Lányok Lapja, 1891 (17. évfolyam, 1-52. szám)

1891-10-18 / 42. szám

17-ik évfolyam. Budapest, 1891. október 18. 42. szám. KÉPES HETILAP Szerkeszti és kiadja: Dolinay Gyula. A kirándulás: I. ELÉG, jó idő volt. Már hetek óta nem beszélnek az intézetben a leányok másról mint a gödöllői kirándulás­ról. — Bella, melyik ruhádat veszed fel? — Magaddal viszed az esőköpenyt, Miczi? — A széles szalmakalapot veszed fel? — Napernyőt-e vagy esernyőt? így csevegtek szakadatlanul. A munkaórák­­­­ban hiányzott a rendes hév és szorgalom, mert a serdülő leányok esze már a gödöllői várkas­­­­tély körül járt. Ha egyik-másik nem tudta leczkéjét, készen állt a fenyegetés: — Édesem, te nem jössz velünk? Végre elérkezett a várva-várt napnak elő­estéje. A leányok hálószobájában nagy volt a felfordulás, valóságos bazár volt a szoba. A holnapi tarka-barka színben, virágos kalapok, világos köpenyek és napernyők. Bella és Miczi, az intézet legidősebb tanulói, nyugalomra intették a többieket, mert az álta­lános jókedv formában kezdett kitörni. Éppen jókor volt, mert belépett a doktorné, az intézet érdemes vezetője. — Leányok — monda — feküdjetek le, hogy holnap el ne aludjatok. Julis, Katicza, Ilona, felvarrtátok napernyőtökre a csatot? Igen, jól van. Róza és Tini,­ el ne cseréljétek holnap megint a czipőiteket, a mint az nálatok rende­sen előfordul. Vilma, édesem, tedd meg a ked­vemért, hogy valamit el ne feledj, vagy el ne cserélj, vagy el ne veszíts, mert te nagyon szó­rakozott vagy. Bella, igazítsd az ébresztő órát ötre s most jó éjszakát, gyermekek! Egyszerre az egész tuc­at leány körülfogta a kedves jó mamát, a­hogy a doktornét nevez­ték, s miután mindegyik megcsókolta, lassan­­kint nyugalomra tértek s Miczi eloltotta a lám­pát. Hanem, hogy csak azért tudtak nyugodtan aludni, mert a holnapi napról s a kirándulásról álmodtak, az bizonyos. — Halló, keljetek fel! — kiáltotta reggel Vilma. — Én vagyok az első! — Hogy mégis te leszel az utolsó, — mondá szomszédja — az világos, mint . . . — A vakablak ! — szakítá félbe Vilma s le­ugrott az ágyról, hogy megmutassa, mégis ő lesz az első. — Mit csinálnak a mi álomszuszédjaink? — kiáltá Miczi, beszaladva a szomszéd szobába-Minő meglepetés! Ernesztin és Tóni, két test­ Bácsi. (Leánytörténet.) — írta: Hoffmann Erzsébet. — — Németből fordította: Jutassy József. — iá

Next