Labdarúgás, 1970. január-december (16. évfolyam, 1-12. szám)

1970. január / 1. szám

Szakszerűség, tervszerűség, fegyelem Hjég múlt év októberében az MTI Országos Tanácsa­­ megvitatta az MLSZ jelentése alapján a labda­­mem rúgás helyzetét, s nagy jelentőségű határozato­kat fogadott el, amelyek hosszú időre és átfogóan meg­határozták a legnépszerűbb sportág szakmai és szerve­zeti teendőit. Mint ismeretes, december közepén az MLSZ elnöksége felajánlotta lemondását, amelyet az MTI Országos Tanácsa elfogadott. Az új MLSZ-re vár tehát az a feladat, hogy az említett határozatokat meg­valósítsa, sőt, hogy újabbakat is terjesszen majd a fel­sőbb szervek elé, amelyek még inkább meggyorsíthat­ják a felemelkedésért folyó munkát. A válogatott mérkőzések sorozata, a bajnoki mér­kőzések színvonala az elmúlt évben fokozottan hívta fel a figyelmet arra, hogy elérkezett az ideje a terv­szerűbb munkának mind szakmai, mind vezetési te­kintetben. 1969 megmutatta, hogy a szakmai és veze­tési munka jelentős megjavítása nélkül labdarúgásunk nem lehet képes állandó és sorozatos eredményeket elérni, félő, hogy szinte az egész vonalon fellelhető la­zaságok további terjedése a nemzetközi élvonaltól való lemaradásunkat állandósítanák. A jelek arra mutat­nak, hogy ezt a veszélyt most már az egész vonalon felismerték, s minden remény meg­van arra, hogy 1970, az új esztendő, az alkotó tevékenység időszakának kez­dete lehet, ha a felismerést a szakszerűség, a tervsze­rűség és a vezetés színvonalának megerősítése fogja követni. A téli hónapokra fontos feladatok estek. Nem kis mértékben határozzák majd meg az egész évi fejlődés ütemét, színvonalát és alapozhatják meg a közeli és a távolabbi jövő útját. Erre az időszakra esett, illetve esik az őszi-tavaszi bajnoki évre való felkészülés sok teendője. Sokan hangoztatják, hogy nem ezen múlik a játék színvonala. Valóban ez önmagában semmit nem old meg, hiszen csak a kereteket adja, amelyen belül folytatódhat a tavalyi színvonal, de természetesen — és ezt várjuk — kialakulhat már néhány hónapon be­lül egy jobb, tartalmasabb, korszerűbb játék javuló tendenciája. Évek mulasztásait, lazaságait, nem lehet néhány hónap alatt megszüntetni, bármily tehetséges játékosok álljanak is rendelkezésre, bármily hagyo­mánnyal rendelkezzen is a magyar labdarúgás. De kö­vetkezetes, az egész labdarúgásunkat átható, lelkiis­meretesebb, szakszerűbb munkával már néhány hónap is hozhat bizonyos eredményeket. Az a tény, hogy az előttünk álló tavaszi idényben egyik csapatunkat sem fenyegeti a kiesés réme, záloga lehet a tervszerű mun­kának. Alkalmazni lehet a felkészülésben azokat az elveket, amelyek a világ labdarúgásában jelenleg ve­zető országokban eredményesen valósultak meg. Csak úgy mellékesen megjegyezzük, hogy ezzel nem valami egészen új, ismeretlen módszerekkel kell szakembe­reinknek próbálkozniok, hiszen néhány évvel ezelőtt az élvonalbeli egyesületeink többségénél már próbál­koztak a több, nagyobb intenzitású, keményebb mun­kával — nem is eredménytelenül —, de nem tartottak ki mellette, a kényelmeskedők — játékosok, edzők, szakosztályvezetőségek — lazítottak, az azonnali sike­rek útját keresgélték. Azóta bebizonyosodott: hiába, mert a sportolók felkészítésében a mi korunkban van­nak olyan törvényszerűségek, amelyeket nem lehetsé­ges figyelmen kívül hagyni, vagy azokkal szembehe­lyezkedni. Az az idő a múlté, amikor elegendő volt egyedül a tehetség! Napjainkban a tehetség is csak akkor tud a maga teljességében kibontakozni, akkor tud az élvonal­ban huzamosabb időn át átlagon felülit produkálni, ha mindennapos kemény munkával teszi magát egyre al­kalmasabbá a feladatok megoldására. Egészen világos, hogy a mostani tavasz alkalmas a kemény munka besulykolására, megszerettetésére, és megértetésére. Persze, mindez nemcsak az edzőkön múlik, hanem a játékosokon is. Meg kell érteniük, hogy a kényelmeskedés, a lazaság, a nemtörődömség legfel­jebb annyira elegendő, hogy lényegesen kisebb képes­ségűekkel szemben hozzon némi eredményt. Vagy leg­feljebb arra jó, hogy néhanapján — amikor véletlenül minden jól összevág — megszülessék egy-egy látványos siker. De tartós, sorozatos sikerre még a legnagyobb tehetségekből szervezett csapat sem számíthat munka nélkül. A tartós sikerekért, a világraszóló sorozatos sikerekért nap mint nap alaposan meg kell dolgozni! Mindehhez hozzátehetjük azt is, hogy olyan viszo­nyokat, olyan légkört teremteni az egyesületi szakosz­tályokon belül, amelyben megvalósulhat a magas szín­vonalú szakmai munka, a szilárd szakosztályvezetés, a tudatos és következetes egyesületi vezetés hathatós közreműködése nélkül nem lehet. Az eredmény, amely a játéktéren születik, a játék, amely a nézőtér előtt kialakul — a nézőtér, mióta a tévé létezik, gyakran vi­lágméretűvé szélesedik — bizony nemcsak az edzők fáradozásának, a játékosok felkészültségének, tudásá­nak, klasszisának vizsgája, hanem a vezetéséé is! Ez a tavasz arra is alkalmas, hogy nyugodt légkör­ben kialakuljanak az új csapatok. Meg­van a mód arra, hogy beépülhessenek az újonnan leigazoltak, avagy a saját utánpótlás legjobbjai, akik ott állanak a nagycsapat küszöbén. A kevesebb kockázat miatt arra is jó alkalom kínál­kozik, hogy ha szükséges — figyelembe véve a rendel­kezésre álló játékos állományt — változtatni lehessen a csapat stílusán. És lesz idő egy-két újabb taktikai változat begyakorlására, különböző résztaktikai meg­oldások beidegeztetésére. A mi edzőink többségének leleményessége, játékosaink fogékonysága a záloga annak, hogy a nyugodt légkörben folyó 8 hónap ko­moly előrelépést hozhat. Azt mondták egyesek, a tavaszi idénynek — amely bajnokokat avat ugyan, de nem lesznek kiesők — az a fő hibája, hogy nincs tétje! Úgy volt, hogy nincs, de azután mégis lett. A szakmai bizottság által kidolgozott kiírás gondoskodott arról, hogy a csapatok a lehető legkomolyabban játsszák le a két csoportban a mérkő­zéseket, mert amelyik együttes eöbbre végez az 1—8-as „táblán”, több pontot visz magával az 1970 '71-es őszi— tavaszi bajnokság rajtjára. Ez a tény pedig egyikük számára sem lehet lényegtelen kérdés. Ezért a tétért már érdemes küzdeni, harcba menni, s mi, akik évtize­dek óta ismerjük a magyar szurkolókat, meg vagyunk győződve arról, hogy ezen a tavaszon sokkal sűrűbb sorokban keresik fel majd a pályákat, ha azt tapasztal­ják, hogy kedvenceik komoly munkában töltik el nap­jaikat. És ha olyan munka folyik majd a szakosztályo­kon belül, amelyekre nagy a készülődés és fogadkozás, akkor a szurkolóknak több örömük lesz a kiesés nél­küli bajnokságban, mint azokon az őszi találkozókon volt, amelyeken a nemtörődömség, a kényelmeskedés volt az úr. Pedig — azt mondják — azokon a bajnoki meccseken volt tét bőven, csak azt nem tudja a gyanút­lan szurkoló, hogy mi és mennyi... Azt hisszük, hogy ezt a tavaszt is fel kellene hasz­nálni, hogy az edzők, a játékosok és a játékvezetők fel­fogásában mutatkozó eltérések felszámolása is kezde­tét vegye. A testi erő alkalmazásának — kemény játék — módozatai tekintetében ki kell alakítani a helyes gyakorlatot, ez is hozzátartozik az előrelépéshez. Med­dig beszélhetünk kemény játékról, mikor kezdődik a durva játék? Ez a fő kérdés! Ezt próbálják tisztázni — nagyon nehéz probléma, nem is lehet néhány hónap alatt megoldani —, azután pedig tartsanak ki mellette a játékosok és a játékvezetők is. A kemény játékot nem lehet utasítgatással bevezetni, tanítani és tanulni kell. Közös edzői, játékosi feladat. És tanulni kell az elbírálását is. Ez a feladat játékvezetési oldala. Azt hisszük abban lehetne összefoglalni az új esztendőnek a feladatait: szakszerűség az edzésmunkában és a ve­zetés minden szintjén, a fegyelem erősítése, követke­zetes, tervszerű munka és türelem. Ehhez kívánunk erőt, egészséget a labdarúgósport minden dolgozójának, hívének.

Next