Lányok Lapja, 1892 (18. évfolyam, 1-26. szám)

1892-02-14 / 7. szám

Megjelenik , |®) minden vasárnap. S)f Előfizetési feltételek: fc ||>! Egész évre 6 frt Fél évre 8 frt Negyedévre 1 frt 50 LÁNYOK LAPJA ^ Szerkesztőség \ m) kiadóhivatal /q'Ss WWl hova az előfi­­­­­­zetési pénzek T))l| { küldendők: Kecskeméti­ utca 13. sz. KÉPES HETILAP Szerkeszti és kiadja: Dolinay Gyula. 18 -ik ÉVFOLYAM. Budapest, 1892. február 14.7. SZÁM. (­ I. )KÖDÖS, nyirkos novemberi délután volt, midőn Mariska gyors léptekkel sietett haza az iskolából. Kis táskáját hóna alá szorította s szaporán lépegetett, mindazáltal gondosan kikerülte mindenütt a sárt és apró viztócsákat, mert Mariska igen szerette a tisztaságot s ügyelt arra, hogy ru­háját és czipőjét, a­mennyire csak lehet, be ne sározza. Alig várta már, hogy otthon legyen, s kö­zölje anyuskával és Jenővel a nagy újságot. Apuska is örülni fog bizonyára és lehetetlen, hogy bele ne egyezzék, hisz annyira szereti őket ! Csillogó szemekkel, vidám arczczal szaladt fel a lépcsőn, s az előszobában majd ledön­tötte Jenő fivérét lábáról, a­mint nyakába ugrott. — Oh Jenő, képzeld csak, tánczolni fogunk tanulni ! — ujjongott. — A kisasszony mondta az iskolában, és nagy próba­bált is rendezünk majd és te is velünk tanulsz ! — Jaj de pompás — örvendezett Jenő — bizony, hiszen én már tizenegy éves nagy fiú vagyok és még nem tudok tánczolni. A pajtá­saim már majdnem mind tudnak ! De jó is lesz! érmék. Gyorsan szaladtak be a mamához, elmon­dani neki a nagy újságot. — Kedves anyuskám, azt mondta a kis­asszony ma, hogy február hónapban nagy táncztanulás lesz az iskolában, hat hétig fog tartani, minden héten kétszer, és a­ki akar tanulni, annak újévig be kell jelenteni. És a­kinek van bátyja vagy öc­cse otthon, hát ez is tanulhat. Ugy­e­bár mi fogunk tanulni, nem kerül sokba, csak hat forintot kell fizetni — és próbabál is lesz. — Édes anyuskám, drága anyuskám, ugy­e­bár tanulunk, jaj de pompás lesz ! — ugrán­doztak a gyerekek, s megölelték anyjukat. Az nem akarta kedvöket rontani, s megsi­mogatta Mariska aranyszőke haját és Jenő okos kis arczát. — Majd meglássuk gyerekek — mondá, titkon elnyomva egy sóhajtást — majd meg­beszéljük apuskával, mikor hazajön. Még feb­ruárig sok idő van. De magában már tudta, hogy nem lesz abból a táncztanulásból semmi. — Hat, meg hat, az tizenkettő — számit­­gatta magában — egy pár czipő Jenőnek az 4, egy Mariskának, az 3 — összesen 7 — egy (Elbeszélés.) — írta : Tutsek Anna. — 7

Next