Labdarúgás, 1987. január-december (33. évfolyam, 1-12. szám)
1987. január / 1. szám
VALLOMÁSOK AZ ŐSZRŐL PROGNÓZISOK A TAVASZRA A bajnoki év első felének befejezése és a tavaszi rajt közötti néhány hét a visszapillantás és a mérlegkészítés, az előretekintés, az erőgyűjtés, a tervkészítés, a felkészülés időszaka. Munkatársaink tizenhat írása arról próbál beszámolni, hogy 16 NB I-es csapatunk házatáján hogyan értékelik az őszi teljesítményt, mit terveznek a bajnokság második felére, amelyben eldől a bajnoki cím sorsa, a végső sorrend. Választ kapunk arra is, melyek azok az együttesek, amelyeknek az a nagy, megtisztelő feladat jut majd osztályrészül, hogy helytálljanak a nemzetközi porondon. És eldől az is, melyeknek kell majd helyet cserélniük az NB II legjobbjaival. A vérbeli szurkolók, akiket semmilyen hiba, balsiker nem volt képes eltántorítani a számukra legkedvesebb színek határtalan szeretetétől - legfeljebb csak kevés időt kaptak arra, hogy átmenetileg kipihenjék az őszi nagy menetelés izgalmait, melyet az öröm, illetve a bánat fokozott fel bennük olykor hihetetlen magasságokba - szintén készülnek az eseményekre, s egészen biztos, hogy hálásak lesznek minden olyan kedvező változásért, ami majd többet, szebbet jelent az őszhöz képest. Azt, hogy gyorsabb, változatosabb, izgalmasabb, eredményesebb és játékosabb lesz-e tavasszal a futball, azt természetesen nem a vágyak és a remények döntik el - ezekben most sincs hiány -, hanem az, hogy hol hogyan használták ki a félidei szünetben rejlő lehetőségeket, hol sikerült erősíteni, hol tudták az akarat és a lelkesedés lángját magasabbra szítani - mert ez utóbbiakban még jócskán akad szinte mindenütt tartalék. És persze arra is kíváncsi a magyar futball minden híve, sikerül-e végre a futballisták lelki klinikáiban elérni, hogy a nemrégiben még sok sikert elért válogatott játékosaink ismét válogatott formában kergessék a labdát. Az évtized kék-fehér sikere Lassan tíz éve már, hogy hasonló örömhangulat uralkodott a Hungária körúton mint most. Akkor volt utoljára ilyen előkelő helyen a kék-fehér gárda, majd nehéz időszak következett, még az NB I-től is búcsúzniuk kellett egy évre. A visszakerülés után nem szövögethettek különösebb álmokat, a csapat stabilizálása volt a cél. Később már kísérletezhettek a léc magasabbra emelésével, de csak felvillanásokra tellett erejükből. Ez az ősz viszont a legszebb időszakokra emlékeztetett. Igaz, nagyon rosszul sikerült a rajt, de aztán minden úgy alakult, amire még gondolni sem mertek volna. A nyitányon vereséget szenvedtek a Békéscsabán és a második fordulóiban a Haladás nyert a Hungária körúton. Ekkor mélyponton volt a csapat, válsághangulatról beszéltek az MTK-VM-nél. A vezető edző Both József felmentését kérte és utódja az éppen csapat nélkül lévő Verebes József lett. Az új edzőnek mindössze egy nap állt rendelkezésére a következő mérkőzésig, a Ferencváros elleni találkozóig. Az az összecsapás gólnélküli döntetlenre végződött és innét számíthatjuk a kék-fehérek nagy menetelését. Verebes irányításával 13 mérkőzésen 22 pontot szereztek és ezzel az MTK-VM őszi első. Both József edzősködése idején is megvillant valami újszerű, voltak sikeres szakaszok, de idővel megromlott a légkör, feszültté vált a hangulat. Ezt oldotta fel az edzőcsere. Verebes József segítői Kiss László és Molnár Ferenc lettek. Kissel már Győrben is együtt dolgoztak a Rába ETO-nál, míg Molnár gyerekkori barátja és iskolatársa volt a vezetőedzőnek. Verebes dr. Berkes István személyében új orvost vitt a csapathoz. A Ferencváros elleni döntetlent követte egy gólzáporos győzelem az Eger felett, majd pontszerzés Pécsett és újabb győzelmek sorozatban. Csak a Honvédnek sikerült megállítania a kék-fehér gárdát a tizenegyedik fordulóban, de ezután ismét négy győzelmet — köztük az Újpesti Dózsa — könyvelhettek el maguknak. A már említett légkör változás mellett a csapaton belüli átalakítás is meghatározó volt a sikeres őszi szereplésben. A vezető edző a játékosállománynak megfelelő taktikát választott és ez a 4—4—2 lett, hiányzik a kifejezett szélsőjátékos a csapatnál. Kuszánk helye biztossá vált a védelem jobboldalán, míg Szalai a beállós posztjára került. Varga a védelemből előrelépett a középpályára és Bognár is ebben a sorban kapott lehetőséget. Verebes József előző csapatainál a Videotonnál és a Rába ETO-nál is támadószellemű játékot alakított ki. Hasonló felfogásban lépett pályára az MTK-VM is és nem véletlen, hogy ők rúgták a legtöbb gólt, nekik a legjobb a gólkülönbségük és az őszi gólkirály — igaz társbérletben — is innét került ki Szeibert személyében. Az eredmények hatására megsokszorozódott a nézőszám a Hungária körúton, még olyanok is kimentek az MTK-VM meccseire, akik ki tudja mikor voltak utoljára bajnoki mérkőzésen. A Mundial utáni elkeseredett hangulatban a kék-fehérek jelentették az oázist. Szinte egyik napról a másikra az érdeklődés középpontjába kerültek és jogos a kíváncsiság, vajon sikerül-e tavasszal ezt a nagyszerű őszi teljesítményt megismételni. A tavaszi tervek- Koszta mellre fogja a labdát a beavatkozni készülő Boda és Jován előtt. MTK-VMVideoton 2-0 4