Kurír - esti kiadás, 1991. július (2. évfolyam, 126-148. szám)
1991-07-01 / 126. szám
1991. július 1. Az ügyfelek szeszélyei Június 25-i, délutáni számunkban ismerhették meg olvasóink Kovácsék lakáskálváriáját. A főpolgármester novemberben tudná fogadni őket, de addig is kéne valami megoldás, nem? Mert Kovácsék még mindig nem költöznek, a bútoruk még mindig ott áll a kapu előtt. Az önkormányzat lakásosztályának vezetője, Zsifkov Ágnes pedig azt mondja: - Szerencsétlen tévedés történt, amit igyekeztünk Kovácsnénak megmagyarázni. Gyakorlatlan kolléganőm nem tudta, hogy két lista van. Az egyik a végleges, a másik az átmeneti címeket tartalmazza. Kovácséknak pillanatnyilag csak átmeneti lakást tudunk adni, a kolléganő viszont a másik listáról adott neki címeket. - Hogyan fordulhat elő ilyesmi? - Munkaerőhiány van, kénytelenek vagyunk mindenkit felvenni. Mikor Kovácsné felháborodva megfenyegetett, hogy feljelent, igyekeztem megértetni vele, hogy nem adhatok háromszobás lakást olyannak, aki jelenleg is háromszobásban lakik, ahol az ő távozása után mindössze két ember maradna. Nem értette meg. Fenyegetőzött, a jogaira hivatkozott. Itt mindenki a jogaira hivatkozik. De mi lesz a mi jogainkkal? Naponta ki vagyunk téve az ügyfelek szeszélyeinek. Ráadásul igyekeznünk kell minél emberségesebb megoldást találni. Figyelembe kell vennünk, hogy kik azok, akik önhibájukból kerültek hátrányos helyzetbe, és kik vannak szociális okokból rosszabb körülmények között. Meg kell néznünk azt is, ki milyen körülmények közül jön. Kovácsék jelenlegi lakáshelyzete sokkal jobb, mint azoké, akik nyolcan laknak egy szoba-konyhában. Ha a kettő közül kell választani, természetes, hogy az utóbbiak kapják meg előbb a kiutalható lakások egyikét. Egyébként úgy érzem, a jelenleg érvényben lévő lakásgazdálkodási törvények enyhén szólva hibásak. Mert például egy egyedülállónak, aki nem akar gyereket szülni egy albérleti szobába, semmi esélye nincs arra, hogy lakást kapjon, míg aki felelőtlenül három gyereket kényszerít egy albérletbe, máris jogosult lakásra. Ezt igazságtalannak tartom. De amíg nincsenek újak, a régi jogszabályokat kell betartanom. A lakásosztályi logika szerint tehát, márig nincs rendes lakásunk, ne szülessenek gyerekeink. - Kovácsné agresszív magatartása nem lepett meg - folytatja Zsifkov Ágnes. - Sajnos naponta találkozunk hasonló esetekkel. Az ügyfelek nagy része úgy viselkedik, mintha mi tehetnénk a szűkös lehetőségekről. Az természetes, hogy nem tudunk mindenkinek azonnal olyan lakást biztosítani, amilyet szeretne. Mi is csak azzal tudunk gazdálkodni, amink van. Kovácsné agresszív magatartása engem sem lepett meg. Sőt, én tomboltam volna dühömben ott a lakásosztályon, talán még tettlegességre is sor került volna. Mert ha a hivatal (sőt, a Hivatal!) tévedett, miért az állampolgár fizessen rá? Kovácsné ugyanis nem tehet arról, hogy tapasztalatlanra bízták a címek elosztását. Megbízott bennük, gondolta, ők szakemberek, biztosan tudják, mi jár neki. Nem kívánok igazságot tenni ebben az ügyben. Véleményem viszont lehet: nem tartom szerencsésnek, ha egy háromgyerekes családot ide-oda „tologatnak”. Ha a Hivatal hibázott - márpedig kétségkívül ez történt -, helyre is kell hoznia a hibát, a lehető lerövidebb időn belül, hogy még több kár ne érje a már így is zilált idegzetű családot.. Szegedi fesztivál Fotó: KRISTA GÁBOR A Novus felsőoktatási egyesület június 28. és 30. között, Szeged városában rendezte meg a művészeti főiskolások, egyetemisták nyári fesztiválját. A közönség az összes művészeti ág - a zene-, a képző-, az ipar-, a mozgás-, a film-, az építő- és a kertművészet - ifjú művelőivel megismerkedhetett a háromnapos eseménysorozaton. Elképesztő lakások Dombóvárról az elsők között vonultak ki a szovjet csapatok, de az utánuk maradt helyzet egyre zavarosabb, főként jogilag. A laktanya a kaposszekcsői határban van, tehát a helyi önkormányzatot illeti. Pénzük természetesen nincs a fenntartásra, mint látni fogjuk, még az őrzési díj sem semmi. Tegnap délelőtt a Kincstári Vagyonkezelő Intézet átadott a dombóvári önkormányzatnak 120, elképesztő állapotban lévő lakást, amiről a szekcsőiek lemondtak. A faluban nincsenek lakásgondok. Az értesítést az átadás időpontjáról a szekcsőiek kapták, de az őrzési számla már Dombóvárra ment. Eszerint januártól a hónap végéig, a kissé megkésett őrzésért csekélyke kétmillió-egyszázezer forintot kell befizetni a kincstárnak. Az őrzés a „megbonthatatlan szovjet-magyar barátság” miatt vált megkésetté. Ennek éktelen példájaként ugyanis példás együttműködés alakult ki a kivonulók és a lakosság bizonyos rétegei között. Megbontottak mindent, ami bontható volt, beleértve a vezetékeket is, így aztán az ősszel minden vízben ázott, télen megfagyott, ma pedig virágzik a penész. Fizet az önkormányzat a kincstárnak mindenért, például szerepel a tételek között a gumibotok, a távcsövek és az egyébként gyönyörű kutyák használati díja is. A lakásokat átadják az otthont keresők egyesületének, így aztán lesznek, akik a romokból - a saját költségükön - otthont varázsolnak. Az önkormányzatok csak a kezelői jogot kapják, a tulajdonos marad az állam. A földterületekről még nem döntött a kormány. A valóságos laktanyaépületet felkínálta a kaposszekcsői önkormányzat a megyének, de az még nem döntött, hogy megéri-e neki elfogadni az ajándékot. Ha lenne pénz, szociális otthon válhatna belőle. Ami az egészben a valódi érték, az vízmű. Ennek birtoklása hosszú időre megoldaná a dombóvári gondokat, még akkor is, ha költeni kell rá. Ezt viszont nem adták az oroszok, amíg nincs kormányközi megállapodás az elszámolásról. Addig csendesen pusztul tovább. IHÁROSI Zenerengeteg Azokban az órákban, mikor Frank Zappa éppen a Dunán hajózott, a Rottenbiller utcában kivirágzott a „Zenerengeteg”. A fantasztikus név holland ihletettségű, egyedülállóan gazdag lemez- és hangszeralkatrész kínálatot takar. Az üzlet - ígéret szerint - minimum húsz százalékkal olcsóbban árulja majd a könnyűzenei lemezeket, beleértve a gyűjtőknek préselt ínyenc darabokat, a nálunk még kevéssé ismert képes kuriózumokat és az egyszer, kétszer végighallgatott használtakat is. Dennis Meijer holland fiatalember rotterdami sikerein felbuzdulva - és beleszeretve a budapesti zenerajongókba - addig-addig próbálkozott, míg sikerült végigverekednie magát a hazai bürokrácia útvesztőin. Rendezett is olyan zenés-orosz pezsgős megnyitót a festéktől ragadó friss boltnak, amelyen sem holland, sem magyar láb nem maradt tétlenül. (KURUNCZI) Nyugdíjban a lyukasztó A tarifareform 25 esztendeje 25 esztendővel ezelőtt, július 1- jén vonult nyugdíjba a pestbudai sárga és kék járgányokon a kalauzok legfontosabb munkaeszköze, a lyukasztó. Az 1966. július 1-jén életbe lépett tarifareform nyomán megszűnt az átszálló, meg a csak néhány vonalra érvényes heti bérlet! Azóta felnőtt egy teljes generáció, amely már nem is találkozhatott a pesti járművek jól ismert közlekedési közegével, a kalauzzal, akinek táskáját addig súlyos és számos jegytömbök nehezítették. Az 1947-től 1966-ig változatlanul hagyott tarifák szerint ugyanis elképesztően sokféle menetjegy volt érvényben. A villamoson, a trolibuszon és a kisföldalattin összesen 23 fajta jegyet kínáltak, de a fogaskerekűn még külön is volt 13 féle jegyformula. Az autóbuszokon pedig a különböző övezethatárok miatt egészen pontosan 47 fajta bilétát kellett kezelniük a kalauzoknak. Ezt az átkos örökséget még az 1945 előtti időkből hozták magukkal a fővárosi közlekedési vállalatok, amikor még például a siklón is hatfajta zsugával lehetett utazni... A huszonöt éve bevezetett tarifamódosítás alaposan lecsökkentette a jegyféleségek számát, és drasztikus áremeléseket is hozott magával. Addig ugyanis az állami dotáció jóvoltából szinte fillérekért keresztül-kasul utazhattunk a fővárosban: az átszállójegyért 70 fillért fizettünk, a vonatjegy 50 fillérbe került, a gyermekjegyért akkoriban csupán 34 fillért kértek tőlünk. Az átszálló- és gyermekjegyek helyett csak vonaljegyek maradtak, és megszüntették az autóbuszok övezethatárait is, amelyek alapján addig 1,5 és 2, továbbá 2,5 és 3 forintos jegyeket kezeltek. Na persze boldogan kiegyeznénk az akkor kialakult új díjtételekkel! Hiszen a sárga jegyért egy forintot, a kékért másfelet kértek. A bérletárak is igen szelídnek tűnnek fel negyed évszázad távlatából: villamosbérlet 45 forintba, a kombinált bérlet 110 forintba került havonta, a tanulók és a nyugdíjasok havibérletei egy húszasba, illetve egy ötvenesbe kerültek. Azóta fél tucatszor hajtottak végre áremelést a BKV-tarifákban. Amint hírlik, ez a folyamat nem is fog megszakadni. A 1966-os jegy- és tarifareform után folyamatosan bevezették a kalauz nélküli közlekedést, majd 1968-tól a fővárosi tömegközlekedésben a kalauzok követték a lyukasztókat: nyugdíjba mentek. Sokan mind a mai napig hiányolják őket. Hiszen a megszokott útvonalakon jó ismerősként köszöntötték egymást a törzsutasokkal, a kalauznőknek még az idő tájt egy röpke mosolyra is futott. BOZO EMIL Fotó: KARAI SÁNDOR 3 fenékpusztától A SZEXHAJÓIG A nyaralni indulók közül kevesen gondolnak arra, hogy a Balatont átszelő, menetrend szerinti személyhajózás most ünnepli centenáriumát. Igaz, hajózás már jóval korábban is volt a tavon. Calerius római császár az időszámítás utáni III. évszázadban ásatta ki a Sió-csatornát, s a forgalom megindulását a Fenékpusztán talált és a korszakot idéző hajóácsszerszámok is igazolják. A balatoni hajózás modern korszaka gróf Széchenyi István 1846- os keltezésű, és a „haladás barátait” részvényjegyzésre szólító röpiratával vette kezdetét. Az elmúlt száz esztendő során a Balatonon közlekedő személyhajók száma szaporodott, típusuk változott. 1950-ben már 1,7 millió utast szállítottak. A folyami szolgálatról akkor több úszó egységet átvezényeltek ide. Kiválasztásukat nem a kellő körültekintéssel végezték. A Balaton eddigi legsúlyosabb hajózási eseményét éppen egy ilyen vendégjármű okozta. A fővárosi Duna-szakaszról átirányított „Pajtás” csavargőzös 1954. május 30-án a balatonfüredi öbölben felborult, 23-an életüket veszítették, 56-an súlyosan megsérültek. A Balaton máig legkorszerűbb motoros hajója az 1952-ben épült 43 m hosszú és 600 főt szállító „Beloiannisz”. A tavon szolgáló gőzösöket az ötveneshatvanas években sorra felújították. A „Helkát” 1961- ben, a „Kelént” 1962- ben korszerűsítették. A legismertebb balatoni hajó napjainkban talán az 1927-es évjáratú „Csobánc”. A 25 m hosszú, 5,7 m széles motorosról tavaly országszerte sokan és sokat beszéltek. A küllemében megújult, sárgarézzel és bársonnyal, pácolt faburkolattal és korhű kandeláberekkel díszített vízi jármű különleges feladattal - első hazai szexhajóként - lépett szolgálatba. Merész ötlettel késő esti 4 órás nosztalgiaprogramjában a live show-tól a szexmasszázsig minden „földi jóval” kiszolgálta vendégeit. Napközben is hiányzó szolgáltatást pótolt. A napfényt kedvelőknek nudista hajókázáshoz teremtett lehetőséget. Voltak, akik kiátkozták az erotikát, mezítelenséget kedvelők viszont felszálltak rá. A balatoni hajózás e különleges szolgáltatása nemcsak a vállalkozóknak, hanem a Mahartnak, sőt a szolgálatot teljesítő hajósoknak is jó üzletet hozott. A viták közben a nyár is eltelt. Mára viszont már fel sem tűnne, hogy ha hasonló rendeltetéssel versenytársak is szelnék a balatoni habokat. A Mahart örülne talán a legjobban az ilyen lehetőségnek, hiszen a J©**lentősen megdrágult viteldíjak az üdülők hajózási kedvét alaposan megtizedelték. K. JUHÁSZ ERZSÉBET