Látóhatár, 1966 (16. évfolyam, 1-12. szám)
1966-01-01 / 1-2. szám
FODOR JÓZSEF „A HÁROM NAGY” („A három Nagy" utolsójának, Churchil-nek halálakor íródott.) Ülök magamban, s rájuk gondolok, kiknek egyike sincs Már e világon. Ülnek a régi asztalnál s osztakoznak - Ki merre menjen A hadban. A had elmúlt, húsz-egypár éve, s a föld alatt van A Három - „Három Nagy.” Ültek az asztalnál, a kemény időkben. Jalta és Teherán Felé nézett a világ. Ahogy volt akkor s ahogyan van Ez mindenkor, a maga idején, Ama hegyen és pillanatban. Ülnek az asztalnál mégaz asztal üres és a játékosok messze. De látom)Csak hangjukat fölitta az idő, éppúgy, mint döntéseik Nyomán, a jókat és szenvedéseket Az ember. Már azon, mi volt. Jött, történés, sebek. Nem másíthat senki. A gesztusok ott vannak, űrbe fagyva s ami .