Kurír - reggeli kiadás, 1997. november (8. évfolyam, 298-327. szám)

1997-11-01 / 298. szám

1997. november 1. BUDAPEST NAGYON SZÉP, DE GYŰLÖLÖM A RENDŐREIKET! Keleti báj, riadt turisták Izlandi diáklányok, Anna és Sjörn két hete érkeztek Bu­dapestre. A Keleti pályaud­var tőszomszédságában ta­lálható diákszállóban vettek ki szobát. Élték az életüket, Annának még egy röpke l­as­son is összejött egy sráccal, Csabával, aki vonattal érkező kuncsaftokat hajtott fel a szálló részére hivatalo­san, engedéllyel. A lányok tegnapelőtt reggel fél nyolc­kor indultak a Keletiben lévő bankba. A szálloda re­cepciósa megkérte Annát, ha már úgyis a Keletibe men­nek, vigyenek el néhány „vócsert” Csabának. Útköz­ben találkoztak egy új-zélan­­di ismerős fiatalemberrel, majd nyolc órakor reggelizni akartak egy büfében, csak­hogy feltűntek a pályaudvari rendőrök.­­ Nem volt nálam útle­­vél, hiszen mindenhol azt ta­nácsolják, ha nem szükséges, ne vigyem magammal, mert ellopják. Hiába magyaráz­kodtam, elvittek - mondja Anna. - Kipakoltatták a zse­beimet, és át akarták kutatni a szállodában hagyott cso­magjaimat. Sejtettem, hogy ez nem jogszerű, ezért tele­fonálni akartam az izlandi nagykövetségre, de nem ta­lálták a telefonszámot. Sjörn ezelőtt visszament a szállodába, de barátnője több mint egy óra múlva sem jelentkezett. Begyalo­golt a Keleti pályaudvar rendőrőrsére, hogy elkérje Anna szekrényének a kul­csát, amelyben az útlevelét hagyta. Ám a rendőrök őt is visszatartották.­­ Több mint tíz rendőr vett körbe, fogalmunk sem volt, tulajdonképpen mi a gondjuk. Magyarul beszéltek és nagyokat nevettek - így Sjörn.­­ Később bejött egy svéd pár, akiknek mindenü­ket ellopták, velük viszont nem foglalkoztak. Nagy nehezen kiderült, hogy a rendőrök feketemun­kával gyanúsítják őket, még­pedig az Annánál talált szál­lodai papírok alapján. Nem foglalkoztak azzal, hogy alig két hete érkeztek, s másodi­­kán már mennek is tovább Iz­raelbe. Délben újabb rend­őrök érkeztek, akik megbilin­cselték, majd a VIII. kerületi rendőrkapitányságra szállítot­ták őket. Itt azonnal a fogdá­ba kísérték a rémült lányokat. - Rosszul érzetem ma­gam, ekkor hoztak kenyeret meg valamilyen húst, de vi­zet nem adtak, sőt a WC-re sem engedtek ki. Aztán elvit­tek kihallgatni, kérdezték, ki az apám, az anyám, mennyi pénzt költök naponta, merre jártunk Budapesten. A tol­mács lefordította azt a vallo­mást, amit a Keletiben a rendőrőrsön tettem. Meg­jegyzem, az ottani tolmács nem olvasta vissza angolul, csak elém tették a papírt. Azt sem tudtam, mit írok alá. Eszerint én mérges voltam egy nőre, mert azzal gyanú­sított, hogy én ott dolgozom. Ráadásul a jegyzőkönyv sze­rint 7 óra 20-kor fogtak el minket a 12-es vágánynál. De mi akkor még aludtunk a szállodában, azt sem tudom, hol van az a vágány! Störn ezalatt közelebbről is megismerkedhetett két igazi magyar prostituálttal, akiket ugyanabban a fogdá­ban helyeztek el. Nem rejti véka alá a véleményét:­­ Budapest nagyon jó, szépek a barlangok, a fürdők, de gyűlölöm a rendőreiket, megfenyegettek minket, azt mondták, na meglátnak min­ket a Keleti környékén, azonnal letartóztatnak. A lányokat végül délután fél hat körül engedték sza­badon. Megkérdeztük a Ke­leti pályaudvari rendőrőrs parancsnokát is a történ­tekről. Ács Péter százados kissé furcsállta az állításo­kat. Elmondta, hogy a lá­nyokra és új-zélandi barát­jukra éppenséggel a rend­őrök figyeltek fel, akik lát­ták, hogy turistákat szólíta­nak le. Ezért igazoltatták őket, s azonnal érintkezésbe léptek a munkaügyi köz­ponttal is. A lányok fekete­munkáját egyébként három tanú is igazolta, azt meg végképp nem érti, miért mondták a lányok, hogy a tolmács nem olvasta vissza a jegyzőkönyvet, hiszen an­nak tényét ő maga is igazol­hatja. És még valami, az új­­zélandi fiatalembernél, aki­nek egyébként lejárt a vízu­ma, egy magyar diákigazol­ványt találtak... A parancs­nok elismerte, hogy izlandi bűnözőkkel még nemigen találkoztak, de tény, hogy egyre több külföldi - nem keleti - tanulót foglalkoz­tatnak a nagy diákszállók. Kép és szöveg: D­ÁN GÁBOR FABIAN GAB Anna és Stein szabadságra vágyott Metesz-trucc A Mezőgazdasági Termelők Érdekvédelmi Szövetsége szrájkbizottságának hivatalos tájékoztatója szerint a rendőrségi tiltás ellenére november 3-án Budapesten is megtartják figyelmeztető jellegű demonstrációjukat. A BRFK-tól kapott információk szerint a mintegy 50-200, gyalogos tempóban haladó gépjármű a jelzett időpontban nagymértékű fennakadást okozhat a főváros hét eleji csúcsforgalmában, ezért a rendőrfőkapitány nem engedé­lyezheti a tüntetést. Pethő Zoltán sajtóügyeletes elmond­ta, a gyülekezési törvény idevágó paragrafusainak értelmé­ben a kivezényelt rendőrök feloszlatják a tüntetést, a szer­vezőkkel szemben pedig eljárást indítanak. Ám a Metész nem hátrál.­­ Számunkra elsősorban a haza, a föld kérdése a legfon­tosabb. A tiltás ellenére is utcára vonulunk, ugyanis a je­lenlegi hatalom az európai normáknak ellentmondóan cselekedett, amikor betiltotta a tüntetést. - nyilatkozta la­punknak Kósa Gyula titkár - Érdekes módon Franciaor­szágban engedélyezik az efféle demonstrációkat, gondol­jon az országutakra vonuló fuvarosokra, ennek köszönhe­tően rájuk figyel egész Európa. - Önök tudatosan vétenek a törvény ellen. Nem félnek atro­citásoktól? - Nem. Bátraké a szerencse, nem félünk senkitől, még a farkastól sem. Ha kell, a tettlegességtől sem riadunk vissza. - Ha nem vonulnak el, a szervezők ellen eljárást indítanak. - Tisztában vagyunk a törvénnyel, vállaljuk a következ­ményeket. Óriási európai visszhangja lesz, ha a hatalom ellenállásába ütközünk. Bár remélem, a rendőrök megértőek lesznek, és mellénk állnak. Nekik is érdekük, hiszen egy cipőben járunk. (FÁBIÁN) Indián. De lehet, hogy Winnetou vagy Csingacsguk. Már régóta gon­dolkozom­ azon, hogy csövesek, csavargók, hajléktalanok és egyéb páriák között miért dívnak annyira ezek a nevek? A legutolsó, akivel talál­koztam, sokszorosan lepusztult, talán negyvenes férfi volt, aki a Fedél nélkül című, stencilezett hajléktalanlapot árulta egy forgalmas fővárosi csomópontban. Őt is így hívták, a lapban versbe foglalta hányattatása­it, fohászait egy emberibb élet után. Adtam neki némi pénzt, bár tud­tam, úgyis elissza. Valahogy úgy éreztem, neki már mindegy. De ezek a nevek mégsem férnek a fejembe. Talán azért, men, mint a rézbőrítők, ők is megalázónak, megnyomorítottak, végső soron pusztu­lásra ítéltettek, de - éppen azért, mert immár törvényen és társadal­mon kívüliek - eljutottak a korlátlan szabadság stádiumába? Lehet, hogy más útja nincs is a szabadságnak, mint a teljes nincstelenség? GÖBÖLYÖS N.LÁSZLÓ I — Rezesre várva A kormány haragos. Nem elég, hogy a magyar labda­rúgó-válogatott XXL-es, jugó mesterek által szabott zakóba öltözött - az ezen aktus nyomán kialakult helyzet megoldásába ráadásul Horn Gyuláéknak messze nincs annyi beleszólásuk, mint egykor a néhai elvtársaknak -, az is kiderült a minap, hogy a Diós­győri Acél Művek a neki leosztott 28 milliárd (!) fo­rintnyi állami támogatás ellenére sem tudott felkászá­lódni a gyepről. Az összeget felzabálta, és rohad to­vább. Olyannyira, hogy megrendült formájában pri­vatizációja sem sikerült. (Így megy ez: Lipcsei Pe­­tiékért sem kapkod a Juventus.) Pedig bizonyos Sza­bó Zsolt is a VAM körül sertepertélt a főprivatizáto­­rok részéről, pontosabban korábban a térség kor­mánybiztosa volt. Mármost a fontos pozíciókban ka­­vargató munkatársak az előirányzott havi, maximum kétszázmilla veszteség helyett rendszeresen három­szor ennyit hoztak össze. Ha már az ÁPV is szóba jött, röpke fejszámolás után megállapítható: kétha­vonta tocsiknyit tapsoltak el az urak. Ámde a közepén csattan az ostor: a kormány sze­me hányt néhány szikrát, keze pofonra, lába rúgásra lendült. Ilyenek ezek ott a rúdnál: aki lacafacázik, megjárja. Aki érdemtelennek mutatkozik a beléje he­lyezett bizalomra, szárnyalhat, mint a pintymadár. Vagy mint Szabó, a térség korábbi kormánybiztosa. Szegényt haladéktalanul felmentettek az ÁPV Rt. igazgatósági tagsági megbízatása alól. Arról azonban nincs hírünk, hogy libapásztorrá fokozták-e le, eset­leg valami főosztályvezetői karosszékbe lesz kényte­len huppanni szegény. Mint ahogy az is kérdéses, hogy szerény 28 milli­árd elködléséért elég szigorú büntetés-e felmenteni valakit, továbbá a cég vezetésének megfeddését rábíz­ni az ÁPV-re. Javaslatunk: nem kellene ezenkívül az egész díszes társaságot kukoricára térdepeltetni, orcá­val fal felé? Esetleg halmazati büntetésként elkobozni a golfütőiket is? Most a kormány nekifut megint, újólag privatizál­ni próbál. Ki tudja, hátha átruccan végül Rezes acél­király Kassáról, s viszi az egész hóbelevancot, a Diós­győri FC csapatával egyetemben. Hát az csodálatos lenne. Képzeljék el, akár újra magyar földön élvez­hetnénk Telek Manci elegáns, célratörő játékát. Vagy a futballt inkább hanyagoljuk egyelőre? ______________________________| GAZDA ALBERT Kiszolgáltatott szomszédok Furcsa esethez riasztották tegnap reg­gel a tűzoltókat a XIII. kerületi Csán­gó utcába. Szent Flórián lovagjai ki is vonultak három rohamkocsival. Ott aztán kiderült, hogy nagyobb a dolog füstje, mint a lángja. A romos ház ma­gányos lakója, aki egyébként rendsze­res elmegyógyászati kezelés alatt áll, egyszerűen csak fázott és begyújtott. Ettől aztán nemcsak a lakás füstölgött (szerencsére nem égett), hanem a kü­lönben békés szomszédok is. Megérkezésünk előtt öt perccel mentek el a tűzoltók. A ház előtt bá­mészkodó környékbeliek kérdés nél­kül panaszkodtak: itt már csak az egészségügyiek segíthetnek. Meg se próbálják, úgyse tudnak bejutni. A tulajdonos képtelen beszélgetni, és a szűk udvar egyébként is egy méhte­­lepre emlékeztet. Embermagasság­ban tornyosulnak eső áztatta dobo­zok, régi lomok. Az egyik kupac mö­gül nagy testű, rövid láncra kötött, loncsos kutya dühödten támad a ka­pu felé. Senki nem meri megközelí­teni a házat és gazdáját — veszi át a szót az az asszony, aki a tűzoltókat is riasztotta. A szomszédos modern há­zakat kéthavonta kell fertőtleníteni csótányok ellen. Már két család más környékre költözött a „bogaras” hölgy miatt. A mellettem álló nagymama meséli, hogy a közelben lakó lányáék nem tar­tanak a spájzban élelmiszert. Félnek a fertőzésektől. Köztünk maradjon, a Csángó utcai eset kapcsán nem lehet másra gondolni, mint arra a népi böl­csességre, hogy meleg csak ott van, ahol büdös is. Igaz, csótányokról nem szól a fáma. B. CS.-W. A. Pillantás a külvilágra Fotó: SZAKA JÓZSEF Tragédia a síneken Szabolcs megyében, Tiszalök-Kisfástanyánál tegnap harminckét roma egy kilencszemélyes Toyota mikro­­buszban utazott. Már ez is hír lehetett volna, ha nem történik tragédia. Talán a szokatlan sűrűség lehetett az oka, hogy a kilométerekről belátható vasúti átjárón épp akkor akar­tak átmenni, amikor a síneken odaért a menetrend sze­rint közlekedő személyvonat. Ha már a piros jelzést nem látták, a „Piroskára”, ahogy errefelé nevezik ezt a viciná­list, csak fel kellett volna figyelniük! A vonat szerencsére csupán 30 kilométeres óránkénti sebességgel érkezett, így négy súlyos és hat könnyű sérültet kellett ellátniuk a kiérkező mentőknek. A kilenc helyre bepréselődött har­minckét embert csak a busz oldalának felfeszítésével le­hetett kimenteni, hiszen a vonat ütközője egyszerűen összepréselte a karosszériát. A sérülteket a nyíregyházi kórházba szállították, többeknek még mindig válságos az állapota. Az egyik utas, K. Hajnalka a mentőben, út­ban a kórház felé életét vesztette. T. Z. ITTHON 3 CP23—\ BRONZÁRIUM BUDAPESTI STÚDIÓK : VIl­. KER. XIII. KER. XIV. KER. VI.KER.pl .''' Népszínház u. 38, Pannónia u. 2. Nagy Lajos hír. u. I­, Nagymező u. I NYITVATARTÁS:H-P: 8-22, SZ:8-20, V: 10-18 VIDÉKI STÚDIÓK: Hajda­l DUNAÚJVÁROS, KECSKEMÉT, PÉCS, Dózsa Gy. u. 1/A. Kisfaludy u. 3. Nagy Lajos kir. u. 8. BÉKÉSCSABA, GYŐR KESZTHELY SZEGED, Andrássy út 5. Újvilág u. 1-3. Bem József u. 3. Oskola u.16. DEBRECEN, KAPOSVÁR, NAGYKANIZSA SZOMBATHELY Kálvin tér 8. Noszlopy G. u. 8. Célpont Üzletház Hunyadi u. 2. * Több szuper gép közül választhat * Nem kell bejelentkeznie, ide­ális nyitvatartás * Szoláriumozás-bronzáriumozás már 250 Ft-tól, * Háromféle kedvező áru bérlet, * A legnagyobb higiénia - folyamtos sterilizálás * Szakképzett személyzet - ^ * Minimális várakozási idő * 8 féle szolárium-kozmetikui

Next