Látóhatár, 1959 (10. évfolyam, 1-2. szám)

1959 / 1-2. szám

CS. SZABÓ LÁSZLÓ FANTÁZIÁK HERKULES SZÉGYENE Egy szót se higyjetek el abból, amit mondanak, édes öregem, egy árva szót se higyjetek a széplelkeknek­ és iskolamesterek­nek. Azt mondják, hogy Robot és Kéjelgés, Megtartóztatás és Zabolátlanság közül a Robot és Megtartóztatás mellett döntöt­tem a válaszúton. Én, a becsvágyó, nemes ifjú, én a tiszt, én a követendő példa. Mind a kettőt választottam, öregem, mind a kettőt. Sárban is hemperegtem, nemcsak hattyútollakban. Mit bámultok olyan riadtan a pofámba? Mert vörösödik? Meg­gondolt nagy tetteimmel meggondolatlan nagy rémtetteimért ve­zekeltem, öltem, ha elkapott az indulat, látjátok: ezzel a két meg­szentelt szabadító kezemmel öldöstem. Mérgemben agyoncsaptam áldott énekmesteremet, saját lantjával vertem holtra. S amikor rámjött a téboly, fiaival együtt megöltem szelíd, szép felesége­met. Nem tudtátok, kicsikéim, maga sem, Madame? S hűséges má­sodik feleségem oldalán veszettül belebolondultam egy rablány­ba. Mit hüledeztek, ti nyápic kicsi törvénytudó nyavalyásait? Elpusztítottam az apját, mert ellenkezett, el a három testvérbáty­­ját, mert apjukkal tartottak, megöltem az öccsét is, kenyeres pajtásomat, pedig ő nekem szánta a nővérét. S a lány mégis sze­retett, követett, ezzel a csuklóig véres két mancsommal ii! — ezzel szeretett. Utóvégre szépsége miatt veszett ki a családja s tudta, hogy vezekelni fogok. Pfuj, Madame, ugy-e szörnyű fráter ez a Herkules, ugy­e más­nak gondolta? Rossz társaság vagyok a mértéktartó, illedelmes barátainak? Maradj itt, faun öcsém, maradj mellettem, öcskös, ma még fogni kell a fejemet. Kavarog a gyomromban a viharocska. De jó voltam ugy­e, mikor az önfeláldozó, hű feleséget s köny­­nyelmű félistentársamat megfontolt bátorsággal ki kellett csi­karni a halál markából? Herkules dolgos, Herkules állja a sarat, Herkulesnek első a kötelesség, Herkules visszahozza a holtakat az alvilágból, szegény Herkules tizenkét évig szolgált egy hit­vány, gyáva, szadista alaknál! Szántatok, szerettetek, de azzal a szánalommal még jobban oda akartatok szögezni fiatalkori választásom egyik feléhez. Jó voltam ugy­e a sebezhetetlen oroszlán ellen ? S amikor szájig gázoltam a mocsárba a szaporafejű sárkány után? S a vadkan ellen, kötésig a hóban? S egy álló esztendeig üldözni a vetéspusztító szarvasünőt? Arra jó voltam ugy­e? S a ragály­­szóró dögmadarak ellen a szörnyű erdőn? S a tornyosodó ganyó lecsapolására az istállókban? Ugy­e szerettetek, ugy­e dicsér­tetek az ágy alá s hordókba bújva, mikor rámentem a tébolyo­­dott kóbor bikára, az emberfaló lovakra f­elejtettem a barbár amazon királynőt? S mikor úttalan havasokon visszahajtottam a

Next