Kurír - reggeli kiadás, 1993. július (4. évfolyam, 177-207. szám)

1993-07-01 / 177. szám

A HATÁRON INNEN Többszörösen Insemniszeltük Még jó, hogy éppen szerdán telefonálok Kiszely Imrénének, a Sérült Emberek Érdekvédelmi Egyesülete vezetőjének. Ugyanis a költségvetési támogatásuk morzsányi, nincs miből fizetniük az iroda rezsijét, ezért csak hetente egyszer, szerdánként kapnak helyet a Kézműipari Vállalatnál. Ha egy levelet akarnak feladni, a bélyeget az önkéntesek a saját zsebükből veszik. Pedig az is lapos, ugyanis a tisztségviselők rokkantnyugdíjasok, ápolási díjasok vagy munkanélküliek. És amit tesznek a sérültekért, azt jó szándékból teszik, még arra sincs lehetősége az egyesületnek, hogy legalább néha megjutalmazza őket. De ezért nem is panaszkodnának, jóval többről van itt szó. - Az egyesületet az értelmi fogyatékosok megsegítésére hoztuk létre - mondja Kiszely Imréné. - Az országban körülbelül háromszázezerre tehető a közepesen súlyos, a súlyos és a halmozottan fogyatékosok száma. Nálunk majdnem kilencezren tagok, ebből a fővárosiak alig haladják túl az egytizedet. Vagyis bőven vannak vidékiek a sorainkban. És ez nem véletlen, többek között azért jó, ha szövetkezünk, mert akkor mint országos szervezet állami támogatást igényelhetünk. Amit meg is kaptunk. De tudja, hogy mennyit? Egy évre hatszázezer forintot. Ez a létfenntartásra sem elegendő, ezért kell lemondani az irodát, nem telik bérleti díjra, sem a közüzemi költségekre. Pedig, ha nincs helyiségünk, akkor hogyan ügyintézzünk, hol fogadjuk a betegeket, illetve a szüleiket? Miként és miből tudunk segítséget nyújtani? Még plusz csapásként ért minket, hogy a társadalmi szervezetek költségvetési bizottsága új pályázatot ír ki, de most a korábbiakkal ellentétben nem az országos, hanem a helyi szervezetek számára. Milyen alapon döntenek nélkülünk, a fejünk felett rólunk? Először leveleket írtunk a parlamenti pártok frakcióvezetőinek, és minden lehetséges fórumon elmondtuk a gondjainkat. Hiába. Most az érintett szülőkhöz és a társadalomhoz, a jóérzésű emberekhez fordulunk segítségért. Miért teszik lehetetlenné a munkánkat, amikor olyanokért harcolunk, akik önmagukért képtelenek? Ez diszkriminálás. Akárcsak az, hogy a munkahelyeken is a fogyatékosokat bocsátják el elsőként, ők kerülnek leghamarabb az utcára. Engedje meg, hogy bediktáljam a számlaszámunkat: OTP 218-98055- 042843-1. A reményt nem adjuk fel, ezért is rendezünk e hónap közepén egy tanácskozást, ahol a fogyatékosok foglalkoztatási esélyeit próbáljuk javítani. CS. GY. Nem országutak vándorai Ricsi, Kropi és Zsolt huszonéves fiatalok. Egyetemre, főiskolára járnak, okosak, egészségesek, de amúgy nem különösek. Valahogy ők is szeretnék magukat megmutatni a világnak. Természetesen ők is látni akarnak. Nem nagy dologra vállalkoztak. Azt az ezernyolcszáz kilométert, amit elhatároztak, hogy gyalogszerrel, 53 nap alatt tesznek meg, már rövidebb idő alatt megtették mások. Sőt egyesek tudni vélik, hogy ugyanezt az 1800 km-t már megtették babakocsit tolva, sőt hátrafelé menetelve is. Kiss Richard, Krolopp Judit és Dánffy Zsolt mégis nagy dologra vállalkoztak. Arra, hogy valami olyat tegyenek, ami nem számítható át forintokra. Olyasvalamire, ami ahogy ma mondanák: ésszerűtlen. Viszont jó. És bátor. Mindhárman olvastuk a Világjárók sorozatban megjelent Gyalogszerrel Nagy-Britanniában című könyvet - meséli Kropi. - John Hillaby, a mű angol szerzője 1968-ban, tehát 25 éve fogta a hátizsákját és nekivágott a szigetországnak. A délnyugati sarkától, Land’s Endtől eljutott az északkeleti szirtfokig, John O’Groatsig. Hillaby az országutak vándora volt. A nagyobb városokat kikerülte útján. Könyvében az akkori élményeit jegyezte le. Negyedszázad múltán mi is ezt az útvonalat szeretnénk végigjárni, a könyv alapján összehasonlítani az akkori és a mostani állapotokat. A fiatalok miután eldöntötték, hogy átkelnek a brit sziget hegyein, völgyein, élénk levelezésbe kezdtek. Az összes szervezet, szövetség, amit megkerestek, örömmel vette tudomásul, hogy Hillaby nyomdokaiba léptek. Csupán egy skóciai egyesület jegyezte meg, hogy szép, amire vállalkoztak, de azért nem árt tudniuk, hogy nem John O’Groats Nagy Britannia legészakibb pontja, „ahogy ezt egyes angolok képzelik”. - Szerintem ez irtózatos nagy , poén - mondja Zsolt. - És nem csekélység. Rendszeresen vezetek középiskolai gyalogtúrákat, úgyhogy tudom, több mint ötven napon át napi negyven kilométert kutyagolni nem lesz egy leányálom. De biztos vagyok benne, hogy megcsináljuk. A srácoknak nem Ids motyót kell magukkal cipelni, hiszen a hátizsákon, sátron lóvül több pár cipőre is szükségük lesz. Egy angol utazó kiszámította nekik, hogy ezernyolcszáz kilométerre pontosan két és fél pár cipőt vigyenek magukkal. Zsolték úgy döntöttek, kerekítenek, és megszavaztak maguknak három párat. Hogy az egyetemi ösztöndíjból futja-e ekkora luxusra, még kérdéses, de remélik, egy pár természetbarát szponzor megajánlja nekik a három-három pár lábravalót. A vasárnapi induláskor mi sem búcsúzhatunk tőlük másként, mint Göncz Árpád köztársasági elnök: „...útra fel, lányok, fiúk - s hazatérve el ne felejtsetek élményeitekről nekem is beszámolni!” BEB Krolopp Judit és Dánffy Zsolt már gyalogol Fotó: SCHILLER KATA 1993. július 1. SZURKÁLOS TAXIS FERIHEGYEN Múlt szombaton, délután fél kettőkor landolt a Ferihegy II-n a Görögországból érkező Malév-gép. Háromtagú család lépett ki a kijáraton, barnára sülve és tele az emberek iránti szeretettel. Nagyobbik fiuk kijött eléjük, hogy hazavigye őket. Kocsijával behajtott a taxisok sávjába, beállt az egyetlen órás parkolóba. Bezárta a kocsit, majd beszaladt a szülei elé a várócsarnokba. A család a viszontlázás öröme után csomagokkal megpakolva beszállt volna az autóba, de döbbenten vették észre, hogy a bal első és hátsó kerék leeresztve a betonhoz lapult. A fiúnak eszébe jutott, hogy amikor jött, akkor már a taxisok közül néhányan mosolyogva ugyan, de lezsidózták. Talán azt hitték, hogy riválisukként fuvarért érkezett. A görögországi mosoly azonnal leolvadt a család arcáról. Jobban megnézték a kerekeket, mind a két gumit csavarhúzóval szúrták ki. Kénytelenek voltak tudomásul venni, ismét Magyarországon vannak. Az éppen ott posztoló rendőrpár egyikéhez odasietett a családfő és kérte, hogy vegyen fel jegyzőkönyvet az esetről. Erre a „rend” őre nem volt hajlandó. Az asszony szerette volna fölírni a jelvényén csillogó számot, de emberünk ezt látva a jelvényét a zsebébe csúsztatta. Eközben visszalökte az asszony kezét, amellyel gesztikulált. - Ne nyúljon hozzám, mert eltöröm a kezét - mondta fennhangon és hozzátette: - menjen a francba, mert előállítom! A család feje látva a két rendőr abszolút pártosságát ebben az ügyben, odament a csillogó-villogó taxisokhoz. Kérte, hogy valaki segítsen. Magánügy volt a válasz. A várakozó taxik végére beérkezett egy okkersárga Mazda. A családtagok odasiettek hozzá, mert a Mazda pótkereke stimmelt az ő kocsijukhoz. A vezetője készségesen elkezdte kiszerelni a pótkerekét, de egy selyeminges taxis odajött hozzá, hogy figyelmeztesse őt a kollegialitás szabályaira. Ez hatott: emberünk visszaszerelte a kereket és megtagadta a szállítást is. Három óra telt el így. A fuvar nélküli magántaxisok szemtelenül nézték a tehetetlen család kínlódását, miközben különféle hangos tanácsokkal látták el az egy helyben toporgó családot. Egyikük például imigyen: „Örülj neki, hogy túlélted Auschwitzot, de már nem sokáig!” Az asszony nem bírta az állandó zsidózást és odament az egyikhez. A sanyarú helyzetet a repülőtér egyik közbiztonsági századosa mentette meg. Odaérkezvén meghallgatta a történetet és mindezt írásban is rögzítette. Megígérte, hogy a két posztos rendőr főnökét odaküldi, bár ezek az esetek mindennaposak, „nyugtatta” meg a hitevesztett családot. Rövid idő múltán valóban oda érkezett egy tiszthelyettes, aki az elmondottakra ennyit felelt: „Majd leíratom velük, hogy mi történt” - azzal elvonult. A nagyobbik fiú sikerrel járt a repülőtér parkolójában, egy Lada sofőrje szívesen kölcsönadta a pótkerekét, amivel aztán hat óra körül el is tudták hagyni Ferihegy II-t. Dióhéjban ennyi a történet, ki tudja, hányadik a ferihegyi „taxisbuli” jelenkori történelmében. G. SZ. Kijövet a terminálról Fotó: NEMO Pusztítás a Világszövetségben A Magyarok Világszövetsége Benczúr utcai irodájában immár harmadízben jártak betörők a szövetség működése alatt. Tegnap éjjel ismeretlen vandálok ismét meglátogatták a három különböző állam követsége közelébe eső irodát. Az elnök és a titkárság helyisége különösen megsínylette a hívatlan látogatást. Reggel hatkor megérkezett a takarítónő, ő fedezte fel a betörést. Szíjjártó István, a szövetség elnökségi tagja készséggel nyilatkozott az éjszaka történtekről. - Ilyet még nem láttam - panaszolja -, mintha tájfun söpört volna végig a helyiségeken. Vandál módon minden ajtót, fiókot és fából készített eszközt összezúztak, az iratokat, könyveket, füzeteket, dokumentációt szanaszét hajigálták a szobákban. A bejárati ajtón három zár is van, mindhármat felfeszítették. Csoóri Sándor elnök irodájában van egy kis páncélszekrény, ezt feltörték. Egy videokészülék volt ebben a páncélban, de nyoma veszett. A nagyobbik páncélszekrényünket mintegy húszméternyire elvonszolták, de kinyitni nem tudták a betörők. Ebben már tartottunk kisebb összeget, de nem volt több százezer forintnál. Az első betöréskor, hónapokkal ezelőtt, kizárólag pénzt vittek el, a másodiknál a rendőrség tetten érte az egyik hívatlan látogatót, most a harmadik eset rendhagyó módon zajlott le. Minden elképzelést felülmúlt ez a fajta vandalizmus. Első pillantásra is látszik, hogy nem az értékek elvitele volt a betörők legfontosabb foglalatossága. Alpári, durva közéletünk kísérőjelenségének tulajdonítom ezt a mostani pusztítást. F. O. Politikai kényszernyugdíj Ugyanúgy indult ez is, mint a többi oktatási értekezlet. Emberek asztalon innen és túl, mikrofon, tiszteletkör, bemutatom (bár nem kellene, hiszen mindenki ismeri), egy kis affektálás, aztán beszámolók. Gazdasági feltételekről, inflációról, pedagógusbérekről. A Kodolányi Jánosról elnevezett Nemzetközi Előkészítő Intézetben vagyunk. Tanárok, újsütetű igazgatók és főigazgatók, a művelődési tárca helyettes államtitkárasszonya. Azért gyűltek egybe, hogy megvitassák a határon kívülről érkezett, de itt tanuló diákok nyelvi felkészítését az egyetemre. És ekkor, két ásítás között, indult be a diákok helyén ücsörgő tanárság. - Igaz-e, hogy az új vezetőség által alkalmazott két szakértő egyike rokona az új főigazgatónak, a másik pedig Lakitelekről érkezett? Az ottani iskola igazgatója volt. Válaszolni nem tudott a megkérdezett, mert még ennél is elemibb dolgok felől érdeklődtek: - Főigazgató úr, hogy került ide? A forradalmi helyzetet az váltotta ki, hogy Kovácsi Máriát, a nemzetközi tekintélyű tanszékvezetőt úgymond politikai okokból leváltották. Pontosabban kényszernyugdíjba küldték, anyagi okokra is hivatkozva. Nyilván krumplit ehetett az államtitkár asszony, mert a népi hiedelem szerint attól lehet úgy izzadni, mint ő e kérdések hallatán. Megfelelt azért, legalábbis mondott valamit . Máskor, ha gondjuk van, ne a miniszter úrhoz menjenek, hanem hozzám! Na, hát ezek a tanárok, mint jó diákok, hozzá is fordultak. Megkérdezték, hogy intézményük, amely a határon túlról érkező diákokat készíti fel magyar nyelvre, miért került át a minisztérium nemzeti, kisebbségi és határon túli magyarság főosztályának hatáskörébe. A kérdések özönében s a melléválaszolások közepette elhangzott, hogy a politikai okokból átszervezett és elsorvasztandó Kodolányi János Intézet Kodolányi regényéhez, a Süllyedő világhoz hasonlít. *** Lapzártánkig nem kaptunk hírt arról, melyik felszólalót bocsátották el elévülhetetlen érdemeinek emlegetése közben. RADOSZA SÁNDOR Amazon Tours utazási nyereményjáték. Kedves olvasónk, ha Ön e mellékelt szelvénnyel felkeresi az utazási irodát (1141 Budapest, Fogarasi út 123. Telefon: 163-1836) és utat vásárol, kap egy egy hónapos Kurír-előfizetést és részt vesz az év végi sorsoláson, amelynek FODIJA EGY VILÁG KÖRÜLI ÚT. Kérjük, írja a szelvény határa nevét és címét. A Az Amazon Tours slágerajánlatai egy személyre, egy hétre: ) szelvényt az AMAZON TOURS munkatársa elké-Spanyolország, 22 400 Ft; Isztria, 7700 Ft; Marokkó, 39 900 Ft; Észak-Olaszország, 19 900 Ft-tól. Íri öntől és elhelyezi a sorsolási földgömbben.