Állami tanitóképezde, Léva, 1877
I. Néhány ismételt szót, a képezdék ügyében. Itt végigolvassuk a II. egyetemes tanítógyűlés képezdei szakosztálya által nyilvánított óhajokat, örömmel tapasztalhatni, hogy azokból sok lett a magas közoktatásügyi ministérium által megvalósítva. Épen e körülmény bátorít engem, hogy a még eddig nem valósult óhajokból néhányat újra fölelevenítsek, — s még egy pár — talán hasonlókig nem új kérdést — szőnyegre hozzak. Ezen óhajok és kérdések, dacára, hogy mindnyájan egy közös célt illetnek, nincsenek szoros logikai összefüggésben. Azért ily összefüggést ne is keressen bennök senki. 1. A segédtanárság intézménye a népoktatási törvény revisiója nélkül nem törölhető el, dacára az eltörlés kívánatos voltának (?ig.), de addig is annyi reform volna eszközölhető ezen intézménynél, hogy a segédtanár is szakra neveztessék ki, amely esetben természetesen tárgyait rendes tanárrá való előléptetésekor is megtartaná. Mert eddig — mint tudjuk — a tanítás nagy hátrányára — a segédtanár mindig a másoktól fennmaradt, vagy el nem vállalt tárgyakat volt kénytelen tanítani, amely tárgyak tanítási módszerét nem is igyekezett elsajátítani, mert előléptetésre számítva (s az előléptetés a dolog természeténél fogva a képezdék rendre való felállításánál hamar ment) tudta, hogy úgy is, úgynevezett rendes tanári tárgyakat tanítaná. Rövid summája a mondottaknak, hogy a képezdénél behozandó volna a teljes szakrendszer. Valamely állomás megürülése esetén (beleértve a segédtanárit is) a tanítandó tárgyak is megemlítendők lennének a pályázati hirdetésben. Mostanában köztudomás szerint, csak azon tanár van szakra kinevezve, ki egyenesen rendes tanárrá lett. E kérdésnél azonban felmerül egy másik is, t. i. minő szakcsoportokra volnának oszthatók a képezdében tanított tárgyak? Az új tantervet, ha figyelemmel átolvassuk, rá kell jönnünk