Labdarúgás, 1978. január-december (24. évfolyam, 1-12. szám)

Három szélsőhátvéd V­ .Martos Győző (FTC, 1949. de­cember 15, 180 cm, 71 kg, 10-szeres válogatott) elég későn tört be az él­vonalba, de attól kezdve, hogy he­­lyet kapott a zöld-fehérek hátvéd­sorának jobb oldalán, a megbízható, modern hátvéd szerepkörét tölti be. Jól helyezkedő, jól szerelő védő, aki megnézi, hova adja a labdát. Kivételes képessége, hogy gyorsa­ságát a támadásokban is érvényesí­ti, szélső módjára ad be, s az így beérkező labdákból társai sok gólt rúgnak. Martosban csak azok csa­lódhatnak, akik a feltűnő látvá­nyosságok hívei még a hátsó alak­zatokban is, mi azonban a célszerű­ségre törekvő, cikornya nélküli meg­oldásait nagyra értékeljük. Török Péter (Vasas, 1950. április 11., 183 cm, 70 kg, 27-szeres válo­gatott) jó néhány évvel ezelőtt, amikor a piros-kékekhez került, hamarosan belopta magát a szur­kolók szívébe — a jobb szélen! Akkor azt hitték, elindult útjára egy nagyon tehetséges szélsőcsatár, aki kiválóan cselez, erőszakos, gyors és lőni is tud. Aztán egyszer feltűnt a hátvéd poszton közben közép­pályást is játszott s a rablóból pandúr lett, nemcsak csapatában, hanem a válogatottban is közmeg­elégedésre játszott hátvédet. Azért jó hátvéd, mert ismeri a szélsőjáték csínját-bínját, ismeri a szélsők gon­dolkodásmódját. S azért is jó hát­véd, mert mer felfutásokra vállal­kozni, jó cselezőképességét meg­őrizve fel tud menni az alapvonalig. Beadásai azonban olykor pontat­lanok. Martos és Török bármelyik kap bizalmat jó, megnyugtató megoldás, s bizonyára az lesz még sokáig. Szemben a jobbhátvéd poszttal, a bal oldalon minden tavaly őszi mérkőzésen is Tóth József játszott (Újpesti Dózsa, 1951. december 2., 170 cm, 72 kg, 23-szoros válogatott) mindenki teljes megelégedésére. Az igazi harcos, kemény, lelkesedéstől fűtött, elveszett labdát nem ismerő hátvédek családjába tartozik, aki egészen kivételes rajtgyorsasággal is rendelkezik, ezért gyakran tudja alkalmazni a megelőző szerelést. Erősen illik rá az erőszakos jelző, ami viszont a mai verekedés labda­rúgásban nem jelent hátrányt. Csak arra kell vigyáznia, nehogy a nagy akarásban, igyekezetben szabályta­lanságba forduljon olykor a játéka, különösen ha a kapunk közelében történik az akció. Tóth Jóska játék­stílusa egyébként elfogadott nem­zetközi viszonylatban, hiszen a kis­­asszonyfutballt már réges-régen száműzték. (Tessék csak megnézni az angol, a skót, a svéd, az NSZK, az NDK és nem utolsósorban az olasz védők játékfelfogását.) Középhátvédek és beállósok Kocsis István (Bp. Honvéd, 1949. október 8., 182 cm, 80 kg, 4-szeres válogatott) már Pécsett is erőssége volt csapatának és sokszor meg­keserítette az ellenfél csatárainak életét. Kispestre kerülvén, nem egyik hétről a másikra találta meg a helyét a piros-fehéreknél, de azután ment minden, mint a karika­­csapás. Kocsis a védelem oszlopa lett, s nem kis része van abban, hogy ebben a bajnokságban ők kapták a legkevesebb gólt. Az eddigi 4 válogatott szereplése során mindig átlagon felüli teljesítményt nyújtott, vele biztonságosabbá vált a védelem, őt úgy lehet jellemezni: szabályos, de nagyon kemény játé­kot játszik­­ kifinomult techniká­val. Ez a játék felfogás eléggé ritka ezen a poszton, de annál haszno­sabb. Kocsis Török Mészáros Martos (Fol­talás is 2. oldalról) len, a játék fázisaiba be nem avat­kozó játékos. Megnyúlt a játékos mozgási területe. A labdarúgás há­rom alapvető mutatója közül — a labda birtokbavétele, birtoklása, to­vábbítása — a labda megszerzése során a szabályos és megelőző sze­relésre törekedtek, felismerve annak különösen az ellenfél térfelén történő — taktikai előnyét. A labda­­vezetés és cselezés célszerű alkal­mazására összpontosítottak. Egy­két érintés után, avagy egyből to­vábbították a labdát, a játék gyor­sítása érdekében a tért ölelő, idő­zített átadásokra törekedtek. A pá­rok harcából kikerült játékos szám­beli fölényt biztosított a támadó-, illetőleg a védőjátékban. A legsike­resebb támadásokat a széleken ve­zették. Felgyorsult a labdarúgás a gondolkodásban és a végrehajtás­ban egyaránt. Mit lehet várni Argentínában­? Mindenekelőtt hatalmas küzdel­met, győzniakarást. Ha lehet, még gyorsabb lesz a játék. Ez erőnlétileg és pszichikailag jól felkészített együtteseket kíván. Ismét, lesz új­szerű, meghökkentő elsősorban taktikai vonatkozásokban. A sike­res szereplés alapja a folyamatos csapatjáték lesz, tehát nem egy-két játékos kiemelkedő tudása, hanem az egységesebb csapatjáték fog dia­dalmaskodni. Persze, az is bizonyos, hogy látunk majd kiemelkedő egyé­ni teljesítményeket is. Milyen jó lenne, ha ezek a játékosok a mi csa­patunkban szerepelnének. Úgy érzem, ezen a világbajnok­ságon ismét a támadójátéké, lesz a vezető szerep. "

Next