Kurír - reggeli kiadás, 1994. június (5. évfolyam, 148-177. szám)
1994-06-01 / 148. szám
A HATÁRON INNEN Politikai futás „Tisztelt Polgármester Úr! Kedves Péter barátom!" Ezekkel a meleg szavakkal kezdődik az a feljelentés, amit a Magyar Demokrata Fórum Somogy megyei elnöke írt Kaposvár polgármesterének, pártbéli elvtársának. A levélíró szerint a Berzsenyi Dániel Általános Iskolában megsértették a pedagógiai elveket, kötelezővé tettek egy május 1-je alkalmából rendezett futóversenyt, majd, mivel a gyerekek nem a kellő létszámban jelentek meg, megtorlásként jól megfuttatták őket. A szépen dagadó szóbeszéd szerint azonban a dolog mögött az lehet, hogy a majálisi futkosást az MSZOSZ szervezte, s ez igencsak csípte az MDF szemét. Sziklai Béla, a Berzsenyi igazgatója kérdésünkre elmondta: szó sem volt arról, hogy az április 30-án megtartott majálison a futás kötelező lett volna. A testnevelő tanárok minden osztályban elmondták, elvárják, hogy a tanulók - testnevelés tagozatos iskola lévén - minél nagyobb számban vegyenek részt a rendezvényen. Az intézményben egyébként, tudtuk meg, bevett szokás, hogy időben ismertetik a szülőkkel az éves versenynaptárt, ez szeptemberben is megtörtént. Sőt, most februárban külön is elmondták a tavaszi menetrendet. Ebben szerepelt az ominózus futás, amit az MSZOSZ szervezett, de az igazgató úr szerint akár a Magyar Kajszibarack Párt is meghirdethette volna, azon is részt vesznek. Valóban megtörtént, folytatta, hogy az egyik osztályból csak ketten jelentek meg. A verseny utáni órán a pedagógus elmondta: nem ezt várta azoktól, akik arra készülnek, hogy a sporttal kössenek hosszú távú barátságot, ráadásul tagozatosok lévén edzésnek sem lett volna utolsó a részvétel. Ezt követően a nebulók lefutották azt a kétezer métert, ami a verseny távja is volt, ám ugyanennyit máskor is teljesítenek, és aznap amúgy is fúrni indultak a szomszédos parkba. Sziklai Béla szerint megengedhetetlen, hogy bárki arra célozzon: a pedagógiai módszerek helytelen megválasztása miatt fel kell lépni az iskola ellen, ugyanis ez egyértelműen beavatkozás az intézmény életébe. E konkrét esetben is szakmai kérdésről van szó, mindenesetre eleget tett a tanulmányi felügyelő kérésének, és írásban adott tájékoztatást az ügyről. Nem kívánt politikai feltételezésekbe bocsátkozni, mint mondta, nem is tudja, ki a feljelentő, de úgy véli, először felkereshette volna a tanárokat, majd - ha nem kap kielégítő választ - őt is, ez lett volna a korrekt elintézési mód. Az MDF megyei irodáján először nem tudtak a levél létezéséről, bár hallották az ezzel kapcsolatos pletykákat. Kérésünkre utánanéztek a dolognak, s megállapították: a polgármesternek szóló levelet nem iktatták, így azt Kari Péter minden bizonnyal magánemberként írta. Felhívtuk a levél megfogalmazóját, aki a leghatározottabban leszögezte: szó sincs politikai ügyről, kapcsolatuk különben is jó Kaposváron az MSZOSZ-szel. Csupán az történt: több szülő kereste meg azzal, a Berzsenyiben önkényesen alkalmaznak bizonyos elveket. Nem tett mást, mint megkérte a polgármestert, szíveskedjen kivizsgálni, igaz-e a megtorlásként alkalmazott futás híre, s ha így van, tegye meg a szükséges lépéseket. Kérdésünkre, vajon mik lehetnek ezek, elmondta: nem ismeri a szankció lehetséges módozatait, de megengedhetetlennek tartja, ha egy intézményben olyan légkör alakul la, amely nem teszi lehetővé, hogy a szülők közvetlenül a tanárokhoz forduljanak. Egyébiránt nem osztja az igazgató véleményét, szerinte nem történik beavatkozás az iskola életébe. Az viszont, érvelt, feltétlenül jelzés értékű: a szülők szívesebben keresték fel őt panaszaikkal. Nem tervezi, hogy felkeresi a tanárokat avagy Sziklai Bélát, és nem talál kivetnivalót abban sem, hogy a levelet az MDF megyei elnökeként írta alá, hiszen minden iratot így zár, amit az irodán gépelnek. Hogy mi lesz a történet vége, nem tudni, de a magunk részéről nem tartanánk elképzelhetetlennek, hogy a feljelentő, a feljelentett, a tanfelügyelő, a polgármester, az aggódó szülők, nem kötelező jelleggel a tanárok, valamint az MSZOSZ, ez utóbbi a jó kapcsolat okán, kivonulnának a suli melletti parkba, és nemes gesztusként lefutnának, mondjuk, kétezer métert. Az eseményről feljegyzést készítenének, amit az MDF-iroda iktatókönyvébe is bevezetnének, későbbi korok gyermekeinek okulására. BALOGH P. FERENC Mi lesz a tojócsővel? Volt egyszer egy avatás. Na nem mostanában, úgy másfél éve, ám a módszer - bizonyítva a kivagyiság halhatatlanságát - már akkor magán viselte a „samsulaság” jegyeit. A tatabányai turulmadárról van szó, amelyről annak idején megírtuk, hogy a sebtében dolgozó felújítók bizony elkapkodva tették vissza a helyére. A Turul Kuratóriumot szorította az átadás időpontja, a város pedig reprezentálni akart. Göncz Árpád köztársasági elnöknek sem mondhatták, hogy „kérem szépen, a madáron még nincsen rajta az összes toll”, inkább megmakacsolták magukat és avattak. Ennek köszönhetően a szobor hegyrészéről tollak helyett „zacskók” lógnak, a láb ízülete anatómiailag hibásra sikeredett, mint ahogy a nyakról sem csak pihék hiányoznak. Ráadásul a szobrot csak úgy sikerült stabilizálni, hogy a madár feneke alá beékeltek egy acélcsövet, az épületes látvány a találékony nép ajkán azonnal kiérdemelte a „tojócső” elnevezést. Mindezen észrevételeket a Képző- és Iparművészeti Lektorátus utolsó szakvéleménye tartalmazza, ám az illetékesek sokáig tagadták, hogy bármiféle hiba lenne a szárnyas legenda megformálása körül. Még attól sem riadtak vissza, hogy „amiről nem beszélünk, az nincs” elven a lektorátus jegyzőkönyvét egyszerűen kihagyják a Közép-Európa legnagyobb madárszobrának rekonstrukciójáról szóló várostörténeti kiadványból. Csupán később ismerték el, hogy a turul utólagos munkákra szorul, ennek elvégzését 1993. áprilisára ígérték. Az újraállványozás - 20 millió forintos számlával készült munka után! - akkor elmaradt. Majd jövőre! - ígérték. Madarassy István ötvösművész azt mondta, ha idén a jó idő beálltától késő szeptemberig dolgoznak, már kifogástalan lesz a végeredmény. Nos, nemhogy a jó idő, de lassan már a kánikula is itt van, ám a tatabányai madár azóta sem akar „kalitkába” húzódni. Vajon elegendő idő marad így a munka befejezésére, vagy a tavalyi gyakorlathoz hasonlóan most is elmarad a korrekció? Először dr. Csőke Sándort, a Turul Kuratórium ügyvezető titkárát kerestük meg. - Jó napot, a Kurírtól hívom, érdekelne minket, miért nem állványozták fel még mindig a turult? - Nézze, Snagának ehhez semmi köze! - Már elnézést... Egy országos lapot szeretnék informálni... - Ne zaklasson már, elegem van a sok molesztálásból, legyen végre egy kis béke! - Január óta először hívom... - Én pedig azt mondom, hogy hagyják ezt a témát. Rosszat tesznek az állandó felhánytorgatásával! Nem nekem. A városnak. Adjanak egy kis időt a művészeknek meg a kivitelező kft.-nek. A befejező munkák szeptember 30-ig elkészülnek. - Felsorolná, hogy konkrétan milyen korrekciókról van szó? - A láb eredeti kialakítása, a fenék alatti tartócső esztétikus takarása, a nyak és a begy területének átmunkálása, a kard markolatának átformálása. - Madarassy úr annak idején azt mondta, hogy a munkát a jó idő beálltától számítva szeptemberig tart elvégezni. Ehhez képest alapos késésben vannak. - Engem az sem érdekel, ha ezt egy éjszaka alatt végzik el, csak szeptember 30-ra a madár jó legyen! Erre megállapodásunk van. Eddig tart a türelmem, utána másnak adom a megbízást. Madarassy István nem bizonyult bőbeszédűnek az ügyben. - Érje be annyival, hogy a szobor fel lesz állványozva és időben elkészül. - Mikor fogják elkezdeni? - Majd elkezdjük. - Pontosabb időpontot nem tud mondani? - Most kötözködik? - Nem, csupán érdeklődöm. - Jó. A turult a napokban felállványozzuk. - Ez már biztos? - Nézze, én nem tudok állványt készíteni, hívja fel Nagy Istvánt, az Idea-Ferr Kft. ügyvezető igazgatóját, a dolognak ez a része őrá tartozik. Hallgattunk a jó tanácsra, s valóban megkerestük a fentebb említett urat, aki meglepő információval szolgált. - Igazság szerint nem is kell a szobrot teljesen felállványozni -mondta. - Csupán egy - alpinisták által nyolc méter magasan kialakított - munkaterületet kell építeni, amelyen a művész biztonságban dolgozhat. - Miért vetették el a teljes állványzat tervét? - Mivel nincs mód a szobor őrzésére, nem szerettük volna, ha a befejezési munkálatok ideje alatt illetéktelen kezek éjszakánként lelopkodják az értékes vörösréz, illetve aranyozott részeket. A fenti munkaterülethez vezető lépcsőt mindennap le fogjuk bontani, így elejét vesszük a fémszerző expedícióknak. - Madarassy úr szerint a szobor befejezése azon múlik, hogy önök mikor készülnek el ezzel az építménnyel. - Az viszont tőle függ, hogy az egész munka mikor fejeződik be. Mi ezt az állványt egy hét alatt fel tudjuk húzni. Elméletileg most a modellezés szakasza zajlik, ez emészti fel a legtöbb időt. Ha a művész úr mutat nekem valamit, amit már fel lehet tenni a helyére, máris intézkedem. Nem az elvégzendő munka sok, hanem maga az előkészítés. - Madarassy István néhány hónapja még úgy nyilatkozott, hogy az utólagos rekonstrukcióhoz szükség van a jó idő beálltától egészen a szeptember végéig terjedő időszakra. Jelenleg is reális ez az ütemterv? - Ha Madarassy úr megfelelően felkészül, az egész munka nem tart tovább egy hónapnál. Nos, jelenleg így áll a dolog. Május már elröppent, a művész az állványt várja, a kivitelező pedig az instrukciókat. Egyikük részéről sem kétséges a jó szándék, csupán mintha a szervezéssel lenne némi gond. DIÁN TAMÁS Eladhatatlan Kádár-villa (Folytatás az 1. oldalról) A Kincstári Vagyonkezelő Szervezet igazgatója szerint a kezüket megkötő törvényt felülbíráló határozatot már 1990. november 30-ig meg ■ kellett volna hozni. S bár ■ kezdetben még voltak hatfsi párti egyeztető tárgyalások, és ez mind a mai napig nem történt meg. - Ezt a tényt én nem tudom, de nem is akarom kommentálni - mondta lapunk érdeklődésére dr. Németh László. - Tavaly április óta vagyok a posztomon, azóta ebben az ügyben már az igazságügy-miniszterig is elmentem, de ennek sem lett eredménye, az általunk készített tervezet ugyanis nem került a parlament elé. Természetes, hogy ez a helyzet bizonyos szempontból káros, mert bár bérbe adva a legtöbb ingatlan hasznosítható, ez mégsem ugyanaz, mintha szabadon gazdálkodhatnánk velük. - Ön szerint mi lehet a megoldás? - A mostani helyzetben minél hamarabb hatályon kívül kellene helyezni az 1990- es törvényt, és így megkezdeni az értékbecsléseket. Például célravezető lehet az a gyakorlat, amelyet az egykori munkásőringatlanok esetében is alkalmaztunk, amikor tárcaközi egyeztetések alapján találtak gazdára egyes telkek, létesítmények, s így lett szinte ingyenes rendőrőrs, orvosi rendelő vagy iskola. Illetve, ha nem merült fel igény az állam részéről, akkor a kincstár gondoskodott az értékesítésről. - A végleges rendezés mennyi időt emésztene fel? - Nem tudom, hogy milyen törvény születik majd, de amennyiben külön kell gondoskodjanról, ez a munka legjobb myibidoskodni minden egyes ingatika esetben is legalább két évig fog tartani. Visszatérve Kádár egykori villájára, hallani, hogy néhány kft. foglalkozott a kibérlés gondolatával. Valóban jelentkezett már komoly érdeklődő? A Neurópa Kft. egy filmforgatás erejéig egy hétre ugyan kibérelte az épületet, de ezen túl csak beszélgetések voltak, ennyi, és semmi több. (DIÁN) Fotó: TOROCZKAY CSABA 1994. június 1. Szuper ajánlatok ra újra tárgyalja az AVÜ a Bakony Füszért privatizációjának ügyét, mivel a vetélkedésben alulmaradt Nazasi Kft., amely egyébként a Bakony Füszért vezetőiből alakult, megfellebbezte a korábbi döntést. A Bakony Füszért privatizációjára négyen adtak be pályázatot, közülük kettőnek nyílt esélye arra, hogy megszerezze az 50 százalék plusz egy szavazat tulajdonjogát. A Nazasival szemben végül a Super Trade Azzuro Kft. futott be, mire alkony menedzsmentje a döntés felülvizsgálatára kérte az ÁVÜ igazgatótanácsát, mondván, az értékelés előkészítésekor a kiírás egyes részleteit figyelmen kívül hagyták. Megtudhattuk, ha az ÁVÜ nem másítja meg határozatát, a Nazasi kész jogi útra terelni a vitát. A Bakony Füszért még hivatalban lévő vezérigazgatója, Nagy István lapunknak elmondta, véleményük szerint az ÁVÜ nem tartotta be saját szabályait, ezért szólhatott a döntés ellenük, holott a szakmai bizottság és az ipari tárca az ő pályázatukat javasolta elfogadásra. Úgy vélik, vetélytársuk ajánlata irreális üzleti tervre épül. Sérelmezték azt is, hogy bár az akciót két és fél éves előkészítő munka előzte meg, az ÁVÜ ügyintézőjétől, Tóth Attilától közvetlenül az igazgatóság döntése előtt elvették az ügyet. Azt is nehezményezték, hogy az ÁVÜ ügyvezetése a tender során nem kérte fel őket ajánlatuk javítására, holott ezt más esetekben meg szokta tenni. Ugyanakkor komoly kételyeket vetettek fel a Super Trade fizetőképességével kapcsolatosan, mint mondták, a győztes egy egymilliós törzstőkéjű kicsiny cég, amely irreálisan magas vételárat kínált fel, ugyanakkor benyújtott üzleti tervét is abszurdnak minősítették. Érdeklődésünkre Kellner Zsuzsa ÁVÜ- ügyintéző, aki Tóth Attilától átvette az ügyet, elmondta: a győztes pályázó jóval magasabb vételárat kínált a cégért, ezért döntöttek mellettük. A Nazasi azzal próbálta többek között megvétózni a döntést, hogy a Super Trade-nek van már a tulajdonában egy 300 milliós értéket meghaladó élelmiszer-ipari vállalat, és a kiírási feltételek szerint ez kizáró ok lehet. A vevő azonban okmányokkal igazolta, hogy a kérdéses cég csak 227 milliós értékű volt, amúgy pedig már tavaly eladták. A másik fél, a Super Trade Kft. úgy véli, felháborító a Nazasi eljárása. Mint Benke Tibor ügyvezető igazgató elmondta, érthető, hogy a vesztes nehezen törődik bele a döntésbe, de ettől még nem kellene sajtótájékoztatón, tehát nagy nyilvánosság előtt valótlanságokat szellőztetnie róluk. Mint ugyanis Benke Tibor elmondta, a Super Trade alaptőkéje nem egy-, hanem 25 millió forint, három éve keményen dolgoznak, száz szállítójuk és több mint 600 üzleti parterük van, ez évi forgalmuk például meghaladta az egymilliárdot. Vezérkaruk egytől egyik komoly, elismert, nemegyszer nemzetközi tekintélyű élelmiszer-ipari szakemberekből áll. - A versenytárs sok rosszat híresztel rólunk - mondja Benke Tibor -, mi pedig nem értjük, miért rólunk beszél mindig, miért nem szól magáról. Például kifogásolja, hogy mi kivásároljuk a dolgozók alól a céget, holott mi jeleztük az AVÜ-nek, hogy szívesen átvennénk a jelenlegi menedzsmentet, például Nagy, Zalavári és Simon urakat is, akiknek nevéből a Nazasi Kft. neve összeállt, és jeleztük azt is, hogy támogatnánk a vállalati MRP-t abban, hogy meg tudja vásárolni a cég 25 százalék plusz egy tulajdonrészét. Nem tudjuk azonban, hogy ugyanakkor milyen ajánlatot tett a dolgozóknak a Nazasi. Mi szerettünk volna megegyezni velük, még akkor is, ha a mi ajánlatunk 181,25 százalékos volt, szemben az ő 150 százalékos ajánlatukkal, ami igaz, nem sokkal maradt el a miénktől. Éppen ezért nem igazán érthető, miért nevezik pályázatunkat irreálisnak. Ami pedig fizetőképességünket illeti, vállaltuk, hogy a vételárat a szerződés aláírását követő öt napon belül kiegyenlítjük. SZEGŐ KRISZTINA