Labdarúgás, 1970. január-december (16. évfolyam, 1-12. szám)
1970. január / 1. szám
Szakszerűség, tervszerűség, fegyelem Hjég múlt év októberében az MTI Országos Tanácsa megvitatta az MLSZ jelentése alapján a labdamem rúgás helyzetét, s nagy jelentőségű határozatokat fogadott el, amelyek hosszú időre és átfogóan meghatározták a legnépszerűbb sportág szakmai és szervezeti teendőit. Mint ismeretes, december közepén az MLSZ elnöksége felajánlotta lemondását, amelyet az MTI Országos Tanácsa elfogadott. Az új MLSZ-re vár tehát az a feladat, hogy az említett határozatokat megvalósítsa, sőt, hogy újabbakat is terjesszen majd a felsőbb szervek elé, amelyek még inkább meggyorsíthatják a felemelkedésért folyó munkát. A válogatott mérkőzések sorozata, a bajnoki mérkőzések színvonala az elmúlt évben fokozottan hívta fel a figyelmet arra, hogy elérkezett az ideje a tervszerűbb munkának mind szakmai, mind vezetési tekintetben. 1969 megmutatta, hogy a szakmai és vezetési munka jelentős megjavítása nélkül labdarúgásunk nem lehet képes állandó és sorozatos eredményeket elérni, félő, hogy szinte az egész vonalon fellelhető lazaságok további terjedése a nemzetközi élvonaltól való lemaradásunkat állandósítanák. A jelek arra mutatnak, hogy ezt a veszélyt most már az egész vonalon felismerték, s minden remény megvan arra, hogy 1970, az új esztendő, az alkotó tevékenység időszakának kezdete lehet, ha a felismerést a szakszerűség, a tervszerűség és a vezetés színvonalának megerősítése fogja követni. A téli hónapokra fontos feladatok estek. Nem kis mértékben határozzák majd meg az egész évi fejlődés ütemét, színvonalát és alapozhatják meg a közeli és a távolabbi jövő útját. Erre az időszakra esett, illetve esik az őszi-tavaszi bajnoki évre való felkészülés sok teendője. Sokan hangoztatják, hogy nem ezen múlik a játék színvonala. Valóban ez önmagában semmit nem old meg, hiszen csak a kereteket adja, amelyen belül folytatódhat a tavalyi színvonal, de természetesen — és ezt várjuk — kialakulhat már néhány hónapon belül egy jobb, tartalmasabb, korszerűbb játék javuló tendenciája. Évek mulasztásait, lazaságait, nem lehet néhány hónap alatt megszüntetni, bármily tehetséges játékosok álljanak is rendelkezésre, bármily hagyománnyal rendelkezzen is a magyar labdarúgás. De következetes, az egész labdarúgásunkat átható, lelkiismeretesebb, szakszerűbb munkával már néhány hónap is hozhat bizonyos eredményeket. Az a tény, hogy az előttünk álló tavaszi idényben egyik csapatunkat sem fenyegeti a kiesés réme, záloga lehet a tervszerű munkának. Alkalmazni lehet a felkészülésben azokat az elveket, amelyek a világ labdarúgásában jelenleg vezető országokban eredményesen valósultak meg. Csak úgy mellékesen megjegyezzük, hogy ezzel nem valami egészen új, ismeretlen módszerekkel kell szakembereinknek próbálkozniok, hiszen néhány évvel ezelőtt az élvonalbeli egyesületeink többségénél már próbálkoztak a több, nagyobb intenzitású, keményebb munkával — nem is eredménytelenül —, de nem tartottak ki mellette, a kényelmeskedők — játékosok, edzők, szakosztályvezetőségek — lazítottak, az azonnali sikerek útját keresgélték. Azóta bebizonyosodott: hiába, mert a sportolók felkészítésében a mi korunkban vannak olyan törvényszerűségek, amelyeket nem lehetséges figyelmen kívül hagyni, vagy azokkal szembehelyezkedni. Az az idő a múlté, amikor elegendő volt egyedül a tehetség! Napjainkban a tehetség is csak akkor tud a maga teljességében kibontakozni, akkor tud az élvonalban huzamosabb időn át átlagon felülit produkálni, ha mindennapos kemény munkával teszi magát egyre alkalmasabbá a feladatok megoldására. Egészen világos, hogy a mostani tavasz alkalmas a kemény munka besulykolására, megszerettetésére, és megértetésére. Persze, mindez nemcsak az edzőkön múlik, hanem a játékosokon is. Meg kell érteniük, hogy a kényelmeskedés, a lazaság, a nemtörődömség legfeljebb annyira elegendő, hogy lényegesen kisebb képességűekkel szemben hozzon némi eredményt. Vagy legfeljebb arra jó, hogy néhanapján — amikor véletlenül minden jól összevág — megszülessék egy-egy látványos siker. De tartós, sorozatos sikerre még a legnagyobb tehetségekből szervezett csapat sem számíthat munka nélkül. A tartós sikerekért, a világraszóló sorozatos sikerekért nap mint nap alaposan meg kell dolgozni! Mindehhez hozzátehetjük azt is, hogy olyan viszonyokat, olyan légkört teremteni az egyesületi szakosztályokon belül, amelyben megvalósulhat a magas színvonalú szakmai munka, a szilárd szakosztályvezetés, a tudatos és következetes egyesületi vezetés hathatós közreműködése nélkül nem lehet. Az eredmény, amely a játéktéren születik, a játék, amely a nézőtér előtt kialakul — a nézőtér, mióta a tévé létezik, gyakran világméretűvé szélesedik — bizony nemcsak az edzők fáradozásának, a játékosok felkészültségének, tudásának, klasszisának vizsgája, hanem a vezetéséé is! Ez a tavasz arra is alkalmas, hogy nyugodt légkörben kialakuljanak az új csapatok. Megvan a mód arra, hogy beépülhessenek az újonnan leigazoltak, avagy a saját utánpótlás legjobbjai, akik ott állanak a nagycsapat küszöbén. A kevesebb kockázat miatt arra is jó alkalom kínálkozik, hogy ha szükséges — figyelembe véve a rendelkezésre álló játékos állományt — változtatni lehessen a csapat stílusán. És lesz idő egy-két újabb taktikai változat begyakorlására, különböző résztaktikai megoldások beidegeztetésére. A mi edzőink többségének leleményessége, játékosaink fogékonysága a záloga annak, hogy a nyugodt légkörben folyó 8 hónap komoly előrelépést hozhat. Azt mondták egyesek, a tavaszi idénynek — amely bajnokokat avat ugyan, de nem lesznek kiesők — az a fő hibája, hogy nincs tétje! Úgy volt, hogy nincs, de azután mégis lett. A szakmai bizottság által kidolgozott kiírás gondoskodott arról, hogy a csapatok a lehető legkomolyabban játsszák le a két csoportban a mérkőzéseket, mert amelyik együttes eöbbre végez az 1—8-as „táblán”, több pontot visz magával az 1970 '71-es őszi— tavaszi bajnokság rajtjára. Ez a tény pedig egyikük számára sem lehet lényegtelen kérdés. Ezért a tétért már érdemes küzdeni, harcba menni, s mi, akik évtizedek óta ismerjük a magyar szurkolókat, meg vagyunk győződve arról, hogy ezen a tavaszon sokkal sűrűbb sorokban keresik fel majd a pályákat, ha azt tapasztalják, hogy kedvenceik komoly munkában töltik el napjaikat. És ha olyan munka folyik majd a szakosztályokon belül, amelyekre nagy a készülődés és fogadkozás, akkor a szurkolóknak több örömük lesz a kiesés nélküli bajnokságban, mint azokon az őszi találkozókon volt, amelyeken a nemtörődömség, a kényelmeskedés volt az úr. Pedig — azt mondják — azokon a bajnoki meccseken volt tét bőven, csak azt nem tudja a gyanútlan szurkoló, hogy mi és mennyi... Azt hisszük, hogy ezt a tavaszt is fel kellene használni, hogy az edzők, a játékosok és a játékvezetők felfogásában mutatkozó eltérések felszámolása is kezdetét vegye. A testi erő alkalmazásának — kemény játék — módozatai tekintetében ki kell alakítani a helyes gyakorlatot, ez is hozzátartozik az előrelépéshez. Meddig beszélhetünk kemény játékról, mikor kezdődik a durva játék? Ez a fő kérdés! Ezt próbálják tisztázni — nagyon nehéz probléma, nem is lehet néhány hónap alatt megoldani —, azután pedig tartsanak ki mellette a játékosok és a játékvezetők is. A kemény játékot nem lehet utasítgatással bevezetni, tanítani és tanulni kell. Közös edzői, játékosi feladat. És tanulni kell az elbírálását is. Ez a feladat játékvezetési oldala. Azt hisszük abban lehetne összefoglalni az új esztendőnek a feladatait: szakszerűség az edzésmunkában és a vezetés minden szintjén, a fegyelem erősítése, következetes, tervszerű munka és türelem. Ehhez kívánunk erőt, egészséget a labdarúgósport minden dolgozójának, hívének.