Lányok Lapja, 1891 (17. évfolyam, 1-52. szám)
1891-10-18 / 42. szám
17-ik évfolyam. Budapest, 1891. október 18. 42. szám. KÉPES HETILAP Szerkeszti és kiadja: Dolinay Gyula. A kirándulás: I. ELÉG, jó idő volt. Már hetek óta nem beszélnek az intézetben a leányok másról mint a gödöllői kirándulásról. — Bella, melyik ruhádat veszed fel? — Magaddal viszed az esőköpenyt, Miczi? — A széles szalmakalapot veszed fel? — Napernyőt-e vagy esernyőt? így csevegtek szakadatlanul. A munkaórákban hiányzott a rendes hév és szorgalom, mert a serdülő leányok esze már a gödöllői várkastély körül járt. Ha egyik-másik nem tudta leczkéjét, készen állt a fenyegetés: — Édesem, te nem jössz velünk? Végre elérkezett a várva-várt napnak előestéje. A leányok hálószobájában nagy volt a felfordulás, valóságos bazár volt a szoba. A holnapi tarka-barka színben, virágos kalapok, világos köpenyek és napernyők. Bella és Miczi, az intézet legidősebb tanulói, nyugalomra intették a többieket, mert az általános jókedv formában kezdett kitörni. Éppen jókor volt, mert belépett a doktorné, az intézet érdemes vezetője. — Leányok — monda — feküdjetek le, hogy holnap el ne aludjatok. Julis, Katicza, Ilona, felvarrtátok napernyőtökre a csatot? Igen, jól van. Róza és Tini, el ne cseréljétek holnap megint a czipőiteket, a mint az nálatok rendesen előfordul. Vilma, édesem, tedd meg a kedvemért, hogy valamit el ne feledj, vagy el ne cserélj, vagy el ne veszíts, mert te nagyon szórakozott vagy. Bella, igazítsd az ébresztő órát ötre s most jó éjszakát, gyermekek! Egyszerre az egész tucat leány körülfogta a kedves jó mamát, ahogy a doktornét nevezték, s miután mindegyik megcsókolta, lassankint nyugalomra tértek s Miczi eloltotta a lámpát. Hanem, hogy csak azért tudtak nyugodtan aludni, mert a holnapi napról s a kirándulásról álmodtak, az bizonyos. — Halló, keljetek fel! — kiáltotta reggel Vilma. — Én vagyok az első! — Hogy mégis te leszel az utolsó, — mondá szomszédja — az világos, mint . . . — A vakablak ! — szakítá félbe Vilma s leugrott az ágyról, hogy megmutassa, mégis ő lesz az első. — Mit csinálnak a mi álomszuszédjaink? — kiáltá Miczi, beszaladva a szomszéd szobába-Minő meglepetés! Ernesztin és Tóni, két test Bácsi. (Leánytörténet.) — írta: Hoffmann Erzsébet. — — Németből fordította: Jutassy József. — iá