könyvtárak osztályainak munkája kihatással van az egész országkulturális életére. A Művészképző Főiskolákon fiatalok százai kapnak kiképzést a művészetek legkülönbözőbb ágaiban. Más intézmények, miint a művészeti oktatók iskolája, több mint ezer vidékről származó fiatalt képeznek ki arra, hogy elvigyék a színház, a zene és a táncművészetet a vidékek lakóihoz. Színjátszó csoportok járják be az országot, eljutnak a legtávolabbi vidékekre is, hogy elvigyék a művészetek üzenetét, a parasztság millóihoz. A hetedik művészet, a képzőművészet hazai és külföldi dokumentum és játékfilmeket bemutató mozgó vetítőtállomásai révén, szintén eljut a hegyifalvakba is és neveli a kubai parasztság széles tömegeit. Számos országgal bonyolítunk le széleskörű és hasznos kulturális cserét, azért, hogy mindenfajta művészet magas színvonalon való terjesztését valósíthassuk meg. Egészségügy Kubában az egészségügy állandó, mély krízist élt át Ezt a válságot csak a jelenlegi kormány oldotta meg, amely korlátlan eszközöket bocsátott rendelkezésre azért, hogy a népet eme tevékenység áldásaiban részesítse. A szocialista rendszer úgy tekint a dolgozóra, mint a társadalom fenntartásához szükséges anyagi javak termelősére és nem mint kizsákmányolható eszközre, mint az országban uralkodó kapitalista rendszer tette. Ezért a dolgozók egészségével törődő hivatalos gondoskodás párhuzamosan fejlődött a dolgozók szerepének növekedésével az új társadalomban. Mikor a dolgozóiról beszélünk, családját is beleértjük és ilyenformán az egész kubai népet. 1958-ban Kubában 87 kórház működött , 1000 lakosra 3,3 kórházi ágy jutott. 1959-től 1964-ig bezárólag a kormány 66 kórházat épített és jelentősen kiszélesítette a már meglevőket, s ilyenformán 5,7-re növelve az ezer lakosra jutó kórházi ágyak arányszámát. A Falusi Egészségügyi Szolgálat megteremtése a sziget legtávolabbi zugaiba is eljuttatta az orvosi segítséget. A hegyekben és a síkságokon felépített 42 falusi kórház az útjelzője az egészségügy területén megtett hatalmas fejlődésnek. 1959-ben az orvosok 17,24 százaléka, 1121 fő dolgozott az állami egészségügyi szolgálat kereteiben. Jelenleg az itt dolgozó orvosok száma 4855 fő. Az orvosok magánprakszisát továbbra is tiszteletben tartották, de 1963-tól kezdve a főiskoláról újonnan kikerülő orvosok fogadalmat tettek, hogy lemondanak a magánprakszis gyakorlásáról és minden idejüket munkájuknak szentelik. 1965 novemberében a Sierra-Maestra-i Pico Cubában, az ország egyik legmagasabb pontján, 400 orvos és 26 belgyógyász tett fogadalmat Fidel Castro miniszterelnök előtt. Ezek az orvosók és a fogorvosok két évet fognak falun dolgozni, mint azt ígéretükben megfogadták. A nyilvános kórházakon kívül továbbra is működnek Kubában a segélyszervezeti klinikák. Ezeknek száma az országban, meghaladja a 30-at A segélyszervezeti klinikák több mint 100 ezer beteget, vagy tagot látnak el, akiknek havi 3 dollárt meg nem haladó összeg lefizetéséért joguk van kórházi ápolásban részesülni. az Állam szervezeti felépítése Fidel Castro, a forradalom vezetője, az új államalkotmány megszövegezésének és a kormány munkájával funkcióiban tökéletesen azonosult Kubai Kommunista Párt Központi Bizottsága szervezeti szabályzata kidolgozásának terveiről ez évben mondott beszédében kijelentette, hogy az államgépezet munkájának tökéletesítése a kubai társadalom új államrendjének megfelelő jellemvonások szerint történik. „A Párt és a Kormány elválaszthatatlanok”, szögezte le Fidel Castro parancsnok és így értelmeztük ezt az ország működését biztosító mechanizmus összetételében is, 1959- től kezdve állandó és törhetetlen forradalmisággal. Ha figyelembe vesszük, hogy a kubai forradalom kezdetétől fogva gazdasági és katonai értelemben, a hatalmas észak-amerikai imperializmus közvetlen agressziójának veszélyében élt, világossá válnak a forradalmi kormány munkájának gyümölcsei. A Forradalom változatlan politikája, amely arra irányul, hogy minden országgal a függetlenség és az önkormányzat legteljesebb tiszteletben tartásának alapján kapcsolatokat tartsunk fenn, eredményekhez vezetett és jelenleg a világ számos országával van kereskedelmi és diplomáciai kapcsolatunk. Ennek bizonyítéka az 1959 és 1963 között kötött 310 különböző szerződés és egyezmény. (46 év alatt 1912- től 1958-ig a Köztársaság, 190 szerződést kötött.) A számos európai, ázsiai és afrikai országgal létesített és elmélyített diplomáciai kapcsolatokon kívül, (ezen országok közül Kuba nagyon sokkal a forradalom előtt semmiféle kapcsolatban nem állott) mint a következő számadatok is mutatják, a kereskedelmünk is megsokszorozódott: 1959-ben a kubai export értéke 637 800 000 dollár, az import értéke 742 200 000 dollár. A múlt évben ezek a számok így alakultak: 713 700 000 az export és 1 014 700 000 dollár az import értéke. 4