Kurír - reggeli kiadás, 1994. június (5. évfolyam, 148-177. szám)

1994-06-01 / 148. szám

A HATÁRON INNEN Politikai futás „Tisztelt Polgármester Úr! Kedves Péter barátom!" Ezek­kel a meleg szavakkal kezdődik az a feljelentés, amit a Ma­gyar Demokrata Fórum Somogy megyei elnöke írt Kapos­vár polgármesterének, pártbéli elvtársának. A levélíró szerint a Berzsenyi Dániel Általános Iskolában megsértet­ték a pedagógiai elveket, kötelezővé tettek egy május 1-je alkalmából rendezett futóversenyt, majd, mivel a gyere­kek nem a kellő létszámban jelentek meg, megtorlásként jól megfuttatták őket. A szépen dagadó szóbeszéd szerint azonban a dolog mögött az lehet, hogy a majálisi futkosást az MSZOSZ szervezte, s ez igencsak csípte az MDF szemét. Sziklai Béla, a Berzsenyi igazgatója kér­désünkre elmondta: szó sem volt arról, hogy az április 30-án megtartott majá­lison a futás kötelező­ lett volna. A test­nevelő tanárok minden osztályban el­mondták, elvárják, hogy a tanulók - testnevelés tagozatos iskola lévén - minél nagyobb számban vegyenek részt a rendezvényen. Az intézményben egyébként, tudtuk meg, bevett szokás, hogy időben ismertetik a szülőkkel az éves versenynaptárt, ez szeptemberben is megtörtént. Sőt, most februárban külön is elmondták a tavaszi menetren­det. Ebben szerepelt az ominózus futás, amit az MSZOSZ szervezett, de az igazgató úr szerint akár a Magyar Kaj­szibarack Párt is meghirdethette volna, azon is részt vesznek. Valóban megtör­tént, folytatta, hogy az egyik osztályból csak ketten jelentek meg. A verseny utáni órán a pedagógus el­mondta: nem ezt várta azoktól, akik arra készülnek, hogy a sporttal kössenek hosszú távú barátságot, ráadásul tagoza­tosok lévén edzésnek sem lett volna utolsó a részvétel. Ezt követően a nebu­lók lefutották azt a kétezer métert, ami a verseny távja is volt, ám ugyanennyit máskor is teljesítenek, és aznap amúgy is fúrni indultak a szomszédos parkba. Sziklai Béla szerint megengedhetetlen, hogy bárki arra célozzon: a pedagógiai módszerek helytelen megválasztása mi­att fel kell lépni az iskola ellen, ugyanis ez egyértelműen beavatkozás az intéz­mény életébe. E konkrét esetben is szak­mai kérdésről van szó, mindenesetre ele­get tett a tanulmányi felügyelő kérésé­nek, és írásban adott tájékoztatást az ügyről. Nem kívánt politikai feltételezé­sekbe bocsátkozni, mint mondta, nem is tudja, ki a feljelentő, de úgy véli, először felkereshette volna a tanárokat, majd - ha nem kap kielégítő választ - őt is, ez lett volna a korrekt elintézési mód. Az MDF megyei irodáján először nem tudtak a levél létezéséről, bár hal­lották az ezzel kapcsolatos pletykákat. Kérésünkre utánanéztek a dolognak, s megállapították: a polgármesternek szóló levelet nem iktatták, így azt Kari Péter minden bizonnyal magánem­berként írta. Felhívtuk a levél megfogalmazóját, aki a leghatározottabban leszögezte: szó sincs politikai ügyről, kapcsolatuk különben is jó Kaposváron az MSZOSZ-szel. Csupán az történt: több szülő kereste meg azzal, a Berzse­nyiben önkényesen alkalmaznak bizo­nyos elveket. Nem tett mást, mint megkérte a polgármestert, szíveskedjen kivizsgálni, igaz-e a megtorlásként al­kalmazott futás híre, s ha így van, tegye meg a szükséges lépéseket. Kérdésünk­re, vajon mik lehetnek ezek, elmondta: nem ismeri a szankció lehetséges mó­dozatait, de megengedhetetlennek tart­ja, ha egy intézményben olyan légkör alakul la, amely nem teszi lehetővé, hogy a szülők közvetlenül a tanárokhoz forduljanak. Egyébiránt nem osztja az igazgató véleményét, szerinte nem tör­ténik beavatkozás az iskola életébe. Az viszont, érvelt, feltétlenül jelzés értékű: a szülők szívesebben keresték fel őt pa­naszaikkal. Nem tervezi, hogy felkeresi a tanárokat avagy Sziklai Bélát, és nem talál kivetnivalót abban sem, hogy a le­velet az MDF megyei elnökeként írta alá, hiszen minden iratot így zár, amit az irodán gépelnek. Hogy mi lesz a történet vége, nem tudni, de a magunk részéről nem tarta­nánk elképzelhetetlennek, hogy a felje­lentő, a feljelentett, a tanfelügyelő, a polgármester, az aggódó szülők, nem kötelező jelleggel a tanárok, valamint az MSZOSZ, ez utóbbi a jó kapcsolat okán, kivonulnának a suli melletti park­ba, és nemes gesztusként lefutnának, mondjuk, kétezer métert. Az esemény­ről feljegyzést készítenének, amit az MDF-iroda iktatókönyvébe is bevezet­nének, későbbi korok gyermekeinek okulására. BALOGH P. FERENC Mi lesz a tojócsővel? Volt egyszer egy avatás. Na nem mos­tanában, úgy másfél éve, ám a mód­szer - bizonyítva a kivagyiság halha­tatlanságát - már akkor magán visel­te a „samsulaság” jegyeit. A tatabá­nyai turulmadárról van szó, amelyről annak idején megírtuk, hogy a sebté­ben dolgozó felújítók bizony elkap­kodva tették vissza a helyére. A Turul Kuratóriumot szorította az átadás időpontja, a város pedig reprezentálni akart. Göncz Árpád köztársasági el­nöknek sem mondhatták, hogy „ké­rem szépen, a madáron még nincsen rajta az összes toll”, inkább megma­kacsolták magukat és avattak. Ennek köszönhetően a szobor hegyrészéről tollak helyett „zacskók” lógnak, a láb ízülete anatómiailag hibásra sikere­dett, mint ahogy a nyakról sem csak pihék hiányoznak. Ráadásul a szobrot csak úgy sikerült stabilizálni, hogy a madár feneke alá beékeltek egy acél­csövet, az épületes látvány a találé­kony nép ajkán azonnal kiérdemelte a „tojócső” elnevezést. Mindezen észrevételeket a Képző- és Iparművészeti Lektorátus utolsó szakvéleménye tartalmazza, ám az il­letékesek sokáig tagadták, hogy bár­miféle hiba lenne a szárnyas legenda megformálása körül. Még attól sem riadtak vissza, hogy „amiről nem be­szélünk, az nincs” elven a lektorátus jegyzőkönyvét egyszerűen kihagyják a Közép-Európa legnagyobb madár­szobrának rekonstrukciójáról szóló várostörténeti kiadványból. Csupán később ismerték el, hogy a turul utó­lagos munkákra szorul, ennek elvég­zését 1993. áprilisára ígérték. Az újra­­állványozás - 20 millió forintos számlával készült munka után! - ak­kor elmaradt. Majd jövőre! - ígér­ték. Madarassy István ötvösművész azt mondta, ha idén a jó idő beálltától késő szeptemberig dolgoznak, már ki­fogástalan lesz a végeredmény. Nos, nemhogy a jó idő, de lassan már a kánikula is itt van, ám a tatabá­nyai madár azóta sem akar „kalitkába” húzódni. Vajon elegendő idő marad így a munka befejezésére, vagy a tava­lyi gyakorlathoz hasonlóan most is el­marad a korrekció? Először dr. Csőke Sándort, a Turul Kuratórium ügyve­zető titkárát kerestük meg. - Jó napot, a Kurírtól hívom, érde­kelne minket, miért nem állványozták fel még mindig a turult? - Nézze, Snagának ehhez semmi köze! - Már elnézést... Egy országos lapot szeretnék informálni... - Ne zaklasson már, elegem van a sok molesztálásból, legyen végre egy kis béke! - Január óta először hívom... - Én pedig azt mondom, hogy hagyják ezt a témát. Rosszat tesznek az állandó felhánytorgatásával! Nem nekem. A városnak. Adjanak egy kis időt a művészeknek meg a kivitelező kft.-nek. A befejező munkák szeptem­ber 30-ig elkészülnek. - Felsorolná, hogy konkrétan milyen korrekciókról van szó? - A láb eredeti kialakítása, a fenék alatti tartócső esztétikus takarása, a nyak és a begy területének átmunká­­lása, a kard markolatának átformálása. - Madarassy úr annak idején azt mondta, hogy a munkát a jó idő beálltá­tól számítva szeptemberig tart elvégezni. Ehhez képest alapos késésben vannak. - Engem az sem érdekel, ha ezt egy éjszaka alatt végzik el, csak szep­tember 30-ra a madár jó legyen! Erre megállapodásunk van. Eddig tart a türelmem, utána másnak adom a megbízást. Madarassy István nem bizonyult bőbeszédűnek az ügyben. - Érje be annyival, hogy a szobor fel lesz állványozva és időben elkészül. - Mikor fogják elkezdeni? - Majd elkezdjük. - Pontosabb időpontot nem tud mondani? - Most kötözködik? - Nem, csupán érdeklődöm. - Jó. A turult a napokban felállvá­nyozzuk. - Ez már biztos? - Nézze, én nem tudok állványt készíteni, hívja fel Nagy Istvánt, az Idea-Ferr Kft. ügyvezető igaz­gatóját, a dolognak ez a része őrá tartozik. Hallgattunk a jó tanácsra, s valóban megkerestük a fentebb említett urat, aki meglepő információval szolgált. - Igazság szerint nem is kell a szobrot teljesen felállványozni -mondta. - Csupán egy - alpinis­ták által nyolc méter magasan kiala­kított - munkaterületet kell építe­ni, amelyen a művész biztonságban dolgozhat. - Miért vetették el a teljes állvány­zat tervét? - Mivel nincs mód a szobor őrzé­sére, nem szerettük volna, ha a befe­jezési munkálatok ideje alatt illetékte­len kezek éjszakánként lelopkodják az értékes vörösréz, illetve aranyozott részeket. A fenti munkaterülethez ve­zető lépcsőt mindennap le fogjuk bontani, így elejét vesszük a fémszer­ző expedícióknak. - Madarassy úr szerint a szobor befe­jezése azon múlik, hogy önök mikor ké­szülnek el ezzel az építménnyel. - Az viszont tőle függ, hogy az egész munka mikor fejeződik be. Mi ezt az állványt egy hét alatt fel tudjuk húzni. Elméletileg most a modellezés szakasza zajlik, ez emészti fel a leg­több időt. Ha a művész úr mutat ne­kem valamit, amit már fel lehet tenni a helyére, máris intézkedem. Nem az elvégzendő munka sok, hanem maga az előkészítés. - Madarassy István néhány hónapja még úgy nyilatkozott, hogy az utólagos rekonstrukcióhoz szükség van a jó idő be­álltától egészen a szeptember végéig ter­jedő­ időszakra. Jelenleg is reális ez az ütemterv? - Ha Madarassy úr megfelelően felkészül, az egész munka nem tart tovább egy hónapnál. Nos, jelenleg így áll a dolog. Május már elröppent, a művész az állványt várja, a kivitelező pedig az instrukció­kat. Egyikük részéről sem kétséges a jó szándék, csupán mintha a szerve­zéssel lenne némi gond. DIÁN TAMÁS Eladhatatlan Kádár-villa (Folytatás az 1. oldalról) A Kincstári Vagyonkezelő Szervezet igazgatója szerint a kezüket megkötő törvényt fe­lülbíráló határozatot már 1990. november 30-ig meg ■ kellett volna hozni. S bár ■ kezdetben még voltak hat­­fsi párti egyeztető tárgyalások, és ez mind a mai napig nem tör­tént meg. - Ezt a tényt én nem tu­dom, de nem is akarom kom­mentálni - mondta lapunk érdeklődésére dr. Németh László. - Tavaly április óta vagyok a posztomon, azóta ebben az ügyben már az igaz­ságügy-miniszterig is elmen­tem, de ennek sem lett ered­ménye, az általunk készített tervezet ugyanis nem került a parlament elé. Természetes, hogy ez a helyzet bizonyos szempontból káros, mert bár bérbe adva a legtöbb ingatlan hasznosítható, ez mégsem ugyanaz,­­ mintha szabadon gazdálkodhatnánk velük. - Ön szerint mi lehet a megoldás? - A mostani­­ helyzetben minél hamarabb hatályon kí­vül kellene helyezni az 1990- es törvényt, és így megkezdeni az értékbecsléseket. Például célravezető lehet az a gyakor­lat, amelyet az egykori mun­­kásőringatlanok esetében is al­kalmaztunk, amikor tárcaközi egyeztetések alapján találtak gazdára egyes telkek, létesít­mények, s így lett szinte in­­gyenes rendőrőrs, orvosi ren­delő vagy iskola. Illetve, ha nem merült fel igény az állam részéről, akkor a kincstár gon­doskodott az értékesítésről. - A végleges rendezés mennyi időt emésztene fel? - Nem tudom, hogy mi­lyen törvény születik majd, de amennyiben külön kell gon­­doskod­janról, ez a munka legjobb myibi­doskodni minden egyes ingat­­ika esetben is legalább két évig fog tartani.­­ Visszatérve Kádár egykori villájára, hallani, hogy néhány kft. foglalkozott a kibérlés gondo­latával. Valóban jelentkezett már komoly érdeklődő?­­ A Neurópa Kft. egy film­­forgatás erejéig egy hétre ugyan kibérelte az épületet, de ezen túl csak beszélgetések voltak, ennyi, és semmi több. (DIÁN) Fotó: TOROCZKAY CSABA 1994. június 1. Szuper ajánlatok­ ra újra tárgyalja az AVÜ a Bakony Füszért pri­vatizációjának ügyét, mivel a vetélkedésben alulmaradt Nazasi Kft., amely egyébként a Ba­kony Füszért vezetőiből alakult, megfellebbezte a korábbi döntést. A Bakony Füszért privatizációjára négyen ad­tak be pályázatot, közülük kettőnek nyílt esélye arra, hogy megszerezze az 50 százalék plusz egy szavazat tulajdonjogát. A Nazasival szemben vé­g­ül a Super Trade Azzuro Kft. futott be, mire a­lkony menedzsmentje a döntés felülvizsgála­tára kérte az ÁVÜ igazgatótanácsát, mondván, az értékelés előkészítésekor a kiírás egyes rész­leteit figyelmen kívül hagyták. Megtudhattuk, ha az ÁVÜ nem másítja meg határozatát, a Na­zasi kész jogi útra terelni a vitát. A Bakony Füszért még hivatalban lévő vezér­­igazgatója, Nagy István lapunknak elmondta, véleményük szerint az ÁVÜ nem tartotta be sa­ját szabályait, ezért szólhatott a döntés ellenük, holott a szakmai bizottság és az ipari­ tárca az ő pályázatukat javasolta elfogadásra. Úgy vélik, vetélytársuk ajánlata irreális üzleti tervre épül. Sérelmezték azt is, hogy bár az akciót két é­s fél éves előkészítő munka előzte meg, az ÁVÜ ügyintézőjétől, Tóth Attilától közvetlenül az igazgatóság döntése előtt elvették az ügyet. Azt is nehezményezték, hogy az ÁVÜ ügyvezetése a tender során nem kérte fel őket ajánlatuk javítá­sára, holott ezt más esetekben meg szokta tenni. Ugyanakkor komoly kételyeket vetettek fel a Super Trade fizetőképességével kapcsolatosan, mint mondták, a győztes egy egymilliós törzstő­kéjű kicsiny cég, amely irreálisan magas vétel­árat kínált fel, ugyanakkor benyújtott üzleti ter­vét is abszurdnak minősítették. Érdeklődésünkre Kellner Zsuzsa ÁVÜ- ügyintéző, aki Tóth Attilától átvette az ügyet, elmondta: a győztes pályázó jóval magasabb vé­telárat kínált a cégért, ezért döntöttek mellet­tük. A Nazasi azzal próbálta többek között megvétózni a döntést, hogy a Super Trade-nek van már a tulajdonában egy 300 milliós értéket meghaladó élelmiszer-ipari vállalat, és a kiírási feltételek szerint ez kizáró ok lehet. A vevő azonban okmányokkal igazolta, hogy a kérdéses cég csak 227 milliós értékű volt, amúgy pedig már tavaly eladták. A másik fél, a Super Trade Kft. úgy véli, fel­háborító a Nazasi eljárása. Mint Benke Tibor ügyvezető igazgató elmondta, érthető, hogy a vesztes nehezen törődik bele a döntésbe, de et­től még nem kellene sajtótájékoztatón, tehát nagy nyilvánosság előtt valótlanságokat szellőz­tetnie róluk. Mint ugyanis Benke Tibor el­mondta, a Super Trade alaptőkéje nem egy-, hanem 25 millió forint, három éve keményen dolgoznak, száz szállítójuk és több mint 600 üz­leti parterük van, ez évi forgalmuk például meg­haladta az egymilliárdot. Vezérkaruk egytől egyik komoly, elismert, nemegyszer nemzetközi tekintélyű élelmiszer-ipari szakemberekből áll. - A versenytárs sok rosszat híresztel rólunk - mondja Benke Tibor -, mi pedig nem ért­jük, miért rólunk beszél mindig, miért nem szól magáról. Például kifogásolja, hogy mi kivásá­roljuk a­ dolgozók alól a céget, holott mi jelez­tük az AVÜ-nek, hogy szívesen átvennénk a je­lenlegi menedzsmentet, például Nagy, Zalavári és Simon urakat is, akiknek nevéből a Nazasi Kft. neve összeállt, és jeleztük azt is, hogy tá­mogatnánk a vállalati MRP-t abban, hogy meg tudja vásárolni a cég 25 százalék plusz egy tulaj­donrészét. Nem tudjuk azonban, hogy ugyan­akkor milyen ajánlatot tett a dolgozóknak a Nazasi. Mi szerettünk volna megegyezni velük, még akkor is, ha a mi ajánlatunk 181,25 száza­lékos volt, szemben az ő 150 százalékos ajánla­tukkal, ami igaz, nem sokkal maradt el a miénk­től. Éppen ezért nem igazán érthető, miért ne­vezik pályázatunkat irreálisnak. Ami pedig fize­tőképességünket illeti, vállaltuk, hogy a vétel­árat a szerződés aláírását követő öt napon belül kiegyenlítjük. SZEGŐ KRISZTINA

Next