Labdarúgás, 1966. január-december (12. évfolyam, 1-12. szám)
1966. január / 1. szám
Ahhoz, hogy megtaláljuk az 1966. évi labdarúgó világbajnokság döntőjének szervező bizottságát, a londoni White City stadionban, pontosan azon a helyen kell elhaladni, ahol 1908- ban a máig is emlékezetes maratoni futás hajrájában az olasz Dorando a cél előtt összeesett... Az eléggé eldugott kis iroda ajtaján csak egészen szerény tábla jelzi, hogy itt dolgoznak azok, akik 1966 legnagyobb sporteseményét előkészítik. Az egyik szobában Harold Mayes, a világbajnokság sajtófőnöke fogadott bennünket. Rögtön közölte, hogy maga is újságíró és éppen ezért kapta megbízatását. Az egész szervező bizottságot K. E. Wilson vezeti, és 24 tagú „csapata” nyolc szobában végzi munkáját. A tulajdonképpeni tevékenység két évvel ezelőtt kezdődött, de ahogyan közeledik a tizenhatos döntő időpontja, annál nagyobb erőkifejtésre van szükség. — A bizottság munkakörébe sokfajta tevékenység tartozik — mondta a rokonszenves kolléga. — Ez év elejétől megkezdődtek a jegyrendelések külföldről. Nem kevesebb, mint 80 országból érkeztek levelek, Adentől egészen Zambiáig. Jövő év júliusában az angliai stadionok lelátóin az egész világ képviselteti magát. A rekordot Falkland sziget tartja, húsz jegyet kértek, s ez a lakosság 1 százalékának felel meg. A világbajnokság alkalmával a tizenhatos döntő tíz londoni mérkőzése közül csupán egyet bonyolítanak majd itt le. Érdekes felvilágosításokat kaptunk arról, hogyan dolgozhat majd az a hatalmas újságíró-ármádia, amely júliusban megszállja Londont és a világbajnokság másik hat városát, Sunderlandot, Middlesbroughot, Sheffieldet, Manchestert, Liverpoolt és Birminghamet. " Minden anyagi támogatást megkaptunk ahhoz, hogy a sajtó elláthassa nehéz munkáját — mondta Mr. Mayes, miközben minduntalan rágyújtott jellegzetes angol pipájára. — A kormány 400 ezer fontot bocsátott a szervező bizottság rendelkezésére, az angol labdarúgó szövetség ezenkívül ISO ezer fontot. Ebből a pénzből történik nagyrészt a stadionok szükséges átépítése, s főként az eddig nem megfelelő sajtóhelyek felszerelése, kibővítése. Mintegy 150 új vonalat vezetünk be minden stadionba, ezenkívül természetesen munkaszobákat bocsátunk rendelkezésre, telefonkabinokat állítunk fel, interjúszobákat nyitunk, hogy a mérkőzések után a játékosok, a csapatvezetők elmondhassák véleményüket. A szervező bizottság — beleértve a szigetország tudósítóit is — összesen 1600 újságíró részvételére számít. Decemberig 1145 jelentkezés érkezett, ebből 730 külföldi. A végleges akkreditálás a január 6-i sorsolás után történik meg. A nyolcaddöntő mérkőzéseire 400- 400, a negyed- és középdöntőkre 700-700, míg a Wembley-stadionban a döntőkre 1000 férőhely jut majd az újságíróknak. Anynyi bizonyos, hogy a legtöbb tudósítónak nagyon nehéz lesz a dolga, főleg az európaiaknak, mert a mérkőzések többsége a kontinens időszámítása szerint este 20.30 órakor kezdődik, vagyis 22.15-kor ér véget, és ez az öreg földrészen nagyon a lapzárta ideje, legalábbis a vidéki kiadások számára. — Vigasztalásul — tette hozzá tréfásan a sajtófőnök — a sajtóhelyeket igyekszünk kényelmessé tenni, úgyhogy egyrészt egy-egy tudósító számára 27 inch, vagyis 68,5 centiméter jut, ezenkívül külön kérésre az asztalokkal ellátott — igaz, korlátozott — helyeken telefonok felszerelésére is lehetőség lesz, míg a stadionok sajtótermeiből egyszerre 30- 40 külön vonalon lehet majd tudósításokat adni. Természetesen valamennyi városban a stadionok sajtószobájában, a városi külön sajtóközpontokban megfelelő telexgépek is rendelkezésre állnak majd. A szervező bizottságban lázas a munka, s ami a lebonyolítást illeti, úgy látszik, mindenre gondolnak. — Az egyetlen, ami még számunkra hátra van az, hogy a világbajnoki címet is elnyerjük — búcsúzott mosolyogva tőlünk a sajtófőnök. — De ez már nemcsak rajtunk múlik. Mindenesetre reménykedjünk és várjunk július végéig . . . Sir Stanley Ilous, a Nemzetközi Labdarúgó Szövetsíj világhírű elnöke titkárnőjének diktál. A VB-vel kapcsolatban van posta bőven ...