Lányok Lapja, 1892 (18. évfolyam, 1-26. szám)
1892-02-14 / 7. szám
Megjelenik , |®) minden vasárnap. S)f Előfizetési feltételek: fc ||>! Egész évre 6 frt Fél évre 8 frt Negyedévre 1 frt 50 LÁNYOK LAPJA ^ Szerkesztőség \ m) kiadóhivatal /q'Ss WWl hova az előfizetési pénzek T))l| { küldendők: Kecskeméti utca 13. sz. KÉPES HETILAP Szerkeszti és kiadja: Dolinay Gyula. 18 -ik ÉVFOLYAM. Budapest, 1892. február 14.7. SZÁM. ( I. )KÖDÖS, nyirkos novemberi délután volt, midőn Mariska gyors léptekkel sietett haza az iskolából. Kis táskáját hóna alá szorította s szaporán lépegetett, mindazáltal gondosan kikerülte mindenütt a sárt és apró viztócsákat, mert Mariska igen szerette a tisztaságot s ügyelt arra, hogy ruháját és czipőjét, amennyire csak lehet, be ne sározza. Alig várta már, hogy otthon legyen, s közölje anyuskával és Jenővel a nagy újságot. Apuska is örülni fog bizonyára és lehetetlen, hogy bele ne egyezzék, hisz annyira szereti őket ! Csillogó szemekkel, vidám arczczal szaladt fel a lépcsőn, s az előszobában majd ledöntötte Jenő fivérét lábáról, amint nyakába ugrott. — Oh Jenő, képzeld csak, tánczolni fogunk tanulni ! — ujjongott. — A kisasszony mondta az iskolában, és nagy próbabált is rendezünk majd és te is velünk tanulsz ! — Jaj de pompás — örvendezett Jenő — bizony, hiszen én már tizenegy éves nagy fiú vagyok és még nem tudok tánczolni. A pajtásaim már majdnem mind tudnak ! De jó is lesz! érmék. Gyorsan szaladtak be a mamához, elmondani neki a nagy újságot. — Kedves anyuskám, azt mondta a kisasszony ma, hogy február hónapban nagy táncztanulás lesz az iskolában, hat hétig fog tartani, minden héten kétszer, és aki akar tanulni, annak újévig be kell jelenteni. És akinek van bátyja vagy öccse otthon, hát ez is tanulhat. Ugyebár mi fogunk tanulni, nem kerül sokba, csak hat forintot kell fizetni — és próbabál is lesz. — Édes anyuskám, drága anyuskám, ugyebár tanulunk, jaj de pompás lesz ! — ugrándoztak a gyerekek, s megölelték anyjukat. Az nem akarta kedvöket rontani, s megsimogatta Mariska aranyszőke haját és Jenő okos kis arczát. — Majd meglássuk gyerekek — mondá, titkon elnyomva egy sóhajtást — majd megbeszéljük apuskával, mikor hazajön. Még februárig sok idő van. De magában már tudta, hogy nem lesz abból a táncztanulásból semmi. — Hat, meg hat, az tizenkettő — számitgatta magában — egy pár czipő Jenőnek az 4, egy Mariskának, az 3 — összesen 7 — egy (Elbeszélés.) — írta : Tutsek Anna. — 7