Kulturharc, 1932 (2. évfolyam, 1-12. szám)
1932-01-01 / 1. szám
Szerkesztő bizottság: DR. BERKOVITS JENŐ, KÁLNAY FERENC, MOÓR PÉTER. Külföldön ..............................................................................2.00 Egyes szám ára 10 cent SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL "e.FILM KULTÚRHARC SZÁM 1 9 3 2 -A. Kultur Szövetség Hivatalos Folyóirata JANUÁR KULTÚRHARC Published by the Hungarian Cultural Federation, 344 East 86th Street, New York, N. Y. Published Monthly. Vol. 2. No. 1, January 1932. Subscription $1.20 a year, $2.00 abroad, Single Copy 10 cent. Second class mail privileges applied for at Post Office New York, N. Y. Előfizetés az Egyesült Államokban egy évre ..........$1.20 A KONGRESSZUS megnyitása kétségen kívül a munkanélküliség égető problémájának jegyében zajlott le. Nem belül, de kívül. Washington évszázados falai között, a Capitol épületei előtt, soha nem látott demonstráció és “éhségfelvonulás” követelt munkanélküli biztosítást azok számára, akiket a gazdasági válság könyörtelenül az éhezés kétségbeesésébe sodort. Nem kétséges az sem, hogy a kézlegyintéssel “vörös”-nek cédulázott éhségmenet elérte-e a célját vagy sem. Ha napokkal a menetelők megérkezte előtt, lekicsinylés, gúny vagy szitok kísérte is Seattle-től Bostonig az éhező milliókat képviselő marsolókat, azok részéről, akik még mindig hisznek a prosperitás visszatértében, a gúny és lekicsinylés előbb ámulattá, azután komoly félelemmé változott, amikor az éhségmenet bevonult Washingtonba. Ezerhétszáz főnyi delegáció hozta az ország minden részéből 12 millió munkanélküli üzenetét. Az üzenetet a plakátok mondták el, melyeket a Capitol elé vonuláskor hordtak az úttól kimerült és mégis lelkesszemű delegátusok. “AZ ELMÚLT HÁBORÚBAN A TŐKÉSEKÉRT HARCOLTUNK, A KÖVETKEZŐ HÁBORÚBAN A MUNKÁSOKÉRT FOGUNK HARCOLNI” _ “MUNKANÉLKÜLI SEGÉLYT, $150 KÉSZPÉNZT, TELJES FIZETÉST” „ MUNKANÉLKÜLI BIZTOSÍTÁST KÖVETELÜNK” és ehhez hasonlókat mondtak a plakátok és visszhangoztak az ország összes napilapjai a Kongresszus megnyitásának napján. A világ szeme, az egész világé, Washington felé fordult december 7-én. Gúny és kicsinylés elnémult a komoly ellenféllel szemben. És most azt kérdezhetjük: mi volt az eredmény? A felelet kézenfekvő. A világ szeme a munkások millióinak a szeme. Ha egyetlen felvonulás a Kongresszus elé el tudta érni, hogy komolyan vegyék azt a tömegerőt, melyet az éhségmenetelők képviseltek, akkor az amerikai munkás milliók egységes hangjának és akaratának ki kell vívnia a Munkanélküli Biztosítást, melynek célja nem üres reform, hanem komoly azonnali segítség az éhezőknek.ECEMBER 12-én volt 30 éve annak, hogy Guglielmo Marconi Newfoundlandban először hallotta kikopogni az “S” betű hárompontos jelzését, amit Angliából küldtek a levegőn keresztül. Harminc éves a rádió. A jubileumot a következőképen ünnepelték: koncert Japánból és Rio de Janeiroból, beszédek Londonból és Párisból, üdvözöltek Spanyol, Olasz és Lengyelországból, valamint Belgiumból. A földkerekség minden részéből egyszerre hallgatták a modern kor legnagyobb találmányának dicsőítését. A rádiót úgy ismerjük, mint a civilizáció egyik legnagyobbszerű teljesítményét. Teljesítmény....Mit teljesített be? A civilizációnak ez a valóban csodálatos terméke, mely a kultúra áldásos eszközévé, válhatott volna, tökéletesen degenerálódott. Hirdetési eszköz lett csupán, szappangyárosok, sózott-herring importcégek és szalámi nagykereskedők számára, akik áruikat szimfonikus koncertek és “Amos’n Andy” program számai között kínálják a rádió közönségnek, minthogy e programszámokat ők finanszírozzák. Hatásos és olcsó propaganda. De eszközévé vált a rádió az uralkodó osztály minden reakciós propagandájának is, vagyis a haladásnak ezzel a vívmányával pontosan a haladás szellemét igyekeznek béklyókba verni. Marconi rádió szerkezete, melyet harminc évvel ezelőtt ajándékozott a világnak, korántsem a kultúra médiuma lett azoknak a kezében, akik hatalmuk érdekében éppen a kultúra eszközeit használják ki legjobban. NEW YORK TIMES december 22-iki számában megjelent washingtoni tudósítás címe méltán ragadta meg a figyelmesen olvasó tekintetét. “Washington az új chinchowi kérdést tanulmányozza” — így szólt a headline. Az ember nem tudja nevessen-e vagy sírjon. Mialatt Kína széjjeldarabolása rendületlenül halad előre, a washingtoni tudósító szerint: Stimson külügyminiszter — “tanulmányoz.” Ami annyit jelent, hogy a legtávolabbi szándéka sincsen beleszólni — legalább is egyenlőre — Mandzsúria kérdésébe, illetőleg annak a japánok által való elfoglalásába. Kína és Japán, valamint az egész mandzsúria helyzet kérdése oly messzeállónak tűnhetik egyesek előtt, hogy vannak, akik ugyanazt kérdezik, amit az American Federation of Labor egyik los angelesi tisztviselője kérdezett, akinek egyébként földrajzi ismeretei erős pótlásra szorulnak: “Ki törődik ezekkel az európai országokkal?” Azonban, ha közelebbről vizsgáljuk meg a tényeket, akkor kénytelenek vagyunk azt látni, hogy a DA 344 EAST 86th STREET NE WYORK CITY TELEPHONE: REGENT 4-3842