LITERATURA - A MTA BTK Irodalomtudományi Intézetének folyóirata 38. évfolyam (2012)
2012 / 1. szám - VERES ANDRÁS: Szabolcsi Miklós emlékezete
Veres András SZABOLCSI MIKLÓS EMLÉKEZETE* Az utóbbi években gyakran jutnak eszembe hajdani intézeti kollégáim, akiknek én is, nemzedékem is sokat köszönhet. Bizonyára előrehaladott koromnak is része van abban, hogy egyre többször idézem fel magamban az ő társaságukban megélt közös történéseinket, amelyek olykor öntudatlanul is befolyásolták szellemi tájékozódásomat, és nemcsak a szellemit. Különösen sokat gondolok Sőtér Istvánra és Szabolcsi Miklósra, akikkel szemben súlyos felelősség terhel valamennyiünket, mert sokkal jobban és többször kellene napjaink kollektív emlékezetébe idéznünk őket. Amikor az egyetemi padból 1968-ban (Szörényi Lacival együtt) egyenesen az Irodalomtörténeti Intézetbe kerülhettünk (ami már akkor is - vagy akkor még? -nagy szó volt), és le kellett szolgálnunk a gyakornoki és segédmunkatársi éveket, egyik legkedvesebb foglalatosságom volt részt venni az intézeti műhelyvitákban (melynek műfaja mind a mai napig különösen közel áll hozzám). Egy alkalommal (még gyakornokként) nekizúdultam Sőtér Istvánnak, aki végtére is az igazgatóm volt, és a teljes plénum előtt kinyilvánítottam, hogy Sőtér elvtárs bizony súlyosan téved. Sőtér egyáltalán nem sértődött meg rám, még csak meg sem lepődött, hanem türelmesen, sőt a legnagyobb figyelmet és megértést mutatva, részletekbe menően próbálta bebizonyítani, hogy én - mármint Veres András elvtárs - mi mindent nem vettem számításba az ő érvelésében. (Akkoriban még mindannyian elvtársak voltunk, Hankiss Elemér is meg Szegedy-Maszák Mihály is.) Szabolcsi Miklós pedig, az intézet ügyvezető igazgatója, még az én korosztályomét is meghaladó vehemenciával vitatkozott, egy alkalommal (élénken és emlékezetemben) még a szék is összetört alatta, és rövid időre elterült a földön. Ám azonnal feltalálta magát, és mintha mi sem történt volna, folytatta tovább mondókáját, hozzátéve, hogy természetesen áll elébe minden további ellenvetésnek, még ha az valami „széki helyről" érkezik is. * Veres András megemlékezése Szabolcsi Miklósról és Tverdota György megemlékezése Németh G. Béláról a Szekszárdon 2012. május 4-én megtartott, Tudományos műhelyek - műhelyteremtő egyéniségek című József Attila-konferencián hangzottak