Lányok, Asszonyok, 1979 (35. évfolyam, 1-12. szám)
1979-01-01 / 1. szám
Tallinn egyik régi utcájában, nem messze Toompea várától, amely hét évszázad óta magasodik a város fölé, áll egy vastag falú, szerény ház. Külsejében nincs semmi figyelemre méltó, de belépve a mesék birodalmában találjuk magunkat. A ház asszonya Saima Simer, az ismert észt művész. — Az első mesefigurák akkor készültek, amikor az első kislányom született — emlékszik vissza Salma. — Lassanként aztán meg Címlapunkon telt velük a ház minden zuga. — Benyitva a gyerekszobába féltem, hogy rálépek egy délceg ólomkatonára, a folyosón kikerültem Karabasz-Barabaszt, amikor pedig a tengeri szél vitorlaként feldagasztotta a függönyt, igyekeztem becsukni az ablakot, nehogy a huzat kivigye Hüvelyk Matyit. — A két kislányom hamar felnőtt, de a mesehősöknek nem akarótott elhagyniuk a házat. Megmutattam őket a barátaimnak. Sokuknak megtetszett Piroska, Egérke, Szürke Farkas. Barátaim tanácsára elvittem őket zsűriztetni a Tallinni Játékgyárba. Szívesen fogadták a játékaimat, és ikerbabáim rövidesen az üzletekbe kerültek. (Egyébként nemrég a kanadai Torontóban láttam viszont egyik játékomat.) Később egy bábfilmes meglátta a figuráimat, és „meghívta” őket felvételre. Salma kinyitja a régi szekrény nyikorgó ajtaját, és mint a mesében, a földre ugrik a csúf kiskacsa, trillázva kirepül a betyár fülemüle, nyomában a rigókirály. Elragadtatva nézem a gyerekkoromtól ismert figurákat, a háziasszony pedig ajkára téve az ujját óvatosan kinyitja a szekrény másik zárát: teljes szépségében ott áll előttem a Hókirálynő. — A látottakból ítélve ön hivatásának érzi a bábfigurák készítését — mondom Salmának. — Talán nem ez a hivatásom — tiltakozik, megsimogatva egy törpét. — A bábkészítés a hobbim. Szakmám szerint keramikus vagyok. Nagyon szeretek agyaggal dolgozni, a benne rejlő plasztikai lehetőségek szinte kimeríthetetlenek. — Ha így áll a dolog, hogyan sikerült megnyernie a tallinni olimpiai regatta szimbólumára kiírt pályázatot? — A pályázatról értesülve sokáig gondolkoztam a témán, és arra a következtetésre jutottam, hogy a tallinni regatta szimbólumának a tenger és Észak hangulatát kell felidéznie, így aztán a fóka alakja magától adódott. Az olimpiai szervező bizottság tallinni részlege a tévében bemutatta új figurámat, amely megnyerte az észt nézők tetszését. — Sportnyelven szólva ön elsőre vette a magasságot. — Így van, bár soha életemben nem sportoltam komolyan. Nyilván az Észtországban uralkodó olimpiai izgalom hatott a fantáziámra. V. ZaszejevFotó: I. Butyejev LÁNYOK, ASSZONYOK A SZOVJETSZKAJA ZSHNIGLINA CÍMŰ TÁRSADALMI, POLITIKAI, IRODALMI ÉS MŰVÉSZETI FOLYÓIRAT MAGYAR NYELVŰ KIADÁSA, MEGJELENIK HAVONTA. OROSZ, MAGYAR, ANGOL, ARAD, BENGÁLI, FRANCIA, HINDI, JAPÁN, KÍNAI, KOREAI, NÉMET, PORTUGÁL, SPANYOL ÉS VIETNAMI NYELVEN. ALAPÍTÁSI ÉV: 1945 1979 JANUÁR 1. szám : Lányok, Asszonyok 1979 A TARTALOMBÓL A. Jusztusz: A legdrágább 6 J. Novikova: Az egészséges újszülöttekért 8 L. Suszsenko: Fiatalok földje 10 K. Juzsina: Nyina Tyimofejeva 14 P. Batista: Veszélyben az életük 16 Sz. Borsakova: A második otthon 17 V. Ivanov: Szilveszter. Novella 22 L. Kulikova: A legnőiesebb sportág 25 N. Iwaszkiewicz Bátraké a szerencse 28 Nálatok hogyan csinálják? 34