Kurír - reggeli kiadás, 1996. július (7. évfolyam, 178-208. szám)

1996-07-01 / 178. szám

1996. július 1. Segély­e­kés Korábban a hivataloknak az volt a gondjuk, hogy a sokféle adható-kapható támogatás, segély, kedvezmény, méltányossági se­gítség oly sok csatornán jutott el az állampolgárokhoz, hogy akár tízszer is felvehették ugyanazért a pénzt. Ma inkább az okoz gondot, hogy a támogatásokról szóló jogszabályok, az adhatóság feltételei szinte folyamatosan változnak. Elég néhány hetet kihagyni vagy komolyan venni az érdekegyeztetési fordulókon felmerülő ötleteket, s a távoli önkormányzati tisztviselő már végképpen nem tudja, most mit adhat, miből és kinek. A kérelmezők pedig csak szaporodnak, mint ahogyan a panaszok is. Májusban majd kétezer beadványt iktattak a Népjóléti Minisztérium lakossági kapcsolatok főosztályán, 837-tel többet, mint egy évvel ez­előtt. Az ügyfélszolgálati irodán napi átlagban 22-en kérnek tanácsot személyesen, 33-an tele­fonon. Csupán az elmúlt hónapban 238-an kér­tek közvetlen pénzügyi támogatást, a többiek jószerével csak érdeklődtek, mert nem értették, miként vonatkozik rájuk az anyasági ellátás, a nyugdíj, a biztosítás, a fogorvosi ellátás, a gyógyszertámogatás és a többi jogszabály mó­dosítása. Az iktatott kérelmekről gyorsjelentés készül, amiből az is kiderül, melyik megyéből érkezett a legtöbb kérelem. Májusban Nógrád vezeti a listát, a legszelídebbek Vas megyében élnek. Az igazsághoz tartozik, hogy a postabon­tásnál öt köszönőlevelet is találtak. Csak becsülni lehet, hogy mennyivel emel­né a kiadásokat, ha minden állampolgár tudná, mire jogosult, mit kérhet és kaphat a mai sza­bályok szerint, és a szociális osztályokon dol­gozók maguk is elgondolkoznának, milyen se­gélyforma jöhet számításba. Gyakorta meg­esik, hogy az ilyen-olyan segélyre szóló kérel­met valós indokokkal elutasítják, miközben a polgár nem tudja, hogy a másik fajtából vi­szont kaphatna. Dr. Forgó Györgyné főosztályvezető szinte folyamatosan járja az országot, gyártja az ön­­kormányzati illetékeseknek, parlamenti képvise­lőknek szóló tájékoztatókat, továbbképzéseket tart. Pedig, mint mondja, a szociális törvény megszületése óta áttekinthetőbb a rendszer, akár a központi költségvetés a forrása -­kéz a I. PÉNZBENI ELLÁTÁSOK: - gyermeknevelési támogatás - munkanélküli jövedelempótló támogatása - lakásfenntartási támogatás - ápolási díj - átmeneti segély - temetési segély II. TERMÉSZETBEN NYÚJTOTT SZOCIÁLIS ELLÁTÁSOK: a) pénzbeni ellátás helyett: - lakásfenntartási támogatás (közüzemi díj térítése, tüzelőutalvány) - átmeneti segély (élelmiszer, tankönyv, gyermekintézmény díjának kifizetése) - temetési segély (költségek átvállalása) b) természetbeni ellátások: - köztemetés - közgyógyellátás III. SZEMÉLYES GONDOSKODÁST NYÚJTÓ ELLÁTÁSOK: a) alapellátások (lélekszámtól függetlenül kötelező),­­ gyermeke napközbeni ellátása közben az önkormányzatival­­, akár valami­lyen központi szerv. A segélyt, ellátást, támoga­tást megkapni legtöbbször az önkormányzatok­nál lehet. Míg Nyugaton a segélyek, ellátások - étkeztetés - házi segítségnyújtás (egyedülállók, magatehetetlenek és intézménybe nem vihetők) - családsegítés (térítésmentes) h) szakosított ellátások (például bentlakásos gyermekintézmény, idősek, fogyatékosé, pszichiátriai betegek otthona, rehabilitációs intézetek, nappali ellátást nyújtó intézeté, átmeneti elhelyezést nyújtó intézmények, egyéb speciális intézmények) IV. EGYÉB JOGSZABÁLYOK ALAPJÁN ADHATÓ ELLÁTÁS: - hadigondozotti ellátás - nemzeti gondozás - sorkatonai családi segély - véké személyi járadéka, rendszeres segélye - rokkantsági járadék, átmenti járadék - politikai rehabilitáció - kitüntetések, tudományos fokozat­ után járó kiegészítések - rendszeres szociális járadé - családi pótlék - anyasági támogatás, terhességi gyermeágyi segély - lakáscélú támogatás folyósítására használatos apparátus maga is nagy költségeket emészt fel, a főosztályvezetőnő sze­rint nálunk nem drága a segélyezés, mivel már meglévő hivatalok végzik. (KOMORNIK) A szociális támogatások rendszere Indul a szerv vándorútra Az évezred vége felé megvál­tozik a hippokratészi eskü: az orvos már nemcsak a saját betegéért felelős, hanem azokért is, akiket nem ő ke­zel. A szervátültetés - tech­nikáját tekintve - ma már rutinfeladat, mégis. Magyar­­országon az új vesére várók öt, a májra várók 36, a szívre várók 42 százaléka hal meg évente, miközben a lehetsé­ges donorok mindössze 20- 25 százalékát használjuk ki. Pedig egyetlen donor hét betegen tudna segíteni. Többek között erről is szó esett azon a hétvégi, nemzet­közi konferencián, amelyre a szervátültetéshez kapcsolódó szakmaterületek kiválóságait hívták el kanadai, izraeli és az európai központok orvo­sain át a mj­arosvásárhelyi kórház szakemberéig. Mint azt dr. Perner Ferenc pro­fesszor, a SOTE transzplan­tációs klinikájának igazgatója elmondta, a 150 hazai kór­ház közül mindössze 30-35- től kapnak a transzplantációs központok donort, pedig mind a szakértelem, mind az alapvető műszerek megvan­nak a többiben is. Az európai toplistán, amelyet Spanyol­­ország vezet, a veseátültetés­ben tavaly még így is elértük a fejlettebbek átlagát. Igaz, a tudományos kuta­tás már a távolabbi jövőt ké­szíti elő, a csont- és a porc­szövetek tenyésztésén túl ál­lati szervek átültetésével is kísérleteznek. Ma már képes a géntechnológia a még meg sem született egyed génállo­mányát úgy manipulálni, hogy a szervet későib az em­beri szervezet ne lökje ki. A szakemberek szerint ezek még csak kétségbeesett pró­bálkozások, eleddig két ilyen sikertelen szívműtétet je­gyeztek föl, a közeljövő rea­litása nem ez. A donorok hiánya, az agyhalott és szervei halál utáni gondozásának techni­kai igényei, valamint a tény, miszerint mindössze egy a tízezerhez az esély, hogy egy szerv im­­unológiailag egyezik a befogadó paramé­tereivel, lehetetlenné teszik a nemzeti és nemzetközi vá­rólistákon és hálózatokon kívüli felhasználást. Az elosztást mindenütt a do­nort jelentő kórházaktól és a szervátültetést végző inté­zetektől, teamektől függet­lenül kezelik, önálló bizott­ságok állapítják meg a halál tényét és jelölik ki a szervet kapó személyét. Azokban az országokban, ahol már régebben folynak ilyen műtétek, a társadalmi elfogadás is nagyobb. Ná­lunk sem az erkölcsi dilem­mák okozzák a donorhiányt, hanem a kórházak túlterhelt­sége, a donorfelismerés ne­hézsége, donorgondozás pluszterhek amelyek az ép­pen ügyeletes intenzíves or­vosokra, neurológusokra és sebészekre hárulnak. Pedig ilyenkor nem egy halott, ha­nem több túlélő érdekében kell dönteniük. K. V­. Azt mondják rá: gyerekszáj. Pedig sokkal több annál. Életfilozófia, korkép, kórkép, a mi felnőtt létünk pontos lenyomata. Dicséretünk és kritikánk. Úgy húsz esztendeje Jean-vicceket meséltünk: „Jetin, kilyu­kadt a fürdőkád! Hol, uram? A lefolyónál... ” Vagy: „Jetin, hozott mo­zijegyet? Nem, uram! Miért? Mert hosszú sor állt a pénztár előtt. És miért nem állt a sor végére? Mert a sor végén is álltak!" Most ismét hallottam két viccet. Óvodásoktól származnak, pici, angyalazat lények, most készülnek első általánosba. „Pistike, van már nőd? Van. És hány éves? Négy, de olyan a teste, akár egy hatévesé..." Hm. „Óvó néni, ha én összedugom Benőkével, amink van, attól lehet gye­rekünk? Nem, Agika, te ahhoz még túl kicsi vagy! Hála Istennek...!" Mit tudnak ők, amit mi nem? Mit nem tudnak, amit mi tudtunk? Hm, hm. (GALSAJ) V Mázsányi mosoly A filmszakmában régi mondás, hogy egy kisgyerek vagy egy kutya szerepeltetése a történetben tuti siker. Valljuk be, ez az igazság minden más területre igaz. S hiá­ba tiltakozunk magunkban, ha egy tüne­ményes babamosollyal le akarnak venni minket a lábunkról, képtelenek vagyunk ellenállni, s már egy pici kis fintortól elol­vadunk. Különösen így van ez, ha saját csemeténkről van szó, hiszen már köz­helyszerű az a mondás, hogy egy mamá­nak vagy egy papának a saját gyermeke a legszebb. Nem véletlen, hogy a Föld Legbájosabb Gyermeke nemzetközi ver­sengésre számolatlanul érkeznek a szülői nevezések. Idén már másodszor szállhatnak a ringbe a magyar apróságok is. Sőt nem­csak a kicsinyek (4-7 éves kor között), hanem a nagyobbacskák (8 és 12 éve­sek), sőt a már gyerek-felnőtt kamaszok (13-17 évesek) is indulhatnak a termé­szetes szépség bajnoki címéért. Az idei versengés első elődöntőjét szombaton a Petőfi Csarnokban rendezték, ahol a szervezők egy kis műsorral is igyekeztek oldani az inkább az anyukákra és apu­kákra jellemző lámpalázat. A majd’ két­száz induló, különösen a porontyok fü­tyültek a konkurenciára, tüllös-fodros ruhácskáikat a nyakukba kapva berohan­gálták, bejátszották a „Pecsa” összes ter­meit. Érdemes volt egyébként az öltö­zőkbe is bekukkantani, hiszen a kisdede­ket aggusztáló mamák között is akadtak olyanok, akiken megakadhatott a szem. Egy harkányi édesanya be is vallotta, hogy nosztalgiából indította hétéves kis­lányát, Biankát a versenyen, mivel ő ma­ga is mint manöken sokáig a kifutók vi­lágában élt. A zsűrielnök Klapka György, aki már másodszor látta el ezt a tisztséget, elárul­ta, hogy ő sohasem a mamák ambícióját pontozza, számára azok a legédesebb ba­bák, akik természetesek, akik a dobogón elfelejtik a szülői intelmeket, és életko­ruknak megfelelően viselkednek. A vál­lalkozó azért megérti a mamákat, papá­kat, hiszen neki magának is öt gyermeke van. A legkisebbnek, a hatéves Sandynak ő is mindig azt mondja: a világ legszebb kislánya. Volt is egy kis csetepaté az ovi­ban, amikor Sandy barátnője magáról mondta ugyanezt. „Mit csináltál?" - kér­dezte Klapka úr, amikor kislánya elme­sélte a történetet. „Mit csináltam volna? - kérdezett vissza Sandy. - Behúztam neki egyet. ” Az már biztos, hogy az itt legszebb­nek kikiáltott babák és tinik szüleikkel egy tíznapos amerikai úton vehetnek részt, és indulhatnak a szintén Budapes­ten majd májusban rendezendő világver­senyen is. A szervezők addigra egy hatal­mas albumot is szeretnének összeállítani. Terveik szerint legalább egymillió gyer­mekportrét gyűjtenének bele. Az óriás albumba eddig több mint hatvanezer mosoly érkezett. B. B. Mi vagyunk a legszebbek Fotó: KERTÉSZ GÁBOR iwrir B­ibiki Azt mondja a minap Szájer József (Fidesz frakc. vez.) a druszájának, a kisgazdavezérnek, hogy mi lenne, ha úgy babrálnának ki velük (értsd a kormánypártiak­kal), ha a következő parlamenti ciklus első napján vagy első hetében elkerülnék az ország házát. Ez azért is „ciki lenne nekik”, mert akkor, szeptember­ben várják Magyarországra a spanyol királyt, aki a tervek szerint az Országgyűlésbe is ellátogatna. János Károly pedig csak nézne, mint a moziban: ,Jé, ebben a parlamentben csak kormánypárti képviselők van­nak?!” Torgyán doktor elgondolkozott az ötleten és megfontoltan csak annyit mondott: „Egen.” Aztán, amikor már a nagy nyilvánosság előtt be­széltek közösen a többi ellenzéki frakci vóz.-zel arról, hogy mennyire nem szép dolog a kormánypártok ré­széről, hogy beléjük akarják fojtani a szót­­ napi­rend előtti felszólalások kurtítása -, a kisgazdavezér némi kis fenyegető éllel és nagyon titokzatosan meg­jegyezte, hogy a kivonuláson kívül még számtalan fegyvere van az ellenzéknek, hogy megvédje a parla­menti demokráciát. Azt is mondták, hogy ők bizony nem akármiért, hanem a politikai kultúráért aggód­nak, azért tartják elképesztőnek a koalíció egyoldalú kurtító akcióját, mert így rajtuk keresztül a kisembe­reket hallgattatják el. Minderre később a kormány­pártiak azt mondták: az ellenzék egy fenét a demok­ráciáért, a kisemberek érdeksérelme miatt aggódik, sokkal inkább az egyenesben közvetített parlamenti tévészereplésüket féltik. Ők viszont valóban csak azért akarják csökkenteni a napirend előtti felszólalá­sokat, hogy érdemi munka folyhasson, hogy a kisem­bereknek minél több törvényt alkothassanak. Ha nagyon odafigyel az ember, már a kezében is van a pontika rejtjelezett üzeneteinek megoldási kul­csa. A desifrírozás után világosan látszik: politikai de­mokráciáját ezek jól ki akarnak szúrni velünk, de mi se hagyjuk magunkat, politikai kultúra,ha ti így, akkor mi meg emigy, kisemberek érdekvédelme,nehogy már nekik legyen igazuk, érdemi munka,nehogy már ők szerepeljenek többet a tévében, fegyver a demokrácia védelmében.Bibibi! Jól kibabrálunk velük! . Ez ilyen egyszerű. BERNÁTH BEA Emlékmű ajándékba Új emlékművet kap ajándékba Budapest, olyat, ami­lyenről negyven éve álmodnak az Angyalok Városában. Az 1956-os­ forradalom után Los Angelesbe került ma­gyarok azzal a szándékkal állíttatták fel a Szabadsághar­cos Emlékművet az ottani MacArthur Parkban, hogy annak mását Budapesten is elkészíttetik, ha a szovjet csapatok kivonulnak Magyarországról. Akik a fogadal­mat tették, most látták elérkezettnek az időt szándékuk megvalósításához. Az eredeti emlékmű 15 méter magas obeliszk, csú­csán turulmadár, az oldalán lévő dombormű a forrada­lom egyik jelenetét ábrázolja. A tárgyalások eredménye­képpen a költségeket vállaló emigránsok lemondtak a turulról és a domborműről, csak az obeliszkformához ragaszkodnak. A budapesti emlékművet Ocsai Károly szobrászművész készíti, aki az obeliszk csúcsára abszt­rakt formát, előlapjára ehhez illő domborművet készít. Az alkotást a Fővárosi Közgyűlés döntése alapján a Ta­bánban, a Kereszt utca felső szakaszától északra találha­tó parkban helyezik majd el. Az avatás tervezett időpontja 1996. októbe­r 20-a. K. A. Musztáng-akció! SpapkraHost! Brava HOTEL EUROPA, MARGAT DE MAR július 8-17., 15-24,35 900 Ft. Közvetlen tengerparti, úszómedencés szálloda, büfé rendszerű félpanzió, luxusautóbusszal. Ezt nem szabad kihagyni... PÁRIZS EURODISNEY aug. 24-28,24 500 Ft/fő. 5 nap, 2 éjszaka szállodában reggelivel, luxusautóbusszal. Körutazásaink MAROKKO-SPANYOLORSZÁG nov. 2-15,119 900 Ft, SZICILIA-TUNÉZIA nov. 18,-dec. 5.149 900 Ft, PORTUGÁL KÖRUTAZÁS okt. 16-30 115 000 Ft, Önöket minden esetben ötcsillagos, luxus Neoplan autóbuszainkkal utaztatjuk! Részletes programjainkat kérje irodáinkban: Musztáng: 1077 Budapest, Wesselényi u. 36. 267-8846. 267-8847 _______Nálunk a luxus valóság..._______ ITTHON 3 K­örös­ körül e­llenség Élünk viszonylag nyugodtan, mint Marci Hevesen, ráadásul azt hisszük, veszély nélkül, békében. Erre szombat délelőtt egy igazi szittyától mit tudtunk meg? Azt, hogy nem tudunk mi semmit. Azóta vi­szont azt mindenképpen, hogy hihetetlenül kevés az időnk, remény meg alig-alig. Mégis meg kell próbál­nunk, lehet, még nem késtünk el, talán sikerülni fog. Annál is inkább bízni kell, mert mint elterjedt, a re­mény hal meg utoljára. Ja, hogy mit kell tennünk villámgyorsan? Embe­rek! Magyarok! Ha nem ,tudnátok, fegyverkeznünk kell! Fegy-ver-kez-nünk! Értve van? Mert le kell szá­molni az ellenséggel. A külsővel és a belsővel. Min­denütt ott van. Amerre fordulunk, még ha olykor magunkba is, mindenhol őket látjuk. Mindenki lát­hatja őket. Hacsak nem vak. Politikailag. Ezt jelen­tette ki az V.(lagyimir) Nagy Szittya Történelmi Vi­lágkongresszus alelnöke. Beszédéből jól kivehető volt, valószínűleg már a spájzban is ott az ellen. Egyetlen lényeges kérdés maradt: melyikkel vegyük fel előbb a harcot. Ebben kell dönteni. A külsővel? Vagy a belsővel? Először az utóbbival. Azok közül is a zsurnalisztákkal? Hát persze. Utána jöhetnek a gyárosok, a bankárok, a kommunisták, a liberálisok, a liberálkommunisták, a kommunistaliberálok (?), a kormánypártok, az ellenzék, a zsidók, az Észak-at­lanti Szövetség, az EK és az ET (...), a szlovákok, csehek, ukránok, oroszok, románok, szerbek, horvá­­tok, osztrákok, angolok, franciák, amerikaiak (...). Szóval, minden és mindenki Magyarország, a ma­gyarok ellensége, hiába is állít mást - éppen az el­lenkezőjét - a kormány. A magukat tévedhetetlennek hitt szittyák nem vet­ték észre, odvas gondolataikra már szinte senki nem kíváncsi. Már nem lehet híveket toborozni a néhai miniszterelnök, Antall József, vagy a jelenlegi, Horn Gyula, esetleg Göncz Árpád gyalázásával. Hát nem elég figyelmeztetés nekik az, hogy rendezvényükre már nem ment el Potyka bácsi a kopasz fiaival, nem ment el a világ magyarsága, nem ment Dénes János? Királyné és Zacsek is csak azért bukkant fel, mert mindketten saját üzletüket szervezték, bonyolították ott. Ekrem Kemál sem tette be a lábát a kongresszus helyszínére, a bejáratnál, a büfénél mondta, nem más ez, mint zsebre magyar kongresszus, a szervező(k) tarhálni akar(tak). Az alelnök különben egy pap áldását kérte a szer­veződésére, aki, miután színre lépett, tisztázott egy félreéértést, azt mondta, ő nem áldhatja meg a szittyakongresszust, ilyesmire csak Isten hivatott, de kéri a Mindenható áldását. A szittyaalelnök szerint Jézusról­­annyi biztos, hogy magyar volt. OLÁH ZOLTÁN

Next