Asszonyok, 1968 (24. évfolyam, 1-12. szám)

1968-01-01 / 1. szám

i— a Z­ o­l\i GO­O -C±J i—­ Kreml toronyórájának éjféli harangszava az egész szovjetországban összecsendült a pezsgőspoha­­r '­­rakkal. — Boldog új évet! De még előtte, a hagyományhoz híven, az óévre emeltük poharunkat. Szép esztendő volt, jubileumi, a szovjet haza ötve­nedik éve. Telistele volt azok örömével, akik először hozták létre az új társadalmat. Győzelmek és sikerek éve volt; min­den családot, minden otthont érintettek ezek. És nem volt a földkerekségen tisztaszívű ember, aki ezt az ünnepet ne tartotta volna a magáénak is. Az elmúlt esztendő nekem is sok örömet hozott. Szívesen em­lékszem vissza rájuk, miközben az új évre emelem poharam. Először téged köszöntlek, szülővárosom, Leningrád! A jubi­leum napjaiban ismét találkoztam veled, a Szovjet Békebizottság ünnepi ülésén. Számomra különösen megkapó volt az ott-tar­­tózkodás. Ismerheti az ember a városát, mint a tenyerét. De most, ahogy elnéztem az Aurórát az októberi párában, mintha először láttam volna a hajót is, a Névát is, a Téli Palotát is. Múlhatnak az évek, válthatják egymást a nemzedékek, ide mindig jönni fognak az emberek, itt kezdődött az új élet, és ma itt gyönyörködhetünk gyümölcseiben, a tehetséges, ihletett mun­kában, a tudomány szárnyalásában, a művészet szépségében, a szabad, békés élet minden örömében. Rátok köszöntöm poharamat, kedves barátaim, békeharcosok! A Békebizottság ülésein sok szó esett arról, milyen tevékeny szerep jut a békéért vívott küzdelemben a nőknek, kortársaink­nak. Senki oly forrón nem kívánja a békét, oly áldozatra készen nem áll ki érte, mint ők. Értük ürítem poharam külön is. És érted, én viselte-em! Megint — és hányadszor már — lát­hattam a külföldi turnékon a kipirult arcokat, csillogó szemeket, teli jóakarattal és hálával a szovjet művészek iránt. A romantikus balett a legelevenebb visszhangot és hatást kelti mindenütt a vi­lágon, s én ismét éreztem művészetünk csodálatos alkalmasságát arra, hogy megragadja az emberi szíveket s bennük a legmélyebb, legnemesebb érzéseket ébressze. Gyönyörű annak a művészetnek az ereje, amely olyan fogal­mak jegyében egyesíti az embereket, amilyen a szeretet, a hűség, az igazság. Ez az erő szembenáll mindenféle álnoksággal, ha­­zugsággal, árulással. Bárhol találkozzanak is a művészek, írók, közéleti személyi­ségek, pedagógusok, drámaírók, nyomban elkezdődik a kultúrák ismerkedésének és kölcsönös gazdagításának folyamata. Nem véletlenül váltak gyakoribbá manapság a mi vendégjáté­kaink és a nemzetközi művészcserék. A párizsi táncfesztivál pél­dául fölfedezte a kubai balettet, ismét megmutatván az egész vi­lágnak, milyen hihetetlen fejlődést hoz a művészetnek a szabad­ság. Az együttes vezetői: Fernando Alonso, a kiváló pedagógus és balettmester, valamint felesége, Alícia. Az elmúlt évben néhányszor találkoztam Alícia Alonsóval. Mi­lyen elragadóan tehetséges az együttese, amely egy kis stúdióból nőtt fel, és milyen szép ő maga, aki létrehozta a kubai balettet. Igazán rendkívüli asszony! De kire mondhatjuk azt, hogy nem rendkívüli? Hiszen minden ember egyszeri, egyedi jelenség. Ősszel egy orosz kulturális küldöttséggel Ukrajnában jártam. Beszélgettünk kollégákkal, kolhozbeliekkel, diákokkal, munká­sokkal. Az egyiknek a széles látóköre keltette fel az ember érdek­lődését, a másiknak a megkapó vendégszeretete, a harmadiknak pedig a költői természetlátása. Emelem poharam reátok, ukrán barátaim, akik nemrég ünne­peltétek a Szovjethatalom kikiáltásának 50. évfordulóját földete­ken, és reátok, szívemhez nőtt moldovai emberek, akik mr­ost em­lékeztek meg a félévszázados Szovjethatalomról Moldáviában, és reád, dicsőséges és jóságos szülőhazánk! Évről évre mind többen ismerik fel az emberi boldogság forrá­sait és a hozzá vezető utakat. Épp ezért nézek derűlátóan az új év kitáruló ajtajára: hiszem, hogy ez az esztendő még jobb lesz, mint elődje volt. Szeretném, ha az új év boldogságot hozna minden nőnek, minden gyermeknek, minden embernek. Valamennyiüknek a szokásos, egyszerű, szívből jövő szavakat mondom: — Boldog új évet, sok boldogságot! GALINA ULANOVA Len­in-díjas ki­vált művé«

Next