Kurír - esti kiadás, 1991. június (2. évfolyam, 106-125. szám)
1991-06-03 / 106. szám
4 AZ ISMERETLEN MITTERRAND A felméréseket imádó franciák nemrég arról is megkérdezték az ország lakosságát, hogy mennyiben változott meg az életük a „Mitterrand-évtized” alatt, hiszen a politikus éppen tíz évvel ezelőtt nyerte el először a franciák többségének bizalmát s lett az elnöki palota lakója. A már előre valószínűsíthető eredmények mellett (az emberek 49 százaléka nem él se rosszabbul, se jobban, mint tíz éve; 90 százalékuk szerint Mitterrand intelligens; 86 százalék véli úgy, hogy az elnök életműve nyomot hagy majd a történelemben stb...) a felmérés hozott néhány meglepetést is. Váratlan dolog például, hogy a megkérdezetteknek csak kétharmada tudta Mitterrand vallását (katolikus), csupán 55 százalék ismeri helyesen az elnökné keresztnevét (Danielle), csak 32 százalék találta el, hogy két gyermekük van, és mindössze 12 százalék tippelt helyesen arra a kérdésre, hogy hány éves a köztársasági elnök (74). A legmeglepőbb viszont az volt, hogy a franciáknak alig tíz százaléka tudta helyesen leírni saját államfőjének nevét. LANTOS ISTVÁN Mitterrand tíz éve, és most Kommunista kapitalisták Miközben a volt szocialista országokban - hol nagy csinnadrattával, hogy csendesebben - mindenütt zajlik a „nagytakarítás”, a nyugati vállalkozókat látszólag egyáltalán nem zavarja az egykori keleti tömb nagyjainak pöttyös múltja. A kapitalisták napjainkban egyre nagyobb figyelmet szentelnek a volt kommunista menedzsereknek. Mi a különös érdeklődés oka? Egyszerű. A valamikori kommunista „boncok” helyismerete roppant hasznosnak bizonyul a kelet-európai befektetések esetén. Legalább annyira, mint „régi jó” kapcsolataik. A magyar példákat jól ismerjük: miközben az új kormányzat krónikus szakemberhiánnyal küszködik, elképesztő arányokat ölt az „agyelszívás”. Minden szinten, az egyszerű külkereskedelmi üzletkötőtől a pénzügyminisztériumi előadón át a volt kormányfőig bezárólag tömegesen „igazolnak át” a szakemberek a nyugati cégekhez és a vegyes vállalatokhoz. Magyarország egykori miniszterelnöke, Németh Miklós most a Londonban székelő „Európai Újjáépítési Bank” alelnöke. A pénzintézet méreteit jellemzi, hogy alaptőkéje tizenkétmilliárd dollár. Akadtak ugyan részvényesek, akik ellenezték Németh Miklós kinevezését, őket viszont leszerelték az exminiszterelnök szakértelmével érvelők, no meg a jelölt nyilatkozata, amelyben megtagadta kommunista világnézetét. Egykori helyettese, Medgyessy Péter talán mindig is inkább technokrata volt, s most egy francia bankház, a Paribas magyarországi igazgatója. Az új helyen ezek az emberek jobban keresnek, miközben mégsem kell akkora felelősséget magukra vállalniuk, mint korábban. Elégedettek az őket alkalmazó cégek is, jól jár tehát mindenki, legfeljebb az ország nem. Bár ez utóbbi politikai megítélés dolga. Ami a külföldi eseteket illeti, laptársunk, a bécsi Kurier alapján ismertetünk két jellemző példát. A német Krupp konszern a volt keletnémet külkereskedelmi minisztert, Gerhard Bleilt alkalmazza a szovjet piac szakértőjeként. Igaz, a miniszter-szakértő korábban a rettegett titkosszolgálattal, a Stasival ápolt igen gyümölcsöző kapcsolatokat, ezt azonban jelenlegi érdemeit tekintve elnézik neki. Igen komolyak lehetnek ezek az érdemek, hiszen Bleist egy osztrák bank is szerződtette, szintén szakértőnek. A posztkommunista nepotizmust idéző tény, hogy Bleil fia egy berlini cég vezetője. Amerika mamutcége, a General Motors sem tekinti ellenségének az exkommunistákat, márpedig - a közismert mondás szerint - ami jó a General Motorsnak, az jó Amerikának is. Andrej Barcak, az egykori csehszlovák külkereskedelmi miniszter az év elejétől a GM csehszlovákiai kirendeltségének vezérigazgatója. Igazi munkáskáder, hiszen csak technikusi végzettsége van, viszont a meggyőződéses kommunisták közé tartozik. Családja is erre nevelte, hiszen édesapja már a második világháború alatt tagja volt a mozgalomnak. Andrej Barcaknak egyébként már elege lehet múltjának feszegetéséből, hiszen arra a kérdésre, miszerint mi a véleménye saját előtörténetéről, így válaszolt: „A nácik között is voltak szép számmal igen jó szakemberek. Mi ehhez képest egy kommunista múlt?” A régi kommunisták nélkülözhetetlenek a kelet-európai katasztrófagazdálkodás dzsungelében való tájékozódáshoz. Nem utolsósorban azért, mert ismerik ezt a dzsungelt - hiszen ők ültették.. Németh Miklós Andrej Barcaki Gerhard Bleil 1991. június 3. Kényes ízlésű pártvezér Az SZKP KB sajtóközpontjában a hét végén nemzetközi sajtóértekezletet tartott Borisz Gidaszpov, a leningrádi kommunisták vezére, aki az oroszországi elnökjelöltekről szólva meglepő kijelentést tett. - Egyik jelölt sem tetszik nekem! - mondta, és hozzátette, hogy egyik pályázó sincs a politikai tevékenység folytatásához alkalmas korban. A hat jelölt közül Gidaszpov számára Nyikolaj Rizskov a legrokonszenvesebb. Elsősorban „emberi kvalitásai, elmélyült gazdasági gondolkodása, tárgyilagossága és toleráns magatartása” nyerte meg a leningrádi párttitkár tetszését. - Állításaimat személyes benyomásaimra alapozom - mondta Gidaszpov. - Láttam Rizskovot dolgozni Csernobilban, a balesetet követő napokban és Örményországban, a nagy földrengés idején, és csak a legjobbakat mondhatom el róla. - AN - BUSH ÁTRENDEZI SORAIT Az amerikai Közel-Kelet-politika a jelek szerint - néhány hónapos mosolyszünet után - ismét Izrael felé fordult s ezúttal nem a harcias retorikájú Baker külügyminiszterre, hanem a félszeg mosolyú, indulatoktól kevésbé fűtött Cheney védelmi miniszterre hárult a szerep, hogy ezt a zsidó államat és a világgal tudassa. A Baker-vonal példátlanul kemény és időnként nyíltan Izrael-ellenes megnyilvánulásai után Jeruzsálemben valószínűleg üdítően hatottak Dick Cheney múlt hét végi csendes szavai, amelyekkel közölte, hogy „Washingtont továbbra sem lehet eltántorítani a zsidó állam biztonságának minden körülmények közötti szavatolásától... Ez mindenképpen valamelyes visszatérés az öbölháború előtt megszokott amerikai állásponthoz, amellyel éles ellentétben álltak az elmúlt hónapokban elhangzott külügyi megnyilatkozások. Ezek közül nero egy egyenesen gazdasági megszorító lépéseket helyezett kilátásba Izraellel szemben, ha az nem hajlandó engedni a béke érdekében. Tudnivaló, hogy Jeruzsálemet a diplomácia színpadán ennél nagyobb fenyegetés aligha érheti. Izrael, mint a legnagyobb éves amerikai segélyben részesülő külföldi ország, a milliárdos összegek elmaradása esetén hamar szorult helyzetbe kerülne gazdaságilag és katonailag egyaránt, ami a sajátos geopolitikai helyzetben a zsidó állam puszta fennmaradását sodorná veszélybe. Felmerül a kérdés, hogy Cheney és Baker megnyilatkozásainak feltűnő ellentmondásai nem csupán a két tárca hagyományos szembenállásának újabb bizonyítéka-e. A megfigyelő ezúttal inkább a nemleges válasz felé hajlik. Látnivaló ugyanis, hogy a korábban ellenségként kezelt arab országoknak - elsősorban Szíriának - tett példátlan amerikai politikai gesztusok nem hozták meg a várt eredményt. A fő frontállam, Szíria - legalábbis nyilvánosan - a megbékélési hajlandóság és a rugalmasság legkisebb jelét sem mutatja, a kormány álláspontját tükröző hivatalos sajtó is hű maradt a régi retorikához s a jelek szerint a zsidó állam sem ijedt meg az újkeletű amerikai-arab közeledéstől. Mindemellett Cheney olyan pótlólagos katonai segélyeket ígért meg Jeruzsálemnek - ezek közül csak a leglátványosabb a 10 új F-15-ös vadászgép ingyenes leszállításának bejelentése, amelyek mértéke legalábbis jelzésértékű. Washington mindezek után valószínűleg átrendezi térségbeli sorait, s ha a dolgoknak van logikájuk, ezúttal nem az évtizeedes közvetlen szembenállásba belekérgesedett frontországokra, hanem a régió fő pénzforrásaira, Szaúd-Arábiára és a az öböl menti olajállamokra osztja a kezdeményező szerepet. Az öbölállamok már hetekkel ezelőtt jelezték, hogy készek feltételek nélkül képviselni magukat a majdani Közel-Kelet-konferenciánál, sőt bizonyos nem szigorúan politikai - elsősorban fegyverzetkorlátozási és környezeti kérdésekben - hajlandóak lennének közvetlen párbeszédre is Izraellel. Szaúd- Arábia is mind nyitottabbnak tűnik, még ha félig-meddig kacsának is bizonyultak a szaúdi királyi család tanácsadójának jeruzsálemi látogatásáról felröppent hírek. Ha azután a rijádi királyság és a kis emirátusok megindulnak a közeledés útján, Szíriának sem lesz más választása, ha nem akar szembe kerülni hadigazdasága fő arab finanszírozóival. KERTÉSZ RÓBERT Cheney egyiptomi kollégájával