Lányok, Asszonyok, 1979 (35. évfolyam, 1-12. szám)

1979-01-01 / 1. szám

Tallinn egyik régi utcájában, nem messze Toompea várától, amely hét évszázad óta magasodik a város fölé, áll egy vastag falú, szerény ház. Külsejében nincs semmi figye­lemre méltó, de belépve a mesék birodalmá­ban találjuk magunkat. A ház asszonya Saima Simer, az ismert észt művész. — Az első mesefigurák akkor készültek, amikor az első kislányom született — emlék­szik vissza Salma. — Lassanként aztán meg­ Címlapunkon telt velük a ház minden zuga. — Benyitva a gyerekszobába féltem, hogy rálépek egy dél­ceg ólomkatonára, a folyosón kikerültem Karabasz-Barabaszt, amikor pedig a tengeri szél vitorlaként feldagasztotta a függönyt, igyekeztem becsukni az ablakot, nehogy a huzat kivigye Hüvelyk Matyit. — A két kislányom hamar felnőtt, de a mese­hősöknek nem akarótott elhagyniuk a házat. Megmutattam őket a barátaimnak. Sokuknak megtetszett Piroska, Egérke, Szürke Farkas. Barátaim tanácsára elvittem őket zsűriztetni a Tallinni Játékgyárba. Szívesen fogadták a já­tékaimat, és ikerbabáim rövidesen az üzle­tekbe kerültek. (Egyébként nemrég a kana­dai Torontóban láttam viszont egyik játéko­mat.) Később egy bábfilmes meglátta a figu­ráimat, és „meghívta” őket felvételre. Salma kinyitja a régi szekrény nyikorgó ajtaját, és mint a mesében, a földre ugrik a csúf kiskacsa, trillázva kirepül a betyár füle­müle, nyomában a rigókirály. Elragadtatva nézem a gyerekkoromtól ismert figurákat, a háziasszony pedig ajkára téve az ujját óva­tosan kinyitja a szekrény másik zárát: teljes szépségében ott áll előttem a Hókirálynő. — A látottakból ítélve ön hivatásának érzi a bábfigurák készítését — mondom Salmának. — Talán nem ez a hivatásom — tiltakozik, megsimogatva egy törpét. — A bábkészítés a hobbim. Szakmám szerint keramikus vagyok. Nagyon szeretek agyaggal dolgozni, a benne rejlő plasztikai lehetőségek szinte kimeríthetetlenek. — Ha így áll a dolog, hogyan sikerült meg­nyernie a tallinni olimpiai regatta szimbólu­mára kiírt pályázatot? — A pályázatról értesülve sokáig gondol­koztam a témán, és arra a következtetésre jutottam, hogy a tallinni regatta szimbólumá­nak a tenger és Észak hangulatát kell fel­idéznie, így aztán a fóka alakja magától adódott. Az olimpiai szervező bizottság tal­linni részlege a tévében bemutatta új figurá­mat, amely megnyerte az észt nézők tetszését. — Sportnyelven szólva ön elsőre vette a magasságot. — Így van, bár soha életemben nem spor­toltam komolyan. Nyilván az Észtországban uralkodó olimpiai izgalom hatott a fantázi­ámra. V. Zaszejev­Fotó: I. Butyejev LÁNYOK, ASSZONYOK A SZOVJETSZKAJ­A ZSHNIGLINA CÍMŰ TÁRSADALMI, POLITIKAI, IRODALMI ÉS MŰVÉSZETI FOLYÓIRAT MAGYAR NYELVŰ KIADÁSA, MEGJELENIK HAVONTA. OROSZ, MAGYAR, ANGOL, ARAD, BENGÁLI, FRANCIA, HINDI, JAPÁN, KÍNAI, KOREAI, NÉMET, PORTUGÁL, SPANYOL ÉS VIETNAMI NYELVEN. ALAPÍTÁSI ÉV: 1945 1979 JANUÁR 1. szám : Lányok, Asszonyok 1979 A TARTALOMBÓL A. Jusztusz: A legdrágább 6 J. Novikova: Az egészséges újszü­löttekért 8 L. Suszsenko: Fiatalok földje 10 K. Juzsina: Nyina Tyimofejeva 14 P. Batista: Veszélyben az életük 16 Sz. Bo­rsakova: A második otthon 17 V. Ivanov: Szilveszter. Novella 22 L. Kulikova: A legnőiesebb sportág 25 N. Iwaszkiewicz Bátraké a szerencse 28 Nálatok hogyan csinálják? 34

Next