Kurír - esti kiadás, 1991. június (2. évfolyam, 106-125. szám)

1991-06-03 / 106. szám

4 AZ ISMERETLEN MITTERRAND A felméréseket imádó franciák nemrég arról is megkérdezték az ország lakosságát, hogy mennyiben változott meg az életük a „Mitterrand-évtized” alatt, hiszen a politikus éppen tíz évvel ezelőtt nyerte el elő­ször a franciák többségének bi­zalmát s lett az elnöki palota lakója. A már előre valószínű­síthető eredmények mellett (az emberek 49 százaléka nem él se rosszabbul, se jobban, mint tíz éve; 90 százalékuk szerint Mitterrand intelligens; 86 szá­zalék véli úgy, hogy az elnök életműve nyomot hagy majd a történelemben stb...) a fel­mérés hozott néhány megle­petést is. Váratlan dolog például, hogy a megkérdezetteknek csak kétharmada tudta Mitterrand vallását (katolikus), csupán 55 százalék ismeri helyesen az elnökné keresztnevét (Dani­elle), csak 32 százalék találta el, hogy két gyermekük van, és mindössze 12 százalék tippelt helyesen arra a kérdésre, hogy hány éves a köztársasági elnök (74). A legmeglepőbb viszont az volt, hogy a franciáknak alig tíz százaléka tudta helyesen leírni saját államfőjének nevét. LANTOS ISTVÁN Mitterrand tíz éve, és most Kommunista kapitalisták Miközben a volt szocia­­lista országokban - hol nagy csinnadrattával, hogy csendesebben - mindenütt zajlik a „nagytakarítás”, a nyu­gati vállalkozókat látszólag egyáltalán nem zavarja az egy­kori keleti tömb nagyjainak pöttyös múltja. A kapitalisták napjainkban egyre nagyobb fi­gyelmet szentelnek a volt kommunista menedzsereknek. Mi a különös érdeklődés oka? Egyszerű. A valamikori kom­munista „boncok” helyismere­te roppant hasznosnak bizo­nyul a kelet-európai befekte­tések esetén. Legalább annyi­ra, mint „régi jó” kapcsolataik. A magyar példákat jól is­merjük: miközben az új kor­mányzat krónikus szakember­­hiánnyal küszködik, elképesz­tő arányokat ölt az „agyelszí­vás”. Minden szinten, az egy­szerű külkereskedelmi üzlet­kötőtől a pénzügyminisztériu­mi előadón át a volt kormány­főig bezárólag tömegesen „igazolnak át” a szakemberek a nyugati cégekhez és a vegyes vállalatokhoz. Magyarország egykori miniszterelnöke, Né­meth Miklós most a London­ban székelő „Európai Újjáépí­tési Bank” alelnöke. A pénzin­tézet méreteit jellemzi, hogy alaptőkéje tizenkétmilliárd dollár. Akadtak ugyan részvé­nyesek, akik ellenezték Né­meth Miklós kinevezését, őket viszont leszerelték az exmi­­niszterelnök szakértelmével érvelők, no meg a jelölt nyilat­kozata, amelyben megtagadta kommunista világnézetét. Egykori helyettese, Med­­gyessy Péter talán mindig is inkább technokrata volt, s most egy francia bankház, a Paribas magyarországi igazga­tója. Az új helyen ezek az em­berek jobban keresnek, miköz­ben mégsem kell akkora fele­lősséget magukra vállalniuk, mint korábban. Elégedettek az őket alkalmazó cégek is, jól jár tehát mindenki, legfeljebb az ország nem. Bár ez utóbbi po­litikai megítélés dolga. Ami a külföldi eseteket ille­ti, laptársunk, a bécsi Kurier alapján ismertetünk két jel­lemző példát. A német Krupp konszern a volt keletnémet külkereskedelmi minisztert, Gerhard Bleilt alkalmazza a szovjet piac szakértőjeként. Igaz, a miniszter-szakértő ko­rábban a rettegett titkosszol­gálattal, a Stasival ápolt igen gyümölcsöző kapcsolatokat, ezt azonban jelenlegi érdemeit tekintve elnézik neki. Igen ko­molyak lehetnek ezek az érde­mek, hiszen Bleist egy osztrák bank is szerződtette, szintén szakértőnek. A posztkommu­nista nepotizmust idéző tény, hogy Bleil fia egy berlini cég vezetője. Amerika mamutcége, a Ge­neral Motors sem tekinti el­lenségének az exkommunistá­­kat, márpedig - a közismert mondás szerint - ami jó a General Motorsnak, az jó Amerikának is. Andrej Barcak, az egykori csehszlovák külke­reskedelmi miniszter az év elejétől a GM csehszlovákiai kirendeltségének vezérigazga­tója. Igazi munkáskáder, hi­szen csak technikusi végzettsé­ge van, viszont a meggyőződé­­ses kommunisták közé tarto­zik. Családja is erre nevelte, hiszen édesapja már a második világháború alatt tagja volt a mozgalomnak. Andrej Barcak­nak egyébként már elege lehet múltjának feszegetéséből, hi­szen arra a kérdésre, miszerint mi a véleménye saját előtörté­netéről, így válaszolt: „A nácik között is voltak szép számmal igen jó szakemberek. Mi eh­hez képest egy kommunista múlt?” A régi kommunisták nélkü­lözhetetlenek a kelet-európai katasztrófagazdálkodás dzsun­gelében való tájékozódáshoz. Nem utolsósorban azért, mert ismerik ezt a dzsungelt - hi­szen ők ültették.. Németh Miklós Andrej Barcaki Gerhard Bleil 1991. június 3. Kényes ízlésű pártvezér Az SZKP KB sajtóköz­pontjában a hét végén nemzetközi sajtóértekez­letet tartott Borisz Gi­­daszpov, a leningrádi kommunisták vezére, aki az oroszországi elnökje­löltekről szólva meglepő kijelentést tett. - Egyik jelölt sem tet­szik nekem! - mondta, és hozzátette, hogy egyik pályázó sincs a politikai tevékenység folytatásá­hoz alkalmas korban. A hat jelölt közül Gi­­daszpov számára Nyikolaj Rizskov a legrokonszen­vesebb. Elsősorban „em­beri kvalitásai, elmélyült gazdasági gondolkodása, tárgyilagossága és tole­ráns magatartása” nyerte meg a leningrádi párttit­kár tetszését. - Állításaimat szemé­lyes benyomásaimra ala­pozom - mondta Gidasz­­pov. - Láttam Rizskovot dolgozni Csernobilban, a balesetet követő napok­ban és Örményországban, a nagy földrengés idején, és csak a legjobbakat mondhatom el róla. - AN - BUSH ÁTRENDEZI SORAIT Az amerikai Közel-Kelet-politi­­ka a jelek szerint - néhány hó­napos mosolyszünet után - is­mét Izrael felé fordult s ezúttal nem a harcias retorikájú Baker külügyminiszterre, hanem a fél­szeg mosolyú, indulatoktól ke­vésbé fűtött Cheney védelmi miniszterre hárult a szerep, hogy ezt a zsidó államat és a vi­lággal tudassa. A Baker-vonal példátlanul kemény és időnként nyíltan Izrael-ellenes megnyil­vánulásai után Jeruzsálemben valószínűleg üdítően hatottak Dick Cheney múlt hét végi csendes szavai, amelyekkel kö­zölte, hogy „Washingtont to­vábbra sem lehet eltántorítani a zsidó állam biztonságának min­den körülmények közötti szava­tolásától... Ez mindenképpen valamelyes visszatérés az öböl­háború előtt megszokott ameri­kai állásponthoz, amellyel éles ellentétben álltak az elmúlt hó­napokban elhangzott külügyi megnyilatkozások. Ezek közül nero egy egyenesen gazdasági megszorító lépéseket helyezett kilátásba Izraellel szemben, ha az nem hajlandó engedni a béke érdekében. Tudnivaló, hogy Je­ruzsálemet a diplomácia színpa­dán ennél nagyobb fenyegetés aligha érheti. Izrael, mint a leg­nagyobb éves amerikai segély­ben részesülő külföldi ország, a milliárdos összegek elmaradása esetén hamar szorult helyzetbe kerülne gazdaságilag és katonai­lag egyaránt, ami a sajátos geo­politikai helyzetben a zsidó ál­lam puszta fennmaradását so­dorná veszélybe. Felmerül a kérdés, hogy Cheney és Baker megnyilatko­zásainak feltűnő ellentmondásai nem csupán a két tárca hagyo­mányos szembenállásának újabb bizonyítéka-e. A megfigyelő ezúttal inkább a nemleges válasz felé hajlik. Látnivaló ugyanis, hogy a korábban ellenségként kezelt arab országoknak - első­sorban Szíriának - tett példát­lan amerikai politikai gesztusok nem hozták meg a várt ered­ményt. A fő frontállam, Szíria - legalábbis nyilvánosan - a megbékélési hajlandóság és a rugalmasság legkisebb jelét sem mutatja, a kormány álláspontját tükröző hivatalos sajtó is hű ma­radt a régi retorikához s a jelek szerint a zsidó állam sem ijedt meg az újkeletű amerikai-arab közeledéstől. Mindemellett Cheney olyan pótlólagos kato­nai segélyeket ígért meg Jeru­zsálemnek - ezek közül csak a leglátványosabb a 10 új F-15-ös vadászgép ingyenes leszállításá­nak bejelentése­­, amelyek mértéke legalábbis jelzésértékű. Washington mindezek után va­lószínűleg átrendezi térségbeli sorait, s ha a dolgoknak van lo­gikájuk, ezúttal nem az évtize­e­des közvetlen szembenállásba belekérgesedett frontországok­ra, hanem a régió fő pénzforrá­saira, Szaúd-Arábiára és a az öböl menti olajállamokra osztja a kezdeményező szerepet. Az öbölállamok már hetekkel ezelőtt jelezték, hogy készek fel­tételek nélkül képviselni magu­kat a majdani Közel-Kelet-kon­­ferenciánál, sőt bizonyos nem szigorúan politikai - elsősor­ban fegyverzetkorlátozási és környezeti kérdésekben - haj­landóak lennének közvetlen párbeszédre is Izraellel. Szaúd- Arábia is mind nyitottabbnak tűnik, még ha félig-meddig ka­csának is bizonyultak a szaúdi királyi család tanácsadójának je­­ruzsálemi látogatásáról felröp­pent hírek. Ha azután a rijádi királyság és a kis emirátusok megindulnak a közeledés útján, Szíriának sem lesz más választá­sa, ha nem akar szembe kerülni hadigazdasága fő arab finanszí­rozóival. KERTÉSZ RÓBERT Cheney egyiptomi kollégájával

Next