Kulturharc, 1932 (2. évfolyam, 1-12. szám)

1932-01-01 / 1. szám

Szerkesztő bizottság: DR. BERKOVITS JENŐ, KÁLNAY FERENC, MOÓR PÉTER. Külföldön ..............................................................................2.00 Egyes szám ára 10 cent SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL "e.FILM KULTÚRHARC SZÁM 1 9 3 2 -A. Kultur Szövetség Hivatalos Folyóirata JANUÁR KULTÚRHARC Published by the Hungarian Cultural Federation, 344 East 86th Street, New York, N. Y. Published Monthly. Vol. 2. No. 1, January 1932. Subscription $1.20 a year, $2.00 abroad, Single Copy 10 cent. Second class mail privileges applied for at Post Office New York, N. Y. Előfizetés az Egyesült Államokban egy évre ..........$1.20 A KONGRESSZUS megnyitása kétségen kívül a munka­­nélküliség égető problémájának jegyében zajlott le. Nem belül, de kívül. Washington évszázados falai között, a Capitol épületei előtt, soha nem látott demonstráció és “éh­ségfelvonulás” követelt munkanélküli biztosítást azok szá­mára, akiket a gazdasági válság könyörtelenül az éhezés két­ségbeesésébe sodort. Nem kétséges az sem, hogy a kézlegyin­téssel “vörös”-nek cédulázott éhségmenet elérte-e a célját vagy sem. Ha napokkal a menetelők megérkezte előtt, lekicsiny­lés, gúny vagy szitok kísérte is Seattle-től Bostonig az éhező milliókat képviselő marsolókat, azok részéről, akik még min­dig hisznek a prosperitás visszatértében, a gúny és lekicsiny­lés előbb ámulattá, azután komoly félelemmé változott, ami­kor az éhségmenet bevonult Washingtonba. Ezerhétszáz fő­nyi delegáció hozta az ország minden részéből 12 millió munkanélküli üzenetét. Az üzenetet a plakátok mondták el, melyeket a Capitol elé vonuláskor hordtak az úttól kimerült és mégis lelkesszemű delegátusok. “AZ ELMÚLT HÁBO­RÚBAN A TŐKÉSEKÉRT HARCOLTUNK, A KÖVET­KEZŐ HÁBORÚBAN A MUNKÁSOKÉRT FOGUNK HARCOLNI” _ “MUNKANÉLKÜLI SEGÉLYT, $150 KÉSZPÉNZT, TELJES FIZETÉST” „ MUNKANÉL­KÜLI BIZTOSÍTÁST KÖVETELÜNK” és ehhez ha­sonlókat mondtak a plakátok és visszhangoztak az ország összes napilapjai a Kongresszus megnyitásának napján. A világ szeme, az egész világé, Washington felé fordult decem­ber 7-én. Gúny és kicsinylés elnémult a komoly ellenféllel szemben. És most azt kérdezhetjük: mi volt az eredmény? A felelet kézenfekvő. A világ szeme a munkások millióinak a szeme. Ha egyetlen felvonulás a Kongresszus elé el tudta érni, hogy komolyan vegyék azt a tömegerőt, melyet az éh­­ségmenetelők képviseltek, akkor az amerikai munkás milliók egységes hangjának és akaratának ki kell vívnia a Munka­­nélküli Biztosítást, melynek célja nem üres reform, hanem komoly azonnali segítség az éhezőknek.­ECEMBER 12-én volt 30 éve annak, hogy Guglielmo Marconi Newfoundlandban először hallotta kikopogni az “S” betű hárompontos jelzését, amit Angliából küldtek a levegőn keresztül. Harminc éves a rádió. A jubileumot a következőképen ünnepelték: koncert Japánból és Rio de Ja­­neiroból, beszédek Londonból és Párisból, üdvözöltek Spa­nyol, Olasz és Lengyelországból, valamint Belgiumból. A földkerekség minden részéből egyszerre hallgatták a modern kor legnagyobb találmányának dicsőítését. A rádiót úgy is­merjük, mint a civilizáció egyik legnagyobbszerű teljesítmé­nyét. Teljesítmény....Mit teljesített be? A civilizációnak ez a valóban csodálatos terméke, mely a kultúra áldásos eszközévé, válhatott volna, tökéletesen degenerálódott. Hirdetési eszköz lett csupán, szappangyárosok, sózott-herring importcégek és szalámi nagykereskedők számára, akik áruikat szimfonikus koncertek és “Amos’n Andy” program számai között kínál­ják a rádió közönségnek, minthogy e programszámokat ők finanszírozzák. Hatásos és olcsó propaganda. De eszközévé vált a rádió az uralkodó osztály minden reakciós propagan­dájának is, vagyis a haladásnak ezzel a vívmányával ponto­san a haladás szellemét igyekeznek béklyókba verni. Mar­coni rádió szerkezete, melyet harminc évvel ezelőtt ajándé­kozott a világnak, korántsem a kultúra médiuma lett azok­nak a kezében, akik hatalmuk érdekében éppen a kultúra eszközeit használják ki legjobban. NEW YORK TIMES december 22-iki számában meg­jelent washingtoni tudósítás címe méltán ragadta meg a figyelmesen olvasó tekintetét. “Washington az új chincho­­wi kérdést tanulmányozza” — így szólt a headline. Az em­ber nem tudja nevessen-e vagy sírjon. Mialatt Kína széjjel­darabolása rendületlenül halad előre, a washingtoni tudósító szerint: Stimson külügyminiszter — “tanulmányoz.” Ami annyit jelent, hogy a legtávolabbi szándéka sincsen beleszól­ni — legalább is egyenlőre — Mandzsúria kérdésébe, illető­leg annak a japánok által való elfoglalásába. Kína és Japán, valamint az egész mandzsúria helyzet kérdése oly messzeálló­­nak tűnhetik egyesek előtt, hogy vannak, akik ugyanazt kér­dezik, amit az American Federation of Labor egyik los an­gelesi tisztviselője kérdezett, akinek egyébként földrajzi is­meretei erős pótlásra szorulnak: “Ki törődik ezekkel az euró­pai országokkal?” Azonban, ha közelebbről vizsgáljuk meg a tényeket, akkor kénytelenek vagyunk azt látni, hogy a D­A 344 EAST 86th STREET NE WYORK CITY TELEPHONE: REGENT 4-3842

Next