Labdarúgás, 1967. január-december (13. évfolyam, 1-12. szám)
1967. január / 1. szám
11 kapitány tervei A szövetségi kapitány szókimondó ember. Mindenki azt tartja róla, hogy feltétlenül nagy erénye a határozottság, a kertelés nélküli véleményalkotás. Megfontoltan, bátran emeli a mércét magasra önmagával szemben, s ilyen fajta igényt támaszt a játékosokkal szemben is. A VB idején is amellett kardoskodott, hogy csapatunknak, a magyar válogatottnak legalább nyolc közé kell kerülnie. S azt vallotta: képes az együttes többre is. Akkoriban Illovszky Rudolf edzője volt a válogatottnak, most méginkább övé a felelősség, hiszen egyben már szövetségi kapitány is. Most vajon miként vélekedik, egy olyan évben, amikor a magyar labdarúgás újabb feladatok előtt áll: indul az Európabajnokság! Kérdeztük — felelt. — Mire tartja képesnek a magyar válogatottat, milyen szereplést vár az EB-n? 1964-ben, a Nemzetek Kupájában a harmadik helyen végeztünk. Most is a legjobbak között a helyünk. A végküzdelmek azonban csak 1968-ban lesznek, addig még tovább kell jutnunk a csoportunkból. — És milyenek a kilátások? — Továbbjutunk, de nem lesz könnyű! A hollandok legyőzése Budapesten, a dánok két vállra fektetése idegenben szinte biztosnak látszik. Az NDK viszont kemény dió lesz... — Az NDK válogatottja sokat fejlődött, nagyon készülnek ellenünk, mondván: itt az ideje legyőzni a magyarokat, akik sok borsót törtek már az orrunk alá. Nem félti a csapatunkat? — Évek óta hangoztatják, hogy az NDK sokat fejlődik, s ez így is van. Magam is nagyra becsülöm tavalyi eredményeiket, azt, hogy 2:2-re végeztek Moszkvában a Szovjetunió válogatottjával, s azt egész évben veretlenek maradtak. Mi tartunk az NDK csapatától, de nem félünk tőlük. Úgy vélem a magyar játékosok képzettebbek, minden vonatkozásban többet tudnak. A németek remekül harcolnak, pompásan tudnak küzdeni, de a mieink is. Eddig még soha nem győztek le bennünket, miért éppen az idén sikerülne ez nekik? — A válogatott játékosok közül többen korban kifelé tartanak a labdarúgásból. Mátrai, Fenyvesi dr. Sipos már erősen túl van a harmadik X-en. Mi a terve velük? — Személy szerint egyikükről sem beszélek. Nekem ugyanis az a véleményem, hogy nincs öreg és fiatal játékos probléma. Addig számítok valakire, ameddig képes eleget tenni a követelményeknek. Annak idején, még Vasas-edző koromban egyszer megjártam, idő előtt lemondtunk az idősebbekről, aztán később hívni kellett Szilágyiékat, hogy segítsenek. Segítettek is, talpra is állt a Vasas. Az akkori példából sokat tanultam, mégegyszer nem követek el hasonló hibát. Gondolom, ez a kérdésre is egyenes, határozott felelet. — Bizonyára szerepelnek majd a válogatott keretben új nevek is. Ha igen, akkor kikre gondol elsősorban? — Minden attól függ, ki milyen formában lesz, s ki mit játszik a klubjában. Mondok egy-két példát. A ferencvárosi Szűcs Lajos a múlt évben sokat fejlődött, tetszett az erőteljes, romboló játéka, szerelési készsége, harcossága. Számításba is veszem, de csak akkor, ha klubjában második középhátvédet, vagyik beállós fedezetet játszik, nekem ugyanis ilyen felfogásban van szükségem rá. Ha támadófedezetet játszik, gyakran felmegy, akkor le kell róla mondanom, mert az ilyenfajta játékhoz mások jobban értenek. Aztán itt van Göröcs, aki már hosszú ideje nem szerepel a válogatottban. Tavaly Titi sok mérkőzésen csapata legjobbja volt, kitűnő, képzett játékos, aki középpályás játékosként, akár a fedezet helyén is bekerülhet a válogatottba. És, hogy az sikerül-e neki, az attól is függ, milyen felfogásban játszik majd a Dózsában? Ha szeret, ha küzd, ha megszerzi a labdákat, akkor nyert ügye van, de ha csak a rájátszott labdákat elosztja, tehát csupán irányításra, az előkészítésre korlátozza erejét az — kevés! Ugye érthető? — És mások? — Gelei és Szentmihályi mellé fel kell zárkózniok olyan tehetséges, fiatal kapusoknak, akik nemcsak az olimpiai válogatott összeállításánál kerülhetnek szóba, hanem alkalmakként az A-csapatban is. Tamásban és Vargában látok legtöbb fantáziát. — A legtöbb probléma a pálya közepén van. Kik legyenek a fedezetek, a középpályások? Mathesznek, Rákosinak, Fisternek és Vargának az eddigieknél többet kell nyújtaniok. Göröcs nevét már említettem, s tehetségesnek tartom a fiatal Bánkutit. — Balszélen sincs minden rendben, nem igaz? — Korsóst tartom a legtöbbre, de Zámbó is válogatott lehet. — Milyen vonatkozásban kell fejlődnie a válogatottnak, s legjobb klubcsapatainknak, hogy a jövőben méginkább helytálljanak? — A kilencven percet végig kell játszani! Ez olyan szabály az én követelményeim között, mint billiárdban az első: golyót találni. Az a játékos, aki akaraterőben nem adja maximális lelkesedését, s erőnléte nem kifogástalan, nem felel meg a mai játék követelményeinek. Hajtás, harcosság, szívósság, nagy munkabírás, küzdőképesség nélkül a legtechnikásabb játékos sem maradhat az élvonalban. Olyan alapkövetelmények ezek, amelyek viszonylag könynyen elsajátíthatók, mert csupán csak becsületesen, alaposan, tervszerűen és sokat kell edzeni és derekasan harcolni. — A másik ami említést érdemel: az én munkám függvénye a klubmunka. Arra támaszkodhatom ami van. Ezért is kell a szakosztályokban magas követelményt támasztani a játékosokkal szemben. Sokoldalú, képzett játékosokra van szükség! örömmel látnék a klubbokban olyanokat, akik jártasak, ügyesek és sokra képesek az emberfogásos játékban, tudnak védekezni és támadni. Mi várható attól az újfajta kezdeményezéstől, hogy Preiner Kálmán személyében a szövetségben egy olyan függetlenített szakember tevékenykedik, akinek feladata az ifjúsági és az utánpótlás válogatottal való szervezett foglalkozás? — Preiner sikerekben gazdag edző, precíz, munkaszerető ember, biztos, hogy szép eredményei lesznek munkásságának, amely nemcsak a válogatottakkal való foglalkozásban merül majd ki. Kálmán sorra járja majd a megyéket, előadásokat, gyakorlati bemutatókat tart, segít a megyei válogatottak megszervezésében, élvonalbeli csapatok edzését is ellenőrzi, s felkutat tehetségeket. Meggyőződésem, hogy évente legalább tizenöt olyan ismeretlen játékosra bukkan majd, akik közül néhányan felkerülnek és az élvonalban tovább fejlődhetnek. Nehéz, sokrétű, de örömteli feladat az övé. — Milyen kapcsolatot kíván tartani az edzőkkel? — A lehető legszorosabbat. Az ET- nek nyilván lesznek különféle hasznos kezdeményezései. Mi, Preinerrel havonként egyszer meghívjuk az edzőket, s ilyen alkalmakkor hosszasan, egy délelőttön át elbeszélgetünk velük. Elmondjuk problémáinkat, az edzésmunkával kapcsolatos tapasztalatokat, elvárjuk ezt tőlük is, s a témakört kiterjesszük azokra a kérdésekre, amelyek foglalkoztatnak bennünket. Baráti megbeszélések lesznek ezek, a kölcsönös segíteni vágyás jegyében. A szövetségi kapitány egyébként derűlátó, mert úgy véli: a magyar labdarúgás arca a VB utáni évben tovább szépül. És ennek érdekében akar ő is munkálkodni. N. Gy. :