Látóhatár, 1958 (9. évfolyam, 1-6. szám)
1958-01-01 / 1. szám
2 egy szörnyet alkotott dobok halkan peregjetek a fojtott trombiták fújjátok meg a nagy takarodót megyünk megyünk most visszavonulunk párduc medve nyúl vadmacska teve a boldogító napcserében jó kalauzunk ezek után szarvasnyomon elefántitatókon az öitödik nap kertjébe az állatokhoz hátravonulunk delfin pacsirta fácán és sirály a jó irányba hattyú flamingó hazadirigál az állatok napjában volt öröm színjátszó tánc a korallvigadókban ujjongó kergetőzés a csecsemő füvön szerelmes csönd a rezgő ághegyen a bársony zümmögött nyerített a selyem pávázott a brokát s angyalok karával szűz paráznák dicsérték az időtlen bár egynapos csodát. De lett s van s megmarad a végítéletekig a szörnynevelő hatodik napagyarát elszórja mammutszőre levedlik horgas körmökkel vérhabosan rohan át a szobákon az újuló örökifjú Háború ezredik kép dicséri a tollforgós és tarajos csatát aranyhajú lánykoszorú hasadó kebleik a bársonyban combjuk a selyem közt brokát fűzőben vállaik csak a páncélnak kelletik vércsapoló világbíróké a bagoly ökör agát szemű három istennő fegyvereik zaja fölveri a képtárt mint elhagyott téli palotát a forradalmárok. Nincs nincs Utópia visszavonulás! vállalni kell a hatodik napot s az embernek az embersorsról kell mindig szólnia. Mint a képen ez a szomorú nagyon szomorú császár szikár köszvényes csiga fekete s meggyszín fonalán ringatózva bársony házában selyem fűszálon brokát erdejében csápjain sötét kesztyű fekete topán végtelenbe vesző oszlop az oldalán hogy a menny leszakadó gyászától megóvja.