Lányok, Asszonyok, 1984 (40. évfolyam, 1-12. szám)
1984-01-01 / 1. szám
1983. október 11. és 11. között S Balatonaligán rendezték meg a Nemzetközi Demokratikus Nőszövetség Tanácsának soros ülésszakát. A tanácskozáson 110 ország 121 nemzeti nőszervezetének képviselői, valamint a Béke-világtanács, a Demokratikus Ifjúsági Világszövetség, a Szakszervezeti Világszövetség és a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet képviselői vettek részt. A résztvevők figyelmének középpontjában korunk életbevágó kérdése, a békéért, a nukleáris háború elhárításáért folytatott harc állt. Négy napig folytatták közös munkájukat a különböző földrészekről érkezett asszonyok, akiket az az elszánt törekvés egyesített, hogy megakadályozzák a nukleáris tűzvészt, megvédjék a földi életet. Freda Brown, az NDN elnöke megnyitójában mélyrehatóan elemezte a jelenlegi világhelyzetet. Felszólította az asszonyokat, hogy még aktívabban szánjanak harcba az imperializmus erői ellen, amelyek katasztrófába sodorják a világot. Mirjam Vire-Tuominen, az NDN főtitkára a szövetség tevékenységéről szólva összegezte a nők prágai világkongresszusa és az NDN VIII. kongresszusa óta végzett munka eredményeit. A katonai költségvetések felduzzasztása következtében az ENSZ által meghirdetett nők évtizede eddig eltelt esztendei alatt a kapitalista országokban romlott a dolgozó nők helyzete. Nagy terhek nehezednek rájuk a munkanélküliség, az infláció, a szociális kiadásokra fordítható összegek erős csökkentése miatt. Ennek kapcsán az is elhangzott, hogy mind több nő kapcsolja össze szorosan a társadalmi-gazdasági kérdések megoldásáért vívott harcot a békéért, a fegyverkezési hajsza ellen folytatott küzdelemmel. A megnövekedett és megerősödött nemzetközi demokratikus nőmozgalom egyre újabb háborúellenes akciókat kezdeményez. Erősödnek kapcsolatai a szakszervezetekkel, az ifjúsági szervezetekkel és a békemozgalmakkal. Az ENSZ által meghirdetett nők évtizedének céljai — egyenlőség, fejlődés, béke — elválaszthatatlan egységet alkotnak, és csak földünk minden haladó szellemű asszonyának szilárd összefogásával és egységével valósulhatnak meg. A szövetség elnökének és főtitkárának beszédét követő vitákban 123- an szólaltak föl. A hozzászólók azokról a konkrét békeakciókról beszéltek, amelyeket szervezetük hajtott végre, elítélték a Keagan-kormány agresszív, militarista politikáját. Őszinte, forró támogatásra találtak az asszonyok körében a Szovjetunió új békekezdeményezései, amelyeknek célja az atomháború megakadályozása, az atomfegyverek betiltása. A küldöttek beszámolóikban és felszólalásaikban hangsúlyozták, hogy amennyiben az USA a népek elkeseredett tiltakozása ellenére végrehajtja az új rakéták telepítését, a nők folytatják harcukat a rakéták megsemmisítéséért. A tanácskozás résztvevői táviratban fejezték ki szolidaritásukat azoknak a nőknek, akik a diktatórikus, fasiszta rendszerek ellen, a népeknek a szabadsághoz és függetlenséghez való törvényes jogáért harcolnak. Az ülésszakon négy új szervezetet vettek föl az NDN tagjai közé. A szövetségnek jelenleg 117 ország 135 nőszervezete a tagja. Az ülésszak résztvevői három dokumentumot fogadtak el: az NDN 1984 — 85. évi munkatervét, az NDN memorandumát, amelynek címe: Az ENSZ által meghirdetett nők évtizede feladatainak és céljainak — egyenlőség, fejlődés, béke — megvalósítása során tapasztalt eredmények és nehézségek kritikai elemzése és értékelése, valamint a jövőre vonatkozó stratégia. Elfogadták továbbá az itt közölt lehívást a világ asszonyaihoz. 2 FELHÍVÁS az NDN nemzeti szervezeteihez, minden nőszervezethez ésmozgalomhoz, a föld minden asszonyához, aki békét akar Bennünket, a különböző földrészeken élő nők millióinak képviselőit mély nyugtalansággal tölt el a fokozódó atomháborús veszély, amely az egész emberiség létét fenyegeti. Még sohasem forgott a világ olyan veszélyben, mint most. A Pershing—2-esek és a szárnyasrakéták tervezett telepítése az első csapás mérésére alkalmas amerikai fegyverek kilövőállásává változtatná Nyugat-Európát. Ez a fegyverkezési hajsza újabb menetének kezdetét jelentené, és nemcsak Európát, hanem az egész világot is a nukleáris pusztulás veszélyével fenyegetné. Mély felháborodással tölt el bennünket, hogy a genfi európai atomfegyver-korlátozási és stratégiai fegyverkorlátozási tárgyalásokat az Amerikai Egyesült Államok befagyasztotta, hogy katonai fölényre tehessen szert. Nagy nyugtalanságot kelt az is, hogy atomfegyvereket telepítenek a világ más térségeiben fekvő amerikai katonai bázisokra, délen és keleten, a Diego Garcia-szigettől Okinawáig. Az agressziós politika durvábbá válása, az imperialista erők fokozódó katonai beavatkozásai a Közel-Keleten, Közép-Amerikában, Afrikában és Ázsiában, a felszabadítási mozgalmak vérbe fojtására tett kísérleteik komolyan veszélyeztetik a világbékét. A Dél-afrikai Köztársaság fajgyűlölő rendszerének és Izraelnek a nyugati országok segítségével lehetősége nyílt arra, hogy atomfegyvert gyártson, ez nemcsak Afrika déli részét és a Közel-Keletet veszélyezteti, hanem az egész világot is. Nők és gyerekek ezrei pusztultak el a hadüzenet nélkül indított háborúkban, milliók vesztették el családjukat, és maradtak fedél nélkül. Gyerekek milliói pusztulnak éhen. A fokozódó fegyverkezési hajsza, az elnyomás, a parancsuralom és az erőszak imperialista politikája következtében nő a munkanélküliség, fokozódik a tömegek elnyomorodása, nagymértékben csökkennek a szociális kiadások, erősödik a nők hátrányos megkülönböztetése. Nők milliói vesznek részt a hatalmas békemozgalomban. E mozgalom további erősítése és legyőzhetetlen erővé tétele korunk parancsa. Még nem késő. Az atomkatasztrófát el lehet hárítani, ha közösen cselekszünk. Követeljük, hogy ne telepítsenek Nyugat-Európában új közepes hatótávolságú rakétákat, hanem törekedjenek a genfi tárgyalásokon az európai atomfegyverzet csökkentésére vonatkozó megállapodás mielőbbi megkötésére az egyenlőség és az egyenlő biztonság elvét szem előtt tartva; ítéljenek el az atomháború kirobbantására irányuló mindenfajta előkészületet mint a népek elleni legsúlyosabb bűnt; tiltsák be az atomfegyverek alkalmazását; hozzanak létre atomfegyvermentes övezeteket; fagyasszanak be minden atomfegyverkészletet, és kezdjék meg radikális csökkentésüket; teljesen tiltsák be az atomfegyvereket. Követeljük, hogy vessenek véget az imperialista agressziónak, a közelkeleti, a latin-amerikai, az afrikai és az ázsiai népek ügyeibe való közvetlen és közvetett beavatkozásnak; számoljanak föl minden külföldi katonai bázist; oszlassák föl a meglevő katonai tömböket; vessenek véget a fegyverkezési hajszának, hasznosítsák a béke és az élet érdekében az ember alkotóerejét és minden természeti kincset; a fegyverkezésre fordított összegeket használják föl a szociális szükségletek kielégítésére, a népek javát szolgáló reformokra, új munkahelyek, és ne rakéták létrehozására. Meggyőződésünk, hogy az államok közti vitás kérdéseket meg lehet oldani tárgyalások útján. Világ asszonyai, a gyárakban és az intézményekben, a városokban és a falvakban, bárhol éltek és dolgoztok is, kettőzzétek meg erőfeszítéseiteket, vonjatok be minden nőt az életért vívott harcba! Gyakoroljatok nyomást a tömegtájékoztatási eszközökre, a parlamenti képviselőkre, forduljatok az államfőkhöz, a kormányok tagjaihoz! Követeljetek a béke, az enyhülés és a mielőbbi leszerelés politikáját szolgáló konkrét intézkedéseket! Az idő sürget. Ismerjük föl felelősségünket! Mentsük meg a világot! A fasizmus fölötti győzetvenedik évfordulójára, s 1985. május 9-ére a szovjet főváros-ban, Moszkvában, a hős városban a Pokolnaj a-hegyen feépül az a nagy- I szabású emlékmű, amely a szovjet I népnek az 1941—45. évi Nagy Hon- I védő Háborúban aratott diadalát I hirdeti majd. A leendő műemlékegyüttest azok- I nak az élőknek és holtaknak a tiszte- I létére emelik, akik védelmezték I a szovjet hazát, vagy a hátországban I járultak hozzá fáradhatatlan mun- Ikájukkal az elkövetkező győzelem- I hez. Az emlékmű kifejezi az egész I szovjet nép büszkeségét, főhajtását I a győzelmes, a felszabadító harcosok I előtt. Kifejezi mindazoknak az I anyáknak, özvegyeknek és árvák- I nak a pótolhatatlan veszteségét és I sosem múló fájdalmát, akiknek a I szerettei nem tértek vissza a harc- I mezőkről. Húszmillióan voltak... Húszmillió élet veszett oda. Ha csupán egyperces hallgatással I akarnánk adózni valamennyiük em- I lékének, akkor a húszmilliószor egy- I perces némaság kereken harminc- nyolc évig tartana éjjel-nappal. A szovjet nép mérhetetlenül nagy árat fizetett a győzelemért. Az el- I múlt háború gyászt hozott minden házba, minden családba. A nép lankadatlanul — akár az I öröktüzek — őrzi azoknak az emlé- Ikét, akik drága életüket áldozták I föl szülőföldjük, családjuk, édes- I anyjuk, hazájuk becsületéért, sza- I badságáért és boldogságáért. Szent I emlékük mint felbecsülhetetlen ér- I tékű szellemi kincs évszázadról év- I századra, nemzedékről nemzedékre, I apáról fiúra száll. A különböző korú és nemzetiségű I szovjet emberek körében azonnali visszhangra talált a moszkvaiaknak s az a hazafias kezdeményezése, hogy