Kurír - reggeli kiadás, 1995. február (6. évfolyam, 31-58. szám)

1995-02-01 / 31. szám

I TIPPELJEN MI VAgy A KÉPEN?! Naponta többször,nyerhet! Hívja a 06/90 3116 telefonszámot, majd az Ön által helyesnek ítélt i. tipp számot: Híd 39 bus,of 40 [ff JS&I*Kupola 41 *.....— —­J Tornásznő 42 4 ITTHON ■ajrir KÁRPÓTLÁS A NYILAS JEGYÉBEN Az előző kormány idején a kárpótlásról négy egymást követő törvény is született. Közülük az első (időrendben is) az 1945 után jogsérelmet szenvedettek kárpótlását tűzte ki célul, és csak ezután foglalkozott a ’45 előtt elhurcoltak és kisemmizet­tek kompenzációjával. Ezért már megszületésekor is hatalmas felháborodást váltott ki a sérelmeket elszenvedettek körében. Annak idején főként a zsidó szervezetek amiatt emelték fel hangjukat, mert je­lezték, ilyen törvények mellett a nyila­sok, akik beleülhettek az elhurcolt csa­ládok házába, vagyonába, és akiket ’45 után onnan kipenderítettek, most nem­csak hogy kárpótlást kapnak, de előb­b kapnak kárpótlást, mint az általuk kira­bolt és elhurcoltatott vagy kivégzett zsi­dók. Épp egy ilyen ügyet vizsgál az Al­kotmánybíróság. A bevezetőben említett példára visszatérve, furcsa, hogy egy idős hölgy, ötven év elteltével azzal próbálja szom­szédait zrikálni, hogy nyilas férjére és kivételezett kárpólásra hivatkozik. Az egykori csepeli rendő­rtanácsos, akit népellenes tevékenysége miatt nyolc év börtönre ítéltek, közvetlenül halála előtt szabadult. Özvegye nem mulasztja el, hogy fűnek-fának dicse­kedjen, ő most kellemes életjáradékot élvez, fia pedig 1,2 millió kárpótlást ka­pott, mint mondja, nyilas férje egykori „érdemei” jogán. Egy utcával arrébb a Munkaszolgála­tosok Országos Egyesületének irodájá­ban a többnyire mártírhalált halt zsidók leszármazottai nagyjából egyforma, elu­tasító határozatot mutogatnak egymás­nak. Kevesen merik névvel vállalni pa­naszukat. Van, aki férje, mások felesé­gük és gyermekük elpusztítása miatt ke­resik az igazságukat - hiába. Van, aki­nek édesapját Auschwitzban pusztítot­ták el fiatalon, 40 évesen, de utána sem adtak sem kárpótlást, sem nyugdíj-ki­egészítést. Az csak hozzátartozónak jár, szól az elutasító határozat, márpedig a törvény szerint hozzátartozó csak fele­ség lehet, leszármazott nem. Menczel Gusztáv, a kárpótlási hivatal polgári kollégiumának vezetője elisme­ri, hogy a zsidó mártírok életben ma­radt gyermekeinek kérelmét elutasítot­ták, mivel ők a törvény szerint, a szülők jogán csak a családi pótlékra jogosultak, csak szellemi vagy testi fogyatékos le­származott kérhet kárpótlást vagy nyugdíj-kiegészítést. Ami az úgyneve­zett nyilas özvegyet illeti, a nyilvántar­tás szerint ő nem férje után, hanem sa­ját jogon kapja az életjáradékot, mivel kitelepítették. Menczel Gusztáv szerint az iratokból mindössze annyi tűnik ki, hogy az asszony sztahanovista volt, a kábelgyárban 265 százalékot teljesített. Más kérdés, hogy 1951-ben emiatt nem volt divat kitelepíteni valakit. Fia ugyan szerepel a Kárpótlási Hivatal nyilván­tartásában a megadott címen, az 1,2 millió forintos kárpótlásnak nincsen nyoma, így Menczel cáfolja, hogy a le­származott pénzt kapott volna. Az érintettek azonban hitetlenkednek, maguk látták az özvegy kezében a kár­pótlásról szóló határozatot, az asszony büszkén lobogtatja papírjait szomszédai előtt. Kinek van igaza? Kapott-e a hábo­rús bűnökért börtönbüntetésre ítélt rend­őrparancsnok fia kárpótlást? Természetesen megkérdeztük erről az özvegyet is: - Három fiam van, mindhárman kap­tak kárpótlást, szép összegeket, egyikük még a lakását is ebből vette meg - feleli az idős asszony, aki nem is tagadja, a háború előtt férje is, ő is rendőr volt. A Kárpótlási Hivatal - megkockáz­tatjuk a kijelentést -, nyilvánvaló, hogy valamiért ködösít ebben az ügyben. Nem értjük, miért, hiszen ha a három fi­út (ma már 50 fölött járnak) is kitelepí­tették, saját jogon elvileg ők is kaphatná­nak kárpótlást. Ha így van, miért cáfolja a hivatal? Mi titkolnivalójuk lehet? Kérdéseinkkel Lakos László földmű­velésügyi miniszterhez fordultunk. A miniszter elmondta, hogy amikor a hi­vatal a felügyelete alá került, kivizsgál­tatta annak munkáját, és számos kor­rupciós esetre fényt derített. Igaz - tette hozzá -, hogy ezek a korrupciók inkább a földárverésekkel hozhatók kapcsolatba. A kárpótlási törvényről el­mondta, azt ő maga sem tartja jónak, a véleményét erről már az előző kormány idején, akkor még mint képviselő kifej­tette, de mivel az eddig kárpótoltak fele már felhasználta kárpótlási jegyeit, ezért félúton visszafordulni már nem le­het. A kárpótlást, bármennyire rossz is, most már be kell fejezni. SZ. K. Ki kárpótol engem? Fotó: KONCZ GYÖRGY Ki védi a mentőst? Arra már fel sem kaptuk a fejünket, hogy némely kórházi osztály nő­vérkéit és orvosait őrző-védő kft.-k drabális szakalkalmazottainak kell megvédeniük a hálátlan és ingerült páciensek ellen. Még az is benne van a pakliban, ha egy kocsmai verekedésnél a kiérkező men­tősöket is megsorozzák, ha viszi a nagy löttyös indulat, a fene tud ér­demek szerint differenciálni. Az azonban nem volt eddig szokásban, hogy a telefonon riasztott mentőorvost laikus elégedetlenségből megfenyegessék, a mentőápo­lót tettleg bántalmazzák. Márpedig a II. kerületben ez történt a mi­nap. Az eset eleje még magyarázható lelkileg, hiszen a támadó hozzá­tartozó, aki a mentősöket hívta, a saját édesanyja halálával szembe­sült. Van, akit nem bénít meg a fájdalom, hanem rögvest támad, fele­lőst keres, kiabál és dulakodik, még ha nem is ízléses éppen az élet­mentésre szerződött mentőorvosnő­t választani erre a célra. Azt azon­ban már nem magyarázza semmi, hogy ugyanaznap délután, egy vé­letlen találkozás alkalmával a hozzátartozó ismerőse verje meg a mentőorvosnőt, fényes nappal, a postán, mert haragszik rá. Az esetet vizsgáló rendőrségi előadó szerint háromfelé válnak a szálak. Egyrészt volt egy veszélyes fenyegetés, másrészt volt egy úgynevezett tettleges becsületsértés, a mentőápolón talált nyomok pedig kimerítik a közfeladatot ellátó személy elleni erőszakot. A nyomozás kiderítette, az idős asszony fiának tulajdonképpen nem is azzal a mentőorvossal volt baja, akit megtámadott, hanem egy kollégájával, aki az eset előtt hat nappal vizsgálta meg a mamát. A né­ni ágya mellett talált gyógyszerek, amelyeket a mentőorvos hivatalból áttekint, szívbetegségre, magas vérnyomásra utaltak. A néni tehát ke­zelés alatt állt, ami a háziorvosa dolga, nem a mentősöké. Mindazon­által, mire a rokonok a mentőt kihívták, a néni már legalább 24 órája halott volt, erre utaló nyomokat rögzített a mentősnapló és nem cá­folta ezt a nyomozás sem. Ezért vizsgálta meg a halottat gumikesztyű­ben a doktornő, ezért keresett hivatalból idegenkezűségre utaló nyo­mokat, és ezért nem próbálkozott az újraélesztéssel, amit a hozzátar­tozó fenyegetőzéssel vegyes taszigálással kifogásolt. Még a rendőrségi szakértő szerint is túlmutat önmagán a tör­ténet annyiban, hogy az orvosokat a laikusok nem bántalmazták eddig, ha úgy vélték, a kezelés, a gyógyító eljárás nem megfelelő. Csak remélni tudjuk, hogy ezt az esetet is a kuriózumok között tartják majd számon a mentősévkönyvekben. Különben jaj a gyó­gyításügyi szakembereknek (KOMORNIK) ­ Figyelmeztető lövés Három lövés dördült, talán nem is véletlenül, hétfőn, este tíz óra után néhány perccel a VI. kerü­let, Csengery u. 71. számú ház kapualjában, mint ahogyan az sem véletlen, hogy éppen dr. P. László ügyvédet találta el. A jog embere hazafelé tartott, amikor a kapulajban hátulról tarkón ütöttek, majd éles fájdalom ha­sított a bal lábába. A rendőrségi vizsgálat megállapította, hogy délután öttől három ismeretlen férfi téblábolt a ház körül, akik közül az egyik be is jött a házba, míg a másik kettő az utcán sé­tált fel-alá. Este kilenc tájban az egyik lakó még találkozott ve­lük, feltehetően az ügyvédet vár­ták, ezért most őket gyanúsítják az emberölé­si kísérlettel. A bal combján és bokáján sérült ügyvé­det a Honvéd Kórházba szállítottak, és még az éjszaka megműtötték. A nyomo­zók lövés okozta becsapódási nyomot és töltényhüvelyeket, valamint egy 7,65 kali­berű tölténymagot találtak a helyszínen. A további eljárást a BRFK bűnüldözési fő­osztálya folytatja. Kép és szöveg: MOLNÁR PÉTER Nyomok mindig maradnak Rablógyilkosság a Király utcában A Király utca és a Káldy Gyula utca talál­kozásánál lévő Király utca 24-es számú 9. ház előtt hétfőn, délután több rendőr és egy mentőautó állt meg. A kivonulás oka, mint később kiderült, emberölés volt. A III. emelet 14-es lakásában ugyanis az isme­retlen tettes egy, a helyszínen meg nem ta­lált tárggyal kétszer mellbe, egyszer pedig hátba szúrta Cs. Sándor 43 éves férfit, aki ennek következtében a helyszínen életét vesztette. A gyilkos elkövető(k) a lakást feldúl­­ta(ak) és onnan különböző tárgyakat, illet­ve ismeretlen mennyiségű pénzt vitt(ek) magával(okkal). A kárt még nem sikerült véglegesen megállapítani. A rendőrség körözést rendelt el ismeret­len tettes(ek) ellen. M­illiók a mackóból Zsíros zsákmányuk volt azok­nak a páncélszekrény-foszto­gatóknak, akik 28-án 13 óra és 30-án 08 óra közötti idő­ben, miután benyomták az ablakot, bemásztak a IV ker., Baross utca 99. szám alatt lé­vő papír-nagykereskedés épü­letébe. Nem kellett sietniük, hiszen több mint huszonnégy órájuk volt arra, hogy az egyik helyiségben elhelyezett Bécsi típusú páncélszekrény hátsó falát kibontsák, majd a mackó gyomrából kipakoljanak 9 és fél millió forintot, valamint különböző aranyékszereket. Az „akció” során okozott kár összértéke 11 millió forint. Vajon miért hagytak ekkora összeget napokra őrizetlenül tulajdonosai, miért hagyat­koztak csupán egy páncél­­szekrény biztonságára? Ezek­re a kérdésekre a vizsgálat ad­ja majd meg a pontos választ, s arra is, az elkövetők megbíz­ható tippre utaztak-e, s azt is, honnan származott az infor­mációjuk. 1995. február 1. Elszállt mani Éhes disznó makkal álmodik, szegény ember pe­dig milliárdokkal. Felébredve viszont be kell érnie milliókkal. Nem milliárdokkal tartoznak ugyanis a T & KG Befektetési Társaság vezetői a Baranya megyei polgároknak, hanem „csak” százmilliók­kal. Százhúsz ügyökük segítségével, akiknek egy része aktív rendőrként védte a közbiztonságot, tőkét gyűjtöttek, amelynek hozadékaként jelen­tős nyereséget ígértek. Ötven-százezer forinto­kat, olykor milliókat adtak a Tribuszer Zoltánné vezetésével működő káeftének. Fél év alatt több mint hárommilliárd forintot szedtek össze. Tíztől negyvenszázalékos nyereséget ígértek, és kez­detben egészen hihetőnek tetszett a dolog: 700 millió tőkét és több mint 500 millió forint kamatot fizettek vissza. Ez volt az a pont, amikor Baranya megye meg­bolondult. A kispénzű értelmiségiek szüleiktől kértek kölcsön, és még a bankoknál dolgozó tisztviselők is a T & KG-nek adták a pénzüket. Ezerötszáz befektető lánja elhamarkodott, gyors meggazdagodni vágyását, a pilótajáték szervezői ahelyett, hogy befektették volna a pénzt. Merce­deseket vásároltak, országgyűlési képviselői vá­lasztásokat fizettek zsebből, így aztán nem cso­da, hogy most a pénzüket követelők remények nélkül jelentkeznek a Bross Befektetési Társa­ságnál. Ők Pécsett is irodát nyitottak, hogy a még meglévő vagyonból visszafizessék a kisbe­fektetők pénzét. Február 18-ig jelentkezhetnek a károsultak, és pontos adataik rögzítése után fel­kerülhetnek a várakozók listájára. A Veszprém Megyei Főügyészség feloldotta a vagyonzárat. Nem mindha elhitték volna Tribuszerné ígérgeté­seit, aki a börtönben egyre azt hangoztatta, ha kiengednék, visszafizetné a károsultak vagyon­kárát. A 42 éves hölgyet a múlt hét végén sza­badlábra helyezték, de a Corvin Bankban őrzött 450 millió és a kárpótlási jegyek papírhalmaza nem fedezi majd a visszafizetéseket. 260 millió ugyan a kárpótlási jegyek névértéke, na de hol vagyunk már a jegyzési időszaktól... A káefté vezetői egyébként ügyesek voltak, a nevükön ma már jelentős értéktárgy nincs, a zá­logba vehető tulajdonuk szeretteikre szállt át. A pilótajáték révén elérhető boldogságtól repülni vágyók hatalmasat zuhantak, mert őket időben nem kapták el a káefté vezetőihez hasonlóan az egykori és mai országgyűlési képviselők. Magyarország légterében tudomásunk szerint ma is több betéti társaság és káefté játszik az emberek hiszékenységével, legfőképp pénzével, pilótajátékot. D. ZS.

Next