Lányok Lapja, 1881 (7. évfolyam, 1-24. szám)

1881-01-02 / 1. szám

A leánykorban kedves a játék, lelket, testet felvillanyoz a játszással eltöltött óra. Mi szeretjük, ha a tanulás, a komoly munkálkodás után játszik az ifjú lány. De a játszás legyen okos, értelmes, s nem terv nélküli időtöltés. Épen azért ezennel Játék-rovatot nyitunk, minden számban közlünk e helyen leányoknak való társas- és magánjátékot, tréfásat és érte­lemfejlesztőt vegyesen. Vegyék szívesen olvasóink ebbeli készségünket, s válogassanak játékaink között, mikor barátnőikkel az eltöltendő órát játszásra kívánják fordítani. Szerte. A házaló. E játékhoz eg­gyel kevesebb szék hasz­­náltatik, mint a­hány játszó van. Leülnek a körbe helyezett székekre, s az, kinek hely nem jutott, hátán különböző lim-lommal teli podgyás­szal megjelenik, s a kör közepére állva szól: „Fáradt házaló vagyok. Tovább menni nem tudok. Adjatok helyet nekem, Hol batyumat letegyem.“ Erre felelnek a széken ülők: „Szánunk téged és helyünk Szívesen átengedjük.“ Most mindenik felemelkedik, de legott szomszédja, vagy egy harmadik társa helyét iparkodik elfoglalni. A házaló azonban szintén arra törekszik, hogy magának széket kerítsen, s ha sikerül neki, az leend a házaló, ki hely nélkül maradt. Szállj el madár. . . A játszók egyike madárkereskedő, egy másik a vásárló. A többiek a madarak. A vevő kezdetben távol van, s ezalatt a keres­kedő szépen osztályozza áruczikkeit, mindenik madárnak nevet ad; egyik csíz, másik kanári, harmadik seregély, negyedik pintyőke stb. lesz. Most jön a vevő, s szívélyesen üdvözölvén a kereskedőt, valamely madár után kérdezőskö­dik. Ha esetleg oly madár, minőt megvenni óhajtana, nincsen a boltban, a vevő üres kéz­zel kénytelen távozni s újra és újra próbát tenni, mig végre oly madárnak mondja nevét, mel­lyel a kereskedő rendelkezik. Ekkor a vevő kavicsokkal vagy papirdarabkákkal kifi­­­zeti a madár árát, s azt elvinni készül De most a következőleg szól: „Szállj el szállj el madaram, De térj vissza legottan“. A madárnak ekkor bizonyos előre kitű­zött pontig kell futnia, s onnan gyorsan előbbi helyére visszatérői­. Ha útközben a vevőnek sikerül őt elfognia, úgy a kézre került madár köteles a vásárló tisztét elvállalni, s a vevőből egy, a kereskedő tulajdonát képező szárnyas lesz. De ha a vásárló nem tudja elfogni a ki­repült madarat, mindkettő megtartja előbbi állását. Tűz felett jeget készíteni. ■ (Fizikai.) Izzó parázsra vasedényt teszünk, melybe már előbb konyhasó, jég és hó keverékbe , tiszta vízzel telt vékony falú porczellán csészét­­ állítunk. Mire a melegség folytán a vasedény­ben a hó és jég olvadni kezd, a csészében ke­s­­ményre fagy a víz.­­ Az úszó varrótű. Hogy egy darabka papír vagy forgács­­ könnyedén lebeg a víz felületén, mindenki jól tudja. De hogy az aczélt is fenntartja a víz, az sokak előtt különösnek fog feltűnni. Pedig úgy­­ van. Ugyanis ha egy hosszú, vékony varrótűt < száraz, posztóval jól megdörgölünk s aztán óva­­­­tosan a víz színére helyezzük, az, — a nézők j csodálkozására, — nem hogy le nem merül,­­ hanem még szépen úszkálni fog a vizen. ---test--­

Next