Kurír - reggeli kiadás, 1994. május (5. évfolyam, 118-147. szám)

1994-05-01 / 118. szám

A HATÁRON TÚL Oroszország nem vár az augusztus 31-i határidőig, hanem még annak lejárta előtt kivonja egységeit Lettországból - mondta szombaton Moszkvában Borisz Jelcin orosz elnök, miután lett kollégájával, Guntis Ulmanisszal oly sok huzavona után végre aláírta a két állam jövőbeni viszonyát meghatározó szerződéseket. Ezek közül kétségtele­nül a legfontosabb a balti országban állomásozó 12 ezer orosz katona kivo­nására vonatkozó, korábban már para­fált egyezmény, amelynek aláírását még az utolsó hetekben is számos aka­dály, félreértés gátolta. Van tehát meg­állapodás a kivonás menetrendjében, feltételeiben, de ezután egyezkednek még a csapatok állomásoztatása miatt keletkezett károk megtérítéséről, s a hátralévő gazdasági szerződéseket is később írják alá. A csapatkivonáson kívül született egy stratégiai jelentőségű szerződés, amely rendelkezik a rakétatámadások előrejelzését szolgáló skrundai ra­darállomás státusáról, a lettországi objektumot még öt évig használhat­ják az oroszok. Fellélegezhetnek a lettországi orosz katonanyugdíjasok is, mert az új kompromisszum értelmében a két ország külön pénzalapból támogatja majd az Oroszországba áttelepülni kívánókat. Az 50 millió dollárt igénylő programhoz a megállapodás hírére Svédország azonnal felajánlott kétmilliót. Az összesen öt szerződés aláírása után Borisz Jelcin történelmi bejelen­tést tett, amelyben Oroszország nevé­ben bocsánatot kért a sztálini rend­szer által a lett nép ellen elkövetett bűnökért. Guntis Ulmanis, aki­ elő­ször járt lett elnökként Moszkvában, méltányolta ezt, s úgy vélte, Jelcin nyilatkozata segíti azoknak a gát­lásoknak a leküzdését, amelyek az Oroszországhoz fűződő viszonyban az utóbbi évtizedekben alakultak ki. M. I. Az érettség bécsi ára Úgy néz ki, ennek befellegzett, a ne­bulók mehetnek tényleg vizsgázni. Pedig de szép is volt, csak egy kis pénz kellett hozzá, no és az ügyinté­zés, azt a kedves hölgyet felhívni és pontosan megbeszélni, mi az igény. A leleplezés dicsősége a Wiener cí­mű képes magazin munkatársáé, aki még hangszalagra rögzített beszélge­tésekből is idézett. - Mit szeretne? Elég a bizonyítvány, vagy mindenáron vizsgázni is akar? Megjegyzem, az ár ugyanaz - mondta például az egyik telefonos tárgyaláson a hölgy. Az ár­ban akkor már megegyeztek - 80 ezer schillinget kért az apró kis ok­mányhamisításért. A megrendelők igénye egyébként inkább az volt, hogy az elégtelen jegy helyett elégsé­ges szerepeljen a bizonyítványban, ami mégiscsak egyenértékű a sikeres érettségivel és megnyitja a továbbta­nulás lehetőségét. Az ügyes hölgy, aki nem is keresett rosszul a leleménnyel, egy érettségire előkészítő és érettsé­­giztetési joggal bíró magániskolában fejtette ki áldásos tevékenységét, te­hát a bécsi „rendes gimnáziumi tanu­lók" nincsenek benne az ügyben, csak azok, akik valamilyen oknál fog­va magánúton érettségiztek. Huszon­öt éve van mód erre - és most 25 évre visszamenőleg vizsgálják át az érettségi bizonyítványokat. Kiderülnek az apró turpisságok, esetenként a ki­­sebb-nagyobb leleplező hibák. Például olyan dátumra volt kiállítva a bizonyítvány, amikor nem is volt érettségiztetés, mert a vizsgaelnök megbetegedett. Kiderült az is, hogy nem minden esetben maga az érett­ségi bizonyítvány a hamis, előfordult, hogy „csak” az ahhoz szükséges elő­vizsga - vagyis a delikvens nem is mehetett volna érettségizni. Nincs irigylésre méltó helyzetben az, akinek okmánya nem állja ki a próbát. Mert lehet, hogy azóta már egyetemen tanul, sőt végzett és aka­démiai fokozata van. Mivel az érettsé­gi nélkül nem megy - most fennáll az a veszély, hogy minden későbbi isko­láját érvénytelenítik. Nem tudni, mi lesz a megoldás, vajon utólag kell-e vagy lehet-e érettségit tenni? Egyelő­re 22 esetre van bizonyíték. Kárval­lottjai az ügynek mindazok, akik a jö­vőben szerettek volna abszolút be­csületesen magánúton érettségizni. Erre nem lesz mód, jövő évtől csak rendes gimnáziumban lesz maturabi­­zottság. Az ideiek pedig felkészülhet­nek a szigorú ellenőrzésre... (SCHNEIDER) 1994. május 1. HEM flt. EMM MfiM Nem is olyan régen történt, hogy Szomáliában pakisztá­ni ENSZ-katonák az őket kövekkel dobáló asszonyok­ra­ lőttek. Húsz halott ma­radt a helyszínen. Többek között az ilyen esetek elke­rülésére fejlesztettek ki amerikai kutatók egy olyan fegyvert, amely képes ártal­matlanná tenni valakit anél­kül, hogy megölné. A kézi­fegyvernél nem nagyobb eszköz, ragasztóanyagból készült habot lő ki magá­ból, amely­­az áldozathoz érve azt azonnal mozgás­­képtelenné teszi. A szobor­rá vált egyént aztán, csak a külön erre a célra kifejlesz­tett ellenszerrel lehet „fel­engedni”. Az új fegyvert olyan esetben is használhat- hozza el magát. Az első be­­jük, amikor hagyományos vetés egyébként már meg is társaikat nem. Például, ha történt. Egy börtönlázadást egy terrorista gyújtó- vagy vertek le vele, mégpedig robbanószerek közé kariká- teljes sikerrel. Bosszúvágy nélkül Nelson Mandela, Dél-Afrika leen­dő elnöke a megbocsátás és a türe­lem híve. Olyan kormányzást ter­vez, amely minden párt szavára odafigyel és maradéktalanul érvé­nyesíti a kisebbségek jogait. Az Af­rikai Nemzeti Kongresszus veze­tője, mint a New York Timesban közölt interjújában elmondta, sze­retné fátylat borítani a múltra, és a drámai változtatások helyett a megbékülést és közmegegyezést pártolja. Frederik de Klerk elnö­köt és a távozó fehér kormányt megbízható partnernek kívánja te­kinteni a jövőbeli kormányzatban, az apartheidrendszer nevében bű­nöket elkövetőket felmentené a fe­lelősségre vonás alól, és még a fa­siszta irányzatú Afrikaner Ellenál­lási Mozgalmat sem tiltaná be, ha­nem megpróbálná inkább tárgya­lásokra ösztönözni őket. Tizenkét­­milliárd dolláros befektetést igénylő újjáépítési programot vá­zolt fel új lakóházak és iskolák épí­tésére, munkahelyek teremtésére, s az ország fejlesztésében igen fon­tos szerepet szán a gazdaságpoliti­kát alakító nagyvállalatoknak is. Az amerikai közszolgálati televí­ziónak nyiladozva a jelenlegi dél­afrikai elnök szintén a megbékü­lést hangsúlyozta. Minden támo­gatást meg fog adni Nelson Man­delának, ha megválasztják elnök­nek - mondta Frederik de Klerk, aki azonban úgy véli, a következő választásokat már az ő pártja fogja megnyerni 1999-ben. A mostani választások eredményét ma kezdik összeszámlálni. Európai divatostrom Calvin Klein­ amerikai divatdik­tátor Európa meghódítására készül. Butikokat nyitott Bar­celonában, St. Moritzban, Zü­richben, Genfben, és hamaro­san a három európai divatfővá­ros, Párizs, Milánó, London következik a sorban. ,Amikor a pályára léptem, csak az ameri­kai piac érdekelt, úgy gondol­tam, hogy az éppen elég hatal­mas. Közben a világ megválto­zott, s Európa igen fontossá vált számunkra” - nyilatkozta a European című hetilapnak a divattervező. Nemcsak a világ lett más, az utóbbi időben jócskán átalakult Klein negyed évszázad munká­jával felépített birodalma is. A divattervező nemrég eladta a nevével jelzett alsóneműk és farmernadrágok gyártási jogát. Az ezért kapott 99 millió dol­lárból kiegyenlítette számláját a Citybanknál, s visszafizette tar­tozását a hollywoodi barátnak, David Geffennek, aki nélkül valószínűleg zátonyra futott volna a divatcég. Két éve Geffen felvásárolta Kleinék 62 millió dolláros tar­tozását, s gazdasági szakértőivel átvizsgáltatta a csőd szélén álló divatbirodalom pénzügyeit. A régi barát rábeszélte Kleint, hogy cége váljon meg repülő­gépétől, mérsékelje egyéb lu­xuskiadásait és a legtöbb pénzt hozó alsóneműk reklámozására szerződtesse a sportos fehér rapénekest, Marky Markot. A nőknek szánt darabok népsze­rűsítését az egyik legfelkapot­tabb brit manökenre, Kate Mossra bízták, s tömegével dobtak piacra CK címkével el­látott elérhető árú termékeket. Calvin Klein másképp is széle­sítette hívei táborát. Ruhái be­mutatására Lauren Huttont és Rosie Velát, két negyven körüli volt manökent és Patti Han­­sent, a Rolling Stones-tag Ke­ith Richards feleségét kérte fel. Klein kreációival az úgy ne­vezett minimalista irányzatot követi. Modelljeivel akár az ut­cán is találkozhatnánk. Termé­szetes alapanyagú ruhái egysze­rű vonalvezetésűek, többnyire ujjatlanok, lágyan követik a női test vonalát. A válltömés isme­retlen, szinte teljesen hiányzik a díszítés, j­l divatbemutatókon a manökeneket mindenféle tarka­ságba öltöztetik, mintha gyerekek lennének. Én azt akarom, hogy a nők nőknek látsszanak ” - mondta a CNN televíziónak Klein, aki esküszik arra, hogy a mostani szezonban a fekete szín uralmát a barna ezernyi árnyalata váltja fel. A divatdiktátor életéről és eddigi munkásságáról hama­rosan könyv jelenik meg New Yorkban. Klein a metropolis Bronx városrészében látta meg napvilágot. Apja fűszeres, nagyanyja varrónő volt. Cal­vin a főiskolán ruhatervezést tanult, majd szabadúszóként kezdett dolgozni Manhattan Hetedik sugárútjának divathá­zainál. A 70-es évek elején karrierjüket építő fiatal füg­getlen nőknek tervezett muta­tós darabokat. Majd 1978-ban felfedezte Brooke Shieldset, akit szűk farmerbe bújtatott. Mindenhol a gyönyürű lány óriásfotóját lehetett látni, még a Times Square háznagyságú hirdetőtábláján is. Ameriká­ban akkortájt kezdődött az őrület a divattervező műhe­lyekből kikerülő farmerek iránt, így százezrek vásároltak Calvins márkájú nadrágot. Klein ebben az időben vált el első feleségétől, Jayne Centre-től, aki egyetlen gyer­meke, Marci édesanyja. A ter­vező a 70-es évek New York-i művészköreinek kedvelt figu­rája lett. Együtt tivornyázott a szent életűnek aligha nevezhe­tő rocksztárral, Mick Jagger­­rel és a zenész feleségével, Bi­­ancával. A baráti körhöz tarto­zott a híres-hírhedt homosze­xuális író, Truman Capote és az önmegtartóztatással kevés­sé vádolható színész, Jack Ni­cholson. Volt úgy, hogy Cal­­vint pornósztárokkal látták együtt szórakozni. Egyesek azt állítják, hogy belekóstolt a férfiak iránti szerelembe is. 1984-ben a divattervező így nyilatkozott a Playboy Maga­zinnak: „Mindenkit megkap­tam, akit akartam, de az igazat megvallva azokkal volt a legjobb a szeretkezés, akik nem tudták, hogy ki vagyok. ” A 80-as évek közepén Cal­vin Klein változtatott életvite­lén. Elvette feleségül sugárzó­an szép és fiatal munkatársnő­jét, Kellyt, s az asszony kedvé­ért leszokott a vodkáról, a do­hányzásról és a kábítószerről. Talán ennek is köszönheti, hogy cége az átmeneti válság után visszakerült a csúcsra. Giorgio Armani, Ralph Lau­ren és Valentino mellett Klein a legtehetősebb divattervezők közé tartozik. Februárban a női és férfiruhák kategóriájá­ban egyaránt ő nyerte az Ame­rikai Divattervezők Tanácsá­nak­­ a díját, amely a szakma Oscarjának számít, s jó esélye van az európai sikerre is. (ORBÁN) A divatdiktátor felesége kedvéért leszokott káros szenvedélyeiről

Next