Lányok, Asszonyok, 1989 (45. évfolyam, 1-12. szám)
1989-01-01 / 1. szám
vannak olyan vállalatok, amelyek megoszthatják a rugalmas munkarend alkalmazásával és a kedvezményes munkarend más fajtáinak megteremtésével kapcsolatos tapasztalataikat. Rjazanyban sikeresen működik a nőtanácsok kezdeményezésére létrehozott bedolgozó egyesülés. Leningrádban a Pervomajszkaja zarja ruhaipari egyesülésben - mint azt G. Szincova igazgatónő elmondta - „senkinek eszébe sem jut, hogy a háromgyerekes anyákat (márpedig ők adják a vállalati dolgozók 25 százalékát) megróják azért, ha pótszabadságot vesznek ki". És ez az önfinanszírozás és az önálló vállalati elszámolás körülményei között történik így! A moszkvai Trjohgornaja Manufaktúra textilipari kombinát nőtanácsának elnöke, Sz. Sztaskova pedig arról számolt be, mit tesznek a korábban gyakran betegeskedő gyerekek egészségéért. Azelőtt az anyák ugyanis sokszor kénytelenek voltak kiíratni magukat az orvossal. Ami az éjszakai műszakokat illeti, N. Gagarina, a Krasznojarszk határvidéki nőtanács elnöke ezekkel a szavakkal vágott vissza V. Kljujevnak, a Szovjetunió könnyűipari miniszterének: „Nem hiszem, hogy ne lehetne megoldani az éjszakai műszak problémáját!" A teremben levők pedig viharos tapssal helyeseltek neki. N. Gagarina ezekkel a szavakkal zárta felszólalását: „Valamennyiünk közös erőfeszítésére van szükség, hogy a minisztériumok ne kérésekkel forduljanak a nőtanácsokhoz, hanem adjanak nekünk számot a nők helyzetének javítására vonatkozóan kidolgozott programokról." Ezt a gondolatot támogatta L. Kulakova, az Altaj határvidéki rubcovszki szovhoz gépi fejőnője is. „Tanuljuk a gazdasági önelszámolást, a falu és az állattenyésztő telep gazdáivá válunk - mondta Kulakova. - Rólunk azonban alig gondoskodnak: nincs még arra sem módunk, hogy hűtőszekrényt, mosógépet, varrógépet, porszívót vagy szeparátort vásároljunk... Nehéz a helyzet a gyerekruhákkal is. Márpedig mennyivel többet tehetnénk a társadalomért, saját gyerekeinkért, családunkért, ha nem kötne bennünket gúzsba az állandó áruhiány." Sokan tették szóvá, hogy a nőtanácsok egyik alapvető és legfontosabb feladatköre a család. A plénum részvevői nagy érdeklődéssel hallgatták az SZKP ivanovói városi bizottságának titkárát, Z. Szmolinát, a megyei nőbizottság elnökét, aki arról adott számot, mit tesznek a Család elnevezésű komplex célprogram teljesítéséért, miként hívják fel rá a közvélemény, a gazdasági vezetők figyelmét. A. Baranovnak, a Szovjetunió egészségügyi miniszterhelyettesének az a bejelentése, hogy az egészségügyi minisztérium javasolta a kormánynak és a Szovjet Nőbizottságnak, alakítsák meg a Szovjetunióban a családtervezési társaságot, szintén nagy érdeklődést keltett. Több hozzászóló (például L. Kuznyecova, a Szovjet Újságírók Szövetségének tagja, E. Novikova, a Szakszervezeti Kutatóközpont tudományos főmunkatársa, A. Aban, az észt köztársasági nőtanács elnöke és mások) szemrehányást tett a társadalomkutatóknak azért, mert nem dolgoztak ki átfogó koncepciót arra vonatkozóan, mi a helyük és szerepük a nőknek a megújuló szocialista társadalomban. Egyben sürgették egy nőtörvény kidolgozását is. A tanácskozás arra hívta fel a Szovjet Nőbizottságot és a nőtanácsokat, hogy bátrabban javasoljanak nőket az állami, tanácsi, párt- és szakszervezeti szervekbe, gazdasági munkára. A nőkben nagy alkotóképesség rejlik, és ezt ki kell tudni aknázni. Korunk igen tág lehetőséget nyújt erre. A Szovjetunió új választójogi törvénye ismét imponáló bizonyítéka annak, hogy a társadalom demokratizálási folyamatai visszafordíthatatlanok. Az országos méretekben tevékenykedő társadalmi szervezetek képviseleti arányaira vonatkozó szabályok értelmében a Szovjetunió népi küldötteinek megválasztásakor a 750 küldöttből 75 a nőtanácsokat képviseli, amelyeket a Szovjet Nőbizottság fog össze. Egyelőre nem ismerjük név szerint ezeket a küldötteket. De a közelünkben élő és dolgozó nők körében szép számmal vannak olyan nagyszerű lányok és asszonyok, akiknek az állampolgári lelkiismeretessége, élettapasztalata, közéleti beállítottsága segítheti a legégetőbb „női" problémák közül nem egynek a megoldását. Napjainkban az ország valamennyi nőtanácsának egyik legfontosabb feladata, hogy a Szovjetunió népi küldötteinek soraiba az arra legméltóbb lányokat és asszonyokat jelöljék. A plénum részvevői egyhangúlag elfogadták a részletes határozatot. A soknemzetiségű Szovjetunió különböző népei képviselőinek nevében a plénum részvevői elfogadták a Szovjet Nőbizottságnak az Örményország és Azerbajdzsán asszonyaihoz és lányaihoz intézett felhívását. A plénum határozatot hozott arról is, hogy a Szovjet Nőbizottság tagjaiból az internacionalista neveléssel foglalkozó bizottságot alakít. Ebbe a bizottságba valamennyi szövetségi köztársaság és az Oroszországi Föderáció néhány területének képviselői kerültek be. L. Kulikova 2 A SZOVJET NŐBIZOTTSÁG PLÉNUMÁNAK HATÁROZATÁRÓL Az átalakítás elképzelhetetlen anélkül, hogy a nők társadalmunk valamennyi változásában közreműködjenek és részt vegyenek. Ebben a tekintetben sok függ a nőtanácsok aktivitásától és kezdeményezésétől. A plénum úgy véli: a nőtanácsok elsőrendű feladata, hogy aktívan bevonják a nőket társadalmunk forradalmi megújulásának folyamataiba, hassanak oda, hogy a maga munkahelyén minden nő lelkiismeretesen, alkotó módon, teljes erővel és annak tudatában dolgozzék, hogy munkáját a maga, gyerekei és egész országunk javára végzi. Ebben az esetben az átalakítás gyümölcseit minden szovjet család hamarább élvezheti. A plénum megállapítja, hogy sok nőnek gázzal és porral szennyezett üzemekben, elavult technológiával és korszerűtlen berendezéseken kell dolgoznia. Nagy a nehéz fizikai munka aránya. Tűrhetetlen, hogy csaknem 4 millió nő dolgozik éjszakai műszakban. A plénum azzal a követeléssel fordul a könynyűipari, a sütőipari, a vegyipari, a vegy- és kőolajipari gépgyártási, a hajógyártási és egyéb minisztériumok, a Szovjet Agráripari Egyesülés, valamint a főhatóságok vezetőihez, tegyenek határozott intézkedéseket annak érdekében, hogy nőket ne foglalkoztassanak éjszakai műszakban. A Szovjet Nőbizottságnak, a nőtanácsoknak állhatatosságot és elvi következetességet kell tanúsítaniuk a nők munka- és életkörülményeinek javítása érdekében, törekedniük kell arra, hogy a nők nagyobb társadalmi védettséget élvezzenek. Ezeket a kérdéseket erélyesebben kell felvetniük a párt-, a helyi tanácsi és az állami szervek előtt. A nők elvárják, hogy a Szovjet Szakszervezetek Központi Tanácsa, a szakszervezeti bizottságok változtassák meg végre az ezekkel a kérdésekkel kapcsolatos magatartásukat, és valóban védelmezzék a dolgozó nők érdekeit. A plénum azzal a kéréssel fordul a Szovjetunió Minisztertanácsához, vizsgálja meg egy olyan különleges állami szintű strukturális testület létrehozásának kérdését, amelynek az lenne a rendeltetése, hogy kidolgozza a nők helyzetének javítására irányuló hosszú távú komplex programot, a megvalósítás folyamán pedig koordinálja és ellenőrizze a minisztériumok és főhatóságok munkáját. A plénum a mai körülmények között fontos feladatként jelöli meg a nők részvételének biztosítását minden olyan kérdéssel kapcsolatos döntés meghozatalában, amely közvetlenül érinti érdekeiket, képzésüket és valamennyi szinten vezető posztra való állításukat, és azzal a kéréssel fordul a pártbizottságokhoz, hogy fokozottabb figyelmet fordítsanak a nők előmenetelére. A politikai reform megvalósítása folyamán a Szovjet Nőbizottságnak, a nőtanácsoknak aktívan be kell kapcsolódniuk a tanácsválasztási kampány előkészítésébe és lebonyolításába. Tanácstagoknak jelölték a legfelkészültebbeket, azokat, akik a kollektívákban tekintélyt és bizalmat élveznek. A közvéleményt nyerjék meg saját jelöltjeiknek. A plénum nagy jelentőséget tulajdonít annak, hogy erősítsék kapcsolataikat és gyakorlati együttműködésüket a tanácsokkal, a szakszervezetekkel, a Komszomollal és egyéb társadalmi szervezetekkel, alkotói szövetségekkel. A plénum felhívja a nőtanácsokat, tegyenek hatékony intézkedéseket az erkölcsi, hazafias és internacionalista nevelés javítása érdekében, fordítsanak lankadatlan figyelmet a családi életre való felkészítésre, a gyerekneveléssel kapcsolatos szülői felelősség erősítésére, a család, az anyai és apai hivatás presztízsének növelésére. A plénum síkraszáll az általános emberi értékek prioritásán alapuló együttműködés továbbfejlesztéséért és elmélyítéséért a különböző politikai irányzatokhoz tartozó külföldi nőszervezetekkel, háborúellenes mozgalmakkal, neves női állami és közéleti személyiségekkel az atommentes világ, a népek közötti egyetértés és együttműködés biztosítása érdekében. A plénum elvi fontosságú ügynek tekinti a nőtanácsok önállóságának és kezdeményezőkészségének fokozását, a passzivitás, a formalizmus, a túlszervezettség megnyilvánulásainak leküzdését munkájukban. Újszerűen átgondolva helyzetüket és szerepüket az SZKP XIX. országos pártértekezlete határozatainak fényében a Szovjet Nőbizottságnak és a nőtanácsoknak energikusabban kell kamatoztatniuk alkotóképességüket az átalakítás folyamatában. A plénum kifejezi azt a meggyőződését, hogy a nőtanácsok minden intézkedést megtesznek a nők munkában tanúsított és közéleti-politikai aktivitásának fokozása érdekében, hozzájárulnak társadalmunk valamennyi területének megújításához.