Kurír - reggeli kiadás, 1991. március (2. évfolyam, 59-88. szám)

1991-03-01 / 59. szám

1991. március 1. Megtalálták az életvizet? SZENZÁCIÓ JAPÁNBÓL (Folytatás az 1. oldalról) Végeztek kísérleteket az állat­tartás területén is. A sertéstele­peket ellepő légyáradat megszű­nik, ha a környék földjét ezzel a folyadékkal mossák át. Mindezekről nemcsak fény­képeket, illetve diafelvételeket mutatott be Makino úr, hanem pontos táblázatokban vázolta az eredményeket. Azt azonban nem árulta el, milyen kemikáliákról van szó, s arról sem beszélt, mi is történik voltaképpen a vízzel. Valószínűnek látszik, hogy a vas­ionok változásáról lehet szó. Annyi bizonyos, hogy a víz ösz­­szetétele nem változik meg, s e csodaszert szinte korlátlan meny­­nyiségben tudják előállítani. S am­i még inkább különössé teszi a dolgot: az ezzel a vízzel kezelt növények nem igényelnek táp­oldatot, sem vegyszerezést, még­is több és szebb termést hoznak, mint társaik. S furcsa hatása van a földre is, hiszen például a spe­nót esetében négy szüret után kimerül a talaj, viszont e víz al­kalmazásakor akár kilencszer is lehet ugyanoda vetni a növényt. S azokon a túlvegyszerezett te­rületeken, ahol teljesen eltűnt a földigiliszta, az életvíz hatására egészen rövid idő alatt megjelent. Hihetetlen, rejtély monda­nánk, s talán ki is csúszna a szán­kon, ha nem tapasztalnánk, hogy manapság egyre több hihetet­lennek vélt dolgot kell létező­nek, bár esetenként megmagya­rázhatatlannak elkönyvelnünk. Hogy bővebb és részletesebb eredmények birtokába kerülhes­senek a magyar szakemberek is. Makino úr felajánlotta, hogy szívesen ad a vízből akár ingyen is a kutatóhelyeknek, egyete­meknek, vizsgálják meg, kísérle­tezzenek vele ők is, Így tesznek a kaposvári agrártudományi egye­temen is, ahová egy kft. segítsé­gével érkezik meg a különös folyadék, hogy ellenőrző vizsgá­latokat végezzenek rajtuk. Az előadás után egyébként akadtak, akik sietve leszögezték, a víz csodás hatása valószínűleg nem is létezik, s ragaszkodtak a mérhető és a vizsgálható dolgok általános szabályához. Csak ne­hogy később derüljön ki, megint lemaradtunk valamiről, amit el­sőként Európában hozzánk, ma­gyarokhoz hoztak el, s amire nálunk kevésbé makacs nációk, mint használható technológiára, időben lecsaptak. Persze lehet, hogy mi még most is gazdagok vagyunk... BALOGH P. FERENC SUTTOGÓ BETON Már a cím - az elnevezés - sem igaz. A suttogó be­ton ugyanis aszfalt. Méghozzá a világ egyik legjobb minőségű útburkolata. Annyi jó tulajdonsága van, hogy csak ezekből több tucat oldalas kiadványt állí­tott össze a kivitelező, az Esso. A legfontosabb ezek közül: az autóutak zajának drasztikus csökkentése. Akik autópálya, de akár főútvonal mellett laknak, tud­ják, hogy ez mekkora nyereség. Hogy a szakmai kö­zönséget meggyőzte-e erről Németh Tibor, az Esso CT bécsi igazgatója, azt nem tudom. Engem min­denesetre igen. A rengeteg grafikonnal „színesített” előadáson kiderült egyebek között, hogy a Flaster­­aszfalt (ez a suttogó beton leánykori neve) 4-15 deci­bellel csökkenti az autók által okozott zajt, attól füg­gően, hogy milyen vastag réteget vittek fel az útra. Csak viszonyításképpen: három decibel csökkenés körülbelül annyit jelent, mint ha az autópályától 100 méterre levő házunkat 200 méterre tolnánk. Az nem megoldás, hogy az ablakokat hangszigeteljük - mond­ta Németh úr -, az embereket ugyanis nem lehet elzárni a külvilágtól! A Flaster-aszfalt élettartama is nagyobb társaiénál, a kivitelező öt év garanciát vállal minden lefektetett méterért. Az már szinte mellékes, hogy a Flaster-aszfalt anyagszerkezete lehetővé teszi a csapadék kifolyadását, így aztán nincs vízköd, csökken a csúszásveszély, és a reflektorok fénye sem verődik vissza olyan bántóan, mint a többi burkolatfajtánál. Európa számos országában már használják, elsőként a brüszszeli körgyűrűt borították be vele. Magyaror­szágon is utazhatunk 1984 óta a suttogó betonon, ekkor készült el Győr belvárosában az első Flüster­­borítású útszakasz. Hogy a magyar autópálya-építők rákapnak-e az „új” technológiára, az főképp vállalkozó kedvüktől és pénztárcájuktól függ. A Flaster ugyanis nem olcsó: 40 százalékkal drágább­ az ismert aszfal­toknál. Vajon lesz-e vállalkozó, aki most a zsebébe nyúl, hogy hosszú távon spóroljon nekünk: fáradsá­got, idegességet, kialvatlanságot? KÖVESDI Nem pokolgép, ám tejet Megvárni kell az emberfejű nyulakra (Folytatás az 1. oldalról) - Valóban folynak nálunk gén­sebészeti kísérletek - mondja. - Az is igaz, hogy az állatok homionján kívül emberi növe­kedési hormongéneket is beül­tettünk a kísérleti állatokba, így például a nyulakba. De a kutató-­­munkának n­em az a célja, hogy emberfejű nyulakat tenyésszünk ki. Már csak azért sem, mert szerintem a génsebészet sosem lesz képes ilyen különleges mutációkat előállítani. - Mi a kísérletsorozat közvet­len célja? - Elsősorban az, hogy tapasz­talatokat gyűjtsünk az idegen gének állatokba történő ülteté­sének lehetőségeiről. Azt kutat­juk, mi történik, ha bevisszük a hormont a fajidegen állatba, mi­ként épül be a szervezetbe. A kí­sérletek eredményét várhatóan a mezőgazdaság fogja hasznosíta­ni. Például hogyan lehet fokozni az állatok tejtermelését, miképp javítható a húsuk minősége. - Úgy tudom, emberi növeke­dési hormont vittek be a nyulakba, hogy azok később olcsón termeljék az ilyen jellegű hormont. - Valóban kísérletezünk ezzel, de másfajta hormonokat is haszná­lunk még. A háromszáz kísérleti állat közül a hormon tizenhárom nyúlba épült be. Ezt sikerként könyveljük el. - És meglátszik rajtuk? - A génes nyulak is olyanok, mint a többiek. Nem változott a viselkedésük, ha erre gondol. - Igen. És mi lesz velük? - Meg kell várni, amíg meg­szülnek. Ezt követően az idegen géneket a fejükből fogjuk kivá­lasztani. Ily módon olyan idegen fehérjékhez lehet majd jutni, melyeket a nyulak egyébként nem termeltek volna. - Akkor talán célszerűbb lett volna szarvasmarhával próbálkozni. - Az biztos, a tehenek többet produkálnának. Csakhogy ez a kísérlet borzasztó sokba kerülne. Öt-hat ezer forint egy embrió, és hogy sikeres legyen a kísérlet, a tehénbe több ezret kéne bevinni. - A törpéken lehet az így nyert hormonnal segíteni? - Újból kihangsúlyoznám, hogy nem csak ezzel foglalkozunk. Egyébként is a tizenhárom „be­épült” nyulat most a müncheni intézetben vizsgálják. Korai lenne még az eredményekről beszélni. - Ha akarnák, harci tulajdon­ságokat hordozó kromoszómákat is be tudnának vinni az állatokba? " - Kizártnak tartom, hogy a Biológiai pokolgép című könyv víziója a génnel manipulált gyil­kos állatokról valósággá váljon valamikor is. - A génsebész lesz a jövő­ század ura? Vannak-e jogi keretei az ilyen típusú­ kutatásoknak? - Nem hiszem, hogy ilyen fegyver lenne a kezünkben, bár kétségtelen, hogy a genetika a jelen és a jövő tudománya. A génkutatásokat az USA-ban már tíz éve törvényileg szabályozták, és ezt most elfogadták a Közös Piachoz tartozó országok. Való­színűleg mi is ezeket a szabályo­kat fogjuk törvényre emelni, de úgy hiszem, nem ez most a leg­fontosabb feladata a honatyáknak. IVAN ISTVÁN Könnyűzenei dam­Bifu­dlulu Örömükben dalra fakadnak a Zenész Kör tagjai az egye­sület bejegyzésének alkal­mából, koncerttel ünnepük a Várszínházban vasárnap este. Két alapító művészt arról kérdeztünk, mit jelent nekik ez a tagság? Fábri Péter író, szövegíró: - Havonta egyszer kel­lemes, intelligens, tehetsé­ges emberekkel találkozni, csevegni jó... Azonos tö­rekvések hoztak össze ben­nünket olyanformán, aho­gyan a társadalom szervezi önmagát.­­ A társaság minden alapítóját most nem sorol­hatjuk föl. A névsor így in­dul: Benkő, Bornai, Ber­­gendy, Bródy - Várkonyi, Victor Máté, Wolf Péter van a végén. Csak ízelítőül.­­ Az együttlétek szakmai oka: „példát statuálni” a könnyű műfaj határainak tá­mogatására, átlépésére, egy egészséges mozgás elindí­tására. A kör erőssége a tehetségek fölkarolása lesz. Sztevanovity Zorán: - Ezen az estén éppen nem lehetek ott új lemezem felvételei miatt. A körtől azt remélem, hogy együtt őr­ködhetünk afölött, amit ér­téknek tartunk, védekezve a mindent elborító piaci szemlélettel szemben. Csak­is saját magunkat képvi­seljük. A kör mások mellett a Zenei Tanácsnak is tagja, ezúton hallathatja vélemé­nyét. Szavazhat, előter­jeszthet, dönthet például a művészeti díjak odaítélése felől... a Zenei Kör amo­lyan kis Zeneakadémia­­szerűség lesz a rockszak­mában. A tehetséggon­dozásra alapítványt hoz­tunk létre. R. J. Kolumbusz mint baletthős Amerika fölfedezésének 500. évfordulóján, 1992-ben szám­talan fényes ünnepen emlé­keznek meg az emberiség életének eme fordulópont­járól. Bár Budapest igazán sokkal messzebb van Ameri­kától, mint Makó Jeruzsálem­től, városunk lesz a színhe­lye az egyik legkülönösebb vállalkozásnak. Az Opera­házban egy egész estét be­töltő balett bemutatója lesz: Szakcsi Lakatos Béla kompo­nál zenét Kóródy Ildikó szö­vegéhez, a mű címe Chris­­toforo, amiből ugye kitalál­ható, hogy a főhős Kolumbusz Kristóf, a fölfedező. Nem­zetközi csapat bábáskodik a produkció fölött, nemcsak a magyar-amerikai iroda, a Ballet-B, hanem nemzetközi a szereplőgárda is, élén Ru­dolf Nurejevvel, Nina Ananias­­vilivel, Evelyn Marttal, Yannis Pikierisszel. És persze velük egyenértékűek a magyar tán­cosok is: Szakály György (a címszerepben), Barbay Fe­renc, Pongor Ildikó, ifjú Nagy Zoltán. Az Operaház szinte valamennyi vezető táncosa föllép a darabban. A koreo­gráfiát ketten készítik: Ro­bert North és Keveházi Gábor. Reményteljesen indulnak vi­lághódító útjukra a tánco­sok; már most lekötötte az előadást Sevilla és New York, és további fölkérések is várhatók a nagy fölfede­zés fél évezredes évforduló­jának esztendejére. (A. M.) ­ Ami nem ért véget az öbölnél Életben maradt egymillió katona. Pontosabban remény van arra, hogy a térdre rogyott félmillió iraki és legalább ugyan­annyi szövetséges katona nem folytatja az öldöklő háborút. Nekik Bush elnök beszéde tegnap hajnalban az életben mara­dás esélyét jelentette. Aligha üzenhetett volna bármi fonto­sabbat a legyőzötteknek és a győzteseknek. Az elnök mon­danivalója nem is illik igazán a szokásos Amerika-képbe, az előadás körülményei pedig még kevésbé. Tényszerűen tudatta a világgal az elhatározását, mégpedig órákkal az után, hogy a Biztonsági Tanács állandó tagjai kinyilatkoztatták: az öbölháború forgatókönyvét ők írják, s az iraki agresszort sem epizódszereplőnek, sem statisztának nem tekintik többé. Teg­nap hajnalban az öbölnél véget értek az iraki ábrándok és el­múlt valami ki nem mondott eszelős félelem bennünk az újabb világháborútól. Nem érhetett véget viszont a világ új rendjének végiggon­dolása. Vajon tényleg egyközpontú, egyetlen hatalomtól füg­gő történelem kezdődött a béke mostani, első fuvallatával? Nyugat-Európa és Japán szerepe ettől kezdve igazoltan má­sodlagos? A Szovjetunió pedig a saját nagysága romjai alatt fuldokló óriásként már számításba sem jön? A három kérdés közül ha az elsőre „nem” a válasz, akkor a másik kettő nyilvánvalóan elmélyült elemzést igényel. Sem Európa, sem Japán nem nyugszik bele a másodlagos szövetsé­­gesi szerepbe, az ettől elválaszthatatlan alárendeltségbe. A háborús szerepvállalás kérdése lassan-lassan háttérbe szorul, s rövid időn belül ismét a versengés kerül előtérbe. Ez a dolgok rendje. Éppen az egyközpontúságtól való félelem lesz az a serkentő erő, amely a rivalizálástól soha vissza nem rettenő Európát és Japánt a mai szövetségesi szerepből visszazökkenti a tengerentúli hatalommal való pénzügyi-gazdasági iszapbir­kózás hétköznapjaiba. Ami pedig a Szovjetuniót illeti, korai még az utolsó kenetért kiáltani a mégoly súlyos beteg vergő­dését látva. Gorbacsov elbukhat, Jelcin saját kivagyiságának dugájába dőlhet, de majdnem kizárt, hogy eltűnik a világ térképéről egy nagyhatalom, amely évtizedeken át ellenpólusként volt jelen a politikai és katonai erőpróbákon. Bármilyen nehezen békélünk is meg a gondolattal: az Egyesült Államok legfőbb érdekei közé tartozik a megbízható, fizetőképes és kiszámít­ható állam létezése ott, ahol ma a Szovjetunió éppen széteső­félben van. Ez azt is feltételezi, hogy Amerika közreműködése az eljövendő szovjetország gyámolításában meglehetősen be­határolt lesz. Hiszen a korábbihoz hasonló ellenpólus világra segítése nem lehet a magát végérvényesen győztesnek tekintő Egyesült Államok szándéka. Az öbölnél ugyanis most lezárult egy korszak, de nem értek véget a történelmi számítások, s még kevésb­é a történelmi érdekütközések. MERUK JÓZSEF (____________________________________) Filmvilág-búcsúztató Gyásznapja van ismét a hazai kulturális sajtónak: tizenkét évi sikeres pályafutás után megszű­nik a magyar filmszakma egyet­len mindmáig megmaradt fo­lyóirata, a Filmvilág. Az Arany János Lapkiadó Kft. csütörtöki tájékoztatóján jelentette ezt be Szabó B. István, a kulturális lapok patronálásával megbízott intéz­mény igazgatója. Így döntött a Művelődésügyi Minisztérium ál­tal kinevezett kuratórium, amely évi 100 millió forinttal rendel­kezik a még megmaradt kultu­rális folyóiratok „eltartására”. Ebből az összegből, amely idáig biztosította többé-kevésbé a Film­világ megjelentetését is, 1991-re egy fillér se jutott már a lapnak. Az igazgató értesítette is a szer­kesztőséget, ne küldjék nyom­dába a már elkészült áprilisi szám kéziratait, mert nincs pénz a megjelentetésre... A gondok már tavaly jelent­keztek: a Kultúra Külkereske­delmi Vállalat lemondta azt a 8002 példányt, amelyet ez ideig a szomszédos országokba expor­táltak, mert ottani magyar ajkú olvasók az idén bevezetett dol­lárárakat már nem tudják megfi­zetni. Emiatt kénytelenek voltak a 12 belső munkatárs felétől megválni, de - úgy látszik - ez sem csökkentette kellőképpen a megjelentetéssel együtt járó s az irodalmi újságoknál kétség­telenül magasabb, ám alapvető költségeket. Többet már nem lehetett lefaragni a kiadásokból, hiszen a lap továbbra sem mond­hatott le egyik fontos feladatá­ról, a külföldi filmfesztiválokról szóló helyszíni beszámolókról s az ezekről beszámoló kiküldött munkatársak utaztatásáról. A Filmvilág kétségkívül „ré­tegigényeket” elégített ki. A ha­zai és külföldi filmművészet eredményeiről, új irányzatairól és problémáiról tájékoztatta nem­csak a szűkebb értelemben vett szakmát, hanem a filmművészet iránt érdeklődő olvasók ezreit. A lap 12 év alatt komoly rangot vívott ki: a legfontosabb filmmű­vészeti orgánumok között jegyez­ték külföldön is. Mióta mozija­inkat és a képernyőt elárasztják a nemzetközi filmipar futósza­lagon készült árucikkei: a szex, a giccs, a brutalitás, a horror és társai, még nagyobb szükség lenne egy olyan fórumra, amely képes felkutatni, őrizni és nép­szerűsíteni az igazi művészi értékeket. Ám ez - úgy tűnik fel - nap­jainkban nem „üzlet”. Akkor meg minek? GARAI A Magyar Nemzeti Bank hivatalos devizaárfolyamai Érvényben: 1991. máraus 1-jén a ‘JAiűli ÖrttiriH * Ucvuulwin »croii uuwix vumuűj árfolyam 100 egységre, forinttal X Angol font 13540,87 13588,01 99,92 Ausztrál daliár 5537,57 5548,65 99,92 Beta írank 225,79 226,25 100,17 Don korona 1209,85 1212,27 100,10 Firm márka 1922,91 1926,75 99,90 Fromm frank 1365,27 1368,01 99,93 Holland forint 4124,29 4132,55 100,15 ír font 12404,95 12431,79 100,23 Jopón jen (10001 533,62 534,68 100,20 Konotfai doöór 6130,72 6143,00 99,88 Kuvaiti Étur ox árfolyamjegyzés további értesítésig szünetel Német Starke 4650,46 4659,78 100,21 Norvég koraim 1188,26 1190,64 100,13 Oroszk­a(SOOO) 62,18 42,30 100,05 Osztrák scasing 661,18 662,50 100,20 Portugál escudo 53,18 53,28 100,09 Spanyol peseta 74,62 74,76 100,04 Svájci frank 5376,00 5386,76 99,öl Svéd korona 1249,70 1252,20 99,94 Ír, és cl rubel 2747,25 2752,75 108,00 USA-Éllár 7057,08 7071,20 99,88 Eul (Közös Piac) 9567,62 9586,78 99,99 * az ok)#) napi árfolyamhoz képest Az 18057 Service tájékoztatása alapján.

Next