Külkereskedelem, 1958 (2.évfolyam, 1-12. szám)
1958 / 1. szám - Bognár József: Monopólium és centralizáció
00 BOGNÁR JÓZSEF: A külkereskedelmi szervezet problémái minden"népi demokratikus ország közvéleményét élénken foglalkoztatják. A Német Demokratikus Köztársaságban hónapok óta vita folyik nemcsak a külkereskedelmi és ipari szaksajtó,hanem a közgazdasági és ideológiai folyóiratok hasábjain is a monopólium elvének értelmezéséről, a centralizáció szükségességéről, a megvalósítható decentralizáció mértékéről és formáiról. Közgazdaságtudományunk elméletileg még nem foglalkozott e problémával. A gyakorlati gazdasági életben hosszú éveken át az volt az uralkodó felfogás, hogy a külkereskedelmi monopólium elve azt jelenti, hogy csak a Külkereskedelmi Minisztérium irányítása alatt működő külkereskedelmi szakvállalatok foglalkozhatnak — a profiljukba tartozó áruféleségekben kizárólagos joggal — export-import ügyletek kötésével és bonyolításával. 1955 második felében —a viszonylag hirtelen kormányzati döntés következtében — néhány nagyüzem megkapta azt a jogot, hogy saját gyártmányait saját rezsiben önállóan exportálhatja. Az önálló export jogát azóta néhány más nagyüzemre is átruházták. Hasonló joggal rendelkezik a SZÖVOSZ kötelékébe tartozó Hungarofruct vállalat is, amely termeltet, felvásárol és exportál is. Az ipari üzemek közvetlen exportjával kapcsolatban szerzett tapasztalatok még nem kerültek tudományos értékelésre. A gyakorlati évben egyesek úgy vélekednek, hogy a tapasztalatok jóik és ennek alapján további üzemeket kell önálló exportjoggal felruházni. Másoknak viszont az a nézete, hogy a közvetlen ipari export nem vált be, ezért semmi esetre sem szabad szélesíteni az önállóan exportáló üzemek körét, sőt esetleg vissza kell adni egyes feladatokat a külkereskedelmi szakvállalatoknak. Kinek, vagy kiknek van igaza, milyen elvek alapján, mely irányban kell továbbfejlesztenünk a külkereskedelmi szervezetet, hogy közvetlenebb kapcsolat alakuljon ki az ipar és a piac között, hogy a jobb vevőszolgálat, a megbízhatóbb service, a rugalmasabb eladási munka bázisára nagyobb és gazdaságosabb exportvolumen épüljön fel? Nehéz arra vállalkozni, hogy e kérdéseket egy cikk keretében kielégítően megválaszoljuk. A problémák elméleti oldalról való megközelítése — amit meg lehet kísérelni — nem pótolhatja a többéves gyakorlati tapasztalatok objektív értékelésének elmaradását. Azt azonban — remélhetőleg — meggyőzően lehet bizonyítani, hogy az azonos alapelveken felépülő szervezeti formák ára és a szakma sajátosságai, a piac természete, a volumen nagysága, a káderek képzettsége szerint differenciálhatók. A problémák elméleti megközelítése esetén mindenekelőtt arra kell választ adnunk, hogy mit jelent a külkereskedelmi monopólium, milyen szervezeti formák felelnek meg leginkább a monopólium elvének és melyek azok, amelyek megférnek vele? A monopóliumelvéről és értelméről is különféle vélemények vannak. Abban mindenki egyetért, hogy a külkereskedelmi monopólium az ágazat állami tulajdona alapján válik szükségszerűvé, hiszen a külkereskedelem tervezése és tervszerű irányítása csak a monopólium alapján biztosítható. A monopólium tehát a munkásosztály uralma és a termelési viszonyok szocialista jellege alapján valósul meg. Az is nyilvánvaló, hogy a szocialista államot nemcsak a külkereskedelmi, hanem — szoros kapcsolatban a külkereskedelmi tevékenységgel — a deviza és szállítmányozási monopólium is megilleti. Miben áll a szocialista állam monopóliuma a külkereskedelemben? A Sz. К. Р. [О. К (b.) P.] Központi Bizottságának 1925. október 3—10-i plénuma a külkereskedelmi monopólium lényegét az alábbiakban határozta meg:* a) Az állam egy külön erre a célra létesített szerv (akkor Külkereskedelmi Népbiztosság) útján maga irányítja a külkereskedelmet; b) megállapítja, hogy milyen szervezetek, milyen gazdasági ágakban és milyen méretekben bonyolíthatnak közvetlen külkereskedelmi ügyleteket; c) a gazdaságfejlesztés és a szocialista építés feladataiból kiindulva, a kiviteli-behozatali terv révén meghatározza, hogy mi és milyen mennyiségben szállítható ki az országból,és mi az, ami behozható az országba; d) az engedélyek és kontingensek rendszerével közvetlenül szabályozza a behozatalt és a kivitelt, valamint a külkereskedelmi szervezetek ügyleteit. A monopólium fogalmának ilyen értelmezése — úgy gondolom — ma is teljesen helytálló. Minden szocialista ország tapasztalatai egyértelműen dokumentálják, hogy a külkereskedelmi monopólium Monopólium és centralizáció * Lásd: Az Sz. K. P. Kongresszusainak, Konferenciáinak és Központi Bizottsági Plénumainak Határozatai. II. rész. 204. old. Szikra, Budapest 1954. 1