Lányok, Asszonyok, 1989 (45. évfolyam, 1-12. szám)

1989-01-01 / 1. szám

vannak olyan vállalatok, amelyek megoszthatják a rugalmas munkarend alkalmazásával és a kedvez­ményes munkarend más fajtáinak megteremtésé­vel kapcsolatos tapasztalataikat. Rjazanyban sike­resen működik a nőtanácsok kezdeményezésére létrehozott bedolgozó egyesülés. Leningrádban a Pervomajszkaja zarja ruhaipari egyesülésben - mint azt G. Szincova igazgatónő elmondta - „sen­kinek eszébe sem jut, hogy a háromgyerekes anyá­kat (márpedig ők adják a vállalati dolgozók 25 szá­zalékát) megróják azért, ha pótszabadságot vesz­nek ki". És ez az önfinanszírozás és az önálló válla­lati elszámolás körülményei között történik így! A moszkvai Trjohgornaja Manufaktúra textilipari kombinát nőtanácsának elnöke, Sz. Sztaskova pe­dig arról számolt be, mit tesznek a korábban gyak­ran betegeskedő gyerekek egészségéért. Azelőtt az anyák ugyanis sokszor kénytelenek voltak kiírat­ni magukat az orvossal. Ami az éjszakai műszako­kat illeti, N. Gagarina, a Krasznojarszk határvidéki nőtanács elnöke ezekkel a szavakkal vágott vissza V. Kljujevnak, a Szovjetunió könnyűipari miniszte­rének: „Nem hiszem, hogy ne lehetne megoldani az éjszakai műszak problémáját!" A teremben le­vők pedig viharos tapssal helyeseltek neki. N. Ga­garina ezekkel a szavakkal zárta felszólalását: „Va­lamennyiünk közös erőfeszítésére van szükség, hogy a minisztériumok ne kérésekkel forduljanak a nőtanácsokhoz, hanem adjanak nekünk számot a nők helyzetének javítására vonatkozóan kidolgo­zott programokról." Ezt a gondolatot támogatta L. Kulakova, az Altaj határvidéki rubcovszki szovhoz gépi fejőnője is. „Tanuljuk a gazdasági önelszámo­lást, a falu és az állattenyésztő telep gazdáivá vá­lunk - mondta Kulakova. - Rólunk azonban alig gondoskodnak: nincs még arra sem módunk, hogy hűtőszekrényt, mosógépet, varrógépet, porszívót vagy szeparátort vásároljunk... Nehéz a helyzet a gyerekruhákkal is. Márpedig mennyivel többet te­hetnénk a társadalomért, saját gyerekeinkért, csa­ládunkért, ha nem kötne bennünket gúzsba az ál­landó áruhiány." Sokan tették szóvá, hogy a nőtanácsok egyik alapvető és legfontosabb feladatköre a család. A plénum részvevői nagy érdeklődéssel hallgatták az SZKP ivanovói városi bizottságának titkárát, Z. Szmolinát, a megyei nőbizottság elnökét, aki arról adott számot, mit tesznek a Család elnevezésű komplex célprogram teljesítéséért, miként hívják fel rá a közvélemény, a gazdasági vezetők figyel­mét. A. Baranovnak, a Szovjetunió egészségügyi miniszterhelyettesének az a bejelentése, hogy az egészségügyi minisztérium javasolta a kormány­nak és a Szovjet Nőbizottságnak, alakítsák meg a Szovjetunióban a családtervezési társaságot, szin­tén nagy érdeklődést keltett. Több hozzászóló (például L. Kuznyecova, a Szovjet Újságírók Szövetségének tagja, E. Noviko­va, a Szakszervezeti Kutatóközpont tudományos főmunkatársa, A. Aban, az észt köztársasági nőta­nács elnöke és mások) szemrehányást tett a társa­dalomkutatóknak azért, mert nem dolgoztak ki át­fogó koncepciót arra vonatkozóan, mi a helyük és szerepük a nőknek a megújuló szocialista társada­lomban. Egyben sürgették egy nőtörvény kidolgo­zását is. A tanácskozás arra hívta fel a Szovjet Nőbizott­ságot és a nőtanácsokat, hogy bátrabban javasol­janak nőket az állami, tanácsi, párt- és szakszerve­zeti szervekbe, gazdasági munkára. A nőkben nagy alkotóképesség rejlik, és ezt ki kell tudni aknázni. Korunk igen tág lehetőséget nyújt erre. A Szov­jetunió új választójogi törvénye ismét imponáló bi­zonyítéka annak, hogy a társadalom demokratizá­lási folyamatai visszafordíthatatlanok. Az országos méretekben tevékenykedő társadalmi szervezetek képviseleti arányaira vonatkozó szabályok értelmé­ben a Szovjetunió népi küldötteinek megválasztá­sakor a 750 küldöttből 75 a nőtanácsokat képviseli, amelyeket a Szovjet Nőbizottság fog össze. Egyelőre nem ismerjük név szerint ezeket a kül­dötteket. De a közelünkben élő és dolgozó nők kö­rében szép számmal vannak olyan nagyszerű lá­nyok és asszonyok, akiknek az állampolgári lelkiis­meretessége, élettapasztalata, közéleti beállított­sága segítheti a legégetőbb „női" problémák közül nem egynek a megoldását. Napjainkban az ország valamennyi nőtanácsának egyik legfontosabb fel­adata, hogy a Szovjetunió népi küldötteinek sorai­ba az arra legméltóbb lányokat és asszonyokat je­löljék. A plénum részvevői egyhangúlag elfogadták a részletes határozatot. A soknemzetiségű Szovjet­unió különböző népei képviselőinek nevében a plé­num részvevői elfogadták a Szovjet Nőbizottság­nak az Örményország és Azerbajdzsán asszonyai­hoz és lányaihoz intézett felhívását. A plénum határozatot hozott arról is, hogy a Szovjet Nőbizottság tagjaiból az internacionalista neveléssel foglalkozó bizottságot alakít. Ebbe a bi­zottságba valamennyi szövetségi köztársaság és az Oroszországi Föderáció néhány területének képviselői kerültek be. L. Kulikova 2 A SZOVJET NŐBIZOTTSÁG PLÉNUMÁNAK HATÁROZATÁRÓL Az átalakítás elképzelhetetlen anélkül, hogy a nők társadalmunk valamennyi változásában köz­reműködjenek és részt vegyenek. Ebben a tekintetben sok függ a nőtanácsok aktivitásától és kezdeményezésétől. A plénum úgy véli: a nőtanácsok elsőrendű feladata, hogy aktívan bevonják a nőket társa­dalmunk forradalmi megújulásának folyamatai­ba, hassanak oda, hogy a maga munkahelyén minden nő lelkiismeretesen, alkotó módon, tel­jes erővel és annak tudatában dolgozzék, hogy munkáját a maga, gyerekei és egész országunk javára végzi. Ebben az esetben az átalakítás gyü­mölcseit minden szovjet család hamarább élvez­heti. A plénum megállapítja, hogy sok nőnek gázzal és porral szennyezett üzemekben, elavult tech­nológiával és korszerűtlen berendezéseken kell dolgoznia. Nagy a nehéz fizikai munka aránya. Tűrhetetlen, hogy csaknem 4 millió nő dolgozik éjszakai műszakban. A plénum azzal a követeléssel fordul a köny­­nyűipari, a sütőipari, a vegyipari, a vegy- és kő­olajipari gépgyártási, a hajógyártási és egyéb mi­nisztériumok, a Szovjet Agráripari Egyesülés, va­lamint a főhatóságok vezetőihez, tegyenek hatá­rozott intézkedéseket annak érdekében, hogy nőket ne foglalkoztassanak éjszakai műszakban. A Szovjet Nőbizottságnak, a nőtanácsoknak állhatatosságot és elvi következetességet kell tanúsítaniuk a nők munka- és életkörülményei­nek javítása érdekében, törekedniük kell arra, hogy a nők nagyobb társadalmi védettséget él­vezzenek. Ezeket a kérdéseket erélyesebben kell felvetniük a párt-, a helyi tanácsi és az állami szervek előtt. A nők elvárják, hogy a Szovjet Szakszerveze­tek Központi Tanácsa, a szakszervezeti bizottsá­gok változtassák meg végre az ezekkel a kérdé­sekkel kapcsolatos magatartásukat, és valóban védelmezzék a dolgozó nők érdekeit. A plénum azzal a kéréssel fordul a Szovjetunió Minisztertanácsához, vizsgálja meg egy olyan különleges állami szintű strukturális testület lét­rehozásának kérdését, amelynek az lenne a ren­deltetése, hogy kidolgozza a nők helyzetének ja­vítására irányuló hosszú távú komplex prog­ramot, a megvalósítás folyamán pedig koordinál­ja és ellenőrizze a minisztériumok és főhatósá­gok munkáját. A plénum a mai körülmények között fontos feladatként jelöli meg a nők részvételének bizto­sítását minden olyan kérdéssel kapcsolatos dön­tés meghozatalában, amely közvetlenül érinti ér­dekeiket, képzésüket és valamennyi szinten ve­zető posztra való állításukat, és azzal a kéréssel fordul a pártbizottságokhoz, hogy fokozottabb fi­gyelmet fordítsanak a nők előmenetelére. A politikai reform megvalósítása folyamán a Szovjet Nőbizottságnak, a nőtanácsoknak aktí­van be kell kapcsolódniuk a tanácsválasztási kampány előkészítésébe és lebonyolításába. Ta­nácstagoknak jelölték a legfelkészültebbeket, azokat, akik a kollektívákban tekintélyt és bizal­mat élveznek. A közvéleményt nyerjék meg sa­ját jelöltjeiknek. A plénum nagy jelentőséget tulajdonít annak, hogy erősítsék kapcsolataikat és gyakorlati együttműködésüket a tanácsokkal, a szakszer­vezetekkel, a Komszomollal és egyéb társadalmi szervezetekkel, alkotói szövetségekkel. A plénum felhívja a nőtanácsokat, tegyenek hatékony intézkedéseket az erkölcsi, hazafias és internacionalista nevelés javítása érdekében, fordítsanak lankadatlan figyelmet a családi élet­re való felkészítésre, a gyerekneveléssel kapcso­latos szülői felelősség erősítésére, a család, az anyai és apai hivatás presztízsének növelésére. A plénum síkraszáll az általános emberi érté­kek prioritásán alapuló együttműködés tovább­fejlesztéséért és elmélyítéséért a különböző po­litikai irányzatokhoz tartozó külföldi nőszerveze­tekkel, háborúellenes mozgalmakkal, neves női állami és közéleti személyiségekkel az atom­mentes világ, a népek közötti egyetértés és együttműködés biztosítása érdekében. A plénum elvi fontosságú ügynek tekinti a nő­tanácsok önállóságának és kezdeményezőkész­ségének fokozását, a passzivitás, a formalizmus, a túlszervezettség megnyilvánulásainak leküz­dését munkájukban. Újszerűen átgondolva hely­zetüket és szerepüket az SZKP XIX. országos­ pártértekezlete határozatainak fényében a Szov­jet Nőbizottságnak és a nőtanácsoknak energi­­kusabban kell kamatoztatniuk alkotóképességü­ket az átalakítás folyamatában. A plénum kifejezi azt a meggyőződését, hogy a nőtanácsok minden intézkedést megtesznek a nők munkában tanúsított és közéleti-politikai aktivitásának fokozása érdekében, hozzájárul­nak társadalmunk valamennyi területének meg­újításához.

Next