Lapok Pápa Történetéből, 1997 (2-6. szám)
1997 / 2. szám - Pápa város lakossága a XVIII. század közepén
PANNICULUS SER.C. NO. 64. 1997. 2. SZÁM KilLAPOK PÁPA TÖRTÉNETÉBŐL PÁPA VÁROS LAKOSSÁGA A XVIII. SZÁZAD KÖZEPÉN* Pápa kiváltságos városban (Oppidum privilegiatum Papa) a XVIII. század folyamán a városi nem nemes lakosok közönségesen csak mint „Purgerek” említtetnek, az Alsóvárosi- és Felsővárosi majorok lakói pedig mint „zsellérek” szerepelnek. Laktak azonban Pápán - természetesen - nemes emberek is, akik Pápán is, mint különben bárhol az országban, nemesi kiváltságaikkal éltek. Pápa kiváltságos városnak polgárai (Purgerek) a hasonnemű kiváltságos, bár nem municipális jogú, városoknak szabadságait élvezték, s ahol megfordultak, a királyoktól nyert kiváltságaik értelmében vám- és harmincadadót pl. nem fizettek. Itthon ugyan, mint a város polgárai, contributiokra és a szokott terhekre, datiok-, praestatiok-, sorspontozásokra voltak kötelezve, de ordinarius városi főbírót (judex primarius) és rendesen tíztagú tanácsot választottak, utcák szerint 2-2 esküdtet állítottak, esetleg „igazságh szerető convocatus személlyeket” is bevontak, s úgy hozták akárhányszor határozataikat. A városon kívül eső majoroknak külön bírójuk volt, lakosaik, az ún. „zsellérek” egyebekben a pápai dominium urának, a XVIII. század közepén Esterházy Ferenc grófnak voltak alárendelve. A pápai grófnak különben magához a városhoz is volt bizonyos, bár másnemű kapcsolata. A nemes gróf tiszttartójának, mint a gróf pleni potentiariusának és commissionatus emberének „scripto expediáit”, s a város tanácsához „dirigált commissiojával” többször találkozunk, s a városi szék minden egyes alkalommal híven eljár a gróf úr és annak hivatalos megbízottja megkereséseinél, annak kívánsága értelmében, Hogy a XVI. és XVII. századnak viharai után, melyeknek folyamán a lakosság kétségtelenül megfogyatkozott, Pápa városát is érték a települések, eltagadhatatlanul bizonyítékát találjuk azokban az idegen hangzású nevekben, amelyekkel egyes XVIII. századi protocollumokban találkozunk. Maga a „Purger” elnevezés a legjobban igazolhatja az eredetileg német elemnek városi elhelyezkedését. A német eredetű családok, melyek magyarokká lettek, leginkább az iparosságot képviselik. Az előforduló német családnevek között az Albrecht, Führenhaber, Groszer, Gswandtner, Fritz, Huber, Krenn, Kosner, Kiener, Küll, Kuncz, Malczpocher, Pehm, Pauer, Pajerl, Plümrich, Purchart, Rhenhoffer, Szapel, Szimejszter, Szaller, Seffer, Smajszer, Solderer, Seffel, Willmandt stb. nevekkel többször találkozunk. De a legtöbbször már népies elírásban találjuk. Viselőik iparosok, csizmadiák, üvegesek, szitások, mészárosok, kovácsok, pintérek, vargák, nyereggyártók, könyvkötők, szűcsök, szappanfőzők, német posztócsinálók stb. Persze a „Purger” elnevezést, mely a német városi polgárt jelentette, később a magyar (iparos) városi polgárra éppen úgy alkalmazták mint a német származásúra. Szabó Pálról pl. azt mondja az egyik följegyzés, hogy Szabó Pál „jámbor Purger ,ember.” A magyar származású iparos városi polgárok neveivel is mindenfelé találkoznak. Tanúsítják ezt az Ábrahám Szőcs György, Becsey Csizmadia Ádám, Csákányi Szabó János, Devecseri Csizmadia Lőrinc, Ferenczy Varga István, Horváth Süveges György, Kálna Szabó György, Keményes Ötvös Mátyás, Kósa Varga János, Kozma Szabó István, Lőrincz Lakatos János, Muraközy Takács Ferenc, Ősz Asztalos Mihály, Pap Szűcs Benedek, Rósa Csizmadia Imre, Uj Szűcs Ferenc, Vincze Szabó Tamás és más magyar hangzású nevek, amelyek a régi szokás szerint a mesterség megjelölésével együtt fordulnak elő. Hasonló összetételekben más, idegen hangzású, iparos nevekkel is találkozunk. Androvics Gombkötő Mátyás, Bacsák Szőcs István, Bibáki Pintér György, Borkovics Lakatos Pál, Csukovics Varga János, Fabó Szűcs János, Gregorics Gombkötő Ádám, Kampis Szűcs András, Koleszár Szabó Balázs, Krabacsics Varga Gergely, Lehoczky Lakatos Ferenc, Monoczky Szűcs János, Macsovics Szűcs László, Neznánczky Szűcs János, Rogovics Borbély János, Rusoczky Csapó András, Vidoczky Kőműves József stb. neveik mind ide tartoznak. Amikor azonban előfordul a Csapó Szabó János nevet olvassuk, a „Csapó” itt már nem a vezetéknevet jelenti, hanem a csapó-szabó mesterséget. Utána is jegyzi a Notarius: „Cuius Loco Kiss János.” Mert Kiss János Uram volt bizony, akinek a csapó-szabóság volt a mestersége. Bizonyos tekintetben hasonló hozzá a Klárik Német Szabó Ferenc neve, amelyben a vezetéknévvel egyetemben a német-szabó iparág van feltüntetve. 3 T