Külkereskedelem, 1958 (2.évfolyam, 1-12. szám)

1958 / 1. szám - Bognár József: Monopólium és centralizáció

00 BOGNÁR JÓZSEF: A külkereskedelmi szervezet problémái minden"népi demokratikus ország közvéleményét élénken foglalkoz­tatják. A Német Demokratikus Köztársaságban hónapok óta vita folyik nemcsak a külkereskedelmi és ipari szak­sajtó,­­hanem a közgazdasági és ideológiai folyóiratok hasábjain is a monopólium elvének értelmezéséről, a centralizáció szükségességéről, a megvalósítható decent­ralizáció mértékéről és formáiról. Közgazdaságtudományunk elméletileg még nem fog­lalkozott e problémával. A gyakorlati gazdasági életben hosszú éveken át az volt az uralkodó felfogás, hogy a külkereskedelmi monopólium elve azt jelenti, hogy csak a Külkereskedelmi Minisztérium irányítása alatt mű­ködő külkereskedelmi szakvállalatok foglalkozhatnak — a profiljukba tartozó áruféleségekben kizárólagos jog­gal — export-import ügyletek kötésével és bonyolítá­sával. 1955 második felében —a viszonylag hirtelen kormány­zati döntés következtében — néhány nagyüzem meg­kapta azt a jogot, hogy saját gyártmányait saját rezsi­ben önállóan exportálhatja. Az önálló export jogát azóta néhány más nagyüzemre is átruházták. Hasonló joggal rendelkezik a SZÖVOSZ kötelékébe tartozó Hungarofruct vállalat is, amely termeltet, fel­vásárol és exportál is. Az ipari üzemek közvetlen exportjával kapcsolatban szerzett tapasztalatok még nem kerültek tudományos értékelésre. A gyakorlati évben egyesek úgy véleked­nek, hogy a tapasztalatok jóik és ennek alapján további üzemeket kell önálló exportjoggal felruházni. Mások­nak viszont az a nézete, hogy a közvetlen ipari export nem vált be, ezért semmi esetre sem szabad szélesíteni az önállóan exportáló üzemek körét, sőt esetleg vissza kell adni egyes feladatokat a külkereskedelmi szak­vállalatoknak. Kinek, vagy kiknek van igaza, milyen elvek alapján, mely irányban kell továbbfejlesztenünk a külkereske­delmi szervezetet, hogy közvetlenebb kapcsolat alakul­jon ki az ipar és a piac között, hogy a jobb vevőszol­gálat, a megbízhatóbb service, a rugalmasabb eladási munka bázisára nagyobb és gazdaságosabb export­volumen épüljön fel? Nehéz arra vállalkozni, hogy e kérdéseket egy cikk keretében kielégítően megválaszoljuk. A problémák elméleti oldalról való megközelítése — amit meg lehet kísérelni — nem pótolhatja a többéves gyakorlati ta­pasztalatok objektív értékelésének elmaradását. Azt azonban — remélhetőleg — meggyőzően lehet bizonyí­tani, hogy az azonos alapelveken felépülő szervezeti formák ára és a szakma sajátosságai, a piac termé­szete, a volumen nagysága, a káderek képzettsége sze­rint differenciálhatók. A problémák elméleti megközelítése esetén minde­nekelőtt arra kell választ adnunk, hogy mit je­lent a külkereskedelmi monopólium, m­ilyen szervezeti formák felelnek m­eg leginkább a monopólium elvének és me­lyek azok, amelyek megférnek vele? A monopólium­­elvéről és értelméről is különféle vélemények vannak. Abban mindenki egyetért, hogy a külkereskedelmi monopólium az ágazat állami tulajdona alapján válik szükségszerűvé, hiszen a külkereskedelem tervezése és tervszerű irányítása csa­k a monopólium alapján bizto­sítható. A monopólium tehát a munkásosztály uralma és a termelési viszonyok szocialista jellege alapján valósul meg. Az is nyilvánvaló, hogy a szocialista álla­mot nemcsak a külkereskedelmi, hanem — szoros kap­csolatban a külkereskedelmi tevékenységgel — a deviza és szállítmányozási monopólium is megilleti. Miben áll a szocialista állam monopóliuma a külke­reskedelemben? A Sz. К. Р. [О. К (b.) P.] Központi Bizottságának 1925. október 3—­10-i plénuma a külkereskedelmi mono­pólium lényegét az alábbiakban határozta meg:* a) Az állam egy külön erre a célra létesített szerv (akkor Külkereskedelmi Népbiztosság) útján maga irá­nyítja a külkereskedelmet; b) megállapítja, hogy milyen szervezetek, milyen gazdasági ágakban és milyen méretekben bonyolíthat­nak közvetlen külkereskedelmi ügyleteket; c) a gazdaságfejlesztés és a szocialista építés felada­taiból kiindulva, a kiviteli-behozatali terv révén meg­határozza, hogy mi és milyen mennyiségben szállít­ható ki az országból,­­és mi az, ami behozható az or­szágba; d) az engedélyek és kontingensek rendszerével köz­vetlenül szabályozza a behozatalt és a kivitelt, vala­mint a külkereskedelmi szervezetek ügyleteit. A monopólium fogalmának ilyen értelmezése — úgy gondolom — ma is teljesen helytálló. Minden szocialista ország tapasztalatai egyértelműen dokumentálják, hogy a külkereskedelmi monopólium Monopólium és centralizáció * Lásd: Az Sz. K. P. Kongresszusainak, Konferenciáinak és Központi Bizottsági Plénumainak Határozatai. II. rész. 204. old. Szikra, Budapest 1954. 1

Next