Levéltári Közlemények, 25. (1954)

Levéltári Közlemények, 25. (1954) - Ember Győző: A Levéltári Közlemények új feladatai / 3–13. o.

­* A LEVÉLTÁRI KÖZLEMÉNYEK ÚJ FELADATAI Hosszú szünet után jelenik meg újra a magyar levéltárosok folyóirata, a Levéltári Közlemények. Legutóbbi kötete 1946-ban hagyta el a sajtót. Dolgozó népünk a Szovjetunió segítségével már szabad volt akkor, ami minden vonatkozásban döntő változást jelentett, de a felszabadulás révén lehetővé vált fejlődésnek, egész életünk gyökeres átalakulásának még csak kezdetén álltunk, a régi rendszer teljes felszámolása még nem történt meg, hatása több vonatkozásban még továbbra is érvényesült. Megkezdődött az új gazdasági és társadalmi rendnek, az új termelési viszonyoknak a kiala­kulása, amit nyomon követett az új alapnak megfelelő, annak erősítésére és védelmére hivatott új felépítménynek a kibontakozása. A felépítmény fejlődése azonban több téren, elsősorban a kultúra terén, lassúbb ütemben haladt előre, mint az alapé, így volt ez a magyar levéltárügy területén is. A felszabadulás döntő változást hozott a magyar levéltárügy számára is. Ez a változás, bár következményei a fejlődést akadályozó és nehezítő kü­lönböző tényezők fokozatos megszűnte után csak később érvényesültek, a felszabadulás után nyomban bekövetkezett, annak közvetlen eredménye volt. Lényegében azt jelentette, hogy a magyar levéltárak immár nem a kizsákmányoló uralkodó osztályok, hanem a dolgozó nép érdekeit szol­gálni lettek hivatottak. Legszembeszökőbben ez a változás az Országos Levéltárban jelentke­zett, ahol megszűntek a nemesség, előnév és címer használata jogosultsá­gának igazolásával járó munkák, amelyek a tudományos dolgozók munka­idejének legnagyobb részét igény­be vették s akadályozták a levéltári fel­adatok megoldását. De végeztek nemességigazolással kapcsolatos munkát a törvényhatósági levéltárak dolgozói is, akiket — szinte kivétel nélkül — elsősorban a rájuk kényszerített, a levéltárakkal semmiféle kapcsolatban nem álló közigazgatási feladatok akadályoztak meg hivatásuk teljesítésé­ben. A nemességigazolás nyűgétől ők is nyomban a felszabadulás után megszabadultak, s ha nem levéltári jellegű közigazgatási munkát egyes helyeken átmenetileg még végezniök kellett is, lényeges különbséget je­lentett, hogy immár nem a kizsákmányoló osztályok hatalmi szervezetét, hanem a dolgozó nép kezébe került államhatalmat szolgálták ezzel. Az új helyzet levéltáraink és levéltárosaink számára új lehetőségeket teremtett, ezek azonban csak fokozatosan váltak valóra. A Levéltári Köz­lemények felszabadulás utáni két kötete még nem mutatja, hogy e lehető­ségeket felismertük és élni tudtunk velük. Nemcsak azért, mert a két kötet cikkei és tanulmányai nagyrészt még a felszabadulás előtt készültek, a szerkesztőség tartalékfiókjából kerültek kiadásra, hanem főleg azért, mert —­s ezt őszintén be kell ismernünk mindannyiunknak, akik akkor levéltárosok voltunk —­ nem ismertük fel őket és így nem is tudtunk élni velük. Gazdasági és társadalmi viszonyaink további fejlődése, alapnak és

Next