Kurír - reggeli kiadás, 1995. február (6. évfolyam, 31-58. szám)
1995-02-01 / 31. szám
I TIPPELJEN MI VAgy A KÉPEN?! Naponta többször,nyerhet! Hívja a 06/90 3116 telefonszámot, majd az Ön által helyesnek ítélt i. tipp számot: Híd 39 bus,of 40 [ff JS&I*Kupola 41 *.....— —J Tornásznő 42 4 ITTHON ■ajrir KÁRPÓTLÁS A NYILAS JEGYÉBEN Az előző kormány idején a kárpótlásról négy egymást követő törvény is született. Közülük az első (időrendben is) az 1945 után jogsérelmet szenvedettek kárpótlását tűzte ki célul, és csak ezután foglalkozott a ’45 előtt elhurcoltak és kisemmizettek kompenzációjával. Ezért már megszületésekor is hatalmas felháborodást váltott ki a sérelmeket elszenvedettek körében. Annak idején főként a zsidó szervezetek amiatt emelték fel hangjukat, mert jelezték, ilyen törvények mellett a nyilasok, akik beleülhettek az elhurcolt családok házába, vagyonába, és akiket ’45 után onnan kipenderítettek, most nemcsak hogy kárpótlást kapnak, de előbb kapnak kárpótlást, mint az általuk kirabolt és elhurcoltatott vagy kivégzett zsidók. Épp egy ilyen ügyet vizsgál az Alkotmánybíróság. A bevezetőben említett példára visszatérve, furcsa, hogy egy idős hölgy, ötven év elteltével azzal próbálja szomszédait zrikálni, hogy nyilas férjére és kivételezett kárpólásra hivatkozik. Az egykori csepeli rendőrtanácsos, akit népellenes tevékenysége miatt nyolc év börtönre ítéltek, közvetlenül halála előtt szabadult. Özvegye nem mulasztja el, hogy fűnek-fának dicsekedjen, ő most kellemes életjáradékot élvez, fia pedig 1,2 millió kárpótlást kapott, mint mondja, nyilas férje egykori „érdemei” jogán. Egy utcával arrébb a Munkaszolgálatosok Országos Egyesületének irodájában a többnyire mártírhalált halt zsidók leszármazottai nagyjából egyforma, elutasító határozatot mutogatnak egymásnak. Kevesen merik névvel vállalni panaszukat. Van, aki férje, mások feleségük és gyermekük elpusztítása miatt keresik az igazságukat - hiába. Van, akinek édesapját Auschwitzban pusztították el fiatalon, 40 évesen, de utána sem adtak sem kárpótlást, sem nyugdíj-kiegészítést. Az csak hozzátartozónak jár, szól az elutasító határozat, márpedig a törvény szerint hozzátartozó csak feleség lehet, leszármazott nem. Menczel Gusztáv, a kárpótlási hivatal polgári kollégiumának vezetője elismeri, hogy a zsidó mártírok életben maradt gyermekeinek kérelmét elutasították, mivel ők a törvény szerint, a szülők jogán csak a családi pótlékra jogosultak, csak szellemi vagy testi fogyatékos leszármazott kérhet kárpótlást vagy nyugdíj-kiegészítést. Ami az úgynevezett nyilas özvegyet illeti, a nyilvántartás szerint ő nem férje után, hanem saját jogon kapja az életjáradékot, mivel kitelepítették. Menczel Gusztáv szerint az iratokból mindössze annyi tűnik ki, hogy az asszony sztahanovista volt, a kábelgyárban 265 százalékot teljesített. Más kérdés, hogy 1951-ben emiatt nem volt divat kitelepíteni valakit. Fia ugyan szerepel a Kárpótlási Hivatal nyilvántartásában a megadott címen, az 1,2 millió forintos kárpótlásnak nincsen nyoma, így Menczel cáfolja, hogy a leszármazott pénzt kapott volna. Az érintettek azonban hitetlenkednek, maguk látták az özvegy kezében a kárpótlásról szóló határozatot, az asszony büszkén lobogtatja papírjait szomszédai előtt. Kinek van igaza? Kapott-e a háborús bűnökért börtönbüntetésre ítélt rendőrparancsnok fia kárpótlást? Természetesen megkérdeztük erről az özvegyet is: - Három fiam van, mindhárman kaptak kárpótlást, szép összegeket, egyikük még a lakását is ebből vette meg - feleli az idős asszony, aki nem is tagadja, a háború előtt férje is, ő is rendőr volt. A Kárpótlási Hivatal - megkockáztatjuk a kijelentést -, nyilvánvaló, hogy valamiért ködösít ebben az ügyben. Nem értjük, miért, hiszen ha a három fiút (ma már 50 fölött járnak) is kitelepítették, saját jogon elvileg ők is kaphatnának kárpótlást. Ha így van, miért cáfolja a hivatal? Mi titkolnivalójuk lehet? Kérdéseinkkel Lakos László földművelésügyi miniszterhez fordultunk. A miniszter elmondta, hogy amikor a hivatal a felügyelete alá került, kivizsgáltatta annak munkáját, és számos korrupciós esetre fényt derített. Igaz - tette hozzá -, hogy ezek a korrupciók inkább a földárverésekkel hozhatók kapcsolatba. A kárpótlási törvényről elmondta, azt ő maga sem tartja jónak, a véleményét erről már az előző kormány idején, akkor még mint képviselő kifejtette, de mivel az eddig kárpótoltak fele már felhasználta kárpótlási jegyeit, ezért félúton visszafordulni már nem lehet. A kárpótlást, bármennyire rossz is, most már be kell fejezni. SZ. K. Ki kárpótol engem? Fotó: KONCZ GYÖRGY Ki védi a mentőst? Arra már fel sem kaptuk a fejünket, hogy némely kórházi osztály nővérkéit és orvosait őrző-védő kft.-k drabális szakalkalmazottainak kell megvédeniük a hálátlan és ingerült páciensek ellen. Még az is benne van a pakliban, ha egy kocsmai verekedésnél a kiérkező mentősöket is megsorozzák, ha viszi a nagy löttyös indulat, a fene tud érdemek szerint differenciálni. Az azonban nem volt eddig szokásban, hogy a telefonon riasztott mentőorvost laikus elégedetlenségből megfenyegessék, a mentőápolót tettleg bántalmazzák. Márpedig a II. kerületben ez történt a minap. Az eset eleje még magyarázható lelkileg, hiszen a támadó hozzátartozó, aki a mentősöket hívta, a saját édesanyja halálával szembesült. Van, akit nem bénít meg a fájdalom, hanem rögvest támad, felelőst keres, kiabál és dulakodik, még ha nem is ízléses éppen az életmentésre szerződött mentőorvosnőt választani erre a célra. Azt azonban már nem magyarázza semmi, hogy ugyanaznap délután, egy véletlen találkozás alkalmával a hozzátartozó ismerőse verje meg a mentőorvosnőt, fényes nappal, a postán, mert haragszik rá. Az esetet vizsgáló rendőrségi előadó szerint háromfelé válnak a szálak. Egyrészt volt egy veszélyes fenyegetés, másrészt volt egy úgynevezett tettleges becsületsértés, a mentőápolón talált nyomok pedig kimerítik a közfeladatot ellátó személy elleni erőszakot. A nyomozás kiderítette, az idős asszony fiának tulajdonképpen nem is azzal a mentőorvossal volt baja, akit megtámadott, hanem egy kollégájával, aki az eset előtt hat nappal vizsgálta meg a mamát. A néni ágya mellett talált gyógyszerek, amelyeket a mentőorvos hivatalból áttekint, szívbetegségre, magas vérnyomásra utaltak. A néni tehát kezelés alatt állt, ami a háziorvosa dolga, nem a mentősöké. Mindazonáltal, mire a rokonok a mentőt kihívták, a néni már legalább 24 órája halott volt, erre utaló nyomokat rögzített a mentősnapló és nem cáfolta ezt a nyomozás sem. Ezért vizsgálta meg a halottat gumikesztyűben a doktornő, ezért keresett hivatalból idegenkezűségre utaló nyomokat, és ezért nem próbálkozott az újraélesztéssel, amit a hozzátartozó fenyegetőzéssel vegyes taszigálással kifogásolt. Még a rendőrségi szakértő szerint is túlmutat önmagán a történet annyiban, hogy az orvosokat a laikusok nem bántalmazták eddig, ha úgy vélték, a kezelés, a gyógyító eljárás nem megfelelő. Csak remélni tudjuk, hogy ezt az esetet is a kuriózumok között tartják majd számon a mentősévkönyvekben. Különben jaj a gyógyításügyi szakembereknek (KOMORNIK) Figyelmeztető lövés Három lövés dördült, talán nem is véletlenül, hétfőn, este tíz óra után néhány perccel a VI. kerület, Csengery u. 71. számú ház kapualjában, mint ahogyan az sem véletlen, hogy éppen dr. P. László ügyvédet találta el. A jog embere hazafelé tartott, amikor a kapulajban hátulról tarkón ütöttek, majd éles fájdalom hasított a bal lábába. A rendőrségi vizsgálat megállapította, hogy délután öttől három ismeretlen férfi téblábolt a ház körül, akik közül az egyik be is jött a házba, míg a másik kettő az utcán sétált fel-alá. Este kilenc tájban az egyik lakó még találkozott velük, feltehetően az ügyvédet várták, ezért most őket gyanúsítják az emberölési kísérlettel. A bal combján és bokáján sérült ügyvédet a Honvéd Kórházba szállítottak, és még az éjszaka megműtötték. A nyomozók lövés okozta becsapódási nyomot és töltényhüvelyeket, valamint egy 7,65 kaliberű tölténymagot találtak a helyszínen. A további eljárást a BRFK bűnüldözési főosztálya folytatja. Kép és szöveg: MOLNÁR PÉTER Nyomok mindig maradnak Rablógyilkosság a Király utcában A Király utca és a Káldy Gyula utca találkozásánál lévő Király utca 24-es számú 9. ház előtt hétfőn, délután több rendőr és egy mentőautó állt meg. A kivonulás oka, mint később kiderült, emberölés volt. A III. emelet 14-es lakásában ugyanis az ismeretlen tettes egy, a helyszínen meg nem talált tárggyal kétszer mellbe, egyszer pedig hátba szúrta Cs. Sándor 43 éves férfit, aki ennek következtében a helyszínen életét vesztette. A gyilkos elkövető(k) a lakást feldúlta(ak) és onnan különböző tárgyakat, illetve ismeretlen mennyiségű pénzt vitt(ek) magával(okkal). A kárt még nem sikerült véglegesen megállapítani. A rendőrség körözést rendelt el ismeretlen tettes(ek) ellen. Milliók a mackóból Zsíros zsákmányuk volt azoknak a páncélszekrény-fosztogatóknak, akik 28-án 13 óra és 30-án 08 óra közötti időben, miután benyomták az ablakot, bemásztak a IV ker., Baross utca 99. szám alatt lévő papír-nagykereskedés épületébe. Nem kellett sietniük, hiszen több mint huszonnégy órájuk volt arra, hogy az egyik helyiségben elhelyezett Bécsi típusú páncélszekrény hátsó falát kibontsák, majd a mackó gyomrából kipakoljanak 9 és fél millió forintot, valamint különböző aranyékszereket. Az „akció” során okozott kár összértéke 11 millió forint. Vajon miért hagytak ekkora összeget napokra őrizetlenül tulajdonosai, miért hagyatkoztak csupán egy páncélszekrény biztonságára? Ezekre a kérdésekre a vizsgálat adja majd meg a pontos választ, s arra is, az elkövetők megbízható tippre utaztak-e, s azt is, honnan származott az információjuk. 1995. február 1. Elszállt mani Éhes disznó makkal álmodik, szegény ember pedig milliárdokkal. Felébredve viszont be kell érnie milliókkal. Nem milliárdokkal tartoznak ugyanis a T & KG Befektetési Társaság vezetői a Baranya megyei polgároknak, hanem „csak” százmilliókkal. Százhúsz ügyökük segítségével, akiknek egy része aktív rendőrként védte a közbiztonságot, tőkét gyűjtöttek, amelynek hozadékaként jelentős nyereséget ígértek. Ötven-százezer forintokat, olykor milliókat adtak a Tribuszer Zoltánné vezetésével működő káeftének. Fél év alatt több mint hárommilliárd forintot szedtek össze. Tíztől negyvenszázalékos nyereséget ígértek, és kezdetben egészen hihetőnek tetszett a dolog: 700 millió tőkét és több mint 500 millió forint kamatot fizettek vissza. Ez volt az a pont, amikor Baranya megye megbolondult. A kispénzű értelmiségiek szüleiktől kértek kölcsön, és még a bankoknál dolgozó tisztviselők is a T & KG-nek adták a pénzüket. Ezerötszáz befektető lánja elhamarkodott, gyors meggazdagodni vágyását, a pilótajáték szervezői ahelyett, hogy befektették volna a pénzt. Mercedeseket vásároltak, országgyűlési képviselői választásokat fizettek zsebből, így aztán nem csoda, hogy most a pénzüket követelők remények nélkül jelentkeznek a Bross Befektetési Társaságnál. Ők Pécsett is irodát nyitottak, hogy a még meglévő vagyonból visszafizessék a kisbefektetők pénzét. Február 18-ig jelentkezhetnek a károsultak, és pontos adataik rögzítése után felkerülhetnek a várakozók listájára. A Veszprém Megyei Főügyészség feloldotta a vagyonzárat. Nem mindha elhitték volna Tribuszerné ígérgetéseit, aki a börtönben egyre azt hangoztatta, ha kiengednék, visszafizetné a károsultak vagyonkárát. A 42 éves hölgyet a múlt hét végén szabadlábra helyezték, de a Corvin Bankban őrzött 450 millió és a kárpótlási jegyek papírhalmaza nem fedezi majd a visszafizetéseket. 260 millió ugyan a kárpótlási jegyek névértéke, na de hol vagyunk már a jegyzési időszaktól... A káefté vezetői egyébként ügyesek voltak, a nevükön ma már jelentős értéktárgy nincs, a zálogba vehető tulajdonuk szeretteikre szállt át. A pilótajáték révén elérhető boldogságtól repülni vágyók hatalmasat zuhantak, mert őket időben nem kapták el a káefté vezetőihez hasonlóan az egykori és mai országgyűlési képviselők. Magyarország légterében tudomásunk szerint ma is több betéti társaság és káefté játszik az emberek hiszékenységével, legfőképp pénzével, pilótajátékot. D. ZS.