Kurír - reggeli kiadás, 1990. szeptember (1. évfolyam, 53-77. szám)

1990-09-01 / 53. szám

JÖJJ, HONECKER! Honeckernek, az NDK volt államfőjének és pártve­zetőjének a helybeliek tiltakozása ellenére mégiscsak az Urál menti Magnyitogorszkban kellene menedéket kapnia - olvasható a Moszkovszkije Novosztyi leg­újabb számában. A Jöjj, Honecker! című cikkben hi­básnak nevezik a magnyitogorszkiak döntését, amellyel elutasították, hogy a korábban „oly népszerű Erich” városukban­ kapjon letelepedési engedélyt. A szovjet hetilap szerint egyébként egy ide szóló meghívás - Magnyitogorszk katasztrofális környezeti károsodásai miatt - méltó büntetés lenne Honecker számára. A FESZÜLTSÉG NŐ, TEHÁT CSÖKKEN Hat év óta most először jelzik a bolgár villamosener­­gia-mérő műszerek, hogy nő a feszültség Törökország felől, azaz megérkezett a török áram. A hetek óta tartó energiahiány és áramkimaradások megszüntetésére óránként 200 megawatt villamos áramot „kölcsönöz­nek” Törökországból, amit - az ország termelésének normalizálása után - visszaadnak. Szófiai megfigyelők szerint a török gesztus jó előjelnek tekinthető a két or­szág közötti kapcsolatok helyreállításában. Egyébként 1984-ig, a Bulgáriában élő török kisebbség erőszakos beolvasztásáig, a balkáni állam Törökország egyik legfontosabb villamosenergia-szállítója volt. ZSIDÓK ÉS KERESZTÉNYEK A Keresztények és Zsidók Nemzetközi Tanácsa prágai közgyűlésén hazánkat is felvették a szervezet teljes jo­gú tagjainak sorába. Magyar részről dr. Schweitzer József főrabbi, dr. Domán András főrabbi, Tamás Ber­talan református, Donáth László evangélikus lelkész és - az MDF képviseletében - ifj. Farsang Árpád vett részt a tanácskozáson. JÓL JÖN... Mármint az az 500 millió márka, amelyet Magyaror­szág kap több nyugatnémet banktól. A már korábban kilátásba helyezett hitelt szövetségi kezességvállalással kapjuk - jelentette a Frankfurter Allgemeine Zeitung. A lap szerint Magyarország likviditási gondjainak eny­hítésére kapja ezt az összeget. Óriási szükség van most a külföldi tőkére, mivel a Szovjetunióval és Bulgáriával szemben behajthatatlan követeléseink vannak. A nyu­gatnémet lap másik „fü­lese” is kedvező hír: állítólag még 475 millió márkás exportügyletre ad kezességet hazánknak az NSZK kormánya. PECHES BANDITÁK A Szovjetunióban divat lett a gépeltérítés. Szerencsére most már elég magas a sikertelen kísérletek száma is. Csütörtökön például két ilyen esetről is beszámolhat­tak a szovjet illetékesek. Érdekesség, hogy mindkettő Voronyezsben, illetve annak légterében történt. Egy huszonkét esztendős, kissé illuminált fiatalember kés­sel és egy pisztollyal próbálta meg jobb belátásra bírni a Voronyezs-Orjol útvonalon közlekedő gép pilótáját. Kívánsága - hogy repüljenek azonnal Afganisztánba - nem teljesülhetett, mert a személyzet lefegyverezte és átadta őt a rendőrségnek. Egy másik, húsz év körüli munkanélküli a Moszkvából érkező járatot akarta az NSZK-ba téríteni, mégpedig oly módon, hogy az egyik utaskísérővel üzent (!) a pilótának. A leszállás után ez a fiatalember is rendőrkézre került, és kiderült: cso­magjában - amelynek felrobbantásával fenyegetőzött - semmiféle robbanószerkezet nem volt. PALESZTIN EGYETEM Mose Arensz izraeli védelmi miniszter engedélyezte a­­ megszállt Ciszjordánia területén lévő Betlehemi Pa­lesztin Egyetem újbóli megnyitását. A felsőfokú okta­tási intézményt még 1987 decemberében, az Intifáda (arab ellenállási mozgalom Izrael ellen) kezdetén zár­ták be. Arensz azt mondta, hogy a mostani intézkedés­sel is elő kívánják segíteni a felsőoktatási rendszer normális működését. Ugyanakkor nem engedik meg, hogy az egyetem provokációk és erőszakcselekmények színtere legyen. Valószínűleg Izrael a világ egyetlen országa, ahol a védelmi miniszter iskolákat zárat be és nyit meg, de ez az ország speciális etnikai és politikai helyzetéből is adódik. Alől.napon Van kiút Nem lehet mondani, hogy azt a bizonyos száz na­pot magányban töltötte volna a kormány. Törőd­tek vele éppen eleget ép­pen elegen. Az ellenzék eddig sem volt túlságo­san elnéző, s ráadásul a kért türelmi idő végén még a vitriolos összeg­zésnek is szenvedő ala­nya a koalíció. Az SZDSZ sem kímélte a kormányt A 101. napon című érte­kezésében. A 100 nap gazdasági eredményeiről az SZDSZ így vélekedik: „Eltelt száz nap, és a kormány még mindig nem tudja, hogy egyáltalán mit akar kezdeni a válságos gazdasági helyzettel. Mást mond a miniszterelnök­ségi államtitkár, mást a nemzetközi gazdasági kapcsolatok minisztere és megint mást a pénz­ügyminiszter. Csak egyva­lamiben van egyetértés. A választás előtt tett ígé­retekről az egész kormány szeretne megfeledkezni.” Elemzésükben kitérnek a kormánykoalíció többi tagjára is, különös tekin­­e­tettel a kisgazdákra, illet­ve az ő nevükkel fémjel­zett földkérdésre. „A föld­kérdésben egyik elvtelen kompromisszum a másik után születik, ami elbi­zonytalanítja és megrémíti a falut. Úgy látszik, nincs rá lehetőség,hogy a koa­líció ésszerű földprog­­ramban állapodjon meg.” A kereszténydemokraták több jó hírt kapnak az SZDSZ-től, de véleményük szerint még nem dőlt el, hogy a ’45 előtti hagyo­mányokhoz térnek vissza vagy a nyugati demokrá­cia által megtett útra lép­nek. Az mindenesetre megnyugtató, hogy az elemzés „címlapján” ez olvasható: „van kiút”. B. GY. Betörtek az OTSH-ba Az elnök a tanácsterembe kényszerült, a hívatlan látogatók mindent feldúltak Gallov Rezsőt, az OTSH elnökét, helyettes államtitkárt pénteken azért keresőik volna, hogy megkérdezzük, miért vette le a kormány a teg­napi ülés napirendjéről a sportnak szánt 490 milliós gyorssegély meg­tárgyalását. Ám a magyar sport első számú embere ennél nagyobb szenzációval szolgált. Tegnap hajnalra ugyanis betörtek az OTSH épü­letébe, felfeszítették a szekrényeket, íróasztalfiókokat. Az elnök a ta­nácsterembe kényszerült, szobája ugyanis használhatatlan volt reggel. - Gallov úr, mi történt? - A rendőrség most vizsgálja a helyszínt, nekem is csak elsőd­leges információim vannak. Pén­tek reggel bejöttem dolgozni, ám a kapunál megállítottak. Közöl­ték velem, hogy éjszaka betörtek az épületbe, várni kell, egyelőre nem mehetek fel. Aztán, amikor eljutottam a szobámig, láttam, e­inek valóban a fele sem tréfa. Óriási rendetlenség volt minde­nütt, a szekrények, az asztalfiókok felfeszítve, a székek fölborogat­va, az iratok pedig szanaszét he­vertek a különböző irodákban. - Páncélszekrénye van? - Van, az elődömtől örököl­tem, de nem tartok benne sem­mit, milyen értékeket tehetnék oda? Nálunk nincsenek titkos iratok, pénzünk sincsen, hiszen épp azért fordultunk a kormány­hoz, mert a magyar sport szegény, mint a templom egere. Miért lenne gazdag akkor a hivatal? - A betörők, lehet, hogy olvas­ták, a tegnapi ülés után önök 490 milliót kapnak a kormánytól, és azt keresték? - Nem tudom, miért „jöt­tek”, lehet hogy valami régi ira­tot kerestek, de még az is el­képzelhető, hogy eltévesztették a házszámot, hiszen mellettünk a Nemzeti Bank épülete van, és „látogatóink” a tetőn keresztül jutottak be az OTSH-ba. Ha rossz tréfának szánták, az eléggé elkeserítő lenne számomra, mert nem hiszem, hogy az új hi­vatal okot adott volna ilyesmire. - Elvittek valamit? - Az eddigiek alapján úgy tű­nik, minden megvan, még a mag­nóm is a szobámban maradt, csu­pán a frizsideremet rámolták ki, megették a szendvicseket, meg­itták az üdítőket, még az üres üvegeket is itthagyták... * Valóban rejtélyes, felfoghatatlan indíték vezethette a sporthivatal betörőit. Az elnök által felsorol­takból sok mindenre lehet követ­keztetni, még arra is, hogy azt az 490 milliót keresték. (A té­mát egyébként azért vette le na­pirendjéről a Minisztertanács, sok egyéb, hasonló kérdés mel­lett, mert egyszerűen kifutottak az időből.) Az is lehet persze, hogy újabb kommandós bérmunkáról van szó, és a félresikerült terror­­elhárítók Moszkvában készült térképeket használtak, amelyek­ről, ugye, tudva levő, hogy az ellenség megtévesztése céljából hamis utcaneveikkel, fals adatok­kal készültek, így kerültek a Nemzeti Bank helyett a sporthi­vatalba. Feltételezhető az is, hogy régi akták után kutattak, hátha néhány terhelő adattal meg lehet buktatni ismét valakit. Bár az is lehet - hiszen mostaná­ban hajnalban járnak rendőreink „látogatóba” hogy ezúttal is ők voltak a helyszínen, néhány, a régi, érából ottfelejtett pisztoly után nyomozva. De ne folytassuk a fantáziálást, bízzuk a dolog ki­derítését rendőrségünkre, legyünk optimisták, hogy megtalálják a tettest. K. H. J. Hír: Egy nagy amerikai kereskedelmi vállalat, a Qualiton Imports Ltd. tulaj­donosa Quittner Kft. névvel nagykeres­kedelmi vállalatot alapított Magyaror­szágon. - Mi az, ami új, szokatlan ebben a vállal­kozásban? - kérdezem Quittner Ottót, a nagykereskedelmi vállalat vezetőjét. - Talán ez lesz az egyetlen terület Magyarországon, amely valóban olyan széles választékkal rendelkezik majd, mint amilyen Nyuga­t Európában vagy az Egyesült Államokban található. - És mi ez a terület? - Komolyzene és klasszikus dzsessz CD-n. Kompakt lemezen. Zenekedvelők­nek és ínyenc gyűjtőknek egyaránt. A világ harminchét hanglemezkészítő cé­gével van kapcsolatom, az ő termékeiket forgalmazom az USA-ban. Amit ott áru­sítok, pontosan ugyanazt fogom itt is kí­nálni. Persze nem azonnal, ehhez idő kell. - És hol kaphatók ezek a lemezek? - A Rózsavölgyinél máris, de minden bizonnyal hamarosan az egész ország területén. - Nagyon jól tudja, hogy a pénzkérdés nem utolsó szempont. Milyen árakon kerül­nek forgalomba ezek a kompakt lemezek? - Mindenképpen olcsóbban, mint eddig. A magyar turista számára a külföl­di lemezvásárlás mindig drága mulatság volt a valutaátszámítások miatt. Kivétel lenne talán az USA, ahol a hanglemez, a magnószalag is alacsonyabb árfekvésű, mint Európában. Mi sokkal olcsóbban forgalmazzuk áruinkat, mint azt - mondjuk - a szomszédos Ausztriában tapasztalhatták. - Miért éppen Magyarországon alapí­tották ezt a vállalatot? - Mondjam azt, hogy 27 esztendeje viszek ki magyar hanglemezt? És a le­hető legjobbak a tapasztalataim és kap­csolataim a magyar cégekkel? Mondjam azt, hogy a székesfehérvári Globus kom­pakt diszkjei jobbak a legtöbb nyugati és távol-keleti cég termékeinél? És di­csérjek más vállalatokat, amelyekkel nagy forgalmat bonyolítottam le eddig is? Ez­után nemcsak viszek innét zenét, hanem hozok is. Ennyi a változás, nem több. - A szíve is idehúzza? - Más a szív és más az üzlet. A szívem idehúz, de azért nem akarok ráfizetni az üzletre sem. Az ember nem függetlenít­heti magát érzelmeitől, emlékeitől sem­milyen területen. Csak azt kell megta­nulni, hogy szív és ész nem mond egy­másnak ellent feltétlenül­­ még a ke­reskedelemben sem. SZALAY KÁROLY A VÁLASZTÉK VILÁGSZÍNVONALON Fotó: SÁFÁR TIBOR 1990. szeptember 1 FORINTOS INTERJÚ Szombaton rangos esemény lesz a Hugaroringen a Hun­garian Grand Prix. Itt adnak találkozót a világ legjobb mo­torosai. Egy szépséghibája van a dolognak, magyar résztvevő nincs az indulók között, így mi csak a verseny izgalmában részesülünk, a győzelem örö­mében nem. Azaz, mégis lesz­nek ott magyarok, hogy kik ők, erről kérdeztük Tállyainé Kovács Beát, a Kinizsi Termé­szetbarát Egyesület egyik lelkes aktivistáját. - Ők, a Hugaroringen in­dulók, az egyesület mini-mo­tor szakosztályának tagjai. Gye­rekek még, de roppant lelkesek. - Mit jelent az, hogy gye­rekek? A nagykorúság csak 18 év után van. - Nálunk négyéves kortól motoroznak a gyerekek, fiúk, lányok. Hetente kemény edzé­seken vesznek részt, és most a legjobbak tartanak félórás bemutatót. - A gyerekek még jobban örülnek, ha megdicsérik őket, mint a felnőttek. Kapnak vala­mit ezért a bemutatóért? Mert gondolom, ugyanúgy hajtani fognak, mintha igazi tétre, fu­tamidőre menne a dolog - Szerencsére mindig van­nak támogatóink. Most a West újság ajánlott fel díjat, amit mi elneveztünk West-kupának. Ezt nyeri el a legjobb. De az IPV is hozzájárult ahhoz, hogy itt motorozhassanak, mert a Hugaroringen nagyon drága mulatság a száguldozás. Ne­künk pedig nincs sok pénzünk. - Ez azt is jelenti, hogy a szülők veszik a motorokat? - Természetesen. Költsé­ges dolog. A kezdők Babettán száguldoznak, és már ez sem olyan olcsó, mint jó pár évvel ezelőtt. A menőbbek pedig Suzukin, ennek az ára úgy 100 ezer körül van. De szeren­csénk is van, mert nem győz­nénk mindent pénzzel, ha nem lennének a hirdetések. A gye­rekek ruháján és a motorokon lévő reklámokért kapunk pénzt. De van, aki csak úgy „szere­lemből” támogat minket, mint a puchbergi Szabó bácsi, aki­nek az a híres cukrászdája van Ausztriában, és aki természe­tesen hazánkfia. De mi lesz a hajócskákkal? Szaddám Huszein telibe találta a jachtbizniszt, pedig ezt nemigen akarhatta, hiszen maga is telkes híve a közel-keleti luxusőrületnek. Szépen virágzott a minden extrával felszerelt csodaha­­jócskák üzlete, míg az öböl menti válság zátonyra nem futtatta az egész iparágat. A nagy luxus jach­tok fő megrendelői a sejkek, királyok és egyéb közel-keleti diktátorok, akik most részben föl­dönfutókká váltak, részben fontosabb ügyek kötik le a figyelmüket. A visszaesés kisebb mér­tékben a német és a holland gyárakat is sújtja, a fő vesztes azonban az olasz jachtipar. Itt fagyasz­tották be a legnagyobb értékű megrendeléseket, hiszen Kuvait nagyjai Itáliába jártak bevásárolni egy kis hajócskát. A kuvaiti uralkodó is többször megfordult az olasz dokkokban. Az arab vezetők a Földközi-tengeren szeretik tölteni a meleg nyarakat, a példát Fahd szaúdi király szolgáltat­ja, aki a világ legnagyobb, 147 méteres jachtját mondhatja magáénak, amelyet a terrortámadá­sok ellen különleges fegyverekkel is felszereltek. A család, ha hajókázni támad kedve, a 75 méte­res Arab Odisszeával, a 62 méteres Csavargóval és a 60 méteres Narával kísérheti az uralkodót. A bagdadi mészáros szabadidejét a holland gyárt­mányú, 82 méteres Kadisszijat Szaddámon töltheti, a líbiai zöld vezér, Kadhafi hajóját Hannibálról nevezték el. Sali A felvesz meghatározott időre gyakorlattal rendelkező pénzügyi előadót Jelentkezni lehet a szerkesztőség címén a főkönyvelőnél.

Next