Kurír - esti kiadás, 1991. szeptember (2. évfolyam, 169-189. szám)

1991-09-02 / 169. szám

991. szeptember 2. Ki viszi a labdát? Egy párt véleményében benne vannak a saját vá­­gai - mondja dr. Surján László, a Keresztényde­­mokrata Néppárt elnöke. - Ez módosulhat a koalí­­cban a többi párt véleményének a figyelembevéte­­lvel. A kormányzaton belül pedig realitásokkal is­ell ütköznie, tehát a koalíciós tárgyalás döntése mindenképpen kontroll alá került, a megvalósítható­­ág kontrollja alá. Ez kormányzati feladat. Viszont a­ormány is határozottabban léphet fel, ha tudja,­ogy a koalíciós pártok és a képviselők garantáltan mellette állnak. De a hárompárti egyezkedések és érvezések - ez kritika -nem elég mélyrehatóan ajlottak és esetlegesek voltak. Szándékunk - mind Kisgazdapártnak, mind az MDF-nek, mind a KDNP-nek -, hogy ezen javítsunk.­­ Úgy hallottuk, hogy koalíciós tárgyalásra készül­ök... - Az erre vonatkozó szándék és levélváltás híre zömmel láthatóan elterjedt a magyar közéletben folytatja dr. Surján László. - Erre rakódott rá mindaz a hordalék, ami itt most pletykaszinten erjed, hogy ki lesz az ilyen, ki lesz az olyan mn­­iszter... Az én személyes meggyőződésem és re­­m­ényem, hogy ma a kormány előtt álló felada­­ok megoldását nem segítené elő, hanem hátrál­­ítná bármilyen személyi változás. Nem arról van­zó, hogy ez a létező legjobb csapat, de ha állan­­óan cseréljük a babákat, akkor nem lesz, aki vé­­igviszi a labdát. - Beszélik, hogy miniszterelnök-helyettest akar­ok, mi erről a véleménye? - A miniszterelnök-helyettesség - a mi megíté­­ésünk szerint - idegen funkció az alkotmányjogi­ondolkodástól. A magyar hagyományban nem sze­­rpel, a kommunizmus évtizedei alatt létezett, de va­­ójában jelentős jövedelem felvételére alkalmas sem­­m­ttevés, mert vagy a miniszterelnök-helyettes alá legyömöszölt miniszterek jogkörét csorbítja, vagy a miniszterelnök az, aki csak felveszi a fizetését. A mi­­niszterelnök az ország generális politikáját irányítja s élő kapcsolatban van a minisztereivel, ide újabb épcsőnek a beiktatása felesleges adminisztratív lé­­pés. Én tehát mereven ellenzem. - Hogyan vélekedik a párton belüli mozgásokról, ■z átülésekről? - Minél jobban formálódik a pártok arculata, mnál jobban meg fog indulni egyfajta átrendező­dés. Ez nem baj. Mi nem örülünk az országos lis­tás mozgásnak, és ez elvi álláspont, nem azért, mert nálunk ez történt. Ugyanakkor nagyon fon­tosnak tartom hangoztatni, hogy a képviselők lel­kiismereti szabadságát nem lehet adminisztratíven­ korlátozni. Megítélésem szerint az országos listás mozgás nem szerencsés. Az országos listára nem az egyén érdeme, hanem a pártvezetés bizalma te­szi az illetőt. Ugrin Emese ügyében már nyilat­koztam, de szívesen nyilatkozom újra, mert ve­gyesek az érzelmeim. Személy szerint úgy érzem, hogy Ugrin Emese jó ideje eltávolodott a párttól, értem a döntését, és megkönnyebbüléssel vettük tudomásul a távozását. De erkölcsileg ezt nem tudjuk elfogadni. Ez feszültséget visz a Kisgazda­­párt és a KDNP vezetése közé. Keressük a megol­dást. Tagjaink, akik tömegével írnak levelet, nem a Kisgazdapártot, hanem Ugrin Emesét tartják hi­básnak. Ugyanakkor én magam, hivatalosan, elnö­ki minőségemben levelet írtam a képviselő asszonynak, melyben elismertem lépésének jog­szerűségét, de reményemet fejeztem ki, hogy az erkölcs fog győzni, és le fog mondani. Persze, más megoldás is elképzelhető azért, hogy ne maradjon komoly ék a két koalíciós párt között. CS. GY. Surján László: „A képviselők lelkiismereti sza­badságát nem lehet adminisztratíve korlátozni” ÉN MINDENKIBEN CSALÓDTAM... Az éhezés nyolcadik napja Augusztus 25. óta tart a Par­lament előtt az az éhségszt­rájk, amelynek résztvevői kö­vetelik az emberjogi egyez­mény ,hazai ratifikálását. - Én az összes pártban csalódtam! - mondja Tóth István nem kis indulattal a hangjában. De itt legalább tu­dom a célt. Gyalázatos, lan­gyos dolog ez a kárpótlás, ahogy így elrendezték. Amíg meg nem döglünk, itt mara­dunk... - Tudja, mit mondok én? - szólal meg egy szabolcsi asszony, Sinkóné Orbán Kata­lin. - Ha nem lennék a Kis­gazdapárt tagja, akkor is itt lennék! Újabb és újabb jogsé­relmek érhetnek bennünket, mindenképpen nemzetközi bíróság elé kell vinni a tulaj­donnal, a kárpótlással kapcso­latos hazai ügyeket. Máris van egy korrupt csoport, akik azt a földet árulják, ajándékozzák, ami soha nem volt az övék. Hogyan lehet a magyar pa­rasztot arra kényszeríteni, hogy licitáljon? S ugyan mi­lyen földet hagynak meg ne­ki? Volt itt már egy MDF- képviselő, aki, bár nem mutat­kozott be, azt mondta, már megvannak a szerződések ar­ról, hogy az állami földek 85%-át el fogják adni. A kár­pótlásnak nincsenek garanciái! A képviselőkről meg kiderült, hogy nem ismerik az ember­jogi egyezményt, tehát azt sem, hogy mit mond a ma­gántulajdonhoz való jogról.­­ Amikor Szabad György­­gyel tárgyalt a delegációnk, ő Franciaország példáját emlí­tette, ahol csak huszonnégy év múlva ratifikálták ezt a do­kumentumot. Szerintem ők - mármint a kormány tagjai - ráérnek. Megy a taktikázás, az adásvétel, az időhúzás. De ve­lünk meddig játszhatnak még? Tizenhét évet töltöttem börtönben, én bírom az éhe­zést... - mondja keserűen Bosnyák Imre, a Magyarok Nemzeti Pártjának ügyvezető alelnöke. - Egyet kell tisztán látni - mondja Papp-Csuka István, a Független Kisgazdapárt sze­gedi képviseletében attól tartunk, ha lejár a kárpótlási törvényben kiszabott 90 nap, azok az ingatlanok is az állam tulajdonába mennek át, ame­lyeket idáig az állam csak bir­tokolt. A magyar föld külföldi bankoké lesz adósságcsökken­tés vagy adósságcsere formá­jában. Ettől való félelmünket, a parlament most egyetlen gesztussal orvosolhatja, na ra­tifikálja az emberjogi egyez­ményt, tehát zöld utat enged annak, hogy bárki emberjogi, így tulajdonjogi sérelmeivel a strasbourgi emberjogi bíró­sághoz fordulhasson. KURUNCZI A sztrájkolók egészségét orvosok ellenőrzik I WDK Szent. 28-án Hamburgban, a rockfesztiválon fellépünk. Gyertek velünk! Jelentkezni lehet: MOTEAM KFT. XIV., Róna u. 171. g: 252-9922 p.. ■­­Pi + Jís* __________. könyv?! Ma, a nebulók legnagyobb bánatára, megkezdődött a suli. Az már most látszik, hogy ez a tanévkezdés - hasonlóan a korábbi évek­hez - sem lesz felhőtlen. Kevés az iskola, és még ke­vesebb a jól felszerelt tan­terem. Sőt, az idén még in­kább érzékelhetővé válik - főleg vidéken - a szakkép­zett pedagógusok hiánya. Rendszerváltás ide vagy oda, még mindig nem fize­tik meg becsülettel azokat, akik kezében a jövő generá­ciójának sorsa van, így az­tán nem csoda, hogy aki te­heti, „elmenekül” a pályá­ról. Most is, mint szinte mindenkor, megint baj lesz a tankönyvellátással. A Tankönyvkiadó Vállalattól kapott információ szerint jó néhány tankönyv késve jelenik meg, így például az általános iskola nyolcadik osztályának második félé­vére szóló Társadalmi is­meretek című könyv csak szeptember 30-tól lesz kap­ható. Várhatóan késve jele­nik meg több szakközépis­kolai tankönyv és segéd­könyv is, például: a Vállala­ti tervezés, a Gazdasági és jogi ismeretek. A vállalat il­letékesei ígérik, hogy szep­tember utolsó napjára ezek is a boltokban lesznek, ha nem jön közbe semmi. Nem a rosszmájúság diktál­ja, de még idáig mindig közbejött valami, ami miatt egyik-másik tankönyvet fé­léves csúszással lehetett megvásárolni. Az már biz­tos, hogy jelentős késede­lemmel érkezik a diákok­hoz néhány, a két tannyelvű gimnáziumok számára ké­szült, idegen nyelvű könyv. A „csúszást” a tankönyvkia­dó szerint többnyire a kézi­ratok késedelmes leadása okozza. Az általános iskolai, a gimnáziumi, valamint a szakközépiskolai tanköny­veket a tanévkezdés előtt a fővárosban csak az iskolák­ban lehetett megvásárolni. Az Állami Könyvterjesztő Vállalat folyamatosan szál­lítja a tankönyveket az egyes oktatási intézmé­nyekhez. Annyi bizonyos, hogy szeptember 9-ig csak az iskolákban vásárolhatók meg a tankönyvek. Azt kö­vetően szeptember 20-ig az erre kijelölt üzletek fogad­ják a vásárlókat. Budapesten szeptember 9-től egész éven át vásárol­hatók az általános iskolai tankönyvek az V. Október 6. utca 9. szám alatti köny­vesboltban. A szakközépis­kolák tankönyvei folyamato­san az Október 6. utca 8. szám alatt szerezhetők be, míg a gimnáziumok anyagát a Sas utca 1. szám alatti tan­könyvcentrum árusítja egész évben. A könyvek augusztus utolsó hetében a vidéki ok­tatási intézményekhez is me­gérkeztek. Végül, de nem utolsó­sorban, néhány szót az egyetemisták és főiskolások jegyzetellátásáról. Egész nyáron rebesgették, hogy a jegyzetek a mostani árhoz képest csillagászati összege­kért vehetőit majd az ősz első hónapjában. Az eddig tízforintos jegyzetet szep­temberben már nyolcvan vagy akár száz forintért le­het majd megkapni. Hogy aztán az egyetemisták mennyiért szerezhetik be a „tudás könyveit”, azt infor­mációink szerint az adott oktatási intézmény dönti majd el. Ismerve azt, hogy a felsőfokú oktatási intéz­mények pénzhiánnyal küsz­ködnek, valószínű, hogy a drágább megoldást választ­ják majd. SZILÁGYI BÉLA 3­ 1 S­zeptemberi idézcnyomás Bizonyos vagyok benne, hogy nem volt, nincs és nem is lesz olyan diák (a rajongó, hiszékeny és bájos kis első osztályoso­kat kivéve), aki be merné vallani, hogy örül a tanévkezdésnek. Németországban hagyomány, hogy édességgel, mindenféle színes és csábító dologgal telitömött, hatalmas papírtölcsért kap az első napon a kezdő nebuló. Nálunk csak azt ismétel­gettük évtizedekig, hogy aki átlépi az iskola kapuját, az már nagylány, nagyfiú. Nem kérdeztük, az akar-e lenni. Ma már nem csupán a diák búcsúzik nehezen a nyártól, a napfénytől, a lusta reggelektől, a szabadság ízétől. Szorong a szülő is. A gyereknek tanulnia kell. Tanulnia kell, kötelezően, az „ingyenes” általános iskolában. Ahol az első napokban csak a könyvekért-füzetekért kell fizetni. Aztán következik egy egész kívánságlista: mit, mennyit, hányszor egy évben, és ön­kéntes alapon osztálypénzt, meg­takarítást, festést-mázolást, függönyvarrást, kísérgetést igényel az osztályfőnök. Az első szülői értekezleten számonkérően hordva körbe a tekintetét. Kilátásba helyezi a tavaszi kirándulást, szívdobogást okozó körülbelüli végösszeggel. Ami csak több lehet. A szülő, az egygyerekes csakúgy, mint a többgyerekes, li­dércnyomásként éli meg a szeptembert. Vitákra gondol, ame­lyekben pólókról és sportcipőkről esik majd szó csemetéjével - olyan mindenkinek van! Munkahelyi és baráti társaságbeli beszélgetésektől fél, amikor ki-ki sorolja majd, miféle patinás egyházi vagy magániskolába, zseniképzőbe íratta a fiát, a lá­nyát, neki meg a sarki általános, a közeli középiskola ingye­nessége is szinte megfizethetetlen. Ahol a­ megmaradt tanárok egyre hajszoltabbak, türelmetlenebbek, panasznappá alakíta­nak minden találkozást a szülőkkel. Az ingyenes oktatás, mint oly sok minden más, egykor be­leérződött a fizetésünkbe. Megfizettük az árát. Nem eléggé kiművelt emberfőkkel, újra a nemzet napszámosaivá lett taná­rokkal, olyan iskolákkal, ahol igen alacsony­­ a napszám. Az egész szeptemberi lidércnyomással. TÓTH ILDIKÓ V____________________________| 100 gramm program Itt a suli! Hát elkezdődött... Különösebb szózat nem szükségeltetik (mondják a diákok), mi vi­szont találkoztunk olyan kiadvánnyal, amelyről a fenti alkalomból talán érdemes­ érdekes külön is szólni. Kár szót vesztegetni arra, hogy mennyire fon­tos napjainkban a számítógép. Alig képzelhető el, hogy a holnap felnőttei boldogulnak számító­­gépes ismeretek nélkül, ezért csak örülni lehet annak, hogy egyre több iskolában folyik a kép­zés, és egyre több iskolában ott van a számító­gép is. Ennél már csak az lenne jobb, ha a diá­kok otthonukban is „pötyöghetnének” házi gépü­kön. Sajnos, ezt ma még csak kevesen engedhe­tik meg maguknak. Bár korántsem olyan keve­sen, mint gondolnánk. Erről többet a Mikrovilág szerkesztői tudnának mondani, hiszen a kéthetenként megjelenő lap olvasótáborának zöme ifjú ember, iskoláskorú. Talán a koruk teszi, hogy igen aktív olvasók ezek az ifjak, akik bombázzák a szerkesztőséget új programokért, tanácsokért és gyakorlati tudniva­lókért. A lap egyébként is sok programot közöl, de szakítva a formaságokkal, az iskolakezdés „apropójából” különleges kiadvánnyal lepték meg törzsolvasóikat. A Mikrovilág melléklete „100 gramm program” címmel a napokban jelent meg, és a karcsú kiadványban - ahogy mondani szokás - program program hátán. Játékprogra­mok és trükkök, felhasználói és grafikai progra­mok, főleg a diákság érdeklődési köréből. A programok egy részét maguk az olvasók írták és küldték be a szerkesztőknek. BASIC nyelven íródtak, tehát a ma elterjedt Commodore-okon gond nélkül használhatók, más géptípusokra is átírhatók némi rutinnal az érdekességek. (Mint megtudtuk, a törzsolvasók, tehát az elő­fizetők ingyen kapják a 100 grammnyi program­­csomagot, de mindenki, akit érdekel, külön is megvásárolhatja az újságárusoknál.) Kedves ifjúság, sok sikert az iskolaévre, és ne hanyagoljátok el számítógépeiteket sem! ESZI

Next