Kurír - reggeli kiadás, 1996. július (7. évfolyam, 178-208. szám)
1996-07-01 / 178. szám
1996. július 1. Segélyekés Korábban a hivataloknak az volt a gondjuk, hogy a sokféle adható-kapható támogatás, segély, kedvezmény, méltányossági segítség oly sok csatornán jutott el az állampolgárokhoz, hogy akár tízszer is felvehették ugyanazért a pénzt. Ma inkább az okoz gondot, hogy a támogatásokról szóló jogszabályok, az adhatóság feltételei szinte folyamatosan változnak. Elég néhány hetet kihagyni vagy komolyan venni az érdekegyeztetési fordulókon felmerülő ötleteket, s a távoli önkormányzati tisztviselő már végképpen nem tudja, most mit adhat, miből és kinek. A kérelmezők pedig csak szaporodnak, mint ahogyan a panaszok is. Májusban majd kétezer beadványt iktattak a Népjóléti Minisztérium lakossági kapcsolatok főosztályán, 837-tel többet, mint egy évvel ezelőtt. Az ügyfélszolgálati irodán napi átlagban 22-en kérnek tanácsot személyesen, 33-an telefonon. Csupán az elmúlt hónapban 238-an kértek közvetlen pénzügyi támogatást, a többiek jószerével csak érdeklődtek, mert nem értették, miként vonatkozik rájuk az anyasági ellátás, a nyugdíj, a biztosítás, a fogorvosi ellátás, a gyógyszertámogatás és a többi jogszabály módosítása. Az iktatott kérelmekről gyorsjelentés készül, amiből az is kiderül, melyik megyéből érkezett a legtöbb kérelem. Májusban Nógrád vezeti a listát, a legszelídebbek Vas megyében élnek. Az igazsághoz tartozik, hogy a postabontásnál öt köszönőlevelet is találtak. Csak becsülni lehet, hogy mennyivel emelné a kiadásokat, ha minden állampolgár tudná, mire jogosult, mit kérhet és kaphat a mai szabályok szerint, és a szociális osztályokon dolgozók maguk is elgondolkoznának, milyen segélyforma jöhet számításba. Gyakorta megesik, hogy az ilyen-olyan segélyre szóló kérelmet valós indokokkal elutasítják, miközben a polgár nem tudja, hogy a másik fajtából viszont kaphatna. Dr. Forgó Györgyné főosztályvezető szinte folyamatosan járja az országot, gyártja az önkormányzati illetékeseknek, parlamenti képviselőknek szóló tájékoztatókat, továbbképzéseket tart. Pedig, mint mondja, a szociális törvény megszületése óta áttekinthetőbb a rendszer, akár a központi költségvetés a forrása -kéz a I. PÉNZBENI ELLÁTÁSOK: - gyermeknevelési támogatás - munkanélküli jövedelempótló támogatása - lakásfenntartási támogatás - ápolási díj - átmeneti segély - temetési segély II. TERMÉSZETBEN NYÚJTOTT SZOCIÁLIS ELLÁTÁSOK: a) pénzbeni ellátás helyett: - lakásfenntartási támogatás (közüzemi díj térítése, tüzelőutalvány) - átmeneti segély (élelmiszer, tankönyv, gyermekintézmény díjának kifizetése) - temetési segély (költségek átvállalása) b) természetbeni ellátások: - köztemetés - közgyógyellátás III. SZEMÉLYES GONDOSKODÁST NYÚJTÓ ELLÁTÁSOK: a) alapellátások (lélekszámtól függetlenül kötelező), gyermeke napközbeni ellátása közben az önkormányzatival, akár valamilyen központi szerv. A segélyt, ellátást, támogatást megkapni legtöbbször az önkormányzatoknál lehet. Míg Nyugaton a segélyek, ellátások - étkeztetés - házi segítségnyújtás (egyedülállók, magatehetetlenek és intézménybe nem vihetők) - családsegítés (térítésmentes) h) szakosított ellátások (például bentlakásos gyermekintézmény, idősek, fogyatékosé, pszichiátriai betegek otthona, rehabilitációs intézetek, nappali ellátást nyújtó intézeté, átmeneti elhelyezést nyújtó intézmények, egyéb speciális intézmények) IV. EGYÉB JOGSZABÁLYOK ALAPJÁN ADHATÓ ELLÁTÁS: - hadigondozotti ellátás - nemzeti gondozás - sorkatonai családi segély - véké személyi járadéka, rendszeres segélye - rokkantsági járadék, átmenti járadék - politikai rehabilitáció - kitüntetések, tudományos fokozat után járó kiegészítések - rendszeres szociális járadé - családi pótlék - anyasági támogatás, terhességi gyermeágyi segély - lakáscélú támogatás folyósítására használatos apparátus maga is nagy költségeket emészt fel, a főosztályvezetőnő szerint nálunk nem drága a segélyezés, mivel már meglévő hivatalok végzik. (KOMORNIK) A szociális támogatások rendszere Indul a szerv vándorútra Az évezred vége felé megváltozik a hippokratészi eskü: az orvos már nemcsak a saját betegéért felelős, hanem azokért is, akiket nem ő kezel. A szervátültetés - technikáját tekintve - ma már rutinfeladat, mégis. Magyarországon az új vesére várók öt, a májra várók 36, a szívre várók 42 százaléka hal meg évente, miközben a lehetséges donorok mindössze 20- 25 százalékát használjuk ki. Pedig egyetlen donor hét betegen tudna segíteni. Többek között erről is szó esett azon a hétvégi, nemzetközi konferencián, amelyre a szervátültetéshez kapcsolódó szakmaterületek kiválóságait hívták el kanadai, izraeli és az európai központok orvosain át a mjarosvásárhelyi kórház szakemberéig. Mint azt dr. Perner Ferenc professzor, a SOTE transzplantációs klinikájának igazgatója elmondta, a 150 hazai kórház közül mindössze 30-35- től kapnak a transzplantációs központok donort, pedig mind a szakértelem, mind az alapvető műszerek megvannak a többiben is. Az európai toplistán, amelyet Spanyolország vezet, a veseátültetésben tavaly még így is elértük a fejlettebbek átlagát. Igaz, a tudományos kutatás már a távolabbi jövőt készíti elő, a csont- és a porcszövetek tenyésztésén túl állati szervek átültetésével is kísérleteznek. Ma már képes a géntechnológia a még meg sem született egyed génállományát úgy manipulálni, hogy a szervet későib az emberi szervezet ne lökje ki. A szakemberek szerint ezek még csak kétségbeesett próbálkozások, eleddig két ilyen sikertelen szívműtétet jegyeztek föl, a közeljövő realitása nem ez. A donorok hiánya, az agyhalott és szervei halál utáni gondozásának technikai igényei, valamint a tény, miszerint mindössze egy a tízezerhez az esély, hogy egy szerv imunológiailag egyezik a befogadó paramétereivel, lehetetlenné teszik a nemzeti és nemzetközi várólistákon és hálózatokon kívüli felhasználást. Az elosztást mindenütt a donort jelentő kórházaktól és a szervátültetést végző intézetektől, teamektől függetlenül kezelik, önálló bizottságok állapítják meg a halál tényét és jelölik ki a szervet kapó személyét. Azokban az országokban, ahol már régebben folynak ilyen műtétek, a társadalmi elfogadás is nagyobb. Nálunk sem az erkölcsi dilemmák okozzák a donorhiányt, hanem a kórházak túlterheltsége, a donorfelismerés nehézsége, donorgondozás pluszterhek amelyek az éppen ügyeletes intenzíves orvosokra, neurológusokra és sebészekre hárulnak. Pedig ilyenkor nem egy halott, hanem több túlélő érdekében kell dönteniük. K. V. Azt mondják rá: gyerekszáj. Pedig sokkal több annál. Életfilozófia, korkép, kórkép, a mi felnőtt létünk pontos lenyomata. Dicséretünk és kritikánk. Úgy húsz esztendeje Jean-vicceket meséltünk: „Jetin, kilyukadt a fürdőkád! Hol, uram? A lefolyónál... ” Vagy: „Jetin, hozott mozijegyet? Nem, uram! Miért? Mert hosszú sor állt a pénztár előtt. És miért nem állt a sor végére? Mert a sor végén is álltak!" Most ismét hallottam két viccet. Óvodásoktól származnak, pici, angyalazat lények, most készülnek első általánosba. „Pistike, van már nőd? Van. És hány éves? Négy, de olyan a teste, akár egy hatévesé..." Hm. „Óvó néni, ha én összedugom Benőkével, amink van, attól lehet gyerekünk? Nem, Agika, te ahhoz még túl kicsi vagy! Hála Istennek...!" Mit tudnak ők, amit mi nem? Mit nem tudnak, amit mi tudtunk? Hm, hm. (GALSAJ) V Mázsányi mosoly A filmszakmában régi mondás, hogy egy kisgyerek vagy egy kutya szerepeltetése a történetben tuti siker. Valljuk be, ez az igazság minden más területre igaz. S hiába tiltakozunk magunkban, ha egy tüneményes babamosollyal le akarnak venni minket a lábunkról, képtelenek vagyunk ellenállni, s már egy pici kis fintortól elolvadunk. Különösen így van ez, ha saját csemeténkről van szó, hiszen már közhelyszerű az a mondás, hogy egy mamának vagy egy papának a saját gyermeke a legszebb. Nem véletlen, hogy a Föld Legbájosabb Gyermeke nemzetközi versengésre számolatlanul érkeznek a szülői nevezések. Idén már másodszor szállhatnak a ringbe a magyar apróságok is. Sőt nemcsak a kicsinyek (4-7 éves kor között), hanem a nagyobbacskák (8 és 12 évesek), sőt a már gyerek-felnőtt kamaszok (13-17 évesek) is indulhatnak a természetes szépség bajnoki címéért. Az idei versengés első elődöntőjét szombaton a Petőfi Csarnokban rendezték, ahol a szervezők egy kis műsorral is igyekeztek oldani az inkább az anyukákra és apukákra jellemző lámpalázat. A majd’ kétszáz induló, különösen a porontyok fütyültek a konkurenciára, tüllös-fodros ruhácskáikat a nyakukba kapva berohangálták, bejátszották a „Pecsa” összes termeit. Érdemes volt egyébként az öltözőkbe is bekukkantani, hiszen a kisdedeket aggusztáló mamák között is akadtak olyanok, akiken megakadhatott a szem. Egy harkányi édesanya be is vallotta, hogy nosztalgiából indította hétéves kislányát, Biankát a versenyen, mivel ő maga is mint manöken sokáig a kifutók világában élt. A zsűrielnök Klapka György, aki már másodszor látta el ezt a tisztséget, elárulta, hogy ő sohasem a mamák ambícióját pontozza, számára azok a legédesebb babák, akik természetesek, akik a dobogón elfelejtik a szülői intelmeket, és életkoruknak megfelelően viselkednek. A vállalkozó azért megérti a mamákat, papákat, hiszen neki magának is öt gyermeke van. A legkisebbnek, a hatéves Sandynak ő is mindig azt mondja: a világ legszebb kislánya. Volt is egy kis csetepaté az oviban, amikor Sandy barátnője magáról mondta ugyanezt. „Mit csináltál?" - kérdezte Klapka úr, amikor kislánya elmesélte a történetet. „Mit csináltam volna? - kérdezett vissza Sandy. - Behúztam neki egyet. ” Az már biztos, hogy az itt legszebbnek kikiáltott babák és tinik szüleikkel egy tíznapos amerikai úton vehetnek részt, és indulhatnak a szintén Budapesten majd májusban rendezendő világversenyen is. A szervezők addigra egy hatalmas albumot is szeretnének összeállítani. Terveik szerint legalább egymillió gyermekportrét gyűjtenének bele. Az óriás albumba eddig több mint hatvanezer mosoly érkezett. B. B. Mi vagyunk a legszebbek Fotó: KERTÉSZ GÁBOR iwrir Bibiki Azt mondja a minap Szájer József (Fidesz frakc. vez.) a druszájának, a kisgazdavezérnek, hogy mi lenne, ha úgy babrálnának ki velük (értsd a kormánypártiakkal), ha a következő parlamenti ciklus első napján vagy első hetében elkerülnék az ország házát. Ez azért is „ciki lenne nekik”, mert akkor, szeptemberben várják Magyarországra a spanyol királyt, aki a tervek szerint az Országgyűlésbe is ellátogatna. János Károly pedig csak nézne, mint a moziban: ,Jé, ebben a parlamentben csak kormánypárti képviselők vannak?!” Torgyán doktor elgondolkozott az ötleten és megfontoltan csak annyit mondott: „Egen.” Aztán, amikor már a nagy nyilvánosság előtt beszéltek közösen a többi ellenzéki frakci vóz.-zel arról, hogy mennyire nem szép dolog a kormánypártok részéről, hogy beléjük akarják fojtani a szót napirend előtti felszólalások kurtítása -, a kisgazdavezér némi kis fenyegető éllel és nagyon titokzatosan megjegyezte, hogy a kivonuláson kívül még számtalan fegyvere van az ellenzéknek, hogy megvédje a parlamenti demokráciát. Azt is mondták, hogy ők bizony nem akármiért, hanem a politikai kultúráért aggódnak, azért tartják elképesztőnek a koalíció egyoldalú kurtító akcióját, mert így rajtuk keresztül a kisembereket hallgattatják el. Minderre később a kormánypártiak azt mondták: az ellenzék egy fenét a demokráciáért, a kisemberek érdeksérelme miatt aggódik, sokkal inkább az egyenesben közvetített parlamenti tévészereplésüket féltik. Ők viszont valóban csak azért akarják csökkenteni a napirend előtti felszólalásokat, hogy érdemi munka folyhasson, hogy a kisembereknek minél több törvényt alkothassanak. Ha nagyon odafigyel az ember, már a kezében is van a pontika rejtjelezett üzeneteinek megoldási kulcsa. A desifrírozás után világosan látszik: politikai demokráciáját ezek jól ki akarnak szúrni velünk, de mi se hagyjuk magunkat, politikai kultúra,ha ti így, akkor mi meg emigy, kisemberek érdekvédelme,nehogy már nekik legyen igazuk, érdemi munka,nehogy már ők szerepeljenek többet a tévében, fegyver a demokrácia védelmében.Bibibi! Jól kibabrálunk velük! . Ez ilyen egyszerű. BERNÁTH BEA Emlékmű ajándékba Új emlékművet kap ajándékba Budapest, olyat, amilyenről negyven éve álmodnak az Angyalok Városában. Az 1956-os forradalom után Los Angelesbe került magyarok azzal a szándékkal állíttatták fel a Szabadságharcos Emlékművet az ottani MacArthur Parkban, hogy annak mását Budapesten is elkészíttetik, ha a szovjet csapatok kivonulnak Magyarországról. Akik a fogadalmat tették, most látták elérkezettnek az időt szándékuk megvalósításához. Az eredeti emlékmű 15 méter magas obeliszk, csúcsán turulmadár, az oldalán lévő dombormű a forradalom egyik jelenetét ábrázolja. A tárgyalások eredményeképpen a költségeket vállaló emigránsok lemondtak a turulról és a domborműről, csak az obeliszkformához ragaszkodnak. A budapesti emlékművet Ocsai Károly szobrászművész készíti, aki az obeliszk csúcsára absztrakt formát, előlapjára ehhez illő domborművet készít. Az alkotást a Fővárosi Közgyűlés döntése alapján a Tabánban, a Kereszt utca felső szakaszától északra található parkban helyezik majd el. Az avatás tervezett időpontja 1996. október 20-a. K. A. Musztáng-akció! SpapkraHost! Brava HOTEL EUROPA, MARGAT DE MAR július 8-17., 15-24,35 900 Ft. Közvetlen tengerparti, úszómedencés szálloda, büfé rendszerű félpanzió, luxusautóbusszal. Ezt nem szabad kihagyni... PÁRIZS EURODISNEY aug. 24-28,24 500 Ft/fő. 5 nap, 2 éjszaka szállodában reggelivel, luxusautóbusszal. Körutazásaink MAROKKO-SPANYOLORSZÁG nov. 2-15,119 900 Ft, SZICILIA-TUNÉZIA nov. 18,-dec. 5.149 900 Ft, PORTUGÁL KÖRUTAZÁS okt. 16-30 115 000 Ft, Önöket minden esetben ötcsillagos, luxus Neoplan autóbuszainkkal utaztatjuk! Részletes programjainkat kérje irodáinkban: Musztáng: 1077 Budapest, Wesselényi u. 36. 267-8846. 267-8847 _______Nálunk a luxus valóság..._______ ITTHON 3 Körös körül ellenség Élünk viszonylag nyugodtan, mint Marci Hevesen, ráadásul azt hisszük, veszély nélkül, békében. Erre szombat délelőtt egy igazi szittyától mit tudtunk meg? Azt, hogy nem tudunk mi semmit. Azóta viszont azt mindenképpen, hogy hihetetlenül kevés az időnk, remény meg alig-alig. Mégis meg kell próbálnunk, lehet, még nem késtünk el, talán sikerülni fog. Annál is inkább bízni kell, mert mint elterjedt, a remény hal meg utoljára. Ja, hogy mit kell tennünk villámgyorsan? Emberek! Magyarok! Ha nem ,tudnátok, fegyverkeznünk kell! Fegy-ver-kez-nünk! Értve van? Mert le kell számolni az ellenséggel. A külsővel és a belsővel. Mindenütt ott van. Amerre fordulunk, még ha olykor magunkba is, mindenhol őket látjuk. Mindenki láthatja őket. Hacsak nem vak. Politikailag. Ezt jelentette ki az V.(lagyimir) Nagy Szittya Történelmi Világkongresszus alelnöke. Beszédéből jól kivehető volt, valószínűleg már a spájzban is ott az ellen. Egyetlen lényeges kérdés maradt: melyikkel vegyük fel előbb a harcot. Ebben kell dönteni. A külsővel? Vagy a belsővel? Először az utóbbival. Azok közül is a zsurnalisztákkal? Hát persze. Utána jöhetnek a gyárosok, a bankárok, a kommunisták, a liberálisok, a liberálkommunisták, a kommunistaliberálok (?), a kormánypártok, az ellenzék, a zsidók, az Észak-atlanti Szövetség, az EK és az ET (...), a szlovákok, csehek, ukránok, oroszok, románok, szerbek, horvátok, osztrákok, angolok, franciák, amerikaiak (...). Szóval, minden és mindenki Magyarország, a magyarok ellensége, hiába is állít mást - éppen az ellenkezőjét - a kormány. A magukat tévedhetetlennek hitt szittyák nem vették észre, odvas gondolataikra már szinte senki nem kíváncsi. Már nem lehet híveket toborozni a néhai miniszterelnök, Antall József, vagy a jelenlegi, Horn Gyula, esetleg Göncz Árpád gyalázásával. Hát nem elég figyelmeztetés nekik az, hogy rendezvényükre már nem ment el Potyka bácsi a kopasz fiaival, nem ment el a világ magyarsága, nem ment Dénes János? Királyné és Zacsek is csak azért bukkant fel, mert mindketten saját üzletüket szervezték, bonyolították ott. Ekrem Kemál sem tette be a lábát a kongresszus helyszínére, a bejáratnál, a büfénél mondta, nem más ez, mint zsebre magyar kongresszus, a szervező(k) tarhálni akar(tak). Az alelnök különben egy pap áldását kérte a szerveződésére, aki, miután színre lépett, tisztázott egy félreéértést, azt mondta, ő nem áldhatja meg a szittyakongresszust, ilyesmire csak Isten hivatott, de kéri a Mindenható áldását. A szittyaalelnök szerint Jézusrólannyi biztos, hogy magyar volt. OLÁH ZOLTÁN