Kurír - reggeli kiadás, 1991. november (2. évfolyam, 299-328. szám)
1991-11-01 / 299. szám
4 ILLEGÁLIS KÖZTÁRSASÁG Koszovóban 1981 óta szinte évente tiltakoztak tömeges megmozdulásokon a tartományban többségben lévő albánok a mindenkori szerb vezetés politikája ellen. Ezeket jobbára szét is verték a belügyminisztérium különleges alakulatai, olykor a szövetségi hadsereget is bevetették. A tüntetéseket Ibrahim Rugova, a koszovói ellenzék vezetője szervezte, s ő tájékoztatta az ENSZ-t is a tartományban uralkodó állapotokról. A szerb hatalomnak ő mindig is szálka volt a szemében, többször bebörtönözték, üldözték és most is üldözik. Részben elérte célját, hiszen Koszovót - titkos népszavazás révén - független köztársasággá kiáltatta ki. De hogyan viszonyul ehhez a horvátországi harcokkal elfoglalt Belgrád? - kérdeztük Ibrahim Rugovától. A szerb vezetés egyszerűen kijelentette, hogy törvénytelen és alkotmányellenes volt a népszavazás. Nyíltan eddig senki sem ismert el minket, de ez nekünk - a koszovói albán ellenzéknek - nem sokat jelent, mert eddig is elnyomásban éltünk. Belgrád kettős élű politikát űz, az számára is nagyon veszélyes lehet. Koszovóban a függetlenség kinyilvánítása óta sokkal nagyobb feszültség alatt élünk, mint azelőtt. A katonaság és a rendőrség alakulatai egyre nagyobb számban vannak itt jelen, és a szűkebb Szerbiából is érkeztek szerb fegyveres csoportok. Az itt élő szerbek is fegyverkeznek. Napról napra több a fegyveres. - Arról mi a véleménye, hogy egy második front jönne létre Koszovóban? - A szerb rezsim már régóta tervezhet ilyen támadást, Koszovó mindig is zavarta politikájukat. De azt nem szabad elfelejteni, hogy itt egészen más a helyzet, mint Horvátországban. Mi nem tudjuk sakkban tartani a szerb vezetést, ezért ha megelégelnek minket, akkor egyszerűen lerohannak. Itt csak mészárlás lenne. - Nemrég az oktatáspolitika kapcsán is problémák voltak... - A 180 albán iskola bezáratása is egyike a provokációknak. Az egyetemekről bilincsbe verve vitték el az albán tanárokat különböző koholt vádak alapján. 150 ezer diák nem mehetett iskolába. Békés tüntetéseket szerveztünk szerte Koszovóban, közülük sokat karhatalmistákkal vertek szét. Ha visszavágtunk volna, még több tank és katona érkezett volna Pristinába. - Ön tart attól, hogy nyílt összecsapásokra is sor kerülhet? - Nézze, nagyon nehéz elviselni nap mint nap ezt az őrületet. Az alaptalan büntetéseket, bebörtönzéseket... - Olyan híreket is lehetett hallani, hogy Tirana elismerte Koszovót mint köztársaságot. - Igen, az albán parlament elismert bennünket szuverén köztársaságként. Ez az itt élők számára óriási gesztus. - Csak az? - Természetesen az elismerésnek komoly politikai súlya is van. Hosszú távon meghatározhatja ez a döntés Koszovó sorsát, mert az itt élőknek erőt adhat. - Belgrád nem szakította meg ezek után a diplomáciai kapcsolatot Tiranával? - Nem tudom, mert épp akkor az ENSZ közgyűlésén vettem részt. De ismerve a politikájukat, nagyon könnyen bekövetkezhet. - A jelenlegi szerb vezetés ön szerint meddig maradhat hatalmon? - Nekik megfelelnek ezek a viszályok, amik most Jugoszláviában vannak, s engem különösen aggaszt, hogy a szerb nép nagy hányada kitart mellettük, és egyre többen csatlakoznak a nacionalisták táborához, amit közvetve, vagy közvetlenül is a hatalmi párt irányít. Ez pedig a hatalmat mindenképpen meg akarja tartani, és míg erről lemond, hosszú időnek kell eltelnie. - A polgárháború elhúzódásával Szerbia gazdasága teljesen tönkremegy. Az ipar talpraállítása a háborúban részt vevő emberek nélkül nem megy. Szerintem ez évekig fog tartani. - Azt hiszik, hogy háborúval területeket kaparinthatnak meg, csak azt felejtik el, hogy ezeket nem tarthatják meg hosszú távon. A területek megszerzésével - szerintük - ellensúlyozzák a köztársaság rossz gazdasági helyzetét. De sajnos nagyon úgy fest a helyzet, hogy a nacionalista indulatok teljesen elhomályosítják az agyakat, és gazdaságról eddig nemigen tárgyalnak. Pedig jó gazdaság nélkül háborúzni sem lehet. - A háború átlépheti Horvátország határait is? - Ha a nagyszerb ideológia méginkább elhatalmasodik, akkor könnyen lehet, hogy az ország déli része - Bosznia, Koszovó és Macedónia - is belekeveredik a háborúba. De talán tévedek. - Ön szerint Koszovó a szó legszorosabb értelmében is független lehet Szerbiától? - Ez az Európai Közösségek és az ENSZ döntésétől függ leginkább. Ha szerintük sem létezik már többé Jugoszlávia, akkor - ha lassan is, de Koszovó ténylegesen elnyeri függetlenségét. Addig is mi azon leszünk, hogy ez minél előbb - és lehetőleg békés úton - megtörténjen. - Egyszer az albánok közös köztársaságáról nyilatkozott... - Az csak akkor valósulhat meg, ha az ország belső határai megváltoznak. Mi úgy képzeljük el, hogy ahol Jugoszlávián belül albánok élnek, az legyen egy köztársaság. Az természetesen abszurdum, hogy a jugoszláviai albánok - területestül - Albániához csatlakoznának. De hogy erről egyszer tárgyalni tudjunk, előbb túl kell élnünk ezt a háborút. SZABÓ F. FERENC Készülékeink már most megkönnyítik a telefonálást, és illeszkednek a jövőben felépülő digitális rendszerekhez is. CSAK NOVEMBER 5-IG A KONTRAX TELEKOMTÓL 10-20%-KAL OLCSÓBBAN VÁSÁROLHAT TELEFONT, ALKÖZPONTOT Kiváló minőségű készülékeink (telefonok, üzenetrögzítők, főnök-titkári rendszerek, alközpontok) november 5-ig 10-20% árkedvezménnyel kaphatók. Kontrax Alfa 2 392 Ft helyett 2 152 Ft Kontrax Béta 2 392 Ft helyett 2 152 Ft Kontrax Gamma 4 392 Ft helyett 3 952 Ft Kontrax Gamma II. 3 752 Ft helyett 3 376 Ft Kontrax Delta 5 992 Ft helyett 5 392 Ft Kontrax Dataphone 15 920 Ft helyett 14 328 Ft Kontrax Interphone 308 34 900 Ft helyett 30 014 Ft Kontrax 1310 üzenetrögzítő 9 900 Ft helyett 8 910 Ft Kontrax 818 telefonos üzenetrögzítő 15 900 Ft helyett 14 310 Ft EMS elektronikus faxváltó 29 900 Ft helyett 25 415 Ft A Nokia Jazzs telefonrendszer központi és a Jazzi telefonok 10%-kal egysége 20%-kal, bővítőkártyái olcsóbban kaphatók. KCNTW MHIMIUM TELEKOM Címünk: Budapest XIV. kerület, Hungária krt. 79-81. Telefon: 251-7555, a 479-től a 489-ig bármelyik mellék 1991. november 1. Osajág Izraelnek A megnyitón mindenki a megegyezés szükségességét hangsúlyozta, a madridi közel-keleti békekonferencia második napján azonban a felszólalások már jóval inkább igazodtak a realitásokhoz: az izraeli miniszterelnök és az arab külügyminiszterek lényegében nem álltak elő átütő erejű új ötletekkel, eddigi követeléseiket ismételték meg. Némi meglepetésre a palesztinok képviselője azonban fontos bejelentést tett. Heidar Abdel-Safi, a jordániai-palesztin küldöttség palesztin részlegének vezetője ugyanis közölte: a palesztinok készek elfogadni az átmeneti önrendelkezésre vonatkozó izraeli javaslatot, feltéve ha hosszú távon megkapják a teljes szuverenitást Ezt a fajta - fél autonómiát kínáló - megoldást Samir kormányfő tegnap megerősítette, de ezentúl semmi többet nem kínált a palesztinoknak. Vitát kavart viszont az a megállapítása, amely szerint a területi kérdések „másodlagosak”, és ha a konferencia főként ezzel foglalkozna, az igen gyorsan elvezetne a zsákutcába. A jordániai külügyminiszter ellenben úgy vélte, hogy a területet békéért elv érvényesítése mindennél fontosabb. Izraelnek távoznia kell a megszállt területekről és a zsidó állam állandó határait itt, Madridban kell kijelölni, ám arról nem szólt, hogy Amman hajlandó lenne hivatalosan elismerni Izrael állami létét. Az érdemi tárgyalások a jövő hét elején a kétoldalú megbeszéléseken kezdődnének, de ezek helyszínében egyelőre nincs megállapodás. Cenzúra a Bibliát is... Az egykori NDK hatalmasai az irodalmi alkotások mellett olykor a Bibliát is cenzúrázták. Mint Eckart Ohse schwerini lelkész elmondotta, gyakran előfordult, hogy keletnémet egyházi lapok nem közölhettek bizonyos bibliai idézeteket, mert azokat a cenzúra disszidálásra buzdító felhívásnak tekintette. Hasonló sorsra jutottak azok a részletek is, amelyek óvnak a zsarnokságtól. Nem jelenhetett meg például a Mecklenburgische Kirchenzeitung gyermekmellékletében az az idézet, amelyben az Úr felszólítja Ábrahámot: „Költözz hazádból abba az országba, amelyet majd megmutatok neked”. Ohse szerint ezt a mondatot ki kellett hagyni, és a lap következő számában Ábrahám visszatéréséről írtak. Az Ószövetség 18. zsoltárának 30. verse például azért szúrt szemet az elvtársaknak, mert ez olvasható benne: „Az én Istenemmel át tudom ugrani a falat”. A leginkább azonban a Bibliának az a felhívása zavarta a hatalom birtokosait, hogy a kardokból csináljanak ekevasakat. E szavak váltak a 80-as évek elején alakult keletnémet békemozgalom mottójává. Akik ilyen feliratú karszalagot vagy jelvényt viseltek, könnyen „államellenes uszítás” gyanújába keveredhettek, és bízvást számíthattak bűnvádi eljárásra. Három „rongy” az elnökért Gyakran olvasni arról, hogy a hírességek - színészek, popzenészek például - szép summákat kérnek röpke szereplésekért, nyilatkozatokért. Igaz ugyan, a szavakat szinte lehetetlen pénzzel mérni, mert egy-egy elejtett szó hozhat busás jövedelmet és óriási bukást egyaránt. Bizony, nehéz olyan kritériumokat szabni, amelyek alapján megszabható egy interjú ára. Mégis úgy tűnik, a gazdasági csőd szélén egyensúlyozó Oroszországban egyes hivatalnokok nagyon is jól kidolgozott árlistával rendelkeznek. Hiába, a dollár utáni hajsza megmételyezi a politikusokat és alkalmazottaikat egyaránt. Moszkvában az a hír járja, hogy potom háromezer dollárért bármikor interjú készíthető Borisz Jelcin orosz elnökkel. Ennek csupán a feléért Sevardnadzéval is társaloghat a kíváncsi újságíró. Természetesen nem az említett személyek tartják a kalapot, hanem a hozzájuk vezető folyosókon őrt álló funkcionáriusok. De fizetni akkor is kell, ha más, kevésbé fontos tisztséget betöltő személyekkel szeretnének diskurálni a riporterek. Minap a szólásszabadságot hirdető egyesület elnöke a TASZSZ-on keresztül intézett nyílt támadást mindazok ellen, akik ily módon nyitnak ajtót a külföldi tudósítók előtt. Példaként említette Sztyepankov orosz államügyészt - az augusztusi puccs felelőseivel foglalkozó bizottság tagját -, aki bizonyos információkért a BBC tudósítójától kétszáz, míg egy másik külföldi újságírótól négyszázötven dollárt vasalt be. Ugyanakkor azt is említette, hogy a külügyminisztériumban már űrlap is készült, amelynek alapján belföldieknek rubelben, míg a külföldről érkezett riportereknek dollárban kell fizetniük egyegy beszélgetésért. Ha valaki a hírhedt permi fegyházban akar interjút készíteni - itt tartották fogva az „utolsó” politikai foglyokat -, egy rabbal ezerötszáz dollárért beszélgethet, egy halálraítélttel viszont ennél sokkal többért állhat csak szóba. Kissé botrányosabb egy amerikai televíziós riporter esete, akinek a puccsista volt KGB-főnökkel, Krjucskóval készített felvétele négyezer dollárjába került, miközben más újságírók nem találkozhattak az összeesküvőkkel. Sőt, arról is beszélnek, hogy jó pénzért a külföldi újságírók különleges kirándulásokon vehetnek részt, exkluzív interjúkkal fűszerezve a csatangolást. Azt is beszélik, hogy hivatalnokok bizalmasan kezelt információkat pénzért adnak el, holott - mint tudjuk - az állampolgárt megilleti az információ joga. S. T.