Látóhatár, 1959 (10. évfolyam, 1-2. szám)
1959 / 1-2. szám
CS. SZABÓ LÁSZLÓ FANTÁZIÁK HERKULES SZÉGYENE Egy szót se higyjetek el abból, amit mondanak, édes öregem, egy árva szót se higyjetek a széplelkeknek és iskolamestereknek. Azt mondják, hogy Robot és Kéjelgés, Megtartóztatás és Zabolátlanság közül a Robot és Megtartóztatás mellett döntöttem a válaszúton. Én, a becsvágyó, nemes ifjú, én a tiszt, én a követendő példa. Mind a kettőt választottam, öregem, mind a kettőt. Sárban is hemperegtem, nemcsak hattyútollakban. Mit bámultok olyan riadtan a pofámba? Mert vörösödik? Meggondolt nagy tetteimmel meggondolatlan nagy rémtetteimért vezekeltem, öltem, ha elkapott az indulat, látjátok: ezzel a két megszentelt szabadító kezemmel öldöstem. Mérgemben agyoncsaptam áldott énekmesteremet, saját lantjával vertem holtra. S amikor rámjött a téboly, fiaival együtt megöltem szelíd, szép feleségemet. Nem tudtátok, kicsikéim, maga sem, Madame? S hűséges második feleségem oldalán veszettül belebolondultam egy rablányba. Mit hüledeztek, ti nyápic kicsi törvénytudó nyavalyásait? Elpusztítottam az apját, mert ellenkezett, el a három testvérbátyját, mert apjukkal tartottak, megöltem az öccsét is, kenyeres pajtásomat, pedig ő nekem szánta a nővérét. S a lány mégis szeretett, követett, ezzel a csuklóig véres két mancsommal ii! — ezzel szeretett. Utóvégre szépsége miatt veszett ki a családja s tudta, hogy vezekelni fogok. Pfuj, Madame, ugy-e szörnyű fráter ez a Herkules, ugye másnak gondolta? Rossz társaság vagyok a mértéktartó, illedelmes barátainak? Maradj itt, faun öcsém, maradj mellettem, öcskös, ma még fogni kell a fejemet. Kavarog a gyomromban a viharocska. De jó voltam ugye, mikor az önfeláldozó, hű feleséget s könynyelmű félistentársamat megfontolt bátorsággal ki kellett csikarni a halál markából? Herkules dolgos, Herkules állja a sarat, Herkulesnek első a kötelesség, Herkules visszahozza a holtakat az alvilágból, szegény Herkules tizenkét évig szolgált egy hitvány, gyáva, szadista alaknál! Szántatok, szerettetek, de azzal a szánalommal még jobban oda akartatok szögezni fiatalkori választásom egyik feléhez. Jó voltam ugye a sebezhetetlen oroszlán ellen ? S amikor szájig gázoltam a mocsárba a szaporafejű sárkány után? S a vadkan ellen, kötésig a hóban? S egy álló esztendeig üldözni a vetéspusztító szarvasünőt? Arra jó voltam ugye? S a ragályszóró dögmadarak ellen a szörnyű erdőn? S a tornyosodó ganyó lecsapolására az istállókban? Ugye szerettetek, ugye dicsértetek az ágy alá s hordókba bújva, mikor rámentem a tébolyodott kóbor bikára, az emberfaló lovakra felejtettem a barbár amazon királynőt? S mikor úttalan havasokon visszahajtottam a