Látó, 1998 (9. évfolyam)
1998 / 6. szám - VARRÓ DÁNIEL: Petőfi Sándor
Varró Dániel Petőfi Sándor . Összedűlt a tél már, mint egy ócska díszlet, Kint ülök a parkban, ölemben az ihlet. Ölemben az ihlet - zsömle, virsli, mustár, Téged énekellek, Pönögei Kis Pál. Pönögei Kis Pál, gyermeke a népnek, Kin befele bor foly, kifele meg ének, Mit neked királyok nyavalyás gönce, Tenéked a világ dohányos börbönce. Nem vagy dán királyfi, kinek a lét tömlöc, Tenéked a magas ég is egy nagy gömböc, A csillagok milliom szalámi szeletke, Számlálgatod őket füstöt eregetve. Pönöget Kis Pál, mint pönög a lantod? Csak a te borocskád, csak a te galambod. Szomszéd bácsi botja ha föltűnik, már rossz - De csak vigyázz, öcsém, leszel te még fárosz! Leszel te még fárosz, Pönögei Kis Pál, Csillogsz majd a nemzet polcán, mint a kristály, Lesz még a te versed szárnyas miseoltár, Megszólod a jámbor költőt, aki voltál.