Külkereskedelem, 1961 (5.évfolyam, 1-12. szám)

1961 / 1. szám - dr. Willi Kunz-dr. Rudolf Brauer: A szocialista nemzetközi munkamegosztás és gazdasági komplexumok képzése

kezik pl. többek között az átlagon felül energiaigényes iparágakra. Egy viszonylag lezárt gazdasági komplexum létesí­tésére irányuló kísérletek a kisebb vagy akár a kö­zepes nagyságú országokban a társadalmi munka hasznosságának jelentős csökkenéséhez vezetnek. Ugyanakkor egy ország gazdaságának túlzott szakosítása és a lemondás arról, hogy a gazdasági ágak helyileg legked­vezőbb komplexumát hozzuk létre, szintén a munka tár­sadalmi hatásfokát rontja. Hogy a szocialista országok többsége (a Szovjetunió és a Kínai Népköztársaság kivételével) gazdaságát egy vagy néhány alapanyagra támaszkodva, komplex módon fej­leszthesse és egyben a termelőerők fejlettségi fokát maxi­málisan emelhesse, a nemzetközi szakosítás ezen orszá­gok között gazdasági szükségszerűséggé lett; ezek az or­szágok tehát objektív okok miatt kényszerülnek a szako­sításra. Ez az alapja az átfogó, nemzetközi gazdasági komp­lexumok kialakításának, amelyben több szocialista ország népgazdasága, vagy azok egyes részei munkameg­osztás révén egymáshoz mind közelebb jutnak és egymást kiegészítik. Nem szabad azonban figyelmen kívül hagyni, hogy a termelőerők racionális területi megoszlásának, illetve a gazdasági komplexumok hasznosságának hatá­rai változók. Ezek a határok függnek a termelőerők és a szállítási eszközök fejlettségi fokától. A termelőerők ál­talános, gyors fejlődése a termelésnek kis területen meg­valósuló kombinációja irányában hat, a szállítási eszkö­zök fejlődése viszont tendenciájában a gazdasági körze­tek kiterjesztése felé irányul. Minőségi eltérés áll azonban fenn országos, illetve nem­zetközi gazdasági komplexumok tervszerű létesítése kö­zött. Nemzetközi síkon a termelési együttműködésnek csak a legfontosabb arányait tervezik meg, illetve egyez­tetik össze. Ebből adódik viszont, hogy a nemzetközi gaz­dasági komplexumok kialakítása olyan nemzetközi mun­­kamegosztás alapján történik, amelyben az egyes orszá­gok különböző súllyal vesznek részt. Következésképpen a nemzetközi szakosítást először az eltérő természeti adott­ságok (nyersanyagelőfordulások és éghajlati viszonyok, amelyek különösen kedveznek bizonyos mezőgazdasági kultúráknak), másodszor az optimális termelési nagyság­rendek határozzák meg, amelyek a termelés gazdaságos­ságát biztosítják. A nemzetközi szakosítási megállapodá­soknak nagy jelentőségük van az egész fémfeldolgozó iparban, valamint a vegyiipar egyes ágaiban, ahol köte­lező megállapodásokban kell leszögezni, milyen fajta gépeket és felszereléseket milyen mennyiségben gyárt­sanak az egyes országokban, mind a belső szükséglet, mind a többi szocialista ország szükségletének fedezésére. Szükségszerű tehát, hogy a természeti adottságok, va­lamint a vállalt nemzetközi termelési kötelezettségek mind döntőbb szerephez jussanak az egyes szocialista or­szágok fémfeldolgozó- és vegyipara termelési profiljának kialakításában és hogy ezek a tényezők határozzák meg a közös, nemzetközi gazdasági komplexumban elfoglalt helyüket. E szakosított termelés körül (elsősorban az I. alosz­tályban) csoportosul a többi szükséges, egymással összefonódott ágazat, s így alakul ki az ország egész gazdasági profilja. Amilyen mértékben növekszik a nemzetközi szakosí­tás, amilyen mértékben vállalnak magukra az egyes szo­cialista országok nagyobb szabású szakosítási kötelezett­ségeket, olyan mértékben kell figyelembe venni az orszá­gos gazdasági komplexumok kialakításához vezető tör­vényszerűségeket, hogy elkerüljük a téves vagy elsietett szakosítási intézkedések következtében az országos újra­termelési folyamatban adódó zavarokat. Az egyes országok nemzeti gazdasági komplexumaik kialakításánál különböző természeti adottságokból indul­tak és indulnak ki; ezek 1. az országok területe és földrajzi fekvése; 2. a kitermelésre érdemes természeti kincsek, amelyek mint nyersanyagforrások a kitermelő iparágak fejlődésé­nek alapjául szolgálhatnak és amelyek nem állanak min­denütt azonos mennyiségben és minőségben rendelke­zésre; •». • • i^e. '­ 3. az éghajlati viszonyokban, a mezőgazdasági műve­lésre alkalmas földterület nagyságában, a föld termelő­képességében fennálló különbségek; 4. a népesség számában, összetételében és sűrűségében mutatkozó eltérések. Az országos gazdasági komplexumok létesítését meg­határozó természeti adottságok m­ellett figyelembe veen­dők az egyes országokban érvényesülő gazdasági ténye­zők és egyéb feltételek is. Ezek között elsősorban a következőkre kell figyelem­mel lenni: 1­ .a. termelési eszközök fejlettségi és differenciáltsági foka országonként, illetve országrészenként; 2. a természeti kincsek feltárásában elért színvonal és a rendelkezésre álló energia mennyisége; 3. a földrajzi fekvés és a szállítási feltételek; 4. a rendelkezésre álló munkaerő és annak minőség­foka; 5. a szakosított tömegtermelés számára számításba jövő belső piac. Noha a kapitalizmusból átvett örökségként a termelő erők fejlettségi fokában igen nagy eltérések álltak fenn a komplex gazdaság bizonyos vonásai minden egyes or­szágban kialakultak. Minden országban többé-kevésbé­­ fejlett és specializált mezőgazdasággal találkozunk. A­­ különböző országok az ipari termelés bizonyos, erősen f eltérő fokára jutottak el, ezen belül kialakultak egyes­­hagyományos ágak. Nézetünk szerint ahhoz, hogy optimális gazdaság komplexumokat létesíthessünk, az ipar szocialista re­konstrukcióját és az országok további iparosítását elevi összhangba kell erözni a nemzetközi szakosítással. Ál­talában szükséges, hogy minden ország fejlessze a mű­szaki fejlődés szempontjából jelentős iparágakat, de ez nem kötelező minden részletszektorban. A szociálist, ipari államoknak rendelkezniük kell: 1. saját energiagazdasággal, amelyben a súlypont foko­zatosan a legracionálisabb energiahordozókra kerül és a nemzetközi hálózat részét képezi; 2. saját építő-, illetve építőanyagiparral; 3. a fémkohászat különböző ágaival; 4. a korszerű gépgyártás különböző ágaival; 5. a vegyiipar különböző ágaival, elsősorban azokkal amelyek termeléséhez a szükséges nyersanyagok rendel­kezésre állnak; 6. fejlett, sokoldalú könnyűiparral; 7. saját élelmiszeriparral; 8. intenzív, nagyüzemű mezőgazdasággal és erdészet­tel; 9. fejlett szállítási hálózattal. 2 FIZESSEN ELŐ 4 KÜLKERESKEDELEMRE Előfizetéseket felvesz s a Posta Központi Hírlapiroda Bp. V. József nádor tér 1. Csekksz. 61.066 Előfizetési díj : félévre 24.—Ft negyedévre 12.— Ft

Next