Kurír - esti kiadás, 1992. március (3. évfolyam, 43-64. szám)

1992-03-02 / 43. szám

­ Mi lesz veled, Kadhafi? Mostanában egyre inkább aggódnak Kadhafi ezredesért a Tripoli­­ban dolgozó nyugati és orosz diplomaták. Nem mintha Líbia első számú vezetője beteg lenne, vagy legalábbis nem a szó hagyomá­nyos értelmében. A hasonlatnál maradva Kadhafit, vagy inkább rendszerét, belső és külső kór rágja egy időben. Ugyanis az Egye­sült Államok és Nagy-Britannia mind keményebben igyekszik nyomást gyakorolni a líbiai vezetőre. Márpedig a Tripoliban állo­másozó diplomaták úgy látják: ha az ezredes megbukik, Líbiában elszabadulhat a pokol! Az ország legerősebb ellenzéki erejét képe­zik az iszlám fundamentalisták, akik alig várják, hogy Kadhafi el­tűnjön Líbia éléről, így aztán azzal, hogy az Egyesült Államok és Nagy-Britannia a Lockerbie-merénylet kapcsán mind hevesebben támadja Kadhafit, akarv­a-akaratlanul is az ezredesnél sokkalta ve­szélyesebb iszlám szélsőségeseket segíti! Nyugati megfigyelők szerint sokkal hasznosabb egy „kezelhető” Kadhafi, mint egy ki­számíthatatlan, iszlám fanatikusokból álló új vezetés. Arról már nem is beszélve, hogy ha Kadhafi megbukik, Líbia a törzsi villon­gások mocsarába süllyedhet. Washingtonnak és Londonnak tehát választania kell: vagy a Közel-Kelet stabilitása, vagy bosszú a Loc­­kerbie-merényletért. A dilemma különösen Mubarak egyiptomi elnököt aggasztja, hiszen az ő országában is igencsak mozgolódnak az iszlám funda­mentalisták. Márpedig ha az Egyiptom déli szomszédságában lé­vő Szudán után a nyugati szomszédban, Líbiában is a muzulmán fanatikusok veszik át a hatalmat, akkor Egyiptom sem kerülheti el sokáig „iszlám végzetét”. Mubarak ezért aztán mindent latba vet annak érdekében, hogy „jobb belátásra bírja” az amerikaiakat és a briteket. Washington azonban egyelőre hajthatatlannak látszik. Az amerikai külügyminisztérium nemrég porhintésnek nevezte Kadhafi azon bejelentését, hogy bezáratott tizenöt korábbi terro­ristakiképző tábort. A State Department szerint ugyanis a táborok felszámolásával egy időben új kiképző központok nyíltak, és rá­adásul még mindig Líbiában tevékenykedik a világ egyik legve­szedelmesebb terroristája, Abu Nidal. Ezek bizony tények! Viszont ami a Lockerbie-merényletet illeti, ott már egy kicsit sántít a dolog. Washington és London kizárólag Tripolit tette fe­lelőssé az 1988-as skóciai merényletért. Csakhogy nemrég a Pa­lesztin Felszabadítás­ Szervezet egy hivatalos közleményben tu­datta: bizonyítékai vannak arra, hogy a robbanást igazából Irán sugallta, bosszúból, amiért az amerikaiak 1988-ban lelőttek egy iráni utasgépet a Perzsa-öböl felett. A Lockerbie-merényletet eredetileg az iráni és szíriai támoga­tást élvező Ahmed Dzsibril vezette, s a Népi Front Palesztina Felszabadításáért Főparancsnokság nevű szervezet emberei ter­­velték ki. El is készítették a bombát, ám még mielőtt elhelyezhet­ték volna, a német rendőrség lefülelte a különítményt. Ahmed Dzsibril ekkor fordult Líbiához. Kadhafi pedig készséggel állt a „bosszúért lihegő” terroristák rendelkezésére, és a líbiai tit­kosszolgálat két embere végül fel is juttatta a bombát a PanAm lé­gitársaság Frankfurtból New Yorkba tartó járatára. Vagyis Irán és Szíria éppoly felelős a több mint kétszáz ártatlan utas haláláért, mint Líbia! Csakhogy az Egyesült Államoknak és Nagy-Britan­­niának az öbölháború idején - és azóta is - szüksége van Irán támogatására Irakkal szemben. Szíria pedig a közel-keleti békefo­lyamat miatt fontos, így hát a harmadikon, Líbián akarják kitölte­ni bosszújukat. Csak az a kérdés, hogy megéri-e?! KARDOS PÁL (London) Küszöbön a katasztrófa Jelcin egyik főtanácsadója, Genagyij Burbulisz nemrég kijelentette, hogy Oroszország nagy versenyfutás elé néz. Versenyt kell fu­tnia az idővel, ha politikailag­ és gazdaságilag is fel akar épülni. És ez a futam érvényes a környezet szennyezett területeinek felderítésére és a pusztulás megakadályozására is. Az egykori Szovjetunió terüle­tén a szennyezettségről nemigen beszéltek, radioaktivitásról és kör­nyezeti ártalmakról - a szakembereken kívül - csak a megfertő­­zöttek tudtak. .Mára annyit változott a helyzet, hogy kimutatják a szennyezettséget, de a katasztrofális következményekről még min­dig hallgatnak. Német természettudósok szerint, amennyiben nem tesznek semmit a fertőzés továbbterjedése ellen és a gyógyítás érde­kében, olyan természeti katasztrófa elé nézünk, amilyet még nem látott a világ. R- C: A Neue Kronen Zeitung térképe a leginkább szennyezett területekről A LETEZO NE „Maguk évmilliárd dollárt dug­tak el valamelyik külföldi bank­ban...!" - harsogta a bíróság egyik tagja, de az idős házaspár újra és újra tagadta ezt. Elena és Nicolae Ceausescu ugyanolyan határozottan hárította el ezt a vádat is, mint az összes többit. Néhány órával késő­bb, egy exp­ressz sebességű, sok tekintetben megkérdőjelezhető tárgyalás után a „Kárpátok Géniuszát” és feleségét a kivégzőosztag elé ve­zetik, eldördülnek a lövések, majd a tetemeket egy bukaresti katonai temetőben jeltelen sírba hántolják. Azóta több mint két év telt el, de még mindig megol­datlan a rejtély, amely a kommu­nista diktátor feltételezett va­gyonával, az állítólag idejében külföldre menekített dollármil­liókkal kapcsolatos. Nemcsak az esetleges svájci bankszámlák titkát vitte magával a sírba a Ceausescu házaspár. Sokan elhibázottnak tartják a két évvel ezelőtti tárgyalási szín­játék megrendezését, s különö­sen a halálos ítéletek végrehajtá­sát, mondván: a legfőbb korona­tanúkat likvidálták, most már sohasem fogja első kézből meg­tudni a világ, mi miért történt Romániában a Ceausescu-csá­­szárság alatt. Az állítólagos va­gyon kérdése a mai napig élén­ken foglalkoztatja a romániai la­kosságot. Bizonyíték persze nincs. A je­lenlegi ellenzéki­ lapok szerint a mostani kormányzat nem tett meg mindent a kincsek megtalá­lásáért, s célozgatnak arra is, hogy talán a Ceausescu-vagyont nem is rejtették el túlságosan, csak félretették, arra az esetre, ha... Ezek viszont ugyancsak bi­zonyíthatatlan feltételezések. A kommunista rezsim bukása óta terjednek a különböző híreszte­lések. A külföldön élő románok nyomására Svájc, a világ diktá­torainak pénzügyi mentsvára némi engedékenységet muta­tott. Egy Moritz Leuenberg ne­vű képviselő a kormányhoz for­dult az ügyben - s a bankvilág azonnal felhördült. A Crédit Suisse hivatalos cáfolatot ad ki, hangsúlyozva, hogy nem vezet számlát az egykori diktátor ne­vén. Ami pedig a világhírű Sváj­ci Bankuniót illeti, az egyszerű­en megtagadja akár a legcseké­lyebb információ kiadását is a sajtónak. Ez pedig újabb találga­tásokra ad alapot... És vajon hová került az ame­rikai titkosszolgálat által folyósí­tott rengeteg pénz? A Washing­ton Post szerint Ceausescu szovjet fegyverrendszereket (ra­kétákat) adott el a Varsói Szer­ződés más tagországainak, s eb­ből mintegy negyedmilliárd dol­lárt kasszírozott. Az ügyletekből befolyt összegnek legalább negyven százalékát a Ceausescu család személyes, svájci bank­számláin helyezték el - az amerikaiak ismeretei szerint is. Az ügy holtpontra jutott. Egészen addig, amíg az új ro­mán kormányfő, Theodor Sto­­lojan el nem szólta magát. „Még most sem tudjuk, mekkora az összege (a Ceausescu-vagyon­­nak), és azt sem, hol van” - mondta. Azt is ő tárta fel, hogy a vagyon felkutatására - állító­lag - felfogadott amerikai ma­gánnyomozó egyelőre nem ért el eredményt. Jules Kroll ötven alkalmazottja folytatott vizsgála­tot Szaddám Huszein vagyoná­nak ügyében is, ő kutatta fel a Duvalier-pénzeket. New York-i irodájában volt FBI-ügynökök­­kel, ügyvédekkel, egykori rend­őrökkel vette körül magát, s most a pénzügyek amerikai Maigret felügyelője a Ceauses­­cu-vagyon után nyomoz. Állító­lag. Merthogy ezt sem lehet egyelőre bizonyítani, mint aho­gyan a vagyon puszta lé­tét,sem. HARÁCSOLÓ POLITIKUS A német választópolgárokat kevés dolog hozza ki a béke­tűrésükből, azt azonban na­gyon nehezen viselik el, ha egy általuk megválasztott po­litikus a szükségesnél mé­lyebbre nyúl a közös kasszá­ba. Gerd Schwander brémai tanácsosnak a közvélemény nyomására le kellett monda­nia jövedelmének jelentős ré­széről. A hivatalnok, aki nem­rég még a stuttgarti parla­ment zöld párti képviselője volt, minden feltűnést kerülve továbbra is bezsebelte képvi­selői fizetését. A sváb politi­kus így egyszerre két helyről kapott fizetést, ami egész tisztességes összeget, havi ti­zenhatezer márkát tett ki. A talpraesett városatya persze meg tudta indokolni, hogy mi­ért cselekedett így. Érvelése szerint a stuttgarti parlament mandátuma május 31-én lejár, erre a kis időre pedig felesle­ges egy új jelöltet állítani. „Az esetleges utódom ennyi idő alatt úgysem tudta volna át­látni a dolgokat, csak a fize­tést vágta volna zsebre.” Mi­után a brémai Weser Kurier megszellőztette a dolgot, Schwander úr magába szállt, és lemondott mandátumáról. Valószínűleg azért, mert nyolc­ezer márkás jelenlegi fizeté­séből is elboldogul valaho­gyan. (VARGA) Az államfőn tanulják a repülést? Miután manapság Lengyelországban mindenki mindent ki­számol, hiszen az élet egyre drágább, az embereknek meg egyre kevesebb a pénzük, nem csoda, hogy Jerzy Urban heti­lapja, a NIE most éppen azzal foglalkozott, mennyibe kerül a lengyel köztársasági elnök, Lech Walesa családszeretete. Köztudott, hogy a népes Walesa család Gdanskban él, és az államfő, aki hét közben a fővárosban dolgozik, minden víkend­­re hazautazik. Mostanában TU-154-es repülőgépet használ, így a Varsó-Gdansk utat harmincöt perc alatt teheti meg. Egy gép repülési költsége egy órára (mert ugye harminc­öt perc visszafelé is az út) 44 millió 420 ezer zloty. Ehhez jön még a repülőterek, plusz az útba eső tartalék repülőte­rek (Bydgoszcz, Koszalin) alkalmazottnak fizetése, ez összesen 27 millió 680 ezer zloty, így a heti Var­­só-Gdansk-Varsó út 72 millió 100 ezerbe kerül, ez havonta négy hétvégével számolva 288 millió 400 ezer zloty, azaz több mint 24 ezer dollár. Az elnök szóvivője cáfolta, hogy az adófizetők vagy az ál­­­­lant pénzébe kerülnének az elnök hazaruccanásai. Mint mondotta, az úgynevezett különleges repülőezred gépeinek mindenképpen repülniük kell, és a gyakorlórepülések kereté­ben szállítják az államfőt. B. VARGA JÚLIA (Varsó) 1992. március 2. A Testőr nem csak „Pest­őr” SZEMÉLY- ÉS VAGYONVÉDELEM, magánnyomozás az ország egész területén. Területi képviseletek: Berettyóújfalu, meghívással: 56 Békéscsaba: (66) 26-966/150 Fax: 21-810 Eger: (36) 11-766/27 Nagykanizsa: (93) 12-706 Miskolc: (46) 46-022 Fax: 78-174 Kecskemét: (76) 21-670 Szeged: (62) 12-911/235 Fax:12-123 Szekszárd (fax is): (74) 15-733 Szolnok: (56) 43-222 Tatabánya: (34)11-011 Fax:11-736 Zalaegerszeg: (92) 15-443

Next