Asszonyok, 1968 (24. évfolyam, 1-12. szám)
1968-01-01 / 1. szám
i— a Z ol\i GOO -C±J i— Kreml toronyórájának éjféli harangszava az egész szovjetországban összecsendült a pezsgőspohar 'rakkal. — Boldog új évet! De még előtte, a hagyományhoz híven, az óévre emeltük poharunkat. Szép esztendő volt, jubileumi, a szovjet haza ötvenedik éve. Telistele volt azok örömével, akik először hozták létre az új társadalmat. Győzelmek és sikerek éve volt; minden családot, minden otthont érintettek ezek. És nem volt a földkerekségen tisztaszívű ember, aki ezt az ünnepet ne tartotta volna a magáénak is. Az elmúlt esztendő nekem is sok örömet hozott. Szívesen emlékszem vissza rájuk, miközben az új évre emelem poharam. Először téged köszöntlek, szülővárosom, Leningrád! A jubileum napjaiban ismét találkoztam veled, a Szovjet Békebizottság ünnepi ülésén. Számomra különösen megkapó volt az ott-tartózkodás. Ismerheti az ember a városát, mint a tenyerét. De most, ahogy elnéztem az Aurórát az októberi párában, mintha először láttam volna a hajót is, a Névát is, a Téli Palotát is. Múlhatnak az évek, válthatják egymást a nemzedékek, ide mindig jönni fognak az emberek, itt kezdődött az új élet, és ma itt gyönyörködhetünk gyümölcseiben, a tehetséges, ihletett munkában, a tudomány szárnyalásában, a művészet szépségében, a szabad, békés élet minden örömében. Rátok köszöntöm poharamat, kedves barátaim, békeharcosok! A Békebizottság ülésein sok szó esett arról, milyen tevékeny szerep jut a békéért vívott küzdelemben a nőknek, kortársainknak. Senki oly forrón nem kívánja a békét, oly áldozatra készen nem áll ki érte, mint ők. Értük ürítem poharam külön is. És érted, én viselte-em! Megint — és hányadszor már — láthattam a külföldi turnékon a kipirult arcokat, csillogó szemeket, teli jóakarattal és hálával a szovjet művészek iránt. A romantikus balett a legelevenebb visszhangot és hatást kelti mindenütt a világon, s én ismét éreztem művészetünk csodálatos alkalmasságát arra, hogy megragadja az emberi szíveket s bennük a legmélyebb, legnemesebb érzéseket ébressze. Gyönyörű annak a művészetnek az ereje, amely olyan fogalmak jegyében egyesíti az embereket, amilyen a szeretet, a hűség, az igazság. Ez az erő szembenáll mindenféle álnoksággal, hazugsággal, árulással. Bárhol találkozzanak is a művészek, írók, közéleti személyiségek, pedagógusok, drámaírók, nyomban elkezdődik a kultúrák ismerkedésének és kölcsönös gazdagításának folyamata. Nem véletlenül váltak gyakoribbá manapság a mi vendégjátékaink és a nemzetközi művészcserék. A párizsi táncfesztivál például fölfedezte a kubai balettet, ismét megmutatván az egész világnak, milyen hihetetlen fejlődést hoz a művészetnek a szabadság. Az együttes vezetői: Fernando Alonso, a kiváló pedagógus és balettmester, valamint felesége, Alícia. Az elmúlt évben néhányszor találkoztam Alícia Alonsóval. Milyen elragadóan tehetséges az együttese, amely egy kis stúdióból nőtt fel, és milyen szép ő maga, aki létrehozta a kubai balettet. Igazán rendkívüli asszony! De kire mondhatjuk azt, hogy nem rendkívüli? Hiszen minden ember egyszeri, egyedi jelenség. Ősszel egy orosz kulturális küldöttséggel Ukrajnában jártam. Beszélgettünk kollégákkal, kolhozbeliekkel, diákokkal, munkásokkal. Az egyiknek a széles látóköre keltette fel az ember érdeklődését, a másiknak a megkapó vendégszeretete, a harmadiknak pedig a költői természetlátása. Emelem poharam reátok, ukrán barátaim, akik nemrég ünnepeltétek a Szovjethatalom kikiáltásának 50. évfordulóját földeteken, és reátok, szívemhez nőtt moldovai emberek, akik mrost emlékeztek meg a félévszázados Szovjethatalomról Moldáviában, és reád, dicsőséges és jóságos szülőhazánk! Évről évre mind többen ismerik fel az emberi boldogság forrásait és a hozzá vezető utakat. Épp ezért nézek derűlátóan az új év kitáruló ajtajára: hiszem, hogy ez az esztendő még jobb lesz, mint elődje volt. Szeretném, ha az új év boldogságot hozna minden nőnek, minden gyermeknek, minden embernek. Valamennyiüknek a szokásos, egyszerű, szívből jövő szavakat mondom: — Boldog új évet, sok boldogságot! GALINA ULANOVA Lenin-díjas kivált művé«