Lányok, Asszonyok, 1984 (40. évfolyam, 1-12. szám)

1984-01-01 / 1. szám

1983. október 11. és 11. között S Balatonaligán rendezték meg a Nem­zetközi Demokratikus Nőszövetség Tanácsának soros ülésszakát. A ta­nácskozáson 110 ország 121 nemzeti nőszervezetének képviselői, valamint a Béke-világtanács, a Demokratikus Ifjúsági Világszövetség, a Szakszer­vezeti Világszövetség és a Nemzet­közi Munkaügyi Szervezet képviselői vettek részt. A résztvevők figyelmének közép­pontjában korunk életbevágó kérdé­se, a békéért, a nukleáris háború elhárításáért folytatott harc állt. Négy napig folytatták közös munká­jukat a különböző földrészekről érke­zett asszonyok, akiket az az elszánt törekvés egyesített, hogy megakadá­lyozzák a nukleáris tűzvészt, meg­védjék a földi életet. Freda Brown, az NDN elnöke megnyitójában mélyrehatóan elemez­te a jelenlegi világhelyzetet. Felszó­lította az asszonyokat, hogy még aktívabban szánjanak harcba az imperializmus erői ellen, amelyek katasztrófába sodorják a világot. Mirjam Vire-Tuominen, az NDN főtitkára a szövetség tevékenységé­ről szólva összegezte a nők prágai világkongresszusa és az NDN VIII. kongresszusa óta végzett munka eredményeit. A katonai költségveté­sek felduzzasztása következtében az ENSZ által meghirdetett nők évtizede eddig eltelt esztendei alatt a kapita­lista országokban romlott a dolgozó nők helyzete. Nagy terhek nehezed­nek rájuk a munkanélküliség, az infláció, a szociális kiadásokra for­dítható összegek erős csökkentése mi­att. Ennek kapcsán az is elhangzott, hogy mind több nő kapcsolja össze szorosan a társadalmi-gazdasági kér­dések megoldásáért vívott harcot a békéért, a fegyverkezési hajsza ellen folytatott küzdelemmel. A meg­növekedett és megerősödött nemzet­közi demokratikus nőmozgalom egy­re újabb háborúellenes akciókat kezdeményez. Erősödnek kapcsola­tai a szakszervezetekkel, az ifjúsági szervezetekkel és a békemozgalmak­­kal. Az ENSZ által meghirdetett nők évtizedének céljai — egyenlőség, fejlődés, béke — elválaszthatatlan egységet alkotnak, és csak földünk minden haladó szellemű asszonyá­nak szilárd összefogásával és egysé­gével valósulhatnak meg. A szövetség elnökének és főtitká­rának beszédét követő vitákban 123- an szólaltak föl. A hozzászólók azokról a konkrét békeakciókról beszéltek, amelyeket szervezetük haj­tott végre, elítélték a K­eagan-kor­­mány agresszív, militarista politiká­ját. Őszinte, forró támogatásra talál­tak az asszonyok körében a Szovjet­unió új békekezdem­ényezései, ame­lyeknek célja az atomháború meg­akadályozása, az atomfegyverek be­tiltása. A küldöttek beszámolóikban és felszólalásaikban hangsúlyozták, hogy amennyiben az USA a népek el­keseredett tiltakozása ellenére végre­hajtja az új rakéták telepítését, a nők­ folytatják harcukat a rakéták megsemmisítéséért. A tanácskozás résztvevői táviratban fejezték ki szo­lidaritásukat azoknak a nőknek, akik a diktatórikus, fasiszta rendszerek el­len, a népeknek a szabadsághoz és függetlenséghez való törvényes jogá­ért harcolnak. Az ülésszakon négy új szervezetet vettek föl az NDN tagjai közé. A szövetségnek jelenleg 117 ország 135 nőszervezete a tagja. Az ülésszak résztvevői három do­kumentumot fogadtak el: az NDN 1984 — 85. évi munkatervét, az NDN memorandumát, amelynek címe: Az ENSZ által meghirdetett nők évti­zede feladatainak és céljainak — egyenlőség, fejlődés, béke — meg­valósítása során tapasztalt eredmé­nyek és nehézségek kritikai elem­zése és értékelése, valamint a jövőre vonatkozó stratégia. Elfogadták to­vábbá az itt közölt lehívást a világ asszonyaihoz. 2 FELHÍVÁS az NDN nemzeti szervezeteihez, minden nőszervezethez és­­mozgalomhoz, a föld minden asszonyához, aki békét akar Bennünket, a különböző földrészeken élő nők milliói­nak képviselőit mély nyugtalansággal tölt el a fokozódó atomháborús veszély, amely az egész emberiség létét fenyegeti. Még sohasem forgott a világ olyan veszély­ben, mint most. A Pershing—2-esek és a szárnyasrakéták tervezett tele­pítése az első csapás mérésére alkalmas amerikai fegy­verek kilövőállásává változtatná Nyugat-Európát. Ez a fegyverkezési hajsza újabb menetének kezdetét jelen­tené, és nemcsak Európát, hanem az egész világot is a nukleáris pusztulás veszélyével fenyegetné. Mély felháborodással tölt el bennünket, hogy a genfi európai atomfegyver-korlátozási és stratégiai fegyver­­korlátozási tárgyalásokat az Amerikai Egyesült Államok befagyasztotta, hogy katonai fölényre tehessen szert. Nagy nyugtalanságot kelt az is, hogy atomfegyvereket telepítenek a világ más térségeiben fekvő amerikai katonai bázisokra, délen és keleten, a Diego Garcia-szigettől Okinawáig. Az agressziós politika durvábbá válása, az imperialista erők fokozódó katonai beavatkozásai a Közel-Keleten, Közép-Amerikában, Afrikában és Ázsiában, a felszabadí­­tási mozgalmak vérbe fojtására tett kísérleteik komolyan veszélyeztetik a világbékét. A Dél-afrikai Köztársaság fajgyűlölő rendszerének és Izraelnek a nyugati országok segítségével lehetősége nyílt arra, hogy atomfegyvert gyártson, ez nemcsak Afrika déli részét és a Közel-Keletet veszélyezteti, hanem az egész világot is. Nők és gyerekek ezrei pusztultak el a hadüzenet nél­kül indított háborúkban, milliók vesztették el család­jukat, és maradtak fedél nélkül. Gyerekek milliói pusztulnak éhen. A fokozódó fegyver­kezési hajsza, az elnyomás, a parancsuralom és az erő­szak imperialista politikája következtében nő a munka­­nélküliség, fokozódik a tömegek elnyomorodása, nagy­mértékben csökkennek a szociális kiadások, erősödik a nők hátrányos megkülönböztetése. Nők milliói vesznek részt a hatalmas békemozgalom­ban. E mozgalom további erősítése és legyőzhetetlen erővé tétele korunk parancsa. Még nem késő. Az atomkatasztrófát el lehet hárítani, ha közösen cselekszünk. Követeljük, hogy ne telepítsenek Nyugat-Európában új közepes hatótávol­ságú rakétákat, hanem törekedjenek a genfi tárgyaláso­kon az európai atomfegyverzet csökkentésére vonatkozó megállapodás mielőbbi megkötésére az egyenlőség és az egyenlő biztonság elvét szem előtt tartva; ítéljenek el az atomháború kirobbantására irányuló mindenfajta előkészületet mint a népek elleni legsúlyo­sabb bűnt; tiltsák be az atomfegyverek alkalmazását; hozzanak létre atomfegyvermentes övezeteket; fagyasszanak be minden atomfegyverkészletet, és kezd­jék meg radikális csökkentésüket; teljesen tiltsák be az atomfegyvereket. Követeljük, hogy vessenek véget az imperialista agressziónak, a közel­­keleti, a latin-amerikai, az afrikai és az ázsiai népek ügyeibe való közvetlen és közvetett beavatkozásnak; számoljanak­ föl minden külföldi katonai bázist; oszlassák föl a meglevő katonai tömböket; vessenek véget a fegyverkezési hajszának, hasznosítsák a béke és az élet érdekében az ember alkotóerejét és minden természeti kincset; a fegyverkezésre fordított összegeket használják föl a szociális szükségletek kielégítésére, a népek javát szol­gáló reformokra, új munkahelyek, és ne rakéták létre­hozására. Meggyőződésünk, hogy az államok közti vitás kérdé­seket meg lehet oldani tárgyalások útján. Világ asszonyai, a gyárakban és az intézményekben, a városokban és a falvakban, bárhol éltek és dolgoztok is, kettőzzétek meg erőfeszítéseiteket, vonjatok be minden nőt az életért vívott harcba! Gyakoroljatok nyomást a tömegtájékoztatási eszkö­zökre, a parlamenti képviselőkre, forduljatok az államfők­höz, a kormányok tagjaihoz! Követeljetek a béke, az enyhülés és a mielőbbi leszerelés politikáját szolgáló konk­rét intézkedéseket! Az idő sürget. Ismerjük föl felelősségünket! Mentsük meg a világot! A fasizmus fölötti győze­­t­venedik évfordulójára, s 1985. május 9-ére a szovjet főváros-­­­ban, Moszkvában, a hős városban a­­ Pok­­­olnaj a-hegyen fe­­­ép­ü­l az a nagy- I szabású emlékmű, amely a szovjet I népnek az 1941—45. évi Nagy Hon- I védő Háborúban aratott diadalát I hirdeti majd. A leendő műemlékegyüttest azok- I nak az élőknek és holtaknak a tiszte- I létére emelik, akik védelmezték I a szovjet hazát, vagy a hátországban I járultak hozzá fáradhatatlan mun- I­kájukkal az elkövetkező győzelem- I hez. Az emlékmű kifejezi az egész I szovjet nép büszkeségét, főhajtását I a győzelmes, a felszabadító harcosok I előtt. Kifejezi mindazoknak az I anyáknak, özvegyeknek és árvák- I nak a pótolhatatlan veszteségét és I sosem múló fájdalmát, akiknek a I szerettei nem tértek vissza a harc- I mezőkről. Húszmillióan voltak... Húszmillió élet veszett oda. Ha csupán egyperces hallgatással I akarnánk adózni valamennyiük em- I lékének, akkor a húszmilliószor egy- I perces némaság kereken harminc-­­ nyolc évig tartana éjjel-nappal. A szovjet nép mérhetetlenül nagy­­ árat fizetett a győzelemért. Az el- I múlt háború gyászt hozott minden­­ házba, minden családba. A nép lankadatlanul — akár az I öröktüzek — őrzi azoknak az emlé- I­két, akik drága életüket áldozták I föl szülőföldjük, családjuk, édes- I anyjuk, hazájuk becsületéért, sza- I badságáért és boldogságáért. Szent I emlékük mint felbecsülhetetlen ér- I tékű szellemi kincs évszázadról év- I századra, nemzedékről nemzedékre, I apáról fiúra száll. A különböző korú és nemzetiségű I szovjet emberek körében azonnal­i visszhangra talált a moszkvaiaknak s az a hazafias kezdeményezése, hogy

Next