Kurír - reggeli kiadás, 1998. január (9. évfolyam, 2-30. szám)
1998-01-03 / 2. szám
4 ITTHON A LAKTANYA KINCSE Hamarosan megkezdődik, és 2000 tavaszáig tart majd Kaposvár több mint 150 éves, Rippl-Rónai Józsefről elnevezett múzeumának rekonstrukciója. A munkálatokat négy pályázó közül a legjobb ajánlatot tevő kaposvári Középületkivitelező és Kereskedelmi Kft. nyerte el. A helyreállítás és korszerűsítés mintegy félmilliárd forintba kerül. A műemlék épületben a pincétől a tetőszerkezet cseréjéig teljes helyreállítást hajtanak végre, megszüntetik a vizesedést, és korszerűsítik a fűtést is. Az itt működő levéltár tetemes mennyiségű anyagát és a múzeum féltett kincseit a kaposvári laktanyában helyezik el a munkálatok idején. ÁRVAPÁLY A Kraszna pénteken Kocsordnál tetőzött 529 centiméteres vízállással. Emiatt hazai szakaszán a folyó kilépett medréből, fél-egy méteres víz mossa a töltések lábait. Az esőzések abbamaradása miatt azonban már levonulóban van az árhullám. Az első fokú készültség továbbra is érvényben van, ami fokozott figyelőszolgálatot jelent. A lassú apadás hatására valószínűleg két-három napon belül mindenütt visszatér medrébe a folyó. A múlt év végi esőzések hatására kialakult árhullám miatt a Tiszán és a Szamoson egy-két métert emelkedett a víz, míg a Túron megtelt a meder, de a vízszint sehol sem érte el az első fokú készültség szintjét. ADÓ, STOP! A Győr-Moson-Sopron Megyei Kereskedelmi és Iparkamara arra kérte a térség önkormányzatait, hogy 1998-ban ne éljenek az iparűzési adók emelésének törvényben nyújtott lehetőségével, inkább a már meglevő vállalkozások megerősítésére, illetve újak bátorítására törekedjenek. A kamara azt is szorgalmazza, hogy az önkormányzatok vizsgálják felül a külföldiek beruházásaihoz nyújtott adókedvezményeket, és 1998-ban a versenysemlegesség betartása érdekében már ne adjanak ilyeneket. Győrben egyébként idén a kereskedelmi, pénz-, és hitelintézetek, biztosítótársaságok iparűzési adóját a korábbi 1,2 százalékról 1,4 százalékra emelték. Minden egyéb vállalkozás esetében az idei 0,7 százalékról 1 százalékra növelték ezt az adóhányadot. Kedvező változások is történtek. Például a kisvállalkozások adómentességének határát 4 millió forintról 5 millióra módosították. RÁADÁSADÁS Reggel nyolc órától délig - a kiadott műsortól eltérően egy órával korábban - sugározza ma a Kossuth Rádió a szilveszteri kabaré ismétlését. Akik ekkor sem tudják meghallgatni, azok január 8-án csütörtökön 14 órától tehetik meg, ha bekapcsolják a Petőfi-adót. KIRAKATBAN A KIRAKAT Kirakatot nézni annyi, mint gyönyörködni. Kirakatok előtt sétálni, szemmel vásárolni. Akkor is, ha nem minden kirakat gyönyörű, és nem mindegyik csábít vásárlásra. Századfordulós fotókon, második világháború előtti képeken egy üzlet, a portálja, a betűi, felirata meg a kirakata valóságos műtárgy. A háború után beköszöntő európai, különösképp közép- és kelet-európai szegénységgel az áruhiány kora jött el. Mégis voltak boltok, mégis léteztek kirakatok. A boltokat államosították, a feliratokat eltávolították, ha volt árukészlet, hát kiárusították. Budapest Belvárosában, de a többi magyar városban is minden máshová került, a patina eltűnt, a hajdani kereskedők rá sem ismertek üzleteikre. Idő haladtával, amint volt már mit kitenni a kirakatba, cáfolva a nyilvánvaló szegénységet, az árubőség látszatának keltése volt a cél. Tíz, húsz, ötven a meglévőből, legyen az cipőpaszta, konzervdoboz, nugázszelet, bármi, majd azt sugallja, hogy dúskálunk. Közértben, Vasedényben az üzletvezető azt követelte a dekoratőrtől, hogy csak úgy roskadozzon a kirakat, legyen benne sok-sok-sok dolog. Ez a szemlélet a „pult alól” időszakban is megmaradt, mindent lehetett kapni a látvány szerint, csak épp azt nem, amit kerestünk. Legfeljebb csúszópénzért. Lett légyen a dolog magyar áru, vagy a bűvös mondat szerint, exportból visszamaradt. Hosszan jutottunk el a kínálati piacig, és azt hinné az ember, hogy ezzel a nyugat-európai kirakatok kora jött el. Csakhogy: mifelénk a dekoratőr, a kirakatrendező az üzletvezetők és tulajdonosok szerint nem egyenrangú partner. Utasítják, ha szárnyal a képzelete, már itt a földön igyekeznek elgáncsolni. Most is él a „mindent bele” szemlélet. Meg a „maradjunk meg a jól bevált közhelyeknél” elképzelés. A kirakat legyen negédes. Legyen zsúfolt. Karácsonykor fenyő, üvegdísz, sok piros. A színeket amúgy a multik is meghatározzák. A két nagy üdítőscég harcában mindent bevetnek. Öltözzék minden és mindenki az ő árnyalataikba. Zöldségbolt, húsáruda, csirkeszaküzlet is legyen kólapiros, kólakék. Akkor is, ha az nevetséges. A kirakatoknak Nyugaton stílusa van. Divatja. Idén a natura hódított. Virágerdők nyíltak London legérdekesebb üzleteiben - valódi virágok, valódi fű nyugtatta a szemet - homok, kagylók, dűnék hullámoztak egy-egy parfümériában. Odakinn kitesznek egy-egy holmit, mutatván, ez van, és sejthetőleg odabenn még sokkal több. Befelé csábítják a vásárlót, nem helyben bólintják fejbe a zűrzavar és zsúfoltság látványával. Mifelénk tehát a rendszerváltással nem köszöntött be a kirakatváltások ideje. A tulajok többsége úgy érzi, ő mindent jobban tud, a dekoratőr hallgasson, és tegye, amit mondanak neki. Elvégre a boltos fizet. Méghozzá elég rosszul... Néhány üzlet persze így is üdítő színfolt a fantáziátlanság meg a kikényszerített látvány tömkelegében. De sajna ezek vannak kevesebben. T. O. Sajátos ablakszemek néznek az utcákon a világra. Úgy hívják őket, hogy kirakat. Furcsa szó, nyilván nem az ősi nyelvréteghez tartozik, hisz korábban cégérek mutatták, hol mit kapni, mit mérnek, mit kínálnak. A kirakatok múltja nem azonos a kereskedelemével, inkább tizenkilencedik, de leginkább e századi találmány. KUITAS: Mindent bele, vagy csak sejtesse a kínálatot? Fotó: SZAKA JÓZSEF Megdöbbentő látvány fogadta december 30-án, kedden délelőtt a Borsod- Abaúj-Zemplén megyei Egerlövő református lelkészét: megbontották a műemlék templom román kori részén, az egykori bejáratnál a falat, s a megrongált helyre ácskapcsokból összehegesztett keresztet tettek. A december 28-i, vasárnapi istentisztelet idején még minden rendben volt, Gordos Attila lelkész szerint a templomgyalázást vasárnap vagy hétfőn éjjel követhették el. Az épületnek ezen a részen nincsenek lakóházak, s a tettes a jelek szerint nem csapott zajt, így közvetlenül a templom mellett lakó lelkész sem hallott semmit. A községben vagy a környéken nem tudnak sátánista csoportról, így az elkövető inkább zavart elméjű lehet. Elképzelhető, hogy az ügyhöz köze van egy falubéli fiatalembernek, aki időnként Jézus Krisztusnak képzeli magát. A két összehegesztett ácskapocs mindenképpen arra vall, hogy nem pillanatnyi ötletről vagy vandalizmusról volt szó, hanem a tettes előre készült a dologra. A lelkész mindenesetre feljelentést tett, s a rendőrség már elvitte a keresztet. K. Á. 1998. január 3. Vásárolunk, tehát bízunk Nem minden drágulás megalapozott. Néhány közüzemi szolgáltató a nagy, januári áremelések közé „elrejtette” a saját tarifaemeléseit, vagyis visszaélt azzal, hogy január elején az emberek már megszokták az ilyesmit. Ezt Garai László, a József Attila Tudományegyetem gazdaságpszichológiai tanszékének vezetője nyilatkozta a Kurírnak, hozzátéve: vásárlási szokásaink alapján egyre optimistábban tekintünk a jövőbe. A szakember szerint bár kézenfekvő a feltevés, hogy azért mindig év elején drágul az élet, mert ilyenkor, a két ünnep után az emberek kissé fásultabbak, közönyesebbek, mint mondta, mégsem hinné, hogy a mindenkori kormányzat erre építené gazdaságpolitikáját. Úgy fogalmazott: ez a feltételezés „túl hízelgő” lenne a politikai felső vezetésre nézve. A tapasztalat ugyanis azt mutatja, hogy a kormányzat egy bizonyos határon belül nem törődik a tömegek reakciójával ,s meglehet, igaza is van. Hiszen az utolsó, igazi felzúdulás a taxisblokád volt, azóta az emberek elfogadják az esedékes drágulásokat. Néhány politikus ugyan olykor emleget valamiféle tűréshatárt, ám ez a jelek szerint mindig módosul. Legalábbis az áremeléseket kísérő viszonylagos tolerancia erről árulkodik, így aztán a januári áremelések inkább az új költségvetési év tervezhetőségét, semmint az elfogadtatásukat szolgálják. Persze, akár így tervezik, akár nem, bizonyos fokú lakossági apátia jellemzi a januári árkorrekciók fogadtatását. Garai László szerint néhány szolgáltató vissza is él ezzel. A távközlés díja például mindenhol a világon csökken - köszönhetően az egyre több előfizetőnek. Csak nálunk nőnek a telefonálás tarifái, hivatkozva az inflációra. Ám azt, hogy közben a fajlagos költségek csökkennek, az illetékesek bölcsen elhallgatják. Az ő taktikájuk ugyanis az: ha egy „csomagban” kapjuk ezt a többi drágulással, a keserű pirulák között ez az egy szinte észrevétlen marad. A gazdaságpszichológus szerint 1998-ban folytatódik az a folyamat, hogy lassan, de egyenletesen csökken a lakosság pesszimizmusa. A legjobban ez a tartós fogyasztási cikkek gyorsan növekvő piacán mérhető. A gazdaságpszichológia atyja, George Katona ugyanis már az USA-ban kimutatta, hogy az emberek akkor vesznek autót, háztartási gépeket, ha a jövőjüket gazdaságilag biztonságosnak ítélik. Ez a jelenség most Magyarországon is megfigyelhető. S hogy ez mennyire megalapozott? Nos, ezt nem tudni, de az optimizmus mindenképp jó jel, hiszen míg a félelem és a pánik további bajokat gerjeszthet, az óvatos derűlátás jótékonyan hathat a gazdaság egyes területeire. (DIAN)