Levéltári Közlemények, 29. (1959)

l* 1959. március 21-én múlt 40 éve annak, hogy Budapesten kikiál­tották a Magyar Tanácsköztársaságot. A Magyar Tanácsköztársaság nem volt hosszúéletű: megdön­tötte az antant imperialisták a magyar nép árulóival együttműködő intervenciója. De fennállásának 133 napja alatt olyan alkotómunkát végzett, melyet az utána következő 25 éves ellenforradalom minden terrorja és rágalma sem tudott többé kiösni a magyar dolgozó nép emlékezetéből. „1919-ben népünk annyi hősi küzdelem után valóra­váltotta sok évszázad szabadságharcainak célkitűzéseit és nemzetünk legjobbjainak törekvéseit, megdöntötte a feudális tőkés uralmat, ki­vívta hazánk függetlenségét, és kezébe vette sorsának irányítását." Folyóiratunk e kötetét e dicsőséges 133 nap emlékének ajánljuk mi, magyar levéltárosok. Mert 1919 a mi legszűkebb szakterületünkön is nagy változást jelentett. Egy új világ teremtésének és megvédelmezé­sének ezernyi gondja s küzdelme között a Magyar Tanácsköztársaság az évtizedek óta elhanyagolt magyar levéltárügy számára is új alapokat teremtett. Messzemenő támogatást nyújtott olyan törekvéseknek, melyeknek célja egy, a haladó tudományt s ezáltal az egész dolgozó nép felemelkedését szolgálni képes magyar levéltárszervezet megalko­tása volt. Amiért 1919 harcosai küzdöttek és amiért oly sokan közülük életüket is feláldozták, az négy évtized elmúltával számunkra már élő valóság. „A Magyar Népköztársaságban minden hatalom a dolgozó népé." Megújult levéltárügyünk is a maga sajátos eszközeivel egyre inkább népünk művelődésének szolgálatára törekszik. Legyen ennek jele e kötetünk is: hozzájárulás e dicsőséges hónapok alkotásai és harcai történetének kutatásához és eszköz abban a munkában, mely a Magyar Tanácsköztársaság örökségét dolgozó népünk szívében minél gazdagabb tényanyag közzétételével is elmélyíteni kívánja.

Next