Labdarúgás, 1979. január-december (25. évfolyam, 1-12. szám)
Különszám
Kevin Keegan Két Abatlország csillaga * *. Angliában minden országok közötti mérkőzés óriási esemény. Szenzációkkal szolgálnak a lapok, elképesztő egy-egy válogatott találkozó beharangozása, a közönség várakozása, majd szurkolása. Immár második esztendeje ezek az angliai összecsapások minden korábbinál nagyobb eseményt jelentenek. Az ok egyszerű: amikor Anglia pályára lép, Kevin Keegan is játszik, a Hamburger SV kölcsönadja. Keegan egyedi eset. Szupersztár volt Angliában, ahogy mondják, ő vitte a magasba, a csúcsra a Liverpool zászlóját, s akkor, amikor szinte közfelkiáltással a Szigetország királynak választotta — elment egy másik országba uralkodni. Persze, amíg az NSZK-ban is trónra ülhetett (oda ültették maguk a Bundesliga játékosai, szavazásukkal, egyértelműen elismerve Keegan képességeit) átélte a kínok kínját. — Mi is volt az első félév Hamburgban? Ridegség, féltékenység, meg nem értés, úgy éreztem gyűlölnek a játékostársak, ha szabad ezt a kifejezést használni, égetni akartak. Nem fogadták be az idegent, mindent elkövettek, hogy csomagoljak és utazzam el Hamburgból, mindegy, melyik csapathoz, vagy melyik városba, országba. Hívtak sok helyre, most már bevallohatom, olykor az volt az elhatározásom, hogy csomagolok, így emlékszik vissza a hamburgi kálváriára. S ugyanez az ember ma így beszél: — Befogadtak, megszerettek, nem akarnak elengedni. Hamburgon kívül, Itzstadtban házat vásároltam, s egy ilyen szép házból nem szívesen költözik ki egyhamar az ember. Minden úgy van, mint az angliai szép napok idején volt. Kedvenc vagyok, megy a játék, bajnokságot nyertünk, s retteghetnek az ellenfelek, mert harcba indulunk az Európa Kupa elnyeréséért. A nagy cél elérésében két csapat képes megállítani bennünket: volt klubom, a Liverpool és az ugyancsak angol Nottingham. Ha szembekerülünk, nem lesz egy könynyű dolog, de hazám csapatai ellen is meg kell mutatnom, hogy méltó vagyok az elismerésre. Kevin Keegan hamburgi csatanyerése nemcsak szenzáció, hanem nagy tanulság is. Hogyan is történt? — Álltam, mint egy magányos fa a rettentő viharban — mondja. — Az ilyen viharok sok fát tövestől kitépnek, sok szerencsét próbáló embert levesznek a lábáról. Nekem sem A ma és a holnap nagyjai Ezeken az oldalakon azokat a kiemelkedő tudású labdarúgókat mutatjuk be, akik tavaly, a XI VB nagy találkozóin az egész világ előtt tartottak bemutatót korunk labdarúgásáról. És bemutatjuk azokat is, akiket jobbára még csak hazájukban ismernek igazán, s akik közül néhányan bizonyára már a legközelebbi VB nagyjai közé emelkednek 1982- ben, a spanyolországi találkozókon. Természetesen ez a lista nem teljes, hiszen a legnépszerűbb sportágnak sokkal több kiforrott nagysága, s még több sokat ígérő tehetsége van. Nekünk itt csak arra van helyünk, hogy közel félszáz labdarúgóról írjuk meg, miért ismerik és miért szeretik őket azok, akiknek a legkedvesebb szórakozása ma is a futball, hiányzott sok, de azután döntött az akarat. Igaz, gondolkodtam a hazautazásról, átkoztam a napot, amikor ezt a kikötővárost választottam, de még ebben a bánatos szakaszban sem adtam fel a harcot. Mert ez harc volt — és győztem. Ma már minden tiszta előttem. A Hamburg játékosai az új sztártól féltették jövedelmüket, pozíciójukat. Időre volt szükség, amíg rájöttek, hogy mi közös ügyet szolgálunk — a saját hasznunkra. Ha jól játsszunk, győzünk, többet keresünk, ez azt hiszem elég egyszerű és felettébb meggyőző érv. Tudják különös egy vállalkozó szellemű idegen, úgyis mondhatom: vendégmunkás helyzete Az idegen környezet embert farag, vagy romokba dönt, úgyis fogalmazhatok, hogy földönfutóvá tesz. Azon dől el minden, milyen az illető karaktere, akarata. Labdarúgók esetében természetesen az sem mellékes, hogy az illető milyen futballista. A korábbi híres NSZK-válogatott, majd a Real Madridnál hasonló keserves napokat átélt Günther Netzer, a Hamburger SV igazgatója, aki teljes mellszélességgel Keegan mellé állt, így beszél az 50. angol válogatottságához közeledő Kevin labdarúgó-képességeiről: — Figyelem Keegant és nem akarok hinni a szememnek. Jó néhány évet töltöttem el a pályán, tapasztalatból tudom, mi zajlik le ott, a vonalak között, a zöld gyepen. Keegant semmi sem zavarja. Amikor elérkezik a tettek ideje, bekapcsol egy motort, jön-megy, rohan, védekezik, szervez, gólokat lő. Ugyanakkor könnyed, látványos, minden, amit csinál, győzelemre űzi-hajtja csapatát. A világ egyik legjobb játékosa, nagyon boldog vagyok, hogy a Hamburgban játszik. Keegan február 14-én volt 25 esztendős, még ereje teljében van. Az 1982. évi, spanyolországi világbajnokságon feltétlenül játszani akar, s mindig csak azt ígéri: Angliának addigra félelmetes erejű válogatottja lesz. „Nem nehéz ezt megjövendölni, mert Anglia már három évvel a világbajnokság előtt félelmetes, alig talál legyőzőre" — mondja Keegan. Neki el lehet hinni... Régi szép idők ... Keegan és Case a Liverpool öltözőjében