LITERATURA - A MTA Irodalomtudományi Intézetének folyóirata 11. évfolyam (1984)

1984 / 1. szám - MŰHELY - BONYHAI GÁBOR: Hermeneutika és morfológia

1* ELMÉLET BONYHAI GÁBOR HERMENEUTIKA ÉS MORFOLÓGIA Recepciótörténet és historizmus A recepciótörténet, ez az idestova másfél évtizedet egyetlen számottevő irodalom­tudományi nóvum nem csupán különféle viták, hanem ezekkel szükségszerű összefüggés­ben súlyos félreértések tárgyát is képezi. E félreértések közül a legveszélyesebb /mert leginkább félrevezető/ az a gyakran tapasztalható hiedelem, hogy a recepciótörténet nem más, mint az esztétika által valamiképp mindig is tekintetbe vett befogadó /olvasó, néző, hallgató/ egyoldalú előtérbe állítása, a mű és az alkotó figyelmen kívül hagyása, s a mű által maga után hagyott nyomoknak — a mű hatásának — empirikus kutatása, mellyel az irodalomtudomány hatástörténet címen mindig is foglalkozott, de az alkotás és annak feltételei vagy a mű és az általa ábrázoltak viszonya mellett másodlagosnak tekintett. A mindmáig sok pozitivista hagyományt őrző irodalomtörténet észrevétlenül a saját képére formálja a recepciótörténetet, ezt a konkrét és egészen sajátos esztétikai és történeti gondolatrendszert, és saját előítéleteivel közeledve a dologhoz, empirikus szociológiát szeretne benne látni. Ahhoz, hogy ennek az elvárásnak a jogosultságát legalábbis megkérdőjelezzük, a vonat­kozó alapművek megjelentetésén kívül arra van szükség, hogy a befogadásesztétika filozó­fiai háttereiig nyúljunk vissza, melyeknek egy részére az idevágó irodalomelméleti művek­ben­ sok utalás történik és — természetesen irodalomtudományi összefüggésükben — mélyenszántó és értékes fejtegetések tárgyát képezik, de valóságos jelentőségük részben feltáratlan marad, s a hozzájuk való kapcsolódásban /pontosabban: a megfelelő, részint kritikai visszakapcsolódásban/ rejlő lehetőségek nincsenek kiaknázva H. R. Jauss egyik tanulmányában, bevezetésként visszatekint a középkorkutatást, a medievisztikát motiváló kutatási érdeklődésekre és azok történeti körülményeire. Eszerint a második világháború utáni években a medievisztika fellendülése azzal magyarázható, hogy az európai kultúrával minden folytonosságot megszakítani akaró „fenyegető barbár­ság"­ után újra megalapozzák az európai műveltség kontinuitását. A nagy vázlatoknak E. R. Curtius, E. Auerbach és L. Spitzer nevével fémjelezhető korszaka azonban hamarosan 1 H. R. Jauss: Literaturgeschichte als Provokation, Frankfurt am Main 1970. 2Vö. például H. R. Jauss: Aesthetische Erfahrung und literarische Hermeneutik, Frankfurt am Main 1982,P Szondi: Einführung in die literarische Hermeneutik, Frankfurt am Main 1975, W. Iser: Der Akt des Lesens, München 1976. 3H. R. Jauss: Aesthetische Erfahrung als Zugang zur mittelalterlichen Literatur, in: Alterität und Modernität der mittelalterlichen Literatur, München 1977. 4Uo.411.

Next