Labdarúgás, 1959. január-december (5. évfolyam, 1-12. szám)
1959. január / 1. szám
Négy csepeli játékos az őszi idény válogatottjában Félévi bizonyítványkiosztás az NB I-ben Befejeződött az NB I. őszi idénye, felütjük osztályzókönyvünket, s megnézzük, hogy élvonalbeli labdarúgóink milyen átlagot értek el az 1957/58. évi bajnokság első felében. Utoljára a tizenegyedik forduló után közöltük az osztályzatokat, s noha utána csak két forduló volt, mégis sokat változott a ranglista. Az élen már nincs holtverseny, s három poszton más játékos került az első helyre, kettő közülük ősszel egyszer sem állt ilyen előkelő helyen. Kisuczkyra és Kleibánra gondolunk, akik pompás hajrával élre törtek. És ha már a csepeli fiúknál tartunk, említsük meg azt is, hogy négyen kerültek be az őszi idény válogatottjába: Takács, Kleibán, Kisuczky és Pál. Néhány játékos hétről hétre kiemelkedően játszott, s ezáltal olyan magas lett az átlagosztályzata, hogy versenytársai akkor sem érték utól, amikor hullámvölgybe került. A kapusoknál feltűnő, hogy az első öt helyet vidékiek foglalják el,, míg a többi helyeken inkább a fővárosiak ragadták magukhoz a vezetést. A fiatalok nagy versenyben voltak az idősebb, tapasztaltabb játékosokkal. A fiatalok közül Kisuczky, Kuharszki és Pál az élen végzett, az öregek közül pedig Buzánszky, Takács, Bozsik tűnt ki elsősorban. Érdemes behatóan tanulmányozni az osztályzókönyvet, s megnézni a harminc éven felüli játékosok átlagát. A nagyszerű átlagok, az értékes helyezések is bizonyítják, hogy nem szabad félreállítani játékosokat csak azért, mert nem fiatalok. Szilágyi II például sok esetben kiválóan játszott ősszel, magasabb átlagot ért el mint fiatalabb éveiben. Vannak olyan játékosok, akik erősségei voltak csapatuknak, s az olvasó mégsem találkozik a nevükkel. Ennek az is magyarázata, hogy a félévi bizonyítványkiosztásnál csak azoknak a játékosoknak az átlagát számítottuk ki, akik legalább nyolc mérkőzésen szerepeltek, legalább ötször azonos poszton játszottak. A sokoldalú játékosok, a „Jolly-Jokerek" ezért hátrányos helyzetbe kerültek, mint pl. Bányai, és a győri Budai stb. Egy poszton egyikük sem szerepelt ötször, s így nem vehettük őket figyelembe. Most néhány szót az elsőkről, a legjobbakról, azokról, akik jó átlaguk alapján bekerültek az őszi idény válogatottjába. Ilku István fokozatosan jött formába, s a negyedik forduló után csaknem minden mérkőzésen kitűnt. Egyszer védett csak mérsékelten, a DVT ellen, amikor 3 : 0-ra kikaptak. Buzánszky Jenő sok mérkőzésen ismét olyan kitűnően játszott, mint amikor állandó válogatott volt. Annak ellenére, hogy egyszer 1-est is kapott —mert kiállították—, mégis megelőzte Kárpátit. Mátrai Sándor a Ferencváros legjobb játékosa volt, sokszor játszott kiválóan, az összes játékosok közül az ő átlaga a legmagasabb! Első helyét azonban mégis csak azért tudta megőrizni, mert Bundzsákot a Tatabányai Bányász—Vasas mérkőzésen kiállították. Ha erre nem kerül sor, Bundzsák megelőzte volna a Fradi középhátvédjét. Takács György osztályzókönyve tele van hetesekkel és nyolcasokkal. A balhátvéd mindig megbízhatóan, néha pedig parádésan játszott. Bozsik József még mindig a legjobb jobbfedezetünk! Első helye nem forgott komoly veszélyben. Néha ugyan voltak jelentős kihagyásai, de versenytársainak méginkább. Klejbán Antal azok közé tartozik, akik nem igen tudnak rosszul játszani. Eszményibb csapatjátékost aligha lehet találni. Egyszerű, de rendkívül hasznos játékfelfogásának köszönheti az első helyet. Sándor Károly nemegyszer játszott kirobbanó formában. Vetélytársainak olyan rossz az átlaga, hogy első helye egy pillanatra sem forgott veszélyben. Kisuczky Róbert váltakozó teljesítményt nyújtott. Mi sem bizonyítja ezt jobban, hogy 4-est és 10-est is kapott! Néhány mérkőzésen bebizonyította, hogy a magyar labdarúgás legnagyobb ígéretei közé tartozik. Kuharszky Béla nagyon tehetséges középcsatár, de még igen szertelen, rapszódikus játékos. Az átlaga nem valami jó, de ez is elég volt ahhoz, hogy élre kerüljön. Pál Tibor még nemrégiben az NB II-ben játszott, s most még a legjobb balösszekötők között is a legjobb lett. Nagy munkabírású, fegyelmezett játékos, aki ért az előkészítéshez, s elég gólerős is. Bencsics József, az első hat mérkőzésen Sasnál nem kapott rosszabb osztályzatot, s aztán jött olyan hat mérkőzés, amikor 6-osnál jobbat nem ért el. Alig van jó balszélsőnk, s ezért Bencsics helye biztosítva volt az élen. Most pedig nézzük a félévi bizonyítványt! Kapusok 1.Ilku (Dorog) 7,16 2.Tóth (DVTK) 7,00 3.Szentmihályi (Győr) 0,90 4.Varga (Szombathely) 0,84 5.Károlyi (MVSC) 6,75 6.Gellér (MTK) 6,54 7.Török (Dózsa) 6,53 8.Grosics (Tatabánya) 6,50 9.Kiss (Bp. Honvéd) 6,33 Kr.Horváth (FTC) 6,00 Jobbhátvédek 1.Buzánszky (Dorog) 6,91 2.Kárpáti (Vasas) 6,76 3.Kóczián II (Csepel) 6,61 4.Hetényi (Tatabánya) 6,56 ;5.Sándor (SBTC) 6,55 6.Törőcsik II (Bp. Honvéd) 6,54 7.Molnár (Szombathely) 6,53 8.Werner (DVTK) 6,33 9.Rajna (Dózsa) 6,22 10.Szimcsák II (MTK) 6,12 Középhátvédek 1.Mátrai (FTC) 7,30 2.Bundzsák (Vasas) 7,18 4