Kurír - reggeli kiadás, 1991. március (2. évfolyam, 59-88. szám)
1991-03-01 / 59. szám
1991. március 1. Megtalálták az életvizet? SZENZÁCIÓ JAPÁNBÓL (Folytatás az 1. oldalról) Végeztek kísérleteket az állattartás területén is. A sertéstelepeket ellepő légyáradat megszűnik, ha a környék földjét ezzel a folyadékkal mossák át. Mindezekről nemcsak fényképeket, illetve diafelvételeket mutatott be Makino úr, hanem pontos táblázatokban vázolta az eredményeket. Azt azonban nem árulta el, milyen kemikáliákról van szó, s arról sem beszélt, mi is történik voltaképpen a vízzel. Valószínűnek látszik, hogy a vasionok változásáról lehet szó. Annyi bizonyos, hogy a víz öszszetétele nem változik meg, s e csodaszert szinte korlátlan menynyiségben tudják előállítani. S ami még inkább különössé teszi a dolgot: az ezzel a vízzel kezelt növények nem igényelnek tápoldatot, sem vegyszerezést, mégis több és szebb termést hoznak, mint társaik. S furcsa hatása van a földre is, hiszen például a spenót esetében négy szüret után kimerül a talaj, viszont e víz alkalmazásakor akár kilencszer is lehet ugyanoda vetni a növényt. S azokon a túlvegyszerezett területeken, ahol teljesen eltűnt a földigiliszta, az életvíz hatására egészen rövid idő alatt megjelent. Hihetetlen, rejtély mondanánk, s talán ki is csúszna a szánkon, ha nem tapasztalnánk, hogy manapság egyre több hihetetlennek vélt dolgot kell létezőnek, bár esetenként megmagyarázhatatlannak elkönyvelnünk. Hogy bővebb és részletesebb eredmények birtokába kerülhessenek a magyar szakemberek is. Makino úr felajánlotta, hogy szívesen ad a vízből akár ingyen is a kutatóhelyeknek, egyetemeknek, vizsgálják meg, kísérletezzenek vele ők is, Így tesznek a kaposvári agrártudományi egyetemen is, ahová egy kft. segítségével érkezik meg a különös folyadék, hogy ellenőrző vizsgálatokat végezzenek rajtuk. Az előadás után egyébként akadtak, akik sietve leszögezték, a víz csodás hatása valószínűleg nem is létezik, s ragaszkodtak a mérhető és a vizsgálható dolgok általános szabályához. Csak nehogy később derüljön ki, megint lemaradtunk valamiről, amit elsőként Európában hozzánk, magyarokhoz hoztak el, s amire nálunk kevésbé makacs nációk, mint használható technológiára, időben lecsaptak. Persze lehet, hogy mi még most is gazdagok vagyunk... BALOGH P. FERENC SUTTOGÓ BETON Már a cím - az elnevezés - sem igaz. A suttogó beton ugyanis aszfalt. Méghozzá a világ egyik legjobb minőségű útburkolata. Annyi jó tulajdonsága van, hogy csak ezekből több tucat oldalas kiadványt állított össze a kivitelező, az Esso. A legfontosabb ezek közül: az autóutak zajának drasztikus csökkentése. Akik autópálya, de akár főútvonal mellett laknak, tudják, hogy ez mekkora nyereség. Hogy a szakmai közönséget meggyőzte-e erről Németh Tibor, az Esso CT bécsi igazgatója, azt nem tudom. Engem mindenesetre igen. A rengeteg grafikonnal „színesített” előadáson kiderült egyebek között, hogy a Flasteraszfalt (ez a suttogó beton leánykori neve) 4-15 decibellel csökkenti az autók által okozott zajt, attól függően, hogy milyen vastag réteget vittek fel az útra. Csak viszonyításképpen: három decibel csökkenés körülbelül annyit jelent, mint ha az autópályától 100 méterre levő házunkat 200 méterre tolnánk. Az nem megoldás, hogy az ablakokat hangszigeteljük - mondta Németh úr -, az embereket ugyanis nem lehet elzárni a külvilágtól! A Flaster-aszfalt élettartama is nagyobb társaiénál, a kivitelező öt év garanciát vállal minden lefektetett méterért. Az már szinte mellékes, hogy a Flaster-aszfalt anyagszerkezete lehetővé teszi a csapadék kifolyadását, így aztán nincs vízköd, csökken a csúszásveszély, és a reflektorok fénye sem verődik vissza olyan bántóan, mint a többi burkolatfajtánál. Európa számos országában már használják, elsőként a brüszszeli körgyűrűt borították be vele. Magyarországon is utazhatunk 1984 óta a suttogó betonon, ekkor készült el Győr belvárosában az első Flüsterborítású útszakasz. Hogy a magyar autópálya-építők rákapnak-e az „új” technológiára, az főképp vállalkozó kedvüktől és pénztárcájuktól függ. A Flaster ugyanis nem olcsó: 40 százalékkal drágább az ismert aszfaltoknál. Vajon lesz-e vállalkozó, aki most a zsebébe nyúl, hogy hosszú távon spóroljon nekünk: fáradságot, idegességet, kialvatlanságot? KÖVESDI Nem pokolgép, ám tejet Megvárni kell az emberfejű nyulakra (Folytatás az 1. oldalról) - Valóban folynak nálunk génsebészeti kísérletek - mondja. - Az is igaz, hogy az állatok homionján kívül emberi növekedési hormongéneket is beültettünk a kísérleti állatokba, így például a nyulakba. De a kutató-munkának nem az a célja, hogy emberfejű nyulakat tenyésszünk ki. Már csak azért sem, mert szerintem a génsebészet sosem lesz képes ilyen különleges mutációkat előállítani. - Mi a kísérletsorozat közvetlen célja? - Elsősorban az, hogy tapasztalatokat gyűjtsünk az idegen gének állatokba történő ültetésének lehetőségeiről. Azt kutatjuk, mi történik, ha bevisszük a hormont a fajidegen állatba, miként épül be a szervezetbe. A kísérletek eredményét várhatóan a mezőgazdaság fogja hasznosítani. Például hogyan lehet fokozni az állatok tejtermelését, miképp javítható a húsuk minősége. - Úgy tudom, emberi növekedési hormont vittek be a nyulakba, hogy azok később olcsón termeljék az ilyen jellegű hormont. - Valóban kísérletezünk ezzel, de másfajta hormonokat is használunk még. A háromszáz kísérleti állat közül a hormon tizenhárom nyúlba épült be. Ezt sikerként könyveljük el. - És meglátszik rajtuk? - A génes nyulak is olyanok, mint a többiek. Nem változott a viselkedésük, ha erre gondol. - Igen. És mi lesz velük? - Meg kell várni, amíg megszülnek. Ezt követően az idegen géneket a fejükből fogjuk kiválasztani. Ily módon olyan idegen fehérjékhez lehet majd jutni, melyeket a nyulak egyébként nem termeltek volna. - Akkor talán célszerűbb lett volna szarvasmarhával próbálkozni. - Az biztos, a tehenek többet produkálnának. Csakhogy ez a kísérlet borzasztó sokba kerülne. Öt-hat ezer forint egy embrió, és hogy sikeres legyen a kísérlet, a tehénbe több ezret kéne bevinni. - A törpéken lehet az így nyert hormonnal segíteni? - Újból kihangsúlyoznám, hogy nem csak ezzel foglalkozunk. Egyébként is a tizenhárom „beépült” nyulat most a müncheni intézetben vizsgálják. Korai lenne még az eredményekről beszélni. - Ha akarnák, harci tulajdonságokat hordozó kromoszómákat is be tudnának vinni az állatokba? " - Kizártnak tartom, hogy a Biológiai pokolgép című könyv víziója a génnel manipulált gyilkos állatokról valósággá váljon valamikor is. - A génsebész lesz a jövő század ura? Vannak-e jogi keretei az ilyen típusú kutatásoknak? - Nem hiszem, hogy ilyen fegyver lenne a kezünkben, bár kétségtelen, hogy a genetika a jelen és a jövő tudománya. A génkutatásokat az USA-ban már tíz éve törvényileg szabályozták, és ezt most elfogadták a Közös Piachoz tartozó országok. Valószínűleg mi is ezeket a szabályokat fogjuk törvényre emelni, de úgy hiszem, nem ez most a legfontosabb feladata a honatyáknak. IVAN ISTVÁN Könnyűzenei damBifudlulu Örömükben dalra fakadnak a Zenész Kör tagjai az egyesület bejegyzésének alkalmából, koncerttel ünnepük a Várszínházban vasárnap este. Két alapító művészt arról kérdeztünk, mit jelent nekik ez a tagság? Fábri Péter író, szövegíró: - Havonta egyszer kellemes, intelligens, tehetséges emberekkel találkozni, csevegni jó... Azonos törekvések hoztak össze bennünket olyanformán, ahogyan a társadalom szervezi önmagát. A társaság minden alapítóját most nem sorolhatjuk föl. A névsor így indul: Benkő, Bornai, Bergendy, Bródy - Várkonyi, Victor Máté, Wolf Péter van a végén. Csak ízelítőül. Az együttlétek szakmai oka: „példát statuálni” a könnyű műfaj határainak támogatására, átlépésére, egy egészséges mozgás elindítására. A kör erőssége a tehetségek fölkarolása lesz. Sztevanovity Zorán: - Ezen az estén éppen nem lehetek ott új lemezem felvételei miatt. A körtől azt remélem, hogy együtt őrködhetünk afölött, amit értéknek tartunk, védekezve a mindent elborító piaci szemlélettel szemben. Csakis saját magunkat képviseljük. A kör mások mellett a Zenei Tanácsnak is tagja, ezúton hallathatja véleményét. Szavazhat, előterjeszthet, dönthet például a művészeti díjak odaítélése felől... a Zenei Kör amolyan kis Zeneakadémiaszerűség lesz a rockszakmában. A tehetséggondozásra alapítványt hoztunk létre. R. J. Kolumbusz mint baletthős Amerika fölfedezésének 500. évfordulóján, 1992-ben számtalan fényes ünnepen emlékeznek meg az emberiség életének eme fordulópontjáról. Bár Budapest igazán sokkal messzebb van Amerikától, mint Makó Jeruzsálemtől, városunk lesz a színhelye az egyik legkülönösebb vállalkozásnak. Az Operaházban egy egész estét betöltő balett bemutatója lesz: Szakcsi Lakatos Béla komponál zenét Kóródy Ildikó szövegéhez, a mű címe Christoforo, amiből ugye kitalálható, hogy a főhős Kolumbusz Kristóf, a fölfedező. Nemzetközi csapat bábáskodik a produkció fölött, nemcsak a magyar-amerikai iroda, a Ballet-B, hanem nemzetközi a szereplőgárda is, élén Rudolf Nurejevvel, Nina Ananiasvilivel, Evelyn Marttal, Yannis Pikierisszel. És persze velük egyenértékűek a magyar táncosok is: Szakály György (a címszerepben), Barbay Ferenc, Pongor Ildikó, ifjú Nagy Zoltán. Az Operaház szinte valamennyi vezető táncosa föllép a darabban. A koreográfiát ketten készítik: Robert North és Keveházi Gábor. Reményteljesen indulnak világhódító útjukra a táncosok; már most lekötötte az előadást Sevilla és New York, és további fölkérések is várhatók a nagy fölfedezés fél évezredes évfordulójának esztendejére. (A. M.) Ami nem ért véget az öbölnél Életben maradt egymillió katona. Pontosabban remény van arra, hogy a térdre rogyott félmillió iraki és legalább ugyanannyi szövetséges katona nem folytatja az öldöklő háborút. Nekik Bush elnök beszéde tegnap hajnalban az életben maradás esélyét jelentette. Aligha üzenhetett volna bármi fontosabbat a legyőzötteknek és a győzteseknek. Az elnök mondanivalója nem is illik igazán a szokásos Amerika-képbe, az előadás körülményei pedig még kevésbé. Tényszerűen tudatta a világgal az elhatározását, mégpedig órákkal az után, hogy a Biztonsági Tanács állandó tagjai kinyilatkoztatták: az öbölháború forgatókönyvét ők írják, s az iraki agresszort sem epizódszereplőnek, sem statisztának nem tekintik többé. Tegnap hajnalban az öbölnél véget értek az iraki ábrándok és elmúlt valami ki nem mondott eszelős félelem bennünk az újabb világháborútól. Nem érhetett véget viszont a világ új rendjének végiggondolása. Vajon tényleg egyközpontú, egyetlen hatalomtól függő történelem kezdődött a béke mostani, első fuvallatával? Nyugat-Európa és Japán szerepe ettől kezdve igazoltan másodlagos? A Szovjetunió pedig a saját nagysága romjai alatt fuldokló óriásként már számításba sem jön? A három kérdés közül ha az elsőre „nem” a válasz, akkor a másik kettő nyilvánvalóan elmélyült elemzést igényel. Sem Európa, sem Japán nem nyugszik bele a másodlagos szövetségesi szerepbe, az ettől elválaszthatatlan alárendeltségbe. A háborús szerepvállalás kérdése lassan-lassan háttérbe szorul, s rövid időn belül ismét a versengés kerül előtérbe. Ez a dolgok rendje. Éppen az egyközpontúságtól való félelem lesz az a serkentő erő, amely a rivalizálástól soha vissza nem rettenő Európát és Japánt a mai szövetségesi szerepből visszazökkenti a tengerentúli hatalommal való pénzügyi-gazdasági iszapbirkózás hétköznapjaiba. Ami pedig a Szovjetuniót illeti, korai még az utolsó kenetért kiáltani a mégoly súlyos beteg vergődését látva. Gorbacsov elbukhat, Jelcin saját kivagyiságának dugájába dőlhet, de majdnem kizárt, hogy eltűnik a világ térképéről egy nagyhatalom, amely évtizedeken át ellenpólusként volt jelen a politikai és katonai erőpróbákon. Bármilyen nehezen békélünk is meg a gondolattal: az Egyesült Államok legfőbb érdekei közé tartozik a megbízható, fizetőképes és kiszámítható állam létezése ott, ahol ma a Szovjetunió éppen szétesőfélben van. Ez azt is feltételezi, hogy Amerika közreműködése az eljövendő szovjetország gyámolításában meglehetősen behatárolt lesz. Hiszen a korábbihoz hasonló ellenpólus világra segítése nem lehet a magát végérvényesen győztesnek tekintő Egyesült Államok szándéka. Az öbölnél ugyanis most lezárult egy korszak, de nem értek véget a történelmi számítások, s még kevésbé a történelmi érdekütközések. MERUK JÓZSEF (____________________________________) Filmvilág-búcsúztató Gyásznapja van ismét a hazai kulturális sajtónak: tizenkét évi sikeres pályafutás után megszűnik a magyar filmszakma egyetlen mindmáig megmaradt folyóirata, a Filmvilág. Az Arany János Lapkiadó Kft. csütörtöki tájékoztatóján jelentette ezt be Szabó B. István, a kulturális lapok patronálásával megbízott intézmény igazgatója. Így döntött a Művelődésügyi Minisztérium által kinevezett kuratórium, amely évi 100 millió forinttal rendelkezik a még megmaradt kulturális folyóiratok „eltartására”. Ebből az összegből, amely idáig biztosította többé-kevésbé a Filmvilág megjelentetését is, 1991-re egy fillér se jutott már a lapnak. Az igazgató értesítette is a szerkesztőséget, ne küldjék nyomdába a már elkészült áprilisi szám kéziratait, mert nincs pénz a megjelentetésre... A gondok már tavaly jelentkeztek: a Kultúra Külkereskedelmi Vállalat lemondta azt a 8002 példányt, amelyet ez ideig a szomszédos országokba exportáltak, mert ottani magyar ajkú olvasók az idén bevezetett dollárárakat már nem tudják megfizetni. Emiatt kénytelenek voltak a 12 belső munkatárs felétől megválni, de - úgy látszik - ez sem csökkentette kellőképpen a megjelentetéssel együtt járó s az irodalmi újságoknál kétségtelenül magasabb, ám alapvető költségeket. Többet már nem lehetett lefaragni a kiadásokból, hiszen a lap továbbra sem mondhatott le egyik fontos feladatáról, a külföldi filmfesztiválokról szóló helyszíni beszámolókról s az ezekről beszámoló kiküldött munkatársak utaztatásáról. A Filmvilág kétségkívül „rétegigényeket” elégített ki. A hazai és külföldi filmművészet eredményeiről, új irányzatairól és problémáiról tájékoztatta nemcsak a szűkebb értelemben vett szakmát, hanem a filmművészet iránt érdeklődő olvasók ezreit. A lap 12 év alatt komoly rangot vívott ki: a legfontosabb filmművészeti orgánumok között jegyezték külföldön is. Mióta mozijainkat és a képernyőt elárasztják a nemzetközi filmipar futószalagon készült árucikkei: a szex, a giccs, a brutalitás, a horror és társai, még nagyobb szükség lenne egy olyan fórumra, amely képes felkutatni, őrizni és népszerűsíteni az igazi művészi értékeket. Ám ez - úgy tűnik fel - napjainkban nem „üzlet”. Akkor meg minek? GARAI A Magyar Nemzeti Bank hivatalos devizaárfolyamai Érvényben: 1991. máraus 1-jén a ‘JAiűli ÖrttiriH * Ucvuulwin »croii uuwix vumuűj árfolyam 100 egységre, forinttal X Angol font 13540,87 13588,01 99,92 Ausztrál daliár 5537,57 5548,65 99,92 Beta írank 225,79 226,25 100,17 Don korona 1209,85 1212,27 100,10 Firm márka 1922,91 1926,75 99,90 Fromm frank 1365,27 1368,01 99,93 Holland forint 4124,29 4132,55 100,15 ír font 12404,95 12431,79 100,23 Jopón jen (10001 533,62 534,68 100,20 Konotfai doöór 6130,72 6143,00 99,88 Kuvaiti Étur ox árfolyamjegyzés további értesítésig szünetel Német Starke 4650,46 4659,78 100,21 Norvég koraim 1188,26 1190,64 100,13 Oroszka(SOOO) 62,18 42,30 100,05 Osztrák scasing 661,18 662,50 100,20 Portugál escudo 53,18 53,28 100,09 Spanyol peseta 74,62 74,76 100,04 Svájci frank 5376,00 5386,76 99,öl Svéd korona 1249,70 1252,20 99,94 Ír, és cl rubel 2747,25 2752,75 108,00 USA-Éllár 7057,08 7071,20 99,88 Eul (Közös Piac) 9567,62 9586,78 99,99 * az ok)#) napi árfolyamhoz képest Az 18057 Service tájékoztatása alapján.