Kurír - esti kiadás, 1991. május (3. évfolyam, 84-105. szám)

1991-05-02 / 84. szám

Nem volt május elseje? Budapesten volt, az biztos. Bukarestben azonban lehet, hogy elmaradt. Sőt az sincs kizárva, hogy stabilizálódott a közismerten ingatag román gazdaság. Ez azért nem túl valószínű, pedig szerkesztőségünk birtokába jutott tegnap egy rejtélyes újság, amely a „Különkiadás” címet viseli. Nem szerepel a négy oldal egyikén sem a nyomtatvány kiadója, viszont a rajta szereplő dátum szerint április harmincegyedikén adták ki... Mit is olvashatunk benne? Nos, nem kevesebbet, mint azt, hogy a bukaresti kormány tegnaptól új valutát bocsátott ki: a neve „új lej’ és értéke megegyezik a réginek a százszorosával. A kormány állítólagos nyilatkozata szerint minden román állampolgár beválthatja pénzét harmincezer új lej erejéig - azok, akik a mezőgazdaságban dolgoznak, ötvenezret is megkaphatnak. A parasztok, akik eleget tettek beszolgáltatási kötelezettségükek, további huszonötezer új lej kedvezményre jogosultak. A közösségeket és a magánszemélyeket terhelő adósságok lefizetését elhalasztották az idei év június harmincegyedikére. Az új valuta külalakjában is eltér elődjétől, az ezresen Eminescu, az ötszázason Balcescu és a százason - kissé valószínűtlenül - Petre Roman látható. Ezenkívül az összes román állampolgár köteles tizenöt napon belül beszolgáltatni a birtokában lévő devizát és összes aranytárgyat, ellenkező esetben huszonöt év börtönbüntetésben részesül. A beugratásgyanús forrás szerint maximálták az új árakat is, például egy kiló disznóhús ötvenöt lejbe kerülhet, míg a legdrágább mozijegy harmincötbe. Tekintve, hogy az új béreket is szabályozták és tizenkét osztályba sorolták, a legmagasabb, első osztályú fizetés maximuma kilencezer-hatszázhatvankét lej, a legalacsonyabbé pedig kétezer-ötszázhuszonöt. Mindezt egy olyan sajtótermék közli a legnagyobb komolysággal, amely a saját címét, telefonszámát, de még megjelenési helyét sem közli nem létező impresszumában. Az új bankjegyek fényképei egyértelműen rosszul kivitelezett fotómontázsok: az arcképeket régi román bankjegyek közepébe vágták bele. Az írások hangvétele komoly, és szóhasználatuk kétségtelenné teszi, hogy többéves gyakorlattal rendelkező profi újságírók tollából származnak. Viszont a megjelenés dátuma április hansancegyedike... Úgy tűnik, ez a nyomtatvány a politikai ködösítés célját szolgálja. Az általa megjelentetett hírek teljességgel alaptalanok, egy hiteles szó sincs benne. Valószínűleg a figyelem felkeltését szolgálja, ha nem vigyáznak, a Román-kormány bevetheti ezt a gazdasági intézkedést is. Jobb tehát résen lenni. A mi figyelmünket csupán az köti le, hogy létezniük kell Romániában azoknak a politikai köröknek, amelyeknek egy efféle dezinformáció szolgálhatja az érdekeit. A hír tehát nem igaz. De érdemes odafigyelni rá, ha már egyszer elkezdték terjeszteni. SZ.T. Csak egy tánc van? Mi is megírtuk már, hogy Nancy Reagan felszarvazta az amerikai elnököt, a fehér házi évek alatt Frank Sinatra szeretője volt. Persze, ha hihetünk a volt First Ladyről nemrég megjelentetett, hatalmas botrányt kavaró életrajznak. Nos, az amerikai sajtó azóta kinyomozta: az FBI figyelmeztette Ronald Reagant, kerülje a táncdalénekes társaságát. Az igazi okot nem hozták a tájékozatlan elnök tudomására, inkább azzal érveltek, hogy Sinatra közismert maffiás kapcsolatai miatt nem célszerű vele együtt mutatkozni. Képünk 1981-ben készült, amikor még semmi sem zavarta a hírneves háromszög boldogságát. Az elnök egy fehér házi mulatságon éppen lekéri Nancyt, aki önfeledten táncol Sinatrával. * NEMZETKÖZI TESTŐR BIZTONSÁGSZOLGÁLATI KFT. A TESTŐR NEM CSAK „TESTŐR” Profi szakemberek az ön szolgálatában, az ország egész területén! Személy-, vagyon-, értékvédelem! Fegyverrel, kutyával, elektronikával. Pénzszállítás és őrzés trezorjainkban. Magánnyomozás törvényes kereteken belül. Ügyvédi szolgáltatások! 24 órás ügyelet. Központ: 1033 Budapest, Búza u. 12. Tel.: 188-8735. Fax: 168-6619 UJ UJ UJ UJ/PoQOE QUJ -IK IBékéscsaba Győr ______ Kecskemét Miskolc Salgótarján Szeged Székesfehérvár Szolnok Pécs Tapolca Tatabánya 36) 11-766/27 (96) 26-154 (76) 28-766/226 (46) 79-146 (32) 10-962 (62) 22-619 (22) 21-753 (56) 32-763 (72) 12-125 (87) 12-890 (34) 11-465 CIVILIZÁCIÓS?) Miközben a jugoszláv tagköztársaságok elnökei negyedik csúcsértekezletükön sem tudtak megegyezésre jutni az ország jövőjéről tartandó népszavazás időpontjával kapcsolatban, a feszültség tovább tart a különféle nemzetiségek, elsősorban a horvátok és szerbek között. De a problémák nem kerülik el a Vajdaságot sem. Nem elég baj, hogy a dinárt leértékelték, a szerb kormány most még új járulékok bevezetését is tervezi. Ezek értelmében Szerbián belül a benzinre és más használati cikkekre külön adót vetnek ki, „szerbiai adó” néven. Ezáltal a többi köztársasághoz képest most már tényleg más lett Szerbia. Drágább. A legutóbbi népszámlálás adatai szerint a Vajdaságban az utóbbi évtizedben 11 és fél százalékkal csökkent a magyarok száma, majdnem 45 ezerrel. Ez elszomorító, de egyben furcsa is. Akármilyen erős az asszimiláció, tíz év alatt normális körülmények között ennyi ember nem tűnhet el. Ezt a csökkenést a nagyszerű nacionalista politika megfélemlítő erejének tulajdoníthatjuk. „Mellesleg” a szerbiai képviselőház csak úgy ontja magából az újabbnál újabb törvénytervezeteket. Ezekből az egyik az új oktatásra vonatkozó. A tavalyi még be sem járódott, de az újabbat június 6-áig, gyorsított ütemben kívánják elfogadni. Nem véletlenül. A nyilvánvaló célt megmutatja az, hogy az eddigi szabályzókat megváltoztatták a nemzetiségi osztályok alapításához. Eddig 15 nemzetiségi gyermek kellett egy osztály indításához, az új törvénytervezet értelmében viszont csak 30 nemzetiségi diák alakíthat új osztályt. Az eddigi gyakorlattól eltérően most magániskolák megnyitását is engedélyezni fogja az új szerb kormány. „Természetesen” szerbhorvát tannyelvűekét. Teszik ezt annak érdekében, nehogy a nemzetiségiek sorából valakinek is eszébe jusson magániskolát alapítani, s ezzel „veszélyeztetni” a szerb anyanyelvű diákokat. A törvénytervezetet köztársasági szinten fogják véleményezni, tartományi szinten - ami eddig elvben kívánatos volt - nem kell. A másik törvénytervezet a tartományokról szól, mármint arról, hogyan is kell feloszlatni a tartományok területeit. A Vajdaságot három körzetre kívánják felosztani, így - a centralizációnak köszönhetően - minden áttekinthetőbb és könnyebben koordinálható, korrigálható lesz. E törvényjavaslat ellen igen nagy volt a tiltakozás, többek között a Vajdasági Magyarok Demokratikus Közösségének múlt heti kongresszusán is. Természetesen eredmény nélkül. Nem csoda tehát, hogy felsejlik majdnem minden kétkedő elmében, hogy az eddigi asszimilációs és centralista politikát milyen finoman is csinálták. Mert ami most történik, az már nyílt arculcsapás. Szenvtelen arccal és áldemokratikus szóvirágokkal csalják el az embereket egy új világba, a civilizációba. R. C. Hyrir 1991. május 2. VESE ELADÓ - SZÍVET OPERÁLUNK „AH pozitív B vércsoportúak, figyelem! Eladó a vesém!” „Fiatal, egészséges, erős férfi veséjét eladja. Az megegyezés szerint.” Ilyen és ehhez hasonló hirdetések mostanság mind gyakrabban olvashatók a lengyel újságokban. A sziléziai Trybuna Slaska egyik újságírója megpróbált szóba elegyedni két hirdetővel. Az egyik azonnal bemondta a telefonba vércsoportját és veséjének árát - 150 millió zloty. (Ez mintegy 15 ezer dollár.) Ám amikor a riporter töredelmesen bevallotta, hogy ő nem vevő, de érdekli, miért bocsátja áruba veséjét, azonnal lecsapta a kagylót. A másik interjúalannyal sem volt igazán szerencséje. Azt ugyan megtudta, hogy a vese irányára 250 millió zloty, de az árból még lehet alkudni, ám a miért kérdésre itt sem kapott választ, csak durva elutasítást: „Az enyém, azt tehetek vele, amit akarok, hagyjon békén!” Ezek után jogosan elrettenve teszi fel a kérdést az újságíró, beszélhetünk-e Lengyelországban vesekereskedelemről? A sziléziai urológiai klinika docense szerint már a kérdés felvetése is abszurd, hiszen a veseüzlet ellenkezne az orvosi etikával. „A mi fő feladatunk, hogy ne ártsunk a pácienseknek. Az egyik vese eltávolításával - még a legegészségesebb szervezetből is - a donor egészsége károsodhat. Ezért Lengyelországban szó sem lehet ilyesfajta orvosi gyakorlatról.” Csakhogy egyedül Katowicében hetente legalább egy személy jelentkezik az urológiai klinikán éppen azzal a céllal, hogy eladja egészséges veséjét. A veseátültetésre várók száma pedig jókora, erről tanúskodik az a heti 5-6 levél, amelyben lehetséges vevők nyilvánítják ki vételi szándékukat. A donorok többnyire nem a társadalom perifériáján élők közül kerülnek ki. Általában intelligens, magasan képzett, sőt elegáns emberek. Egészséges férfiak, akik az orvosok előtt nem is titkolják indítékukat, pénzhez akarnak jutni, mégpedig tisztességes úton. Mindenekelőtt azért, hogy lakást vehessenek vagy családjukról gondoskodjanak. Csalódottak, kiábrándultak. Az országban évente mintegy 400 veseátültetést végeznek, ugyanakkor ötször-hatszor ennyire lenne szükség. Az esetek 96 százalékában a szervet halottól „mentik át” és csupán 3-4 százalék kap vesét élőtől - közvetlen vérrokonoktól. Laptársunk, a Kurier Polski egy másik, a lengyel egészségügyben igencsak szokatlan ügyről számol be: páciensre váró üres ágyakról és orvosokról. A dolog döbbenetes, mert míg gyermekek, elsősorban újszülöttek vesztik életüket Varsóban s az ország más vajdaságaiban, addig a sziléziai szívsebészek „szabad kapacitással” rendelkeznek, s értetlenül állnak a tény előtt: nem utalják be hozzájuk a betegeket. Elsősorban olyan gyermekek gyógyításáról van szó, akik szívbajjal születtek. Miként lehetséges, hogy előállt ez a - joggal mondhatni - több mint felelőtlen helyzet? A varsói gyermekklinika docense a következőket mondja: - Az elmúlt évben több tucat, szívbajjal született gyermeket operáltunk meg. Az idén körülbelül 150 műtétre vállalkozhatunk, de ez nem csak rajtunk múlik. Mi is pénzhiányban szenvedünk, ráadásul mostanság komoly gondot okoz a vér is. A páciensek szülei gyakran későn jönnek segítségért. Érthetően azokat a gyermekeket operáljuk meg, akiknél időben diagnosztizálták a betegséget. Ugyanakkor el kell mondanom, hogy e betegség felismerése nehéz - legalábbis kardiológusi kivizsgálásra van szükség. A szívbajjal született csecsemők elsősorban azért vesztik életüket, mert nem kerültek időben a megfelelő orvoshoz. Mi már 2,5 kg súly felettieket is megműtünk. Ezen a klinikán jelenleg 25 kis páciens „áll sorban” operációra várva. Hogy miért nem utaljuk be őket Sziléziába? Igazság szerint alig van kapcsolatunk az ottani kollégákkal, nem is ismerjük gyógyítási eredményességüket, az pedig igen nagy felelősség, hogy számunkra ismeretlen helyre küldjük a pácienseket. Bizonyosnak kellene lennünk abban, hogy megfelelő segítséget kapnak. A sziléziai orvosok más véleményen vannak, és továbbra is várják a betegeket. A múlt évben a lehetséges 250 helyett csupán 113 esetben operáltak, az idén 300 gyermeket tudnak megmenteni - ha lesznek beutaltak. B. VARGA JÚLIA (Varsó)