Kurír - esti kiadás, 1991. augusztus (2. évfolyam, 149-168. szám)
1991-08-01 / 149. szám
Mi következik? Még meg sem száradt a tinta a hadászati támadófegyverek korlátozásáról kötött szovjet-amerikai szerződésen, amelyet tegnap írt alá Moszkvában a két államfő, máris megindultak a találgatások, hogy mi várható a majdani START II. megállapodástól. A nagyhatalmak közötti egyezkedések történetében először most sikerült olyan egyezményt kötni, amelynek eredményeként ténylegesen csökken a tömegpusztító fegyverek száma, nem pedig csak plafont szabnak a fejlődésnek. A további fegyverzetkorlátozási tárgyalásoktól újabb valóságos leszerelési lépések várhatók, talán a tegnapinál is jelentősebbek. A Time magazin prognózisa szerint az újabb START-megállapodás jelentősen, három-négyezerre csökkentheti majd az atom-robbanótöltetek számát, amely a tegnap aláírt szerződés szerint is még több mint hétezer a Szovjetunió, és jóval több mint kilencezer az Egyesült Államok esetében. Megtilthatják azt is, hogy a szárazföldi telepítésű rakétákra egyenként több, különböző célpontokra irányítható robbanótöltetet szereljenek. Sőt az is elképzelhető, hogy betiltják majd a „nehéz” rakétákat és korlátozzák az olyan új fegyverek elterjesztését szolgáló fejlesztéseket, mint a rövid repülési idejű rakéták vagy az eddigieknél pontosabban célba juttatható robbanótöltetek. SZIFILISZ KISINYOVBAN Moldovában csupán a fővárosban a nyár közepére a tavalyihoz képest másfélszeresére nőtt a szifiliszes fertőzések száma. „S ez csak a kezdet - mondta a kisinyovi rendelőintézet vezetője, I. Baciu. Az idei nyár végére a betegek száma egyharmaddal gyarapodhat, aztán még tovább fog nőni.” A második világháború után a szifilisz feledésbe merült, 1958-ra már „a burzsoá életforma átkos öröksége felett aratott nagy győzelmet” ünnepelték Kisinyovban, s szinte ünnepélyesen zárták be a betegség ellenőrzésével foglalkozó rendelőt. Hat év múlva ismét meg kellett nyitni az intézetet. Az orvos azt is elmondta, hogy amíg az egészségügy csak az elhárítással foglalkozik, a pedagógusok pedig nem képesek neveléssel változtatni a helyzeten, a probléma teljes felszámolása kilátástalan. (AN) Visszhang Általában kedvező visszhangra talált a világban a START szerződés aláírása. Javier Pérez de Cuéllar ENSZ-főtitkár üdvözölte a megállapodást: úgy vélte, hogy az egyezmény érezhetően hozzájárul egy biztonságosabb világ megteremtéséhez. Az oroszországi hatóságok teljes egészében támogatják a szerződés aláírását, amely hatalmas jelentőségű, és új fejezetet nyitott a szovjet-amerikai kapcsolatokban - közölte a TASZSZ szovjet hírügynökség tudósítójával Ivan Szilajev orosz kormányfő. Finnország is üdvözli az új egyezményt - olvasható Esko Aho miniszterelnök nyilatkozatában, mivel az nagymértékben elősegíti a világ, Európa és Finnország biztonságát. Nakajama Taro japán külügyminiszter is nyilatkozatban fejezte ki örömét a START szerződés aláírása kapcsán, és hozzátette: országa további előrelépést kíván a fegyverzetcsökkentés és a leszerelés terén. Disszonáns hangként a START szerződés szerinte komoly hiányosságaira hívta fel a figyelmet a konzervatív Szovjetszkaja Rosszija tegnapi száma. Vlagyimir Csernisov, a Nemzetközi Katonai és Politikai Kutatások Központjának helyettes igazgatója a cikkben elismerte ugyan, hogy a szerződés megállítja a hadászati támadófegyverek mennyiségi növekedését, ám hozzátette, hogy korszerűsítésüket nem akadályozza meg. A kubai tömegtájékoztatási eszközök sem ujjonganak a csúcson elhangzottak miatt. A kubai tévé tudósítása szerint a Szovjetunió szuverenitását sérti az amerikai elnöknek az a követelése, hogy a Szovjetunió állítsa le Kuba katonai segélyezését. 1991. augusztus 1. nyílt Knindzsák. Erre a névre hallgatnak a horvátországi Krajina területén élő szerb harcosok. Ügyes szójáték. Az először „megtámadott” Knin városka és a rettegett középkori japán harcosok, bérgyilkosok nevéből nindzsák kovácsolódott össze. Viselőik büszkék rá. Az összecsapásokról és azok okairól egészen sajátosan vélekednek. Szerintük csak a „horvát usztasáktól” védik meg a Független Krajinai Tartománnyá kikiáltott területet. Régi dolog. Úgy kezdődött, hogy visszalőttek. Dvor na Uni katonai körzet parancsnoka, Bogdan Bajagics szerint a helység védelmezőinek az a feladatuk, hogy lehetetlenné tegyék a horvát alakulatok fegyverbeszerzését és mindennemű utánpótlását. Az késztet erre minket, hogy ne ismétlődjön meg 1941. Akkor ezeknek az elődei, az usztasák tartották rettegésben a békés szerbeket. Mi most csak a sajátunkat védjük és fontos azt kiemelnem, hogy mi másét nem akarjuk és senkot sem támadunk meg elsőnek. De azt nem éri meg senki, hogy egy talpalatnyi földet másnak is átengednénk, inkább mindnyájan itt pusztulunk - mondta a parancsnok. - Ez a nép - mondta a helyi végrehajtó tanács elnöke - jól tudja, hogy mit csinál. Rögtön fegyvert ragadott. A helyi rendőrállomás is a nép mellé állt. Dvor na Uni közössége június 25-én hirdette ki a hadiállapotot. Az első perctől fogva összetűzésekbe keveredtünk a felfegyverzett hordákkal. Ezekkel harminc ember vette fel a harcot, akiknek puskájuk volt. Mára már más a helyzet. Húszféle fegyvert tudhatunk a magunkénak, a vadászpuskától kezdve a géppuskákon át a jelenleg legmodernebb aknavetőig minden van. Kell is, mivel jelenleg tízezer horvát nemzeti gárdista van a környéken. Azok szedett-vedett népségből állnak. Siptárok, kurdok - mindenki! Minálunk nincs ilyen kavarodás. Egy idegen sincs köztünk, csak mi, szerbek. Egy különlegesen kiképzett alakulatunk is van, amit csak a legritkább esetekben vetünk be. Ezt az egységet Krajina függetlensége után alakították meg. Természetesen más egységek is vannak a területen. Krajina - „autonóm tartomány” Horvátország szívében. A szerbek nem ismerik el a horvát törvényeket. Saját törvényeik alapján döntenek mindenről. Rögtönítélő bíróságot hoztak létre... - A horvát kormány nem hajlandó velünk tárgyalni - mondta Milan Martics, a helyi belügyi szerv titkára. - Mi készek voltunk arra is, hogy a fogságba esett usztasákat visszaszolgáltassuk a kormányuknak és cserébe engedjék szabadon a mieinket, akiket alaptalanul tartóztattak le az utcán vagy a munkahelyükön. De ők válaszra sem méltattak minket, úgy látszik, lemondtak a sajátjaikról, ők már ilyenek. Mi ítéltünk fölöttük, természetesen ártatlanokat nem büntetünk meg. Saját törvényeink szerint élünk. Aki felszólítottunk mindenkit, aki a szerbséget meg akarja védeni, hogy társuljon hozzánk. Azok meg kitalációk, hogy csetnikek lennénk... Különleges alakulatok védik Krajina területét és minden egyes szerb települést a lakosokból kialakított egységek óvják meg az usztasáktól. A knindzsák - ahogy hívjuk a harcosainkat rettentően elszánt emberek. Csak egy A BÜSZKE KNINDZSÁK „Vagy békében elmennek, vagy az égbe mennek!” példa rá: nemrég, július 18-án, megfigyelőink jelentették, hogy 19 harckocsival tartanak felénk az usztasák. Meg akartak minket lepni. Két felrobbantott tehergépkocsi és egy furgon maradt a csata színhelyén. Legyőzhetetlenek vagyunk. - Ennek az állapotnak véget kell vetni - mondta Marjan Janosevics, a helyi végrehajtó tanács alelnöke. - Az usztasákkal nem lehet élni, s nekik sem szabad itt élniük. Nekik innen örökre el kell tűnniük. Mi nem fogjuk meggátolni, hogy Horvátország elszakadjon Jugoszláviától, de ezt csak kétféleképp tehetik meg: vagy békében elmennek, vagy az égbe mennek Az elvakultság jelenkori megtestesítői álomképekkel harcolnak. Erőfitoktatásukhoz hozzájárul a szerbiai ellenzék hallgatólagos támogatása, a szerb kormányé úgyszintén. A támogatást egyre inkább konkrét dolgokban is kifejezésre juttatja a szerb kormány. Vojiszlav Seselj, az önmarcangoló „csetnik vajda” nemrég kijelentette, hogy a szerb testvéreiket nemcsak pénzzel lehet és kell támogatni. Fegyverrel és úgy, hogy egyre többen siessenek a bajban lévők segítségére. Megtörtént. SZABÓ F. FERENC Bogdan Bajagics, a „főparancsnok” A horvát „usztasa" foglyok, akik a kutyának sem kellenek Ellenség kerestetik A „legyőzhetetlen" knindzsák Szomorú katonák Egyre több és hosszabb katonai parádéról tudósít a négy brit televíziós társaság. A különös híradások oka nem nemzeti ünnepben vagy magas rangú katonai vezető látogatásában rejlik, mindössze arról van szó, hogy mióta Tom King brit védelmi miniszter bejelentette a katonai erők számának csökkentését, minden egység hasonló parádékkal igyekszik bizonyítani tradícióit és erejét. Márpedig ez már nem sokat segít, hiszen a megszüntetésre és az összevonásra kiszemelt egységek listája már elkészült és azt nyilvánosságra is hozták. Egy vagy két zászlóaljjal csökken például a Skót Gárda, a Coldstream Gárda és a Grenadier Gárda létszáma, több patinás egység - így a Királynő huszárjai és ír huszárjai - pedig összeolvadnak. A White Paper, azaz a Fehér könyvnek nevezett határozat szerint közel harmincezer fővel csökken a látszám a védelmi miniszter szerint jórészt „önkéntes” módon. Elsősorban nem a tisztektől, hanem a hadsereghez önkéntesként csatlakozott katonáktól várják el a távozást kellő átmenet után. De hasonló sors vár majdnem negyvenezer civil alkalmazottra is, akik eddig zömmel Németországban szolgáltak a haderő kötelékében. Evvel a haderőcsökkentéssel a brit egységek száma 1830 óta a legkisebb méretűre zsugorodik, s ebben a helyzetben még az sem kárpótolja a brit katonákat, hogy hasonlóképpen cselekszik az örök „mumus”, Franciaország is. Ők ugyanis 1998-ig több mint hetvenezer fővel csökkentik seregeik létszámát. Az ok mindkét védelmi minisztériumban ugyanaz volt - a kommunista világrend megdőlésével nincs szükség felduzzasztott seregre. Ebben legalább mindenki egyetért. SZAKONYI (London)