Látóhatár, 1956 (7. évfolyam, 1-6. szám)

1956-01-01 / 1. szám

2 , . V T' ■ ■ - v festék egykorig a ledőlt tornyokat a ködben. Aztán a forgó szél végképp beszívta őket. Jéggé fagyott a sikoltozó sirály. De minek siratni? A tenyészet terjed tovább. A salakkal trágyázott talajból boldogabban sarjad a bitó. Ki bánja, hogy gyümölcsét nem virrasztja már a varjú sem? A páva rekedt kiáltása nem fáj többé a szigetre menekült szeretőknek. A tövisszúró gébics fölnyársalta magát. A pelikán minden húsát elette has elől, önnön porában fürdik már a kis veréb. Mindenhová behatolt a kihűlt hamu. A tiszta búzát válogatni belőle nincsen többé se kedv, se mód. Egyébként a hamu is gyilkol. Burukkoló galambfiakkal múlt ki a szelídség. Madár tehát nincsen. Vagy a halaknak beszéljek talán? A Dunából egyhelyütt, ha a parton dobbantottam, fickándozva fölugrott a hal. De a Dunán már minden víz lefolyt. Sós szik maradt a tengerek helyén. A csillámló tolongás, ha varsát, szigonyt vagy testvéri gyomrot egykor elkerüli, most rút gépeinkben puttog el, így hát a bőröm, jobb híján, még mindig ép. Aki megszólal, annak a szájábaszó helyett hamarosan föld kerül. Ámbár, ha nem loccsantják vala szét a csecsemők gyöngéden lüktető koponyáját s a börtönök se börtönökre nyílnak — ki tudja? — a halak és a madarak halála sem váltott volna meg. Mert igazában engem a hit hiánya éltet. A szó torkomban reked, a vér szívemben. Nem kiált az űrre őzökért, akiket a gazság és butaság, sőt jóakarat koromban leginkább bevett formái: az öröklött bitorlás, a bankárok uralma és valamennyi fehér és vörös zsarnokság kizsákmányolt és megölt, vagy az erők nemes szabad versenye, amelyben óhatatlanul a többnyelvű filmírók, labdarúgók, ripacsok és meztelen táncosnők viszik el a pálmát, a nyomorú barmokért, kiket önnön kolomposaik is kiheréltek és lóherével fuvattak föl hizlalás helyett, a szegény élőkért, akiket rendőrök, papok, hivatalnokok, kalmárok és katonák nemcsak vagyonukból és életükből, hanem emberi méltóságuk és nyugalmuk végső morzsáiból is kiforgattak; mindazokért, akiket a társadalom véres és mocskos játékai, a haladás vagy maradiság dühöngései szemem láttára törtek kerékbe.