Labdarúgás, 1972. január-december (18. évfolyam, 1-12. szám)
1972. január / 1. szám
FTC: 16, Géczi, Bálint, Albert (Novák, Juhász, Branikovits), 18 — 6; SBTC: 18, Magyar, Kmetty, Varga, Vertig, Szalai, Répás, Básti, Horváth, 18 — 7; Bp. Honvéd: 21, Bicskei, Kelemen, Szűcs, Komora (Kocsis), 20 — 10; Vasas: 21, Vidáts, Török (Fábián), 15-9; Komló: 19, Buús, Kovács, Horváth, Makray, Bordács (Csordás, Bencsik), 16 — 9; Tatabánya: 17, Kovács, Horváth L., Laczkó, Tóth K., Szabó, Takács, 19 — 6; Csepel: 17, Fatér, Vellai, Csordás (Varga), 18 — 8; Rába ETO: 18, Orbán, Kiss, Somogyi, Korsós (Stolcz), 21 — 9; Egyetértés 16, Varga, Józsa, Sóvári, Weimper, Karába (Nell, Siklósi, Katona), 21 — 7; Pécsi Dózsa: 18, Rapp, Hernádi, Solymosi, Kincses I, Daka (Konrád I, Máté), 15 — 8; Videoton: 21, Posch, Kovács, Nagy II, Burka, Wollek, 15 — 10; Haladás: 17, Szántai, Bokor, Farkas, Kulcsár (Pék, Balogh, Németh L.) 19 — 10; Egri Dózsa: 18, Kárpáti, Mészáros, Berán, Czeczeli, Simon, Tóth M., 20 — 9; Diósgyőr: 24, Salamon, Hajas (Udvarev, Földesi), 16 — 9; MTK: 25, Csorna, Kovács, Csetényi, Mezei, 22 — 10. összesen 283 cserét eszközöltek csapataink — 480-ra lett volna lehetőség, ha mindegyik meccsen a két-két cserét eszközölték volna. Legkevesebbszer a bajnokcsapat, legtöbbször az MTK cserélt. Az erőviszonyok Az kétségtelen, hogy az Újpesti Dózsa kiemelkedett a mezőnyből néhány megingása ellenére is. Az is bizonyos, hogy az FTC megérdemelten jutott a második helyre. A Salgótarján pedig egy-két alkalmat leszámítva, egyenletes, az átlagon jóval felüli teljesítményt nyújtott. A Bp. Honvéd, a Vasas, a Komló és a Tatabánya szereplésében egyaránt akadtak igen jó és meglepően gyenge játékok, hullámhegyek és völgyek. Ha az eredményeket vizsgáljuk, akkor azt tapasztalhatjuk, hogy a többi együttes között nem lehetett túlságosan nagy a tudásbeli különbség. Háromgólos és ennél nagyobb arányú eredmény nem túl sok született, összesen 11g A kiegyensúlyozottság igazi fokmérője mégiscsak az, hogy a találkozók harmada, 40 találkozó döntetlennel, csaknem harmada — pontosan 38 meccs — 1 gólkülönbségnyi eredménnyel végződött. Itt az eredmények részletes összesítése: 0:0 1:0 1:1 2:0 2:1 2:2 3:0 3:1 3:2 3:3 11 18 20 14 13 8 6 6 7 1 Érdekes, hogy a legnagyobb arányú vereségeket, számszerint hármat a Komló szenvedte el: 1:7 az V. Dózsa, 0:5 az FTC és 1:5 a Salgótarján ellen, kívüle csak egyetlen csapat vesztett egy mérkőzést nagyobb arányban: a Rába ETO 1:8-ra kapott ki a lila-fehérektől. Annak ellenére, hogy az MTK, játékosainak leállítása miatt a pofozógép szerepét kellett volna, hogy betöltse, a zömében ismeretlen játékosaival megbecsülést érdemlő ellenállást tanúsított: mindössze négy mérkőzést vesztett el 3 gólkülönbséggel, ennél nagyobb arányban egyszer sem kapott ki. A háromgólosnál nagyobb arányú győzelmek az Újpesti Dózsa (3), az FTC (4) és a Salgótarján (1) nevéhez fűződnek, s mindegyik a saját pályán született meg. Meglepő, hogy idegenben a legnagyobb győzelmet — 3 gólkülönbségnyit — a Vasas aratta 3, a Bp. Honvéd pedig egy mérkőzésen. Mesterlövészek A gólok legszorgalmasabb szerzőit a táblázat első és második helyen végzett két együttesünk tagjai között találjuk. A Bene—Fazekas—Dunai II trió 41 alkalommal vette be az ellenfelek kapuját, s a lila-fehérek 44 őszi gólját 3 kivételével ők szerezték! Nagyszerű csatárbravúr ez, mert ez a három fiú nemcsak bombázott, hanem épített is, hiszen e gólokon kívül Bene 4, Fazekas 2 és Dunai II 6 alkalommal adta társai fejére, vagy lábára a labdát, s ezzel közvetlenül részt vett a gólok előkészítésében. Kiemelkedő siker az FTC hármasának gólszerző kedve is. Szőke, Albert, Branikovits összteljesítménye 29 gól. Nincs e két támadósoron kívül az NB I-ben egy sem, amelynek tagjai megközelítették volna az ő eredményességüket. A góllövő listának az az érdekessége, hogy az élcsoportba egyedül a 13. helyen végzett Szombathelyi Haladás csatára Farkas tudott betörni 8 góljával — holtversenyben Branikovitssal — a hatodik helyre, míg a legjobb tarjáni, Básti csak az 5 gólosok között foglal helyet. Nagyon érdekes, hogy Bene 1970 őszén ugyancsak 16 góllal állt az élen, Dunai II akárcsak most, akkor is 9 gólos volt, s ugyanazon a helyen végzett, mint most. Branikovits ezúttal 1 góllal ért el kevesebbet, míg az akkor 14 gólos, második helyezett Kozma a 4 gólosok csoportjában húzódik meg többek között a komlói Juhásszal, aki egy évvel korábban 11 góljával a 3. helyen állt, pedig akkor a bányászcsapat csak a 13. helyen végezte az őszt. Az alábbiakban a góllövők élcsoportját ismertetjük úgy, hogy a góljaik száma mellett azt is közöljük, hány gól közvetlen előkészítői voltak: Bene 16+4, Fazekas 16+2, Szőke 12+2, Albert 9+5, Dunai II 9+6, Branikovits 8+4, Farkas (Haladás) 8+2, Takács (Tatab.) 7+3, Tóth K. (Tatab.) 7+7, Farkas (Vasas) 6+3, Horváth L. (Komló) 6+1, Kocsis (Honvéd) 6+5, Básti (Salgótarján) 5+5, Bartos (Csepel) 5+1, Kőműves (Tatab.) 5-1—, Szuromi (Egyet.) 5+3, Vass (DVTK) 5-1—, Wolek (Videoton) 5+1. Hadd említsük meg, hogy a következők közvetlen passzából született a legtöbb gól a mi feljegyzéseink szerint — a már említetteken felül: Zámbó 5, Dunai III 6, Tóth A. 4, Nagy L. 4 (mind I. Dózsa); Kmetty 4 (SBTC); Puskás dr. 5 (Vasas); Solymosi 5 (Komló); Kulcsár 7 (!) (Szombathely); Udvarev 4, Sikora 5 4:0 4:1 4:2 5:0 5:1 6:1 6:2 7:1 8:1 15 2 12 1111 Az MTK egyik legszebb eredménye: 2:2 a Ferencváros ellen. Hajdú Mucha elé vetődik. (MTI Fotó: Kovács Gyula felvétele.)